Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-13 / 285. (4134.) szám

íPSFV 1®F*?Ö \Xftxrti ífBJUsamn v tAfjzgno Jja3n3s3 ‘m?q sqjoa v :o»P»í«d ‘qaCSüJ {zsbabi jupmipyi qi?znnK ‘senispÍBq e ‘sorai!A :P!*H suábw ‘aAÁuojf isopq 98-103 ‘oo^raoirsf 000£ -BIUíV sopjosz ‘BSpQABposo qadfn íB;fa ÁSbjí ‘qfad ranijj BJEqJBg *HOA mén joq *i|OA [oh ranarag Bjpw ‘jjaj spiny :uasuBH ‘ppiasa siq y 41S1BW Abijv ‘!l£i?jpt s* snpiojj :dibmx qJBjt; ‘qozsppBAdiBqs y :pjeH 3uábjh ‘AÁuoqsasaw :*9W TOf <q?!P8nP!°5l IW V :u|traiP5i q»?z«HW 1*?®**! •pi* jazeipq WW rsM»q»nW f^pqoH ‘jfBJBIBA U918I :pta9lM : qvoiBqiZBBipA Ii)zg?I qBAiCngq pzaqjaAgq b ^bhozbuiibi »n( y •jnmiBjnf qpuiajazs jaAÁupq Tikjai* Á8oq ‘pi qpfiBqizsBjpA qnSBin jjojbáSboe gpi eaijaXnfjp b ipqpuoApí |so?q wnpf UÍdBq Hazspsiv ‘H?TM *1 -15W $? BApg ‘gnap jauzsia ízjiasz ‘wpnpg BtniBÍJOZS }E>jBni[Binf y * *qBU!BSjpiBqunra qqBsmniBSJOZsSai BfdB’j ?[OjkX2bh[ s(a 8 zoqppupfe íaAiCnpq raojpq uajpq a ipzoq laAkuQjjqanuaAS sajiqgpg -{A 3pa ppBiqÁÁnpq /CBApa -B |sapq soopf IBAiluoMiuoieinr uozonapueie lene meq souer e n qpfieqizseipA nnfieui xoieAfieuisiq iiozBuijeinf 9 itpsín <OApna iaqaÁ3ai b Á8oq *[ajja5us qpizBra •IBqiB noqBpfqpSpA {pSpqiso b jBraraoiBq|B psja lupjjqpXSa ispzaqap^A laan* JJojbaoj iáira l^u?i qpq y •jsciuone zb qnnjaqia jip'jiqzsora b BjpzB s? Sara qpfjiSBiiA jaÁu -Xqpi qpq sora UBqqBfn jajainda zy 'juaiuaq *5jpsa sí jaraiapazsaApjpjzsom b unjaqis ibS -SpSiíuóq^ipiB; siq A8a ajpsauaiazg ‘uaqpf-asiaq laiqdp zb piazSteipi iaqaj 3{pj treqSpt -pijoj ASbu b íjam ‘inajjzBaj BJqoqBiqB zb aeppuBiip laqaj mán juozsta i9ipqpiiqzsoai y ‘isqoqBiqB zb qpf[oraoJí8o ÍBfpjpHUm qpiiqzsora B ‘qBupBUnASiq ipdurpi laiqdpppB zb ’sp dBU B A’Saraai l^iaqíW •líuqpijqzsora b :qa;zaqpaiajSain sjSpra ipjÁSa ap ‘qpjzaA -jai uanjazsjpa inAiqpuaJ pajaindp y.BupA -ns ‘qBups9raoH99íppj qaiaáizs-jszpjj y lÁU^i )fí)\ 9 >1,IPJ9ZS UÜ9U >1050AunZS V------♦♦d-------­'1 0í[ ' htozk b íOJ-B^Bnr bs^otii st l«oni “ara üb|Bj c;{Bq ni9ü “a-ra -sq ÁSoq ‘qa^ajaÁS1 p qaipfXSxq 99 iqqáBto: v Bid'BqSaui Xgi l^oq ‘óo/n^ai Biérq b náiaAaa iquapmta cSfsnoqoi ‘"'gsp^zsuiozg v noinjazssQ •Treqqojnzs ^idpi qxmÁnE9{ vi -groi tm 8 dba i;j jTiqiJOJfnq ‘nqijoqn^ — tBiioq^Joqnq S9 1 iroA nss^jiiaq b nődd9 sí loqqu euqBq y •zoq^z^q BriaB ZB Aaf9] S05fJtnZS B BZBq 119 BAJIg jjíuBöj Bqgn>[ 9; ^psqau 9fZ99jq — •91J9A39HI l&T l9A9tnjd9S B 39 UaB91 B 9^19 Sí I0pl ‘sí BjbuqB ZB ‘sí Bjapioq B BllOlIZBSlBqin •90.U90I9q B 9qOI9J —' ;iu noVl} BXIB ‘raBÍlBI AUOZiq >>a — gUBqqomzs ^idiB} ‘iaub9I Slif inanj 9J49 mán ‘aanaráesr 9^ — 1 :199a90393[ B 9lZ9pj9'3 •9CjaAá90X A^Oq %n9in iío;nj 89 ?aa nopn^BJBq noISBa Bin -«2SSB ZB ÖQ “nelafASp ZB 9TajBZ«qi WO?nj — Wl BAiig -BqBAa {Bq9J9p ‘Bq-Bi-9Z9q ‘BfBq, ‘Bfpq -m b jBqqoanzs aiaqaj ‘éopBS'B.i b i[9i^9in. ‘[OJBjqopiQUIQZS B 11939 qOJlIiZS BdmS9 ÍBtfniBJii ibh ‘ipse isnz9-ÁnBJB zb bjj^a sp lliy •ii9d9{'p9J 39 Biqiopi9 i9aqoz9qq b j'prá 1ZB 9 9p ‘l9J9ÍU9q A^oBa Á^9 HOpB St Tq9C 2üOZS9B zy TI9SS9q9UI A^oq ‘Bir^A ‘9(-9PU0JZ99 zb 94^9A n9iiq aoqíK ‘-íSoqBiBA. dna mojqq b |0 q9fl9l n9dd'9 i^oqqBSO ‘[BA -^qnnm b i^Sbui Bno;aoi 010a Aaoziq ‘U9Z -9q9ASl uoÁ^Ba 019a 9p ‘uoqijoq Aayaj y •ZSdBq 91 IBUJlBiní ‘|0Z« •qa^^i jpf Bq 99 n? iqqdBU inojpq ppuaizsa ZB ‘UlBZZOq Z91Bq!iIp9q ‘ÓBA p9Ap9q BH —* •nJJOSBA B Bipuoin — jU918J llOZOg — i!U99.i9q ioibj •bJ&iozs rasqiQf [ioőbu of: naisj nofpy — :iloiBl§od!-oqaa •qs'zsaq otaau b , joJiniB ‘iBzoq 9iq b Bn^íSara S9 ii9i9“9di9{ qqBAai a9S0Á^9q ÁáBjq (JiBm'pqTU b raBzzonuoqeq sp larnaa -0^1 "b maswSplfoni X3oq ‘£nozjq n^j, — “inam raec Bi9B.{ b »q ’ye*# •Jtovmaj yt íwn»>Sr raajti pf » BBíaiia lyjmXireXÍBu ‘raonpApj jzy *vaqniaA|Z6 qB)p«JBioJa|| yBABzs b qaza pipzB aQ TDOtrepuotn anpq ja uj| ‘ivqpza non mpifaiajis wp n»N i Jptfpnom »jra sg *«J*»A B8A Hl J DBA 1« jpm ISO^ *BJdBD a raBiiBSptaBX ^MaingiQ sp iaAAiz« bizsu ‘sniBniAjÍBn BipodBOAp^ "■ttiPPlQzspq naSpj jpm ug VHyfdVNA^N VKVWADVN Y ipuf S?A gl ‘BpJax »ne«D •JIBU^IBI raas 10atepf spiry^jypBm jgapf XopStezg ‘iBÍpi b idai PH ^etngpqXQpgazs saiqn qg{|rainag *aidpi BzssiA-azssQ Ipzs Sapfq ;soX3bj - ^zspj 3a[ara nasau;H jjBnjppBtn b nai?i n?x v ^twpsirA !,nBi 1Z80 *A ‘íoszpp JÍsapd ‘IBuupq sí mán ‘jjodBij loqpso ‘jjBinup^nB pf raazsiAaq pujjv ‘nMSq zpq b uip uba qos uajq hlJJfiq IpAsnq qjliiCuiq ®H *qanaX3a{ qpf s qa^npjazs XSoh ‘qaoqajiamja^S Bpípd p[3 *Bf3nBJBq sjq Sps^upjazs y ‘BiCioqi zb raoSpjiA np zy •wooyaiA N3 zv káoszod ‘99A9 gx •witaia ^BAJOH •qaopAizs SiaJazg j«1 sajp ^ooziq zg ‘qamaiaj aasoiQ Bq ‘zsai tuoraozs aQ •npfdBi Bzsaion y aq zaXSaf isaASa bh ‘npfpajo* ssraisXSaH siíppznq sfSXiosow •qizsiPi aaqaza^i y Bzsaiou pzXjpizso ‘^uisoBq opuajapsix ■ ira b pf uoXSbN •HKISDV8 oaNaiaxzsix m v ^■•Q nynrrarju •nyiodBzs jynt ieqpBi«g ‘a?l?q »9f b iqjfl ‘Xnpq iaqaJaq^n?8ia bja ‘ipXiosaJoq b lioqiaj ‘dprej BqASoq qauuaXa y ‘8pf Bnt{8 b qqazs 3pm 9Q •apqajpq napnrra JoqHí J191 f za sí dpzs aq qo *T3X WF1A W? gx *Bp3bw zaiBAqag D *»W ,*siq ‘3o| JUIBJQ tBfpoi3ara jsapq pizsaqiazs b bh *3fini88n{aq BqppjpS Xobjb zb £3oh I qonfinnBi ‘ipq BifBg ^lafp zb S[n^3aA ipozsBq A*3oq g ‘ajpmpjg ,59 íizsaqjazs *?pnfdB?| iAa?Ai{£aoztq 9a;a[ a3or iqmifinnBi ‘qPqíifBd 8fH •ozsiar v syTUNvx t^fBaytify ‘eaAp gq ‘spÍBH »ÍP?!8«V Ibjb £3n *i»a itnra fH :BABZS]af Bfpqnnra Aupjag ‘pBiBq nprao.