Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-12 / 284. (4133.) szám

T>R\GAlA^AG^ARHlRTiAI»

1936 december 12, szombat*.

népoktatást, mely még az államfordulatkor is

ugyanolyan volt, aminőnek alakult. Ennek eredménye volt az, hogy az idők folyamán az etnográfiai határ többször a magyarok hát' rányára eltolódott.

Ha ebben valaki kételkednék, hivatkozom a Mária Terézia által 1773-ban osztrák és cseh hivatalnokok által összeállított etnográfiai adatokra, mely adatokat dr. Petroff prágai egyetemi tanár dolgozta fel „Prispévky k historické demogxafii Slovenska v 18. a 19. sióiét!" cimü könyvben, melyet a Cseh Tudományos Akadémia 1928-ban adott ki. E könyvhöz egy térkép is mellékelve van, mely a nyelvhatárokat feltünteti. Az a tény, hogy a szlovákság ezer éve fennállott s száma nem csökkent, nem igazolja az elnyomatást. Akármint volt a dolog, bizonyos, hogy minden szlovák a tanulmányai elvégzése után állást', kenyeret kapott s ma kapja kérvényeire a stambiliáris elintézést: ,,nelze vyhovéti“.

A szónok végül rámutatott arra, hogy az ifjúság valláserkölcsi nevelését elhanyagolják. A katolikus iskolatanács emiatt legutóbb Zsolnán kénytelen volt elhatározni, hogy

az iskolai hivatalok álfal kiadott ifjúsági lapok helyett keresztény szellemben irt és szerkesztett lapok kiadásáról fog gondoskodni.

Végül megemlítette a szónok, hogv a pozsonyi Masaryk-akadémia súlyos deficittel küzd, mert a vezetők olyanok, akiket állásukra nem tehetségük, nem tudományos készültségük és munkásságuk, hanem pártállásuk legitimizált. Nem közömbös a magyarságra — úgymond —, hocry az akadémia tőkéjével mi történt, azért szükséges a pártatlan vizsgádat meqejtése és elismerése annak, hogy az akadémia vezetésére egyedül a magyarság meglévő régi politikamentes kulturtestületei hivatottak.

Franfce miniszter válasza

Az iskolaügyi miniszter az iskolaügyi vita végén újból fölszólalt. Beszédében a sajtó szabadosságáról beszélt s ennek példájára égy magyar lapnak (?) azt a hírét hozta föl, hogy ő komáromi látogatása alkalmával ünnepi külsőségek között 1300 szlovenszkói tanítót indított útnak oroszországi útra.

Pajor: Biztosan valami kommunista magyar lap irta.

A továbbiakban a miniszter válaszolt Pajor ama kérdésére, hajlandó-e megadni a maova- roknak azt, ami számarányuk szerint megilleti őket. A miniszter ezt válaszolta: Annyit vagyok hajlandó adni a maavaroknak, amennyit hallandó vagyok adni például a szlovákoknak. Szlo- venszkónak annyit adnak, amennyit a pénzeszközök csak megengednek. De egyetért a miniszterelnökkel abban, hogy e kérdéseket nem lehet kizárólag a számszerüség szemnonriából elbírálni, hanem állampolitikai szemszögből is.

(sekély érdeklődés mutatkozik a vasúti törvény képviselőházi vitája iránt

Szlovenszkói panaszok a vasutiisyekben

Prága, december 11. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésén a vasúti törvény javaslatának vitáját kezdte meg minimális érdeklődés mellett. A három szónok csaknem üres Ház előtt beszélt.

Suroviak (szlovák néppárti) azt kifogásolja, hogy a javaslat igen sokszor használja a „lehet" igét, ahelyett, hogy kategorikusan rendelkeznék.

A vasutak nagyon szenvednek a mai pártpolitikai rezsim miatt s éles szavakkal bírálja az uj vasúti munkaerők felvételénél követett elveket.

Szlóvenszkó elárasztása cseh vasutasokkal nem mozdítja elő a cseh és szlovák megértést. Szlovenszkón építettek ugyan vasutakat, de nem oly mértékben, mint kellett volna, A vasúttól 20—25 kilométer távolságra fekvő területek a történelmi országokban maximálisan 52 négyzetkilométernyi, Szlovenszkón 690 négyzetkilométernyi

területet ölelnek föl.

A Puchov—Lédec uj vonalat az olmützi igazgatósághoz osztották be, noha kétharmadrésze Szlovenszkón fekszik.

Szlovenszkónak és Kárpátaljának a vasúti tanácsban csak 13 tagja van, noha legalább 20 illetné meg. A törvényjavaslatot csak abban az esetben szavazza meg, ha a pártja által benyújtott módosításokat elfogadják.

Benda (cseh szociáldemokrata) és Kliment (kommunista) felszólalása után a vitát félbeszakították s azt december 15-én, kedden 15 órakor folytatják.

