Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-03 / 226. (4075.) szám
Bűnügyi szenzáció Franciaországban Rendőrkézre kerüli a párisi apacs? világ soknevű vezére Egy szokott fegyenc irányította évek óta a párisi alvilág legtöbb „vállalkozását“ ■ Charles Brenner harminc neve és harminc élete ■ A véletlen újabb mestermüve mn&s Magyarországon bevezetik a középiskolába a sa kkjátékot ? A müncheni olimpiai győzelem a sakkozás nagy fellendülését hozza magával ■ 1939-ben sakkoiimpiát terveznek Budapesten kó Charles Chaudefond, a rokonszenves utazó, akiért annyira aggódtak a ház lakói. Múlt ihét szerdáján a két detektív megjelent az utazó lakásán és a dolog egészen simán ment, az állítólagos Chaudefond nem is gondolt a védekezésre, minden ellenkezés -nélkül hagyta raaEgy harmincnevü ember regénye — Második szökésem után — mesélte a bandita, — először Caracasban, majd pedig Carupandóban üzletet nyitottam és feleségül vettem egy indián- nőt. Ebből a házasságból, amelyet