íu Bpzpjsq y SiisadBa ipiiBufBq EpzsS y qpzgaijazs BJ[Bq-Bjqqof n«H PISI 9(Jod B upjn aqa zy ‘ipqa zb lajpjaidpi nssBq czznq jgqp jpd Á3a opiupzs y •SVXKTZS IZSÓ •gjfsoynfy 4S9Ap gq ‘bpSbh jaipsisiiy *IR-K?q J?A V 3oqns BjCoiezs jfajpAauaQ *11 Spsipios aaXSaq b sg ‘[bz b íniisaja mpíSoq sg 1918 jpA y Snasa BfBAisz siodBuzosnpH ípzs Bfdraoioq fpXaqnf b joh ‘jjlSaZS 1I9ÍOB31B ipiBPio •lia:aj jpA y I3AI iínpAjpAjzs ttuizsiaq S ‘iaSa zb qpfiuBZS qoraÉinA nBJ5{BX3 ‘jjBuinsoAuJOi qoqiaj •11B1B jpA V la iqjai uaqjoq niBí y ‘qEiBíoq pzopujrao sg ‘jfBiqizs lioipi íJBqiA jjos-qos 'HVA V ívsvai XOUVA9VN SÍM “ m —• — 767 ­Hallgaí>satoT? ide. gyerekek! Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az Óperenciás tengeren is túl, kidőlt, bedőlt kemencének oldalán is túl, ott, ahol a kis kurtafarku disznó túr s még azon is túl, volt egy asszony. Annak az asszonynak volt két kis leánya. A nagyobbik jó volt, szorgalmas, dolgos, de a kisebbik az ég földjén semmit, de semmit nem akart dol­gozni, olyan lusta, rossz teremtés volt. Egyszer a jó leány, amikor egyéb dol­gát elvégezte, vette az orsóját és kiült ve­le a kmt párkányára fonni. Font, font szor­galmasan, hát egyszer csak beejtette sze­gény az orsóját a kútba. Ijedtében utána hajolt, hogy lássa: csakugyan beesett-e? Hát, uramfia, fejjel beesett önmaga is, zsupsz-csupsz, a kútba. Esett-esett lefelé a jó leány, hát egyszer csak ott találta, magát egy szép virágos, zöld réten, ösvény vezetett előre és ő megindult, ment, mendegélt nagy busán, hát íneglátott az ösvény mellett egy alma­fát. Tele volt almával, hogy még a levele sem látszott. Csak elkezd kiabálni az ál­ra af a: — Jere ide jó leány, rázz meg engem, nem bírom már tartani a sok almát! A jó leány feltürte a szoknyáját és iste­nesen megrázta az almafát. Hát potyogott is le a sok férges alma, csak a java ma­radt. Aztán továbbment a leány, de a fa utána kiáltott: — Jó tett helyébe, jót várj! Ahogy megint tovább bandukolt, egy körtefát látott, az is egészen tele volt kör­tével és éppen ugy hívta, hogy segitsen rajta, mint az almafa. A jó leány azt is megrázta és az is utánaszólt: — Jó tett helyébe, jót várj! Továbbmentében egy nagy sütőkemencét látott a leány. A kemence má.r messziről kiáltotta, neki: — Jere ide, te jó leány, szedd ki belő­lem a kenyéreket, mert, mindjárt megég­nek! A leány gyorsan odament, vette a lapá­tot és kiszedte a kenyereket, azután to­vábbment, de hallotta, hogy a flütőkemence Htária kiáltott: — Jó tett helyébe, jót várj! Amint fáradtan továbbment, egy kis há- y,at látott. A házikónak az ablakán egy csúnya öregasszony nézett ki. ö volt a vas orrú bába. A leány megijedt és el akart szaladni, de az asszony kiszólt: — Ne félj tőlem, jó leány, inkább állj be feozx4.ro Molgálatba. Nálam egy esztendő csak három napból áll és ha Jól viseled ma*; gadat, még jutalmat is kapsz! Mit csinált volna a szegény leány? Visz- sza már úgysem