Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-12 / 259. (4108.) szám
X 1936 november 12, csütörtök* TI^GAI-MAG^AR-HrRIiAP Esterházy János éles bírálatban részesíti Hodza kisebbségi reformterveit A költségvetési bizottság meggyorsította munkáját - Esterházy az egykori Hodía politikai tanait idézi Prága, november 11. Jelentettük röviden, hogy Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt ügyvezető elnöke tegnap a képviselőház költségvetési bizottságának vitájában hosszabb beszédet mondott, amelyben főleg Hodza miniszterelnök tegnapi megnyilatkozására reflektált. A szlovenszkói ipar A szónok mindenekelőtt túlzottnak találta a miniszterelnök optimizmusát. A miniszterelnök a munkanélküliség enyhülése kapcsán kijelentette, hogy ez annak köszönhető, hogy most kezdik kiépíteni az eddig nem létezett szlovenszkói ipart. A szónok ezzel szemben azt állítja, hogy mesterségesen letörték, hogy a történelmi országban levő gyáraknak ne jelentsenek kónkurrenciát. A régen kenyeret jelentő gyárak — úgymond — 10—' 15 év óta teljesen leszerelve állanak. Kéri a miniszterelnököt, hogy amikor a kerületébe utazik, tekintsen ki a vonat ablakán és nézze meg, mint fest az egykor oly jól berendezett korompai gyár. Lehetséges, hogy időközben belátták, hogy az ipar le- szereltsége milyen sérelme Szlovenszkónak és most tervbe vették egyes gyárak üzembeállítását, de ez nem uj érdem, hanem egy régi hiba pótlása. Egy kö'csön föltéelei A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az államadósság legnagyobb része belföldi kölcsönökből ered és csak elenyésző rész külföldi kölcsön s ez nem jelent megterhelést. A szónok utal a Wirtschaft október 10-iki számára, amely szerint a Franciaországtól kapott 600 millió frankos kölcsön tőkéjét és kamatait a francia devalváció előtti paritás alapján kell visszafizetni, A 600 millió franki folyósításakor a csehszlovák kormánynak | le kellett kötnie a dohányjövedék teljes! jövedelmét és arra is kötelezte magát. hogy amig e kölcsönt vissza nem téríti, addig külföldi kölcsönt nem vehet igénybe. Erről a miniszterelnök nem nyilatkozott, pedig ennek ismertetése — mondja a szónok — határozottan reálisabb képet adott volna államunk bonitásáról. — A miniszterelnök említette, hogy a szlovenszkói kisgazdák átlagjövedelme 3000 korona, ugyanakkor ugyanoly sorban levő történelmi országbeli kisgazdáké 7000 korona. A szónok hálásan nyugtázza ezt az adatot, mert indokolja a magyar ellenzéki képviselőknek a földreform ellen felhozott bírálatait. Ha a tisztán magyarlakta vidéken a földreformot úgy hajtották volna végre, hogy a felosztott birtokból az ottlakó magyar törpebirtokosok kiegészíthették volna kis birtokukat, akkor átlagjövedelmük ma jobban megközelíthetné a történelmi országokban élő sorstársaik átlagjövedelmét. De akkor szlovákokat telepítettek a magyar vidékre és igy a magyar kisgazdák elestek attól a lehetőségtől, hogy anyagilag megerősödhessenek. — A miniszterelnök megemlékezett a köztársaságban élő nemzeti kisebbségekről is. Kilátásba helyezte, hogy a nemzetiségi kérdéseket a legrövidebb időn belül rendezni fogja és ennek bizonyítására felhozta azt a rendeletet, amit a nyelvi sérelmekkel kapcsolatban most adott ki a járási főnököknek, amely úgy szól, hogy a járási hivatalok a nemzetiségek által lakott községekkel az illető községek nyelvén kötelesek levelezni. Már szinte azt hittem, — folytatta a szónok —, hogy némi javulás áll be ebből a szempontból, mig a végén hideg zuhanyként hatott rám a befejező mondat, amely úgy szól, hogy ez természetesen csak azokra a községekre vonatkozik, ahol nincs 3000-nél több lakos, vagy pedig a csehszlovák kisebbség nem több húsz százaléknál. Ez a rendelet, amely valószínűleg Genf részére készült, magyarul igy jellemezhető: „Nesze semmi, fogd meg jól!" Ha a miniszterelnök ur igy képzeli el a kisebbségi kérdések elintézését, akkor magára vessen, ha a kisebbségek nem tudnak jó szívvel lenni a kormány iránt és a végén jogaiknak kivívására a nemzetközi fórumok el*é fognak menni. K nek az ötlete ez a vívmány —• A kisebbségi nyelvi kérdéseknek ilyetén való elintézés ét mi sohasem kértük /3 igy kénytelen vagyok azt hinni, hogy ez az úgynevezett „aktivista uraknak“ a vívmánya, amivel ugyancsak nem dicsekedhetnek. Az itteni magyarság hivatalos képviselői az ország határain belül igyekeztek jogaik birtokába jutni és Prágából Érsekújvárra sohasem igyekeztek Londonon vagy Pesten át utazni. De ha lojális magatartásunknak ilyen negyedmegoldások lesznek a gyümölcsei, akkor Prágából Érsekújvárba igenis Genfen keresztül fogunk menni, amely fórumot a mindenkori csehszlovák kormányok igen nagyra tartották és illetétikus kijelentéseket tett, amelyeket kár volna átadni a feledés homályának, mert akkori álláspontjának megvalósítása ma is alkalmas volna a kisebbségi probléma . megoldására, 1906 november 24-én a budapesti országgyűlésen a következőket mondotta: „Nemzetiségiek vagyunk azért, mert a nemzetiségi kérdés akkor, ha demokratikus a kormányzat, könnyebben oldható meg. Magából a demokráciából következik az, hogy az egyesnek és társadalomnak minden joga, tehát a nyelvnek és a nemzetiségnek joga is resp ektáltassék. ‘ ‘ 1906 december 17-én a költségvetési vitában pedig a következő kijelentést tette: „A XX. században népeket nemzeti jellegüktől megfosztani nem lehet. Miért igyekszik a kormány politikája oly irányban érvényesülni, hogy a perifériákat mégis csak magyarosítani akarja?" •?,— Én pedig azt kérdem, miért törekszik erre a mindenkori csehszlovák kormány természetesen csehszlovák irányban? Maga Hodza miniszterelnök ur is kijelentette 1919-ben, hogy tiz év múlva a perifériákon már nem lesz magyar, mert gondoskodik erről1 telepítés utján. Tiz évnél több is eltelt azóta, magyarok még mindig vannak a perifériákon és lesznek is mindig, mert nem az uj Hodzának van igaza, hanem a réginek, akit az uj Hodza megtagadott. —' Ugyancsak 1906 december 17-én mondotta ezeket: „A kormánynak nem csupán az a kötelessége, hogy békében hagyja a népeket, hanem az a kötelessége, hogy a közös pénzekből és eszközökből éppen úgy támogassa a nemzetiségi, mint a fajmagyar törekvéseket." Akkor Magyar- országot nem kötelezte erre semmilyen kisebbségvédelmi szerződés, ma Csehszlovákiát erre kötelezi a Saint Germain en Laye- ben kötött szerződés, de kötelezi erre a miniszterelnök urat a múltja is. Hiszen ugyanakkor még a következőket is mondotta: „Az a kívánságunk, hogy a mi törekvéseinket is támogassa, hogy a mi iskoláinkat is támogassa, esetleg fenntartsa a kormány, mert a nii kultúránk is megérdemelte azt mindig, hogy támogassa a kormány." Utóbb kijelentette: „A politikai egyenlőség alapján állunk és ha támogatjuk az egyiket, támo-| GYÜMÖLCSFÁK ÉS SSÖIŐ PERMETEZÉSÉRE ŐSZTŐL TAVASZIG IVERHOL kessegeben sohasem ketelikedtek. A magyar Mensa Academ.ca segélye A szónok előre köszönetét nyilvánítja a kormányelnöknek azért a bejelentéséért, hogy a magyar főiskolások Mensa Acade- micáját anyagi támogatásban fogják részesíteni, Ezzel kapcsolatban jónak látta a miniszterelnök ur — folytatta szószerint a szónok —, hogy egy kis leckében részesítsen, amelynek lényege az volt, hogy nem adtunk be rendes kérvényt és hiányosak voltak az aláírások, mivel a kérvényt az aktivista törvényhozókkal nem írattam alá, ezt a kérdést pedig nem engedheti, hogy az ellenzéki pártok maguknak kisajátítsák. Ezt a leckét kénytelen vagyok visszautasítani, mert a kérvényt én Írtam alá mint a Mensa Academica elnöke s azok a társaim, akik a Mensa Academicának tagjai. Két aktivista magyarral dicsekedhetik a kormány; az egyik Magyarországról emigrált kommunista, aki, miután Magyarországon rendszerváltozás állott be és igy munka nélkül maradt, fölcsapott szociáldemokratának, a másik egy fokkal közelebb esik a miniszterelnök úrhoz, mert saját pártjának tagja, aki, miután maradékbirtokot kapott, beállott fejbólogató mameluknak. Ez a két ur nem tagja a Mensa Academica egyesületnek s ezért nem írhatták alá az általam szerkesztett kérvényt. — De különben sem írattam volna velük alá soha a kérvényt, mert ennél a pontnál — figyelve az ő magatartásukat —' az egyetlen helyes utón járok én éppen úgy, mint járt 30 évvel ezelőtt a miniszterelnök ur, amikor becstelen gazembereknek minősítette azokat, akik politikai elveiket áruba bocsátják. Hodza harmincéves hitvallása a nemzetiségi demokráciáról — Harminc évvel ezelőtt Hodza a nemzetiségi kérdés rendezéséről oly programaA költségvetési bizottság kedd esti ülésén dr. Macek szociáldemokrata igen éles bírálatban részesítette a parlamentarizmust. Nézete szerint a parlamentarizmus közkritikáját korlátozni nem ajánlatos, még ha az színpadon, szatíra alakjában is történik. Parlamentarizmusunkban sok oly dolog van, ami szárira után kiált és amit nem szavakkal, hanem bőrkorbáccsal kellene kiíisztogatni. Ilyen például a végtelen átépítések kérdése a képviselőházban és szenátusban is. Be kellene vezetni az interpellációs napot és azt, hogy a miniszterek nyomban kötelesek legyenek élőszóval válaszolni. Trnka (fasiszta) után Kundt (szudétané- metpárti) egyebek között ezeket mondotta: A törvényeket a bürokrácia csinálja, a parlament tagja azon semmi lényeges változtatást gatni kell a másikat is." — A mai viszonyokra alkalmazható Hodzának ez az 1906 december 17-én tett megállapítása is, természetesen némi névcserével: „A magyar nép érdeke nem követeli meg azt, hogy a totók ne tótul beszéljenek, hogy tót vidéken magyar és kizárólag magyar legyen az oktatás. A magyar nép érdeke nem követeli meg ezt a kérlelhetetlen szigorral üldöző politikát." Ugyanúgy mondhatjuk, hogy sem a cseh, sem a szlovák nép érdeke nem követeli meg, hogy a magyar népet bármiképpen is üldözzék. A politikai meggyőződés tisztasága — 1907 február 18-án szószerint a következő kijelentést tette Hodza: „A legnagyobb gazember az, aki politikai független- séget és meggyőződését áruba bocsátja éa a társadalomban a legalábbvaló ember az, aki politikai ellenszolgáltatásokért magát megfizetteti." — Tegye kezét a szivére a miniszterelnök ur és mondja, nem ilyenek-e azok az emigráns bérencei, akik tüzet okádnak az olyan magyarokra, akik nem hajbókolnak a kormány előtt? A magyar tanszék kérdése — Ugyanekkor azt követelte Hodza, hogy a budapesti egyetemen a szlovák nyelvnek és irodalomnak tanszéke legyen. Azt hiszem, jogosnak kell tehát elismernie és elÖ kell mozdítania azt a törekvésünket, hogy a prágai és pozsonyi egyetemen magyar tanszékünk legyen. 1907 március 13-án Hodza Milán éles támadást intézett az egyházi fejedelmek ellen. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy: „a gyermeket egyesegyedül az anyanyelvén lehet sikeresen oktatni." Kifogásolta azt, hogy „az állami iskolákban a hittant magyar nyelven, tehát az ifjú növendékek előtt ismeretlen nyelven tanítják." Épp most fordult elő, hogy magyar iskolákban az iskolai hatóság megtiltotta a vallástannak magyarul való tanítását. A nsmzeivétie’mi kiadások száJisrlüóvaS exellrediefe Prága, november 11. A költségvetési bizottság ma reggel a külügyi és nemzetvédelmi tárcák részletes vitájához látott. Dr, Brdlík képviselő, a nemzetvédelmi tárca előadója azzal kezdte jelentését, hogy a költségvetési 1360 millió előirányzaton kívül más forrásokból, alapokból is kap a nemzetvédelem. így az 1926-ban létesült hadfelszerelési alap összesen 6.5 mil- liárdot hozott, az államvédelmi kölcsön pedig 4 milliárdot, ami együtt 10 miUÜárd- nál több. A folyó kiadásokhoz számítandó a 438 millió is, amelyen 1937-ben fegyvereket vesznek, vagyis a nemzetvédelem folyó kiadása a jövő évben 1800 millió, tehát 100 millióval több az ideinél. Az államvédelem érdekei a jövő években is legalább ennyit követelnek meg s ezek csökkentése csak akkor várható, ha a nemzetközi politikai viszonyok lecsillapodnak s amikor a készletekből leliet majd élni. Az előadó behaitóam foglalkozóit a katonák elégedettséigiéinék kérdésével. Tömeges panaszok nem fordulnak elő. Az élelmezés kialoriatairtailma napi 3600 kalória, ami tudományos megállapítások szerint a legsúlyosabb testi munkát végző személy szükséglete. A helyes élelmezés legjobb bizonyítéka, az, hogy a katonák testi súlya növekszik. Egy katona eltartása fegyverzettel együtt napi 10—11. koronába kerül, a továbbszolgáló altiszt évi 8—9 ezer koronába. Behatóan foglalkozott az előadó a katonai repüilésüggyel. A katonai repülésügyre évenként és személyenként Franciaországban 95, Angolországpúder r2SSSír^/r folttesépi ad iJ Ke 9 - Ke 15Követeljük a földreformmal kapcsolatos tel építéseknek Szlovenszkón való revízióját és a telepesek között kiosztott földeknek magyar kisgazdák kezébe való juttatását. \z állami tisztviselők fizetésemelésével kapcsolatban a szónok azt kívánja, hogy ne íz állásban levő tisztviselők fizetését emel- ék, hanem szlovenszkói magyar és szlovák tisztviselőket vegyenek fel. A nemzeti kisebbségi kérdés megoldása I Iliül is nemieividelfliii költségvetés a bizottság előtt nem teher. Az interpellációkra tényleg azon a hivatalnokok válaszolnak, akik ellen az interpellációbeli panasz irányul. Ez mutatja) hogy nálunk nem a kormány, hanem a bürokrácia kormányoz. Fölvilágositást kíván, mennyi német hivatalnokot alkalmaz a kabinetiroda, a miniszterelnökség és a parlamenti iroda. A köztársasági elnök utazásai során igen vigasztaló nyilatkozatokat tett, de már csak úgy van a dolog, hogy a bürokrácia és a cseh szervezetek sem akarják megszívlelni az elnöki szavakat. A törvényhozás 1918 óta egyre jobban vezette be a tekintélyi rendszert. A tízéves német aktivizmus eredménye, hogy ma nem vagyunk bizalommal a csehekkel szemben. Az előadók zárószavaival a bizottság a köz- társasági elnök és irodája, a nemzetgyűlés és a miniszterelnökség költségvetési fejezetei részletes vitáiét befejezte.
