Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-18 / 289. (4138.) szám
XV. évf. 289. (4138) szám ■ Péntek ■ 1936 december 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.— Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Es közben a népszövetség... (*) Két gigantikus világfront áll fel egymással szemben, a harcvonal lassan Sanghajtól Barcelonáig húzódik, a világ két sarkán ugyanazok az erők s ugyanazok a módszerek ütköznek meg, mondjuk, hogy két világfelfogás ürügyén, de valójában a nagyhatalmi érdekek engesztelhetetlenségével —< s közben a népszövetség egy nemlétező fantázia-ország ügyes-bajos dolgaival bíbelődik. Spanyolország, Kína, a francia népfront, az angol trón, a német nyersanyagkérdés, a Komintern-válság, Közép- európa mondja a problémák hajszás forgásában elfúlva a világ. Alexandrette -—• mondja halkan, finoman és eltökélten a népszövetség. Igen,, természetesen az Is fontos, hogy a sziriai szandzsák-kérdést közmegelégedésre oldják meg. Ezzel az ominózus szandzsákkal amugyis rossz emlékeink vannak, emlékszünk, hogy a Balkán-háború okai között első helyen szerepelt a szandzsák-vasút, tehát ott van a világháború aktáiban is, nem szívesen hallunk róla, S értjük, hogy a törököknek fontos és talán fontos a franciáknak is, akik békét akarnak a gyarmataikon, de azért nem úgy néz ki az egész kérdés, mintha a népszövetség másról akarna beszélni? Ég a ház a fejünk fölött s a népszövetségnek nincs más mondanivalója, minthogy mi legyen és hogyan legyen majd a szandzsák-területtel, hogyha egyszer Sziria a jövőben netán mégis megkapná azt a függetlenséget, amit a franciák évek óta olyan szivrepesztő nyilatkozatokban ígérnek neki. Más kérdés, hogy vájjon mond- hatna-e egyebet, hogy beleszólhatna-e eredménnyel a világ égető gondjaiba s hogy használna-e a népek összebékülésének, ha most ezekben a kényes kérdésekben is hallatná a szavát? Valószínűleg nem. Sőt élénken el tudjuk képzelni, hogy többet ártana a hangos vita például a spanyol dologban, mint a sürü és mély hallgatás. Ha az érdekelt hatalmak a genfi fórumon megindokolnák álláspontjukat, adatokat és érveket sorakoztatnának föl egymás ellen, végül is valóban azzá válna a világ, amivé egyesek tenni szeretnék: az ellenvélemények véres arénájává. Ilyen időkben jobb nem beszélni, jobb, ha a nagy nyilvánosság nem hallja egyes államférfiak elszólásait. Elég sűrűn fordult már elő a világtörténelemben, hogy valakinek az akaratlan elszólásából tüzes világnézeti program lett, később dogma és jelszó, amiért ezrek és ezrek indultak a halálba. Tehát minden okunk megvan, hogy ne ragaszkodjunk az ilyen elszólási alkalmakhoz. Mindez persze nem változtat magán a tényen, hogy a népszövetség hivatását veszítette, oldalra szorult, a világesemények úgy robognak el büszke palotája mellett, mint ahogy a nemzetközi expressz a kutyabagosi bakterház mellett. Ki beszél ma a népszövetségről? Pedig nem is olyan régen még ezekben a karácsony előtti hetekben ünnepi programja volt a világsajtónak a népszövetség. Díszelőadásokat tartott Genf, Európa minden számottevő egyénisége ott nyüzsgőit a színpadon, híres fejek és híres jelszavak, csupa gondosan •eszter- gályozott jogi formula, emelkedett dikciók, szép szavak, sőt szép asszonyok, intim vacsorák. Csak most látjuk, hogy ez is egy polgári fénykor volt, ami gyorsan elmerült, alakjaival, programjával, stílusával, gondolkozásával együtt. Volt néhány év EuróSzőnyegre kerül a nyersanyagelosztás kérdése Schacht Németország gyarmati követeléseiről FgStmésSkeitő cikk egy amerikai lapban az egészségesebb nyersanyagelosztás kérdéséről - „Európa békéjéről van síi" A francia radikális párt a népfront mögött Newyork, december 