mehetett, ‘hát beállott szol­gálónak a vasorru bábához. Az bizony ele­get dolgoztatta, de ő rendesen elvégzett mindent, ugy, hogy nem lehetett hibát kap­ni benne. Kitelt a három nap — az eszten­dő és akkor az öregasszony ezt mondta: e — Most már elmehetsz, de mivel hűsé­gesen dolgoztál, adok neked jutalmat! És egy nagy kenyeret tett a hónaljába, hogy a leány alig bírta. Elköszönt és in­dult, de amint a küszöbön át akart lépni, megbotlott és a kenyeret leejtette. Abban a percben a szemöldökfáról aranyeső. ezüsteső hullott reá, belepte a ruháját, ha­ját, keze-lába, dereka csupa arany és ezüst volt. Megfutamodott a leány előre az ös­vényen, de a vasorru bába sajnálta tőle az aranyat és ezüstöt, vissza akarta venni, futott utána és folyton ezt kiabálta: „Linget, lángot kis mozsárom. Ha elérem a leányom, Legereblyélem ezüstöm, Legereblyélem aranyom11.4. Futott a leány után, de nem találta. Megkérdezte a sütőkemencét: — Te kemeqce, nem láttál erre futni egy leányt, talpig aranyban, ezüstben? — Jaj, száz éve, hogy itt állok, de még egy leányt se láttam erre futni! Ezt felelte, a körtefa is, az almafa is, a vasorru bába nem érte utói a leányt és mérgesen haza­ment. A leány pedig ezalatt szépen haza­ért. A kakas éppen a kerítésen volt és amikor meglátta őt, elkezdett kukorékolni: . — KukorikiUj kukorifou! Itt van a mi jó leányunk, talpig aranyban, ezüstben! Összegyűlt erre a szomszédság-, rokon­ság, mindenki dicsérte a jó leányt és ör­vendett, a szerencséjének. A lusta leány csak hallgatta, amint a nénje beszélt, hogy mi történt vele és egyet gondolt. Vette az orsóját és kiült ő is a kút párkányára. De nem font, mert unta, hanem bedobta az orsóját a kútba, és ő is utána ugrott. Esett, esett lefelé, hát csak megszólítja az almafa: — .Tó leány, jere ide, rázz meg engeml Nem birom már tartani a sok almát! — De a leány büszkén félrekapta a fejét. — Tán bizony, hogy a sok férges alma a fejemre hulljon? Nem megyek én! A körtefával is így tett és neki íb kiál- 1 tett már mesfízire a sütőkemence, hogy szedje ki n, kenyeret belőle, mert megég* BOSZORKÁNYOS SZÁMTAN Az óriáskifll Éva balba kapott egy nagy-nagy kiflit. Ahogy megkapta, enni kezdte és egy óra alatt megette pont a felét. A következő órában má,r nem volt olyan éhes, ki is fá­radt, ezért csak a megmaradt rósz felét, azaz az egész kifli negyedét ette meg. A következő órában a megmaradt negyed fe­lét, vagyis az egész kifli nyolcadát ette meg. Tegyük fel, hogy ezt teljes pontosság­gal képes folytatni: minden órában a fele mennyiséget eszi, mint az előző órában. Mikor (mennyi idő múlva) fogy el a kifli? MÓKA Állattan. •— Mi árulja el a pulyka életkorát? — A fogazat. — Csacsi! A pulykának nincs foga! — Igaz, de van nekem. CSÚSZÓS AZ UT. Miért jöttél ilyen későn az iskolába? — Olyan sifcos volt az uccu, hogy mig egyet léptem előre, kettőt csúsztam hátra. — Ejnye, és akkor hogy tudtál egyálta­lában bejönni? — Ugy, hogy megfordultam és hazafelé mentem. OKOS FELELET. — Fista, miért vannak itt a vasat egyik oldalán drótok kifeszitve? — Ez a táviróvezeték. — Akkor miért nincsenek a, másik olda­lon is drótok? — Mert ott mennek a drótnélküli távira­tok. KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA. Az egyik mama: Az én kisfiam nem akarja, meginni a csukamájolajat. A másik mama: Az enyém minden reggel megissza. Igaz, hogy minden kanálért kap egy koronát, e azt eltesszük a perselyébe. — No és az táp mit csinálnak ezzel az összegyűjtött pénzzel? —« Veszünk érts egy ujj üveg ceukamij- glajgfe MÓKÁS KÉRDÉSEK. Mindennap felkel láb nélkül mi az? *dmi v Se nem ehetnék, se nem haragszol, mégis mindig harapok, ml az2 •p3o|9dBJBH KIS LEVELEK Minden kis magyarnak. A Kis Magyarok Lapja legközelebbi száma a Prágai Magyar Hírlap karácsonyi számában jelenik meg, tehát a jövő vasárnapi ezám elmarad. — Pap Ilona, N. Ványa János, Fray Márta, Matus Irén, Matns Gabriella, Matus Róbert, Matus Margit, Bognár Etel, Bognár Ferenc, Csölle Teréz, Bugár Gizel'a, Kálmán Jolán, Horváth Irén, Bödök Irénke, Gajdasik Mar­git, Kántor Margit. Felvettelek benneteket a kis magyarok táborába. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Albrecht Esztike, Andreidesz Edit. :: Bö­dök Etel, Bödök Irén, Béres István. :: Dé- vay Emil, Duba Sándor. :: Fekete Antó­nia. :: Gyürky Sándor. :: Halász Margit, Horkay Judit, Hatvány Klári, Hatvány Pi­roska, Horkay Márta. :: Kemény Zoltán, Ka&zmán Dezső. :: Müller Klári, Molnár Sándor, Melceiczky Iluska. :: Pető Irénke, Pancza Kornél, Putnik Éva, Perjéssy Esz­ter, Pénzes Joákim, Pénzes Danika, Plesa István. :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi, Reimann István. :: Sper­ling Évi, Szulló Lajos, Schvarcz Magda, Szeceey Klára. :: Takáts Irma. :: Világi Jó­zsef. :: Zoubek Lóránd. A 95. szám rejtvértyeinek helyes megfejtés* a következő: Keresztrejtvény: Vigalom, Adoma, ke, akar, Ágota, ge, ötöd, inor, ve, pék. — Va­káció, idegen, go, amatőr, lakat, maradék, övé, ol. — Gyürky Sándor rejtvénye : Hétfő. — Pancza Kornél szám rejtvén ve: 12345, 54231, 25413, 31524, 43152. — Kemény Zoltán rejtvénye: Véletlenül. — Kaszmán Dezső rejtvénye: Ember küzdj és bízva bíz­zál ! — A'.tstadter Magda rejtvénye: Va­sárnap. — Riszner Jenő rejtvénye: Éljen, soká János bácsi! — Miiller Klári lánérejt- vénye: Bor, rák, kap, pap. — Altstádter Magda rejtvénye: Vizözön. — Pető Irénke fésttrejtvénye; Szép, ÁdAm, toll, nagy, ftiám- iuw , — 762 — r' títese két Uánytót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents