Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-04 / 252. (4101.) szám

A milánói beszéd

(sp) Prága, november 3.

Kroffa vitába száll

Mussolini beszédét az a csodálatos tökéletesség jellemzi, amely csak a latin faj szónokainál található meg: a színek, a szónoki fogások, a retorikai lendület, a hatáskeresés bámulatos elkeveredése volt a legridegebb precizióval, a pontos szerkesztéssel és a világos mondanivalóval: haragító és megnevettető, emelő és lesújtó néptri- buni szárnyalás volt, amely mégsem hagyja el a legszigorúbb diplomáciai mérsékletet és amelyen a legfinnyásabb Ízlés sem találhat kivetnivalót a politikai éleslátás tekintetében. Csak Briand tudott igy beszélni, minden idők egyik legnagyobb szónoka, akiről az ember sokszor azt hitte már, hogy köny- nyed és rögtönzöttnek látszó mondataiban elragadták a szép szavak és a legfelleng- zőbb demagógia határait súrolja, — pedig sohasem mondott többet, mint amennyit akart s ami elég volt a dolgok legpontosabb megvilágításához. Demagógiának látszott a szónoklat, az idegzsibbasztó hatása is erre vallott, pedig a józanság, a rábeszélő okosság, a mérséklet és a realizmus politikai remekműve állt előttünk. Mussolini is igy beszél, a legnemesebb római hagyományok biztos stílusában. Milánói nyilatkozatáról ellenfelei is elismerték, hogy mind formailag, mind tartalmilag egyike volt a duce legnagyszerűbb beszédeinek, egyike a háboruutáni politikai szónoklatok tündöklő mintaképeinek, amely formai tökéletessége és szerkesztési precizitása miatt akár a tankönyvekben szerepelhetne mintának és példának, mint hajdan Kossuth Lajos beszédei szerepeltek az angol tankönyvekben. A duce elérkezett képességeinek legmagasabb kisugároztatásához. Mintha a nagy afrikai győzelem felragadta volna a legmagasabb piedesztálra s még biztosabbá tenné, mintha az olasz nép rajongása földöntúli erővel ruházná fel és emberileg is tökéletesebbé idomítaná, mintha megérkezett volna államférfiul tehetsége legfelsőbb fokára és onnan tekintene eredményeire, népére, az olasz nemzet nagyságára. A nyáron Olaszországban jártam. A munkás, a katona, a polgár, az erős férfi és a kényes dáma szemébe könnyek jöttek, ha Mussolini nagyságáról kérdezősködtem, az emberek nem tudtak szeretetükröl megin- dultság nélkül beszélni. Akkor hódították meg a feketeingesek Abesszíniát, akkor forrt eggyé az olasz nép a szankciók ellen s akkor győzte le Mussolini gigantikus kitartással a genfi komédiát.

A dúcéról ma rendszerének halálos ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy mint ember egyike a legtehetségesebbeknek, sikert sikerre halmozó államférfim népének erejét és jólétét növelni tudó politikus, a nemzet atyja, más népek mintaképe, a világ legdinamikusabb élet- principiumának megteremtője és óvatosan biztos kézzel irányitója. Micsoda emberi „lelstung“ volt a milánói beszéd! Ha pusztán külsőségeiben összehasonlítjuk a zseni elementáris kitörését sok más diplomáciai megnyilatkozással, amelyekben csináltan tudálékos körmondatok döcögő stílusában bonyolódik le a mondóka — és az unalom rázza az embert, ha hallgatja a kacskaringós és minden közvetlenséget nélkülöző kancelláriás nyelv rőfös fejtegetéseit, amelyekben nincs szin és lendület, de nincs világosság és meggyőző erő sem, — ha el-elalszik a fölolvasott beszédek monotón hangja mellett, akkor látja csak, mit tud Mussolini és mi hatásának a titka!

De a beszéd tartalma is szenzációs volt. Nagy leszámolás mindazzal, ami Európát a falhoz verette, nyilt bevallása annak, hogy az eddigi

Mussolinival

A milánói bestéd egész uj irányba terelte a külügyi bizottság vitáját ■ A külügyminiszter hosszasan reflektál Szüilő fölszólalására ■ Belgrád üdvözli Mussolini barátságos szavait

Krofta: „Adva vannak a Magyarországgal való tárgyalások föltételei*'

Prága, november 3. A képviselőház külügyi bizottsága ma folytatta s fejezte be Krofta külügyminiszter október 22-i expozéjának megvitatását. A mai szónokok nyilván már Mussolini milánói nagy beszédének hatása alatt állottak, ami az elhangzott beszédekben nagyon határozottan kifejezésre jutott.

Krofta külügyminiszter zárszava

Krofta miniszter zárszavában mindenekelőtt védekezett az ellen a kifogás ellen, hogy ritkán tart expozét. Ennek az az oka, hogy a mostani mozgalmas időkben a külügyminiszter többet utazik külföldön. Sokszor a diplomáciai diszkréció is hallgatásra kötelezi, ami még nem jelent titkos diplomáciát. Egyetért Zilka képviselő beszédjével s örül annak, hogy

a koalíció záró nyilatkozata minden félreértést kizáró módon dokumentálja a kormánytöbbség egységes álláspontját a külpolitika kérdéseiben.

A külpolitikai kérdésekről való vitát nem ellenzi, csak kerülni akarja az olyan diszkussziót, amely az áüam érdekeinek ártana. Készséggel elismeri azt xs, hogy állami pénzekből nem támogathatók oly lapok, amelyek a koalíció pártjai, vagy személyiségei ellen dolgoznak. De ha Zilka azt gondolja, hogy ilyen akciókat és lapokat a külügyminisztérium támogat, akkor ki kell jelentenie, hogy ez igaztalan gyanúsítás. Ugyancsak védelmébe veszi a külügyminisztérium személyzetét Éilka kifogásai ellen. Tudomásul veszi a Jugoszláviával és RomaVálasz Mussolininak

Beszéde további folyamán a külügyminiszter leszögezte, hogy eredetileg nem volt szándéka érinteni Mussolini olasz miniszterelnök legutóbbi beszédét és pedig azért, mert a külpolitika felelős vezetőjének nehéz nyilatkozni olyan beszédről, amelynek pontos szövege eddig nincs a kezében s amelyet ebben a pillanatban különféleképpen magyaráznak. A milánói beszéd számos olyan dolgot tartalmaz, amely nagyon különbözik a csehszlovák állásponttól, sőt sok tekintetben azzal egyenesen ellenkező irányt követ. Ez vonatkozik különösen a népszövetségről, a lefegyverzési és kollektív biztonsági kérdésről szóló megállapításokra. Bennünket közvetlenül a magyar revizio- nizmus javára tett nyilatkozatrész érdekel. Semmi ilyesfajta nyilatkozat sem bírhat rá bennünket arra, hogy bármit is változtassunk politikánk eddigi irányán, amely a revizionizmust a leghatározottabban visszautasítja.

Mussolini milánói nyilatkozatában kifejezte azt is, hogy Olaszország közeledhetik és együtt

Felelet Szökő

— Szüilő képviselő ur azt fejtegette, — mondotta a parlamenti sajtótudósitó jelentése szerint a miniszter, — hogy a kisantant-államok szövetségi szerződése mindig akadálya márad

dolgozhat Jugoszláviával, Ezt a részét beszédének néhol úgy magyarázzák, mintha a kisantant megbontásáról volna szó s egyben Jugoszlávia olyértelmü biztosításáról, hogy őt a reviziós akció nem érinti, hanem a revízió csak Románia és Csehszlovákia ellen irányulna. Ez a magyarázat nagyon erőszakolt, mert mindenki, de különösen szövetségeseink, Románia és Jugoszlávia jól tudják, hogy bárminemű revízióra kerülne is sor, amelyet közülünk az egyik fél kárára vinnének keresztül, előbb, vagy utóbb folytatást találna a másik két fél kárára is. Mert a csehszlovák köztársaság kárára eszközölt revízióval megerősödött Magyarország bizonyára nem állna meg Románia, vagy Jugoszlávia mostani határainál sem, hanem revíziót követelne az ő sérelmükre is. Az a tény, hogy Mussolini nem beszélt Csehszlovákiáról és Romániáról, egyes helyeken azt a véleményt váltotta ki, hogy Olaszország nem hajlandó ezekkel az államokkal tárgyalni Középeurópa gazdasági viszonyainak rendezéséről, de ez a vélemény ellentétben van azzal a félhivatalos jelentéssel, hogy Olaszország továbbra is kitart régebbi terve mellett, hogy részt kell vennie Középeuró- pa gazdasági problémáinak rendezésében.

felszólalására

a dunai államok megértésének, mert

az semmi más, mint egy Magyarország ellen irányuló katonai szövetség, s amig ez fennáll, addig nem remélhető, hogy Magyarország

módszerek tökéletlenek voltak, anjjt elvégre az eredmények mindennél jobban igazolnak. Sokan tudatosan félreértették a duce szavait, s úgy kommentálták, mintha ellensége volna mindama nemes eszmének, amit doktriner, de jószándéku politikusok szép álmaikban megálmodtak és elképzeltek. Ilyenekről szó sem lehet. Hiszen az a mondat, ahol a demokrácia és a fasizmus szövetségének lehetőségéről beszél egy moszkvai izü államkapitalizmus és hiperkapitalizmus ellen, amely lehetetlenné teszi az egyéni kezdeményezés hallatlan értékeinek érvényrejutását, olyan pozitívum, ami még jelentős politikai fejlődéshez vezethet Európában. Franciaország és Anglia máris megérti a szót és lehetőbbnek tartja az együttműködést Mussolini tehetségével és rendezett államával, mint a másik véglettel, a szovjettel, amely Spanyolországban megmutatta, hogy hová vezet, éppen ma mutatta meg, amikor Madridban megalakult a világtörténelem első állami anarchista kormánya és London és Páris kénytelen a bombavetés és a tőr héroszainak harminc-negyven parlamenti mandátummal alátámasztott és a köztársasági elnöktől meg nem erősített kormányát fogcsikorgatva „legálisnak" elismerni! — Egy másik pozitívum az, amit a duce Jugoszláviáról mondott. Ha a beszéd nem hozott volna más eredményt, csak ezt, máris világtörténelmi tettnek volna nevezhető. Mussolini szakított az európai „ősellenségeskedések" egyik legveszedelmesebbjével, a jugoszláv—olasz ellentéttel. Kijelentette, hogy nem létezik többé és békejobbot nyújtott Belg- rádnak, Zágrábnak. Nem csoda, ha a duce szavai a lelkesedés viharát keltették Jugoszláviában és a nép, mint a hivatalos Vreme Írja, mindenütt siet örömmel megragadni a fölkínált jobbot, ünnepli az olaszokat, méltatja abesszi- niai hősiességüket és mint a világ vezérlő politikusáról nyilatkozik a dúcéról. Vasárnap óta egy „őseUenségeskedéssel" kevesebb van Európában ... bárcsak a többi is követné az eltűnés példáját! A láthatáron egy ui és egészséges békeszövetség körvonalai bontakoznak ki.

Nem, a duce nem ellensége a „nemes terveknek". Csak éppen realista, s van aiinyi bátorsága, hogy leleplezze, ha egy-egy ilyen nemesnek indult ideológia érdekhajhászó epigónok kezében elsikkadt. Bármily nemes a cél, el kell vetni, ha bebizonyosodott, hogy 'bűnös módon használják ki. Itt van például a „wilsoni ideológia". Nemes és szép dolog volna, ha becsületesen hajtják végre. De elvetendő, beteg és bűnös, ha csak addig élnek vele, amig egyeseknek hasznára van, azután nem tartják többé be. Akkor inkább semmi, mint ez a félmegoldás, harsogja a duce és igaza van. Egyetlen pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy Wilson hazája volt dz első« amely elvetette a wilsoni ideológiát.

amint látta, mit csinálnak vele Európában. Ugyanez áll a népszövetségre: vagy becsületes népszövetség legyen,- vagy semmi. A lefegyverzésre: vagy becsületes és általános lefegyverzés vagy semmi. Az önrendelkezési jogra, a kollektív biztonságra, a béke oszthatatlanságára. Csaknem huszévi nyavalygás megmutatta, hogy e jelszavakkal visszaéltek azok, akiknek a vezetés a kezükben volt, s ezért nem meglepő, ha a becsületes ember le akar számolni potemkin-létezésükkel.

A duce beszéde irtózatos erővel visszhangzott Európában. Az olasz miniszterelnök szavai érvényének legjellemzőbb tünete, hogy a beszédet senki nem meri teljesen visszautasítani, azok sem, akik ellen a leghatározottabban irányult. Mindenki úgy találja, hogy „a beszéd nem is olyan, borzasztó". A ledöfött intézmények igyekeznek megijedt híveikbe lelket önteni, s bebizonyítani, hogy Mussolini nem ellenségük. így Genf, amely szerint a >duce „nem égette fel a hidakat", igy London és Páris, ahol mindenütt azzal oszlatják el a pánikhangulatot, hogy a beszédből csak a jót, a kedvezőt emelik ki, a rosszat nem. így nem szokás gyenge emberek megnyilatkozásaira reagálni, csak azokéra, akikkel mindenáron jóban kívánunk lenni, mert létérdekünk igy parancsolja.

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága I!., Panská

évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloveUSzkÓÍ CS TUSZinSzkÓi TTlCLglJCirsáS ulicel2. II. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • . . . 0 Prága II., Panská ulice 12, III. emélet

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja , • • TELEFON: 303-11. ••

Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRflHR.

JK1& mmm I XV. évf. 252. (4101) szám ■ Szerda ■ 1936 november 4

I

kon azokat érvényesíteni fogja. A francia—csehszlovák gazdasági kapcsolatok hibáit is ismeri, N

niAvial való kereskedelmi kapcsolat zavarai ellen fölhozott panaszokat s a küszöb ön álló tárgyal ásó-