Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-01 / 250. (4099.) szám

<-;ieqsoe[nXu b ej ajfaXn 9XSiq qiXiatn XSoq ‘inep -uom a-jjojpJpin Sai\[ gpjmoX3 b BHoji3iqiq UBSodcje jbibj X3bu b Sjojpfjpi jtnray •fBqsoEinXu XSa JlaXuai qnjnzoq qiX3a zy *uba pX3tq Hoppuojazssq ;q uad^q y"

gl9>|SDD|n>(u d ©| ©jpXu 9X61^ >]jX|©y/

......................................................................

ga

qnsauiq popaoirazssp qizjo uasoqnp ‘qajjaipaA aqqoSosoJoq quiesnqoui Ham ‘tuuauijaj Bpo jbui qunpnj uias qaqaj -9X2 ip\[ qjnXlia [BXuupiuoqBjprp c ‘jsb pcd zsa3a zb q?W3A Bqqopiiq ‘qajjai Ejjopoq •BZiqp jbui jsoj\[ 'qnnsnqpui jaq iui B imái ‘soms qiX3a JBXjaq uaXp ap ‘joip b qyf -poqdoj uajmzs qozn ‘stiqpui qos uba uaq -opia zy 'BJqunsBipBd ;ui u qpxpjoq sa ipip B q9;poqdo[ ipjiBj quiBípazsuiozs b qouBlBt ►uozeBq spj n XSoq ^unpolpy 'BjsBjpBd b

Jpip b qBjpjoq qqBAO* qosnqpui b ap ‘pip qqoj l[OA xuau jbui uoquiEj ;ui b XSoq ‘j;Óa sojBippos^ qEqpjp íjozoq iBqp qosnqpui b qnxiaSajajiq UESB.pBd zpq y 'BJqunsyx -psd B qBfpJoqiaj sí qo joip zsnqzpzs XSba BjuodBii A*2i üuuai BqqnÍBZs b ajjazsXSa qBj. -pn* íoip luojpH 'qBniOA qBsoXuBJB ooXSbn •IpjqBj p. reqoip b iiipazsal qaijanSas sí qo iiafapi sapazspiQ •qeuBSeui ipqsoojpd ijaju •aq )Eq ‘jjoiBqjpf uopBqBZS jJarn oxjaq jbui ;soui sí XSba ‘mpqsuqpni ASa raaqan uba

u^sana^x SI0¥T AGOVa **MI

qOCVATOl SIS

— síi •jjtu-pe-pA. cp®a? gx *BntqB7s snjBW •qEufnqja qEjBSog *qBupBJBzgj9 qaAijj

•jpiu ;ns után dBU y ‘inSjpsSam [pAajB j •uBqsESEiu b azssajt qBu2ojpq qsfJBA qBSQ “qadaiaq mán bX,9Q ‘Saaasofso mau aqsoag •jBqodBu [zso zb Sara lujarasi XSj ‘qBqqpzssoq qajaffg ‘qaqqapiAOJ qoiBddBíj

*MOdVN IZSÓ

■•GAJBZSX^B^ :09Ap gX hjAJJ Z3BjSuOd .

•BJjpjio zb roazsa;aj s ‘Bqmoiduiaj b nrazsjAjg Tűojqjai siSpui up »(]

*10010 X2bo ziq‘ uiaqan zg 'Iipae qou2? B^Bin ZV *I9zsbsz9J X2a 2?ui BxfBH *QBqp2Bui [19 JOqoqBsz9H UBqpqjBS X2a qanqunjjaq y qpzs tqBzsf zb [p2opfng ‘ipAai b qnq uaqppja zy •jazsajjazs 2bjia qiijXu iuaK ‘;9J b ‘ozaui b xiojBjag

‘lyzsvszoa Aoa

íreq qzso< -^.1 ‘BjpjM saqaia^f

•jbXu d?zs b [[ojnuijg ‘jpq-jpq iBfpuoui nfjBy\ ‘[[nAJB.a ozaiu-opjg X[nJiA[a 3bjja qos y •aqsaaji p3jasaiso y 23J3SOIS3 inau ‘io[bp mán jpi\[ ‘aqsoaqpui b 2ommnz uiaM ‘BSZ9J b jbui q|z3BJiA uiafsl •uo3bbj zbjbzs y jzsBqqn3 BqjBpBiasi>[ uoípx opBAjaq y ;b fnj i^zs iX3aq ‘SapjH