Ugyiamiklkior a plenáris ülés táirgysoiroziaitiám szerepeli' még a. cseh&zlovák^nagyar bereeP-ceiclel- mi szerződés póhegyeziméinyéneik rátáiikáláisa, a jugoszláv és brazíliai kereislkiedelmii egyezmények jó válhiagyásia, Köléner Stivin és Öuftk men- telmii ügy©, továbbá a párüföilosz,látási törvény, a képviselői fizeíésleszálllitási törvény, a polgári perreindi novella, az osztrák és a, belga-luxemburgi gazdasági egyezmények ratifikálása.

VIZREBOCSÁTQTTÁK A LEGÚJABB NÉMET HADIHAJÓT

Koima Miklós berlini látogatásának meleg sajtóvisszhangja

Berlin, december 11. Kozma Miklós magyar belügyminiszter berlini látogatása alkalmával a né!

met sajtó meleghangú cikkekben üdvözli a magyar belügyminisztert és részletesen ismerteti Kozma Miklós pályafutását. A Völkisclier Beobachter <• k- kében többek között ezeket Írja: „Németországot és Magyarországot az azonos sors több mint ezer é~e összeköti és e két nép barátsága a legsúlyosabb idó'ket is kibírta. Nagy veszcdelemekben nem egyszer bátran állott egymás mellett a két nép. Azt kiváltjuk, hogy a régi barátság továbbra is fennmaradjon. Ebben a szellemben köszöntjük Magyar- ország belügyminiszterét, mint a magyar nemzet kiküldöttét a német birodalomban és reméljük, hogy látogatása újból elő fogja mozdhani a két nemzet között a megértés megszilárdulását/'

Egy évvel hosszabbítják meg

a pirsfe'oiziatési törvény

hatályát

Prága, deoeimíber 11. A képvfeeiőháiz tegnapi ülésén myomtaibás'bain káosz tolták a íkonmány ama jiavasiaitáit, mely az 1936. évi 132. számú, a pántok feiloiszla.táis.áiró1! szóló törvény halályál egy évvel, tehát 1938 január 1-ig hoeiszabbátja meg. A javaslat immclössae két paragrafusból áll.

A javaslat indokolása aat moindja, hogy a belügyminisztérium elkészítette a politikai pártokról szóló törvény tervezetét, mely törvény a politikai pártok jogviszonyait teljes terjedelmükben rendezi és az a törvény tartalmaz majd intézkedéseket a pártok feloszlatásáról is. A készülő törvényjavaslatra vonatkozó tárgyalások azonban előreláthatólag még hosszabb időt vesznek igénybe s ezért szükséges a ma érvényben levő pártfeloszlatási törvény hatályának meghosszabbítása.

Egy ifjú harcos felállt és babonásan belebámult a napnyugvás szin- pompájába, Miféle baljós jel, hogy a vér mind földjük felé zudul?

— Amott, a mi vérünk csorog! — szólt kinyúlt karral és a szája széle fehér lett.

Egy őszbozontos harcos karján ragadta és levágta haraggal.

— Csücsülj, balga! ... Ne arra nézz! Vérben hal a nap, de vérben . ébred. Amarra, keletnek.,. Gepidiában. Ott nézd a jelét, gyerek,

Nagy nyugalommal bökött a Tisza felé,

— Viharos lesz a hajnal, hűvös a ferdezés ., ♦

Alboin korai pihenést parancsolt. Az alkalmas gázlót már kikeresték, kompot is találtak északabbra és néhány mélyjárásu dereglyét és bödönhajót. A szekeres utóhadra nem volt gondja. Lovasaival átkel hunmódra, tömlőkön úsztatva.

Sötét és hontalan volt az éjszaka. A tábor négy sarkán máglyák égtek. Apróak csak, hogy a tulnan járó gépid kémek kisebbnek véljék a tábort. Lándzsás őrök virrasztónak végig a folyó hosszában.

Alboin nem aludt. Az éj csendessége mellére nehezedett. Ereiben forrva zúgott a vére. A keze a pallosa markolatán. Még igy fektében is pihent rajta.

Hánykolódott és dobta magát heverőjén. Nőttön nőtt benne a láz. Nem talált nyugvást ezen az éjszakán,

Mennyi óra még, mig ez a fullasztó láz és szorongás felenged benne!

Nyögve feltápászkodott és kiment a sátor elé. A csillagtalan éjben csak a Tisza susogása hallatszott és a parti nádasokban olykor rikoltott egy éber vizimadár. Helmechis, mint az árnyék kisérte.

— Gyújts fáklyát! — szólt rá és elindultak a Tisza felé, A szélben halkan zizzent a sás. Fölvertek néhány vöcsköt és szárcsát a nádas csöndes buktatóiban. Valamerre vadrucák szálltak krugatva. Ekkor hirtelen meghasadt az ég és bongyorra hasadó felhők közt kibukott a hold. Oly sebten suhant, mintha láthatatlan kezek ragadnák magával. Hideg fénye reszketett a Tisza hátán, Csupa viliódzó ezüstös remegés volt most a víz.

Tulnan a parton, mintha csak köhajitásnyira volna, lovasok tűntek föl. Egy fáradt nyílvessző csapott lábuk elé.