17, Dr. Schacht birodalmi gazdaságügyi miniszter „Foreign Affairs" cimü tekintélyes amerikai folyóirat januári számába cikket irt, amelyben részletesen foglalkozik Németország gyarmati követeléseivel. A cikket általában feleletnek tekintik Hoare javaslatára, amelyet ez év szeptemberében nyújtott be az angol államférfin a népszövetségnek s amely a világ nyersanyagainak egészségesebb elosztására vonatkozott Dr. Schacht cikkében azt fejtegeti, hogy 1929 januárjában a Young-konfe- rencián ő maga is hasonló indítványt tett Az alapelvek, amelyek szerint Németország szempontjából a nyersanyagforrások egészségesebb elosztását meg kell valósítani, a következő: 1. Németországnak saját területén belül kell megtalálnia a szükséges nyersanyagforrásokat. (Tehát Németország nem érheti be Schacht fölfogása szerint azzal, hogy például angol fennhatóság alatt álló területen bizonyos koncessziókat kap a nyersanyagkészleteknek pótlására. Németország saját maga akar gazdálkodni azon a területen, amelyen nyersanyagforrásai vannak,) 2, Ennek a gyarmati területnek a német értékrendszer keretein belül kell elhelyezkedni. (Tehát Németország nemcsak politikailag, hanem pénzügytechnikailag is magához akarja kapcsolni nyersanyagforrásait. Ha ugyanis angol vagy más értékrendszerhez tartozó területen lennének Németország nyersanyagforrásai, akkor ez annyit jelentene, hogy Németországnak végeredményben még a koncesszionált nyersanyag- források termékeit is idegen valutában kell megfizetni. Ez megint csak lehetetlenné tenné annak az elvnek az érvényesülését, hogy Németország saját maga akar gazdálkodni nyersanyagforrásaival.) Nem presztízskérdés A többi kérdéseket, amik ennek a problémának a megoldásával' természetszerűleg összefüggnek, mint például a gyarmatokon pa történetében, amire teljes joggal mondhatja majd az utókor, hogy ez a népszövetség korszaka volt. Népszövetségi kor, genfi stílus, briandi életszemlélet — furcsa, hogy milyen messzire kell néznie már most az embernek a múltba, ha látni akar valamit belőle. Még megvan az intézmény, még hivata- loskodik a népszövetségi bürokrácia, az akták gyűlnek és tanácskozások folynak még, — de ne feledjük el ezt a dátumot: 1936 decemberében történt először, hogy a nép- szövetség üléseire nem vonult ki a nagy garnitúra. Nem ment el Edén, nem ment Blum, sem Litvinov és hol van Madariaga éles, érdekes profilja? A spanyol haza lángokban áll, Madariaga megható elméletei a népek szövetségéről, ugylátszik, tragikusan aktualitásukat veszítették. Paul-Boncour érdekes Miföbeau-feje, Xitul eseti* Be&es,,* levő hadsereg szuverenitásának, a rendőrségnek, az egyházi törvénynek stb. megoldása nemzetközi megbeszélés tárgyát képezheti és amennyiben, mint Schacht mondja, „a német becsületet nem éri sérelem", úgy mindezek a kérdések könnyűszerrel nyilt diszkusszió során megoldhatók llesznek, " A gyarmati kérdés Németország számára — irja Schacht ■— nem az imperializmusnak, vagy pedig — ahogy egyesek állítják — „a kielégíthetetlen német presz- tizséhségnek" a kérdése, hanem egyszerűen olyan életkérdés, amely szorosan összefügg Európa békéjével. Olaszország és Franciaország Pária, december 17. A radikális szocialista párt végrebajtó bizottságában Misitler, a kamara külügyi bizottságának elnöke beszédet mondott és nyilatkozott arról a két államról is, amelyekkel — miint ö mondotta — Franciaország kapcsolatai nem olyanok, mint ahogy kívánatos lenne. Mistler Németországra Olaszországra célzott. Kijelentette, hogy ami Olaszországot illeti, véleménye szerint nincsen semmi oka és alapja a Franciaország és Olaszország közötti ellenségeskedésnek. Reméli, hogy lehetővé válik rövidesen Franciaország római diplomáciai képviseletének problémáját megoldani és ezzel a két ország között fennálló legkínosabb probléma lekerül a napirendről. (Franciaországnak ugyanis ebben a pillanatban Rómában nincs megfelelő képviselete. Chamibrun, az eddigi római nagykövet már tulajdonképpen nyugalomba vonult, de ténylegesen nem hagyhatja el állomáshelyét azért, mert utódjának nem tudják megfogalmazni megbízóié veiét. Tudniillik a megbízólevélben Olaszország királyának és Abesszínia császárának kellene szólítani Viktor Ernáiméit, ami pedig annyit jelentene, hogy Franciaország elimeri Abesszínia annek- tálását. Ez a probléma, amire Mistler beszédében célzott.) Egyébként pedig kijelentette, hogy nem hisz a német-olasz egyezmény tartósságában. Franciaországnak nagy súlyt kell helyeznie Olaszország barátságára. Nem lehet [elfelejteni az 1915-ös napokat, Francia vélemény Németország törekvéseiről Ezután Németország és Franciaország viszonyával foglalkozott és kijelentette, hogy a két országot többé semmiféle írásos egyezmény nem köti össze. Németország számos gazdasági tárgyalást kezdeményezett, de Franciaország és Németország között a problémák nem gazdasági természetűek. A legfontosabb, amit tisztázni kell a két ország viszonyában, a bizalom kérdése. Németország jelenleg erélyes katonai készülődéseket folytat. A legteljesebb béke idején szabályszerű hadi gazdaság van Németországban. Minden mozgásba jöhet Európában, hogyha Németország a közeljövőben teljesen fölkészül. Talán még nem történt meg a döntés, de nem tudjuk, hogy mikor következik be. Éppen ezért, állapította meg a szónok, Franciaország ezekkel a köztudomású eseményekkel szemben nem maradhat vak. Franciaországnak készen kell lennie, nem azért, hogy harcoljon, hanem éppen ellenkezőleg, nehogy belekényszeritsék a harcba. Franciaország anyagi erejét megsokszorozta és a hadsereg példás fegyelme biztosítja az országot minden támadás ellen. Bizalom a népfrontnak Utána Daladier hadügyminiszter beszélt és kijelentette, hogy a francia minisztertanácsban Villon híres dalát lenne kedvünk idézni a „hajdani idők dámáiról1." Kár, hogy nincs Villonja a kornak, aki a népszövetségről is eldalolhatná a ,,hol van a tavalyi h'ó‘‘ gyönyörű dalát. Legalább egy szép vers maradna róla. Talán nem egészen jogosult ez a multbamerengő melankólia, ha a népszövetségről beszélünk, talán nem halt még meg, egyelőre csak téli álmát alussza genfi barlangjában s barátságosabb politikai szellők kicsalogatják majd. De azért nem lehet szó nélkül elmenni a jelenség mellett, hogy mig mindazok az eszmék és ideálok, amelyek állítólag életrehivták a népszövetséget, barrikádra vonulnak, a népszövetségi palotában égy második, sőt félő, hogy ötödik garnitúra részletkérdésekről tárgyal. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a népszövetségnek nincs többé szava Európa dolgaiké hogy a világot, löbb oldalról 4s a, polgárháború réme riogatja s a népszövetségnek nincs fontosabb dolga, mint sürgősen rendezni a szandzsák-kérdést. Ismeretlen nevek és ismeretlen problémák, ez ma a népszövetség. Mellékcsatatér, ahol <— ugylátszik *— már elvérezni sem érdemes, mert a vezető politikusok közül senkinek még csak eszébe sem jutott,, hogy a népszövetségi fórum elé álljon gondjainkkal s a készülő békeszózatok közül az egyik például Géniből hangozzék el. Nem mintha azt remélnénk, hogy a békeszózatnak, amit Géniből bocsátanak világgá, nagyobb a foganatja, csak éppen konstatálni kívántuk, nem minden melankólia nélkül, hogy a népszövetség hova jutott egy évvel az abesszin- vita után. S mert a problémák torlódása közben önkéntelenül is felötlik az emberben a kérdés: na és közben mit csinál a népszövetség?