•saaA izso

•S0A9 01 saqaja>[

•}oiuo[dina; jn zb qnf;aq?aju3Zsioj ‘aAja; [BApjEq i;uyji ua;si ‘jojBq jaquiaAou b qnfjpia Bq s qBU]OS3Bdoq ‘qBUJiij ‘qBusp íIbu zs93g qBUBiqpjBd b uaq^fxjaq X3bu daz§ •qanzo[iA soojBq qos qaXu93a[ soqunj y XiBfiuosa 9[Jod qpzzoq ajuizsjag ‘iibibj i2aj qpfjoqBA ‘qxiidpzs *loiuo[duiaj i3aj b ib qi;idp jsom viaiv ‘as luzoqpBuii qunujpr BAoq sauiM ‘jloiBXBEqp 1ÍI0 jsom dBUjpsBA b quiijp^j

*vasyTYAONaa woiawai

‘izsojosamas; %zso ‘nA CETn^O MbzS qaJaXuaq qunzsa uaqnzg ‘^qa[ mau iu[aA Bq ‘jiaw •uassaqjaA saAiuipiqj y ‘uaX3a[ au f>p; uaX[[

•psa qos B qisa bh ‘Spi zssoj 2pui zsai ioqqy -• qpjaAai qpj b i?zs y

X9zs-a[jaz8 jzsia azssaj^t "•ipicq b jpunui sapuasg ‘jppBUI B J91U [OJBp Uiast

■ZSO

•Xuoszog {-m% -tra:i3 -j ‘u^ajsi BSaid •BJqBjqB zb uofi9zs Xo3bui ‘jbszjoui srq ’ X2g ‘Bf[JB[ qBupfjpjBg XpqjppBUi siq b j^j UJrqunqBiqB qBaqpzs q9qj9pBiu sn[ 9Z91 Xu^Sazg *Bfquio[ B| e qiunjx ‘ajaAai bj b qn3jps[g ’bsz9j sojid uapujiv ‘3BJLA uapunu apui jpBAiaq’ig •Bupj B [[3[ BIU9>J ‘jpXBq d^zs b xxa[ naouiozg

■aazsso

•BSpjg :,ub^ -mniS g ‘9qipu qaB3joj

•BJEf9pBjaj 5BUIOS3 y

rBÍpj qoiopuo3 [baj^h "uiosbajo jaqaAXuoq dazs y ‘mo[nuBp2aiu xpqoaj b bh •raanajazs3aui uo.t3BU ;iqy ‘uiaqau »}pinq jupu BqBg 'BjqBJ maja xaAXuoq * zsnq b s ‘Bí[o2BUios3iq ravqndy |,BqqB laqaj [in ‘ui^quaisj ‘BpB[ X3a zaqau ‘ppq zjx •b3bjj ‘qBupqipij q3B2iog ‘biubui [jof 2buios3 ajiuauiig iqunjBurui xjoa dBU X2bu uaX[ix\[ ‘qoXupi ‘qnij qo[Bupn[ bh

’WVldVM 100VW0S3 •pq^ufy ‘S9Ap gx 'bp3bi\[ jgxppxsxrv iqunpBuiExigg :updns3 9zs X3a zb za B[fBH •qunxpi I«0| loqXijES pjoz

[zoq qpjjiXu ‘[puxBJBfaq y qnf bjjis qiX39punu X29-X3g I9qqÉX}jaX2 b s <[9qqo3BjiA y giuozsoq qos-qos sa jBXjjaXf) ‘Biqojis B qauzsaí lO^pjiA. •qaujaq ‘qBujBf qajaquig uoqmn Xuaqsaq b isoui 3ij\t ‘sapuasa ubX[o Joqspui X[aj^i ‘aqpxamax b qunXSami^

*VfdVN HVAAOIVH

IVSVtlI HOUVADVH SÍM

— síi —- 7H —

A ád

Irta: ARATÓ BÉLA

A hosszú vándorútra készülődtek, a fecskék. Egész nap a levegőt hasították, hogy ha majd eljön az indulás ideje, helyt tudjanak állami nehéz feladatuknak.

Egyszer, ahogy fáradt szárnyakkal, pihenőre igyekeztek, magas jegenyefa mellett vitt el az ütjük. Ahogy elröpültek felette, vezetőjük és oktatójuk, Gyorsröptü Dani hangosan felcsácsergett:

— Nézzetek csak oda! . . . Nem Görbe- csörü testvérünk ül a fa tetején ?

A többiek arra néztek. Egyszerre csiri- jje.lt ék :

— ő az, Ő az . . .

— Mit keres ott ilyen időben ? Gyerünk oda!

Valamennyien a fához repültek.

Csakugyan Görbecsőrü pihent a fán. De nem egyedül ült a kényelmes ágon. a verebek főbírája is mellette tollászkodott.

— Mit keresel te itt a dologidő-ben? — támadt rá Gyorsröptü. — Miért nem vettél részt a próbarepüléeeken?

A megszeppent fecske nem tudott mit mondani. Annál jobban helyén volt a nyelve a főbírónak.

— Görbecsőriit ne bántsa senki, — sípolta erélyesen. — Ö az én védelmem alatt áll. Mától kezdve minket szolgál, mint re- pülőfőnök. A mi fiataljainkat fogja művészi repülésre tanítani.

— Nem értem szavait, főbíró ur, —■■ mondta Gyorsröptü. — Fecske nem lehet szolgája a verebeknek, ha még olyan tiszteletreméltók is kigyelmetek.

— Már pedig úgy van, ahogy mondtam. Görbecsőrü nálunk marad örökre.

— Na és mi lesz vele a télen? Megveszi az Isten hidege.

— Ne féltse őt a tisztelt ur. Megvédjük mi a hideg ellen is. Meleg szállást adunk neki s ha megéhezik, jóféle kukacot.

Gyorsröptü Görbecsőrü felé fordult.

— Igaz mindez ? Beszélj !

Igaz, — csicseregte halkan Görbecsőrü. — Lábat adtam rá, nem másíthatom meg az elhatározásom. Meg aztán a verebek nem olyan rosszak, mint ahogy sokan gondolják.

Gyorsröptü nem vesztegetett több szót a hűtlenre. Jelt. adott, mire valamennyien tova repültek. Egy hét múlva pedig melegebb hazába költöztek. Görbecsőrü a -vore- bcknél maradt . , m

Eleinte jól ment dolga. Egész nap a fiatal verebeket oktatta, tere-ferélt, meg az eléje rakott jóféle falatokat habzsolta. De ahogy levizsgáztak a verébfiókák, a főbíró is szint változtatott. Beszüntette a kukac- adományokat s megtiltotta népének, hogy Görbeceőrüvel érintkezzenek. Görbecsőrü eleinte nem sokat törődött a főbíró hálátlanságával, de mikor leesett az első hó, mégis megszeppent. Kihallgatást kért a főbírótól.

— Uram, főbíró uram! Megszegted a szavad ! Hát nem azt ígérted, hogy életem végéig eltartasz ?

A főbíró gúnyosan zsibolta:

— Azt. mondod, megszegtem a szavam... Igaz, megtanítottad népemet repülni, de nem úgy, ahogy gondoltam. Hát tudnak ők olyan magasan és kitartóan repülni, mint ti ?

— Arinak nem én vagyok az oka, ~— mondta Görbecsőrü sértődve. — A verebek nem alkalmasak a kitartó repülésre.

— Úgy ! . . . Jó kifogás. De hagyjuk mindezt. Ügyetlen voltál, nincs többé szükségem rád ... De nehogy azt mondhasd rám, kegyetlen voltam hozzád, a tavaszig gondoskodok a szállásodról. Ami pedig az éleséget illeti, nos. kaparj te is a keményre fagyott földben, akárcsak mi.

A főbíró nem tartotta be a szavát. Szállás nélkül maradt Görbecsőrü. Ha nem könyörült volna meg rajta az éjjeli bagoly, talán el is pusztul a nagy hidegben.

Valahogy kitelelt a póruljárt fecske. Alig várta szegény a kikeletet. Mikor melegebben kezdett sütni a nap, elrepült a határba. Testvéreit várni. Végre megérkeztek. Szegény Görbecsőrü, mikor meglátta a rajban feléje repülő testvéreit, hangosan és boldogan felceicsergett. Hozzájuk csatlakozott és azon melegében elmondott mindent,.

Gyorsröptü megdöbbenéssel hallgatta, majd így szólt:

— Meg bűnhődtél, Görbecsőrü. Hiúságod, hiszékenységed bajba sodort. Jegyezd meg, fiam, senkiben se bizhat a fecske, csak a jó Istenből) és önmagában. Fecskének születtél, maradj örökké annak, meglásd, sohase ér többé ilyen csalódás.

Görbecsőrü megfogadta tapasztalt testvére tanácsát. .Soha többé nem állt. má,ö madarak szolgálatába*

HÓKA

PISTIKE, A JÓ TANULÓ.

— Meg van elégedve veled a tanítód, Pistike?