— Vigyázz, amott gepidák! — szólt fulva Helmechis és a sás közé hajította a fáklyát. A sötétben összehajoltak,

— Ketten vannak ... Fordulnak!

Csakugyan, a lovasok hirtelen elugrottak a partról és belenyargal'

tak a sötétbe.

Friss izgalmat dobott rájuk a gepida lovasok fölbukkanása. Kuni' mund nem lehet messze, ha előőrsei a Tiszáig kutatnak.

Lassan visszabotorl-áltak. Helmechis a heverőig kísérte urát és betakarta nyakig puha kacagánnyal. Mintha gyógyulást áhitó beteg volna, úgy tűrte Alboin a szorgoskodást. Néhány óra volt csak hajnalig, talán elnyomja az álom. Száraz volt a torka, méhsert kért és úgy fektében fenékig itta az edényt.

Kürtszó ébresztette. Az elöhadnak válogatott sereg már indulásra • sorakozott. Alig pirkadt. Az éjszaka lassan vonta szét lepleit, szürke

i H

EGO FÖLD

REGÉNY

IRTA: EGRI VIKTOR

MÁSODIK KÖNYV

35

(FOLYTATJUK)

volt az ég és fekete a Tisza. Heves szél borzolta a bőrsisak alól kida- gadó hajukat, mellüket verő veres szakállukat.

Alboin mustrát tartott. Uj testőrei jártak nyomában* Csöndben, hang nélkül kezdődött az átkelés. Harapott a tavaszi pitymallatban a Tisza fagyos viza. Tömlőket kötöttek a lovakhoz, úgy úsztattak át.

Tulnan egy kardcsapás nem esett. Kunimund könnyűvé tette az átkelést: se élő, se holt semerre!

Alboin szétugrasztotta előőrseit keletnek. Maga is elörement. Aut- richra, Canumtum hercegére bizta a had zömét.

Déltájt megjöttek az első jelentések. Elértek egy gepida falut: üszők, pusztulás a helyén. A marhák elhajtva. Néhány rab elvágott torokkal a porták előtt. Élő semerre.

— Eltakarít mindent az útból, — gondolta Alboin. — Nem jó, ha makacsul keletnek tart. Nekimenne Kunimund várakozó seregének. Túl kell járnia az eszén. Ott kell rést ütnie, ahol gyönge.

Elhatározta, hogy észak felé fordul. Itt a lapályon messzire ellátszott a sereg vonulása. A dús fűben kígyó, nyúl és fogolymadár lapitott ezerszám. A lovak szügyig merülve gázolták a füvet. Horkanva ugrottak, ha patájuk egy viperái megtaposott, $

Óvatosságot parancsolt a főhad mozdulása. Tucatnyi lovast jól bujtatott a fü, de nem tengernyi hadat.

Alkonyaiig haladtak igy buktatva a fűben. Akkor egy erdőhöz értek. Ott pihenőt tartottak. Alboin nem engedett tüzet gyújtani, sátrat fölvonni. Gyorsan faltak valamit a készletekből és a kipányvázott lovak mellett farkasbőrbe burkolva elnyúltak. Éjfélkor újra nyeregben voltak. Fázósan törülték az álmot bedagadt szemükből. Csak a sebes vágta verte ki belőlük végkép az álmosságot. Hirtelen megálltak. Az egyik lovas lápos földet ért. Percek alatt benyelte az iszap. Kötéllel, dárdákkal próbálták menteni. Könyörgő, rémült üvöltése elhalt az éjszakában.

Óvatosan kitapogatták és megkerülték a sárrétet. Patakhoz értek és annak medrében gázoltak jó darabig, hogy nyomuk vesszen. Amint partra értek, a csillagok állása szerint délkeletnek kanyarodtak.

A derengés lilásan oszló fényeiben cserjés bukkant föl előttük. Túl rajta egy tó vize csillámlott csalogatóan. Ott lenyergeltek, itattak, megálltak. A zöld jó fedezetet adott. Napközben nem mozdultak a cserjésből. Vagy ezren voltak itt az előhadban. őrszemek kutattak mindenfelé, hogy a gepidák meg ne lephessék őket.

A főhad lassan nyomult utánuk.

Amint beesteledett, Alboin nycrgeltetett. Homokos földre léptek. Itt gyorsult az előnyomulás. Éjfélkor rajtüttötettek egy békésen alvó falun. Fölhónyták sátorait, csóvát dobtak kunyhóira. Ocsudásra nem hagytak időt. Egy szálig leöl /ék meglepett lakóit. Szinte percek alatt végeztek a mészárlással,

Alboin minden tűz- és dobjelzést eltiltott. Futárok jártak az előhad és a sereg zöme közt. Gyorsabb fölsorakozást parancsolt. Bennjártak Gepidia szivében. Az alvó falu jó jelnek bizonyult, Kunimund innen észak felől nem várja támadását. Pirkadatkor újból megálltak, bevárták a főhadat. Ember és állat elpihent,

4