Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-04 / 227. (4076.) szám
1936 október 4, vasárnap, 'PRXGAI-MaO^AR- HI RIiAI> 17 Uj írásmódra íaniíják a magyar iskolákban a kisdiákokat Kalligrafikus írás helyeit folyamatos írás a modern iráspedagógia jelszava ■■ E hónapban az aj írásmódot vezették be a magyar főváros összes iskoláiban Budapest, október 3. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Az irásreform világszerte a pedagógusok jobb belátása alapján született meg. Nem kellett hozzá más, mint elvetni a kizárólagosan alaki követelményeket —1 az úgynevezett „szépírást" — és helyettük alkalmazni a többi elemi tárgyakban már bevezetett emberséges uj tanítási módszerek elveit. Az uj pedagógiai módszerek „forradalmi" alapclve: leszállítani a gyermek színvonalára, élményé tenni számára a tanulást. Az írás édestesvére: a rajz már évek óta elfoglalta előkelő helyét az uj iskolában és mint elsőrendű nevelő erejű kifejezőkészség, hatalmasat ugrott előre a tárgyak rangsorában. Magát az írást, melynek lelki rugói, kézügyességi és technikai előfeltételei a rajzéval azonosaké csak most méltatják kellő figyelemre. De már elmondhatjuk, hogy az eddigi fokozatosságot nélkülöző, a formamegértés és alakítás szempontjából nehéz, tehát nem gyakorlatias, emellett még az egészségre is káros, úgynevezett „kalligrafikus" irástanitási módszer, teljesen megérett a pusztulásra. Reformirási az iskolába ! Magyarországon Luttor Ignác gimnáziumi igazgató, a magyar iráspedagógia egyik legkitűnőbb képviselője állott a reformmozgalom élére és az ő néhány éve folytatott fáradhatatlan munkásságának köszönhető, hogy az irásreform megérett a megvalósításra. A magyarországi Írásoktatás most megvalósult nagy reformját is hosszú előkészületek előzték meg. 1929-ig minden kísérlet a betüforma kérdése körül mozgott, vagyis nem az Író kéz, hanem az olvasó szem volt az előtérben. Luttor Ignác 1930- bao„a magyar kultuszminisztérium védnöksége alatt nagyszabású nemzetközi irás- kiállitást rendezett és ezen sok ezer nagyszerű külföldi iráspéldával beigazolta a magyarországi irásjavitási kísérletek eddigi helytelen irányát és rámutatott az írás kivitelének könnyítése szempontjából a mozgási és technikai tényezőkre, az olvashatórág szempontjából pedig az egyes betűk fontosságának másodsorba helyezése mellett a szöveg egészének helyes térelosztására és értelmes belső tagozottságára. A betüforma milyensége ez utóbbinak csak részletkérdése. A modern iráspedagógiának ez a meglátása tulajdonképpen Kolumbusz-tojása volt, mert nem kellett más hozzá, mint a felnőttek jó folyóirásának megvizsgálása és a statisztikailag igazolt tapasztalatoknak az irásfeladatok követelményeihez ,és a fejlődó gyermek értelmi és ügyességi színvonalához igazodó tanítási szabályokba foglalása. A kiállítás nagy sikere aztán hatalmas lépéssel vitte előre a reform ügyét. Az uj népiskolai tanterv irástanitási részébe már beszúrták a Luttor-féle módszert engedélyező függeléket, majd a székesfőváros polgármestere vezette be a fővárosi tanítók továbbképző főiskolájának, a Pedagögiumi Szemináriumnak gyakorló iskolájába az uj módszert, aztán a következő tanévben valamennyi kerület egy-egy iskolájába vezették be a reformirást. A polgári iskolák legnagyobb része 1933-ban vette át az uj módszert. Az 1935. évi középiskolai reform a középiskolákba nyitott utat az uj írásmódnak s miután a tanítóság átképzése megtörtént, 1936 szeptemberétől a magyar főváros összes elemi iskoláiba kötelezőleg vezeték be a reformirást. A további lépés a vidék meghódítása lesz. Kalligrafikus és refortnirás A jő nőm cuz. Vbounxm. irUJ!firu2A lE. is a \d f £z a* iJUi ? A , s*ipircu>" á rryjűJM. I é’to. OU cjLÓotc-Uó \A^éui rrxajd t A Lwther-féle reform-írás egyik tankönyvi példája