— Ojjó. Ha mindenki úgy felelne, mint én, nem is kéne, ihogy tanítson.

— Ejha, miből gondolod ezt?

— Ö maga mondta, ha mindenki úgy fog felelni, mint én, bezárhatja az iskolát.

JOGOS HARAG.

— Miért bőg a kicsike? — kérdi Karcsit mamája. Bizonyosan megint bántottad.

— Nem' bántottam, mama. Egy lyukat ásott a földbe és most dühös, mert a lyukat nem tudja bevinni a szobába.

ÁTLÁTSZÓ TÁRGY.

— Vannak átlátszó és vannak át nem látszó tárgyak. Mondjatok átlátszó tárgyakat:

— üveg, víz, levegő.

— Helyes, te is mondj egyet, Benőke.

— Látcső, ká.yhacső.

AZ ISKOLÁBAN.

A tanitó Benőke irkájába néz, majd fejcsóválva rászól:

— Mondd csak Benőke, hogy lehet pocát ejteni az irkádba.

— Jól be kell mártani a tollat, tanitó ur, felelte Benőke.

AZ OKOS FERIKE.

Feri odamegy a mamájához és azt mondja:

— Mama kérem, add ide nekem a. kalapácsot..

— Minek az neked? — kérdi a mamája.

— Be akarok verni a falba, egy szöget.

— Azt nem engedem, mert könnyen ráüthetsz vele az ujjadra.

— Az velem nem fordulhat elő.

— Miért nem?

— Mert a szöget öcsikém fogja majd tartani.

A NOMÁDOK.

A tanitó a nomádokról magyaráz:

— Nomádoknak azokat az embereket nevezzük, akiknek nincsen állandó lakóhelyük és folyton vándorolnak. Benőke állj fel és mondd meg, kiket nevezünk nomádoknak ?

— Akik nem tudnak sokáig egy helyen maradni.

— Nagyon helyes. Ks meg tudnál nevezni ilyen embereket?

— Ilyen például a. szakácsnő, takarítónő, tonhalán? •••

719 rAZ ORVOSNÁL.

Karcsinak a tüdejét vizsgálja az iskolaorvos.

— Végy fiam mély lélekzetet és mondd lassan háromszor, hogy „husz“.

— Hatvan, — mondja Karcsi szolgálatkészen.

SZÁMTAN.

A tanitó feladja a kérdést:

— A kereskedő 1735 koronáért árut rendel, de szállításkor csak a. felét fizeti ki. Mennyivel tartozik még? Nos, Lajos?

— A másik felével, — válaszolja Lajoska szabatosan.

ORVOSNÁL.

— No, Jóska, nyújtsd ki a nyelvedet!

— Még csak az kellene! Azt akarja az orvos bácsi, hogy kikapjak a mamától?

KIS LEVELEK

Plesa István. Szeretettel fogadunk a kis magyarok táborában. Mókáidat várjuk. — Albrecht Esztike. Leveled megkaptuk, örülünk, hogy újra szorgalmas munkatársunk leszel. János bácsi nevenapja december 27-én van.

H EGFEJTÉSEK

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Albrecht Esztike, Altstadter Magda.:: Dé- vay Emil. :: Friedl Gitta, Friedl Nándor. :: Hurin Géza, Hatvány Klári, Hatvány Piroska. :: Kenessey Ildikó, Iveuessey Csaba. :* Lator László. :: Müller Klári. :: Pető Ivónké, Pénzes Joákim, Plesa István, Putnik Éva, Prokopecz Józsi. Pancza Kornél. :: Roz’osnik Bözsi, Rakuez Márta, Riszuev Jenő, Riszner Karcsi. :: Schiwarez Magda,

Szecsey Klári. :: Világi József.

A 89. szám rejtvényeinek helyes megfejtése

a következő :

Keresztrejtvény: Félelem, elér, sa, cet,

len, st, td, a falu, gróf, el, ősz, aga. — Fecseg, élet, lét, er. esetleg, mandula, fff, aoz, rs. — Pancza Kornél láncrejtvénye: Hal,

Iát, tói, lop, pap, pad. — Ujfalussy András számvrejtvénye: 61111, 1.3114, 13231, 13806,

10351. — Letocha István rejtvénye: Budapest. — Pető Irénke rejtvénye: Párkány. Nagy Olivér rejtvénye: Mester, isteni. ■ Horkay Judit rejtvénye: Névutó. — Juhás* Erzsébet sarokrejtvénye: Macska, aVika,

cica, <*ka, ka, 4*