részint egyes kiváló irómüvészek díszítő kedve, részben pedig a hegyes acéltól! feltalálása és az ezzel kapcsolatos vonalcifrázási lehetőségek a betű lényegét elsikkasztották. A jó írás alapfeltételét, az értelmességet, biztós olvashatóságot és a folyamatos, lendületes alakithatóságot jórészben mellőzve, külsőségekben tobzódó szépségeszményt Állítottak fel az irás számára. A hajszál és árnyékolt vonalak, a hullám-, hurok-, csiga-, horog-, szigony-, ék- és 1 lángvonalak bonyolult rendszerét mutató „szépírás" még a különös grafikai készségekkel megáldott felnőtteket is próbára teszi. Ügyelni kell a betüszárak egy meghatározott dőltségére és feleslegesen nyúlt Arányára is. Az érzékeny hegyes toll csak természetellenesen befeléforditott kézállás mellett árnyékol helyesen. Az óvatos erőlködéstől az ujjak görcsöt kapnak, a papír tferde tartásával járó ferde sorvezetéstől pedig a szem fárad el és az egész testtartás ipeggörbül. A„ lendületben levő kezet gyakran megállítja az egyetlen alakítási módhoz való igazodás kényszere. Ilyen nehéz feltételek mellett a régi értelemben vett szépírás időpazarló, idegölő munka, a szép hatása mégis kétes, mert hiába szé„Lőcse város iája — vagy Csáhy szalmája?" Szeptember 27.-i számunkban a fenti cím, alatt megjelent lőcsei tudósitós helyreigazításaképpen Soucek Bohus’.av, Lőcse város volt' kormánybiztosa a sajtótörvényre való hivatkozással a következő nyilatkozatot küldötte be: „A Prágai Magyar Hírlap 1686. szeptember 27.-i számában megjelent cikk állításai nem felelnek meg a valóságnak. A valóság az, hogy Levoca város fáját törvényes utón, felettes hatóságának beleegyezésével adta el, amely hatásáig a faeladást nagyon is kedvezőnek találta és ezért ezen faeladás ellen beadott fellebbezéseket visszautasította. Nemi felelnek meg a valóságnak a cikkben megjelölt elért faárak, ellenben igaz, hogy a város fájáért az 1987. évire 42.86 Kö mikénti tőárat ért el és a további évekre az ár a 38.— koronás átlagos minimális tőár alapján lesz évről- évre megállapítva. Igaz tehát, hogy a város által az 1937. évi fának a vételára 11.520.—• Kc-val magasabb, minit az utólagosan beadott másik ajánlattevő által felkínált vételár, továbbá igaz, hogy a város mostani szerződőfelétől a szerződési feltételek betartásának garantálására 250.000 Ke késapénzkauciót kapott, mely kaució levocai pénzintézeteknél van három betétkönyvre elhelyezve, míg az utólagos ajánlattevő mindössze bárom darab 50.000 Kc-ra szóló, összesen tehát 150.000 Kc-ra szóló váltót helyezett kilátásba ugyancsak fenti célra, mely váltók jóformán fedezettel sem bírnak. Nem igaz, — amint ez a fellebbezésiből kitűnik, — hogy a nyilvánosság a faeladással nincs megelégedve, ellenben igaz, hogy a fellebbezés, amely néhány másolatban volt elterjesztve, egy érdekelt városi polgár által lett összeállítva. Igaz továbbá az is, hogy a fellebbezést főkéip az ezen polgárhoz közelálló bizonyos körök írták csak alá. Igaz az, hogy Levoca város kormánybiztosi hivatala hasonló újságcikkekkel sem a múltban nem keltett hatást, sem a jövőben nem fog hatást gyakorolni s ezért a cikkben foglaltakkal részletesein nem foglalkozik s a jövőben sem fog ez ügyben polemizálni Levoca, 1938. október 1. Levo&a város kormánybiztosi hivatala.* pék a betűk, ha a papirt zsúfoltan tele Írjuk, ha nincs margó, ha a szavak, sorok összeszorulnak, ha tehát az irás közlő célját éppen az értelmes, világosan tagozott elrendezéssel nem szolgáljuk. A régi irás hátrányai- tehát: a folyatöá* tosság hiánya és az egyszerűség hiánya, ami alkalmat adna a beidegzésre. Nehézségei: az árnyékolás, a hajszál és vastag vonalak váltakozása, az irás meghatározott (52) fokos dőltsége, a betű formáinak elca Váltó Irta: Falu Tamás Csiga János mérges kis öreg volt. Alaptermészete volt, hogy szeretett pattogni s nem tűrt ellenmondást. Ezért is ment aránylag elég korán nyugdíjba, ő bizony nem fog úgy táncolni, ahogy a főntök fütyül, elég volt egy életen keresztül. Az öreg ekkor hatvan évet számlált, Olyan kemény léptekkel hagyta el a hivatalt, mint egy győztes tábornok a csatateret. Bajuszát olyan hegyesre pödörte, hogy szuronynak is beillett volna s vékony kis botjával pasfcol- gatta a csizmája szárát. Mert többnyire csizmában járt. A földbirtokosság vágyálma kísérhetett a lelke mélyén. A nagyapjának még volt pár száz hold földje a határban, de ő rá már nem jutott semmi. Különös ismertető jele volt a csizma, a madártól! al sárgáié vadászkalap és a bajusz, melyet meghamisított. Vannak kis boltosok, akik hamisítják a paprikát, ő szakálla! hamisította a bajuszt Mégpedig úgy, hogy a szája alatt egy kis szakállt is növesztett s ezt felpödörte a bajuszához, hogy tekintélyesebb legyen. Akkora fizetése nem völ't sóba, hogy tőkét gyűjthetett volna. Nem álmodott családi házról, beletörődött abba, hogy élete végéig bérlő marad. Húsz év óta bérelte az asztalos Rózsa-uccai házát, a háromszobás alacsony, léckeritéses házat, mely teljesen megfelelt úgy az ő, mint a felesége igényének. Mikor nyugdíjba ment, akkor vette észre, hogy a ruhatára nem mondható a legfényesebbnek. Most már volt ideje sétálgatni, ide menni, oda menni s ha az ember nem hivatalba jár, akkor illő, hogy rendesen jelenjék meg az uccán. A hivatal szelleme demokrata, ott kopik és fényesedik a szövet, oda nem érdemes elegáns ruhát fölvenni. A séta-ruha, az más. És jó lenne egy kis átázást tenni. Igen ám, de ahhoz egy kis pénz kellene. Hondáink: száz pengő. Havi tiz pengős részié leidben vissza lehetne fizetni, észre sem venné a háztartás. El is ment mingyárt a takarékpénztári igazgatóhoz, bizalmasan félre vonta az emeleti ablakhoz s megsúgta neki, hogy miről Í3 volna szó. Az igazgató arca márvánnyá változott s a hangja kriptabideggé. — Szó sem lehet róla, Csiga ur. Az intézet beszüntette a hitelnyújtást. Még földbirtokra sem adunk, nem igy ... Kitárta karjait s úgy rázta őket, mintha egy nagy zérót emelgetett volna. Vagyis, hogy egy ilyen semmivel sem ibiró embernek hogyan is juthat eszébe kölcsönfelvételre gondolni. — Kérem, kérem, — mondta Csiga önérzetesen — ez nemcsak az én érdekem lett volna, hanem az intézeté is. Miből élnek a részvényesek, ha nem kapnak kamatot? Éte miiből fizetik az igazgatóságot? Az igazgató azonban ezeket a kérdéseket szónoki kérdéseknek tekintette, melyekre a költészettan szabályai szerint nem jár felelet, ezért csak némán megfogta Csiga János kezét s búcsút rázott beléje. Csiga János csak akkor érezte át az őt ért méltatlanság nagyságát, mikor a lépcsőkön lefelé cammogott. — No, megálljotok, — morogta a szakálla egy részével megvastagított bajusza alatt — majd szerzek én kölcsönt. De nem itt ám, ebben a rongy faluban, hanem Pesten! Egész éjszaka nem aludt, a sértett önérzet folyton feírázta, ahányszor csak elszunnyadt volna. A felesége is helyeselte az elhatározást, csak kételkedett abban, hogy egy ismeretlen embernek csak úgy könnyedén megszavazzanak száz pengőt. / — Kérlek, azok milliós Intézetek — magyarázta az öreg. — Azok milliókkal dolgoznak. Mi azoknak száz pengő? És arcképes igazolványom van, váltót viszek magammal, küllőmben csak bízd iáim. A jövendőbeli adós másnap délelőtt már a fővárosban járt, csak úgy találomra sétálgatva az uocáJkon. Nagyon megörült, miikor egy sarkon nagy tábláikat látott maga előtt s megállapította, hogy a Körúti Takarékpénzár Részvénytársaság ötemeletes palotája előtt áll. A tábláik előtte teljesen ismeretlen pénzr ügyi műveleteket hirdettek, általa meg nem értett szakkifejezéseket tartalmaztak, már csaknem a lemondás köde ülte meg szivét, miikor az utolsó sorból feléje világítani látta ezt a sort: Váltók lesziá mi tolása. Ez az, gondolta. Ezt akarom. Leszámítolják a váltót, azaz kifizetik. Gyerünk. Be is lépett a nagy üvegajtón. Nagy sürgés-forgás volt a takarékpénztárban. A rácsos ablakok fölött különböző feliratok magyarázták a hivatalnokok munkakörét. A hivatalnokok pedig nagyon serényen dolgoztak, mint a hangyák. Olyan is volt köztük, aki ingujjban irkálgatott. — Biztosan ez számítja a kamatokat, — gondolta Csiga — ezért van olyan melege. Egy egyenruhás altiszt észrevette, hogy nem tud tájékozódni, ezért megszólította: — Kit tetszik keresni? — Az igazgató urat — felélte természetes hangon a megszólított. Az altiszt fontoskodó képet vágott s egy kis gondolkodás után nem nagyon biztatóan mondta: — Bajos lesz kérem., aztán milyen ügyben? — Váltóleszámítolás! — felelte Csiga egy bankfenntartó hangsúlyával. — Ezt különben is csak bízza rám, kedves barátom. Csak azt mondja meg, hogy hol találhatom az igazgató urat. — Első emelet egy — mondta az altiszt, gondolva, hogy a többi már nem az ő dolga. öt ellentámadás leverése után légre sikerült Csigának az igazgató színe elé jutni. Természetesnek tartotta volna, hogy azonnal hellyel kínálják meg, de ezt nem is várva, kihúzta zsebéből a hosszúkás papírdarabot, mellyel a phőniciaiak ismertették meg a világot s ragyogó arccal jelentette: — Kérem, ezt a váltót leszámítolni. Csiga János vágyók, nyugdijam havi száznyolcvan pengő. Tessék, i'tt az arcképes igazolványom. Havi tiz, vagy negyedévi harminc pengős részletekben szándékozom törleszteni, ahogy az urak kívánják. Egyetlen fedezetem a becsületem. Úgy hiszem, ez elég. Csiga János úgy kihúzta magát, mintha egyenes leszármazottja lett volna Krőzus- nak, csonki tatlan örökséggel. Az igazgató végignézte látogatóját, aki külsőleg is olyan volt, mintha a múlt századból lépett volna ki hirtelen. — Egy pillanatra — mondta, felugorva kér nyelimes karosszékéből. Szinte rohant a szomszéd szobába, melyből két vastagon párnázott ajtó nyílt át. Itt ledobta magát egy székibe és elkezdett kacagni. A gyomrát fogta nevettében. Rázkódás közben jutott eszébe, hogy több mint tiz éve nem nevetett igy. Az utolsó tiz év minden nevetése belefért volna egy gyufaskatulyába, ennek meg kicsi volt a nagy szoba. Bejött két igazgatótársa, nem tudták mire vélni a nagy kacagást,. Mikor az okát megtudták, ők is vele kacagtak. Három arcon csurgóit a jótékony könny. — Ez megér száz pengőt! — szakította félbe nevetését az igazgató. — Egy idegen ember, vidékről,\ teljesen vagyontalan, kihúz a zsebéből egy váltót! Ma! Ezerkileneszáz- harminchalban! v Amikor! . . . Nagyszerül Remek! \ — Kérlek, — mondta a másik igazgató — ezt a fellépést feltétlenül honorálni kell. Itt a rendelkezési alap, melynek terhére ilyenfajta adományok kiutalhatok . . . — Igen, igen, — kacagott a harmadik — de neki azt mondjuk, hogy a megszavazott váltéra kapta. I — Természetesen; Aiz igazgató visszament szobájába s komolyságot erőltetve magára kiszólt: — Teséék bejönni, Csiga ur. Csiga megállt az Íróasztal mellett s jó elő- érzettel mosolygott. — A kölcsönt megszavaztuk, Csiga ur — hangzott az Ítélet. — Tessék a száz pengő. A törlesztést, ha lehet, tessék személyesen végezni. Az igazgatóság szeret jó ismeretségben lenni ügyfeleivel. Az öreg leereszkedő kézfogással tett ígéretet s mikor hazatért, átszólt a szomszédjának, a módos kisgazdának: — Gazdauram, ha egyszer kölcsönre lenne szüksége, csak szóljon nekem. Találtam egy ólyam bankot, hogy no! Á régi irás egy bizonyos irásmüvésznek egyénien kidolgozott írása, amit egyetemesen kötelezővé tettek minden korú gyermeknek. Ennek az úgynevezett kalligrafikus írásnak ősi forrása természetesen szintén az egyszerű római írás volt, az idők folyamán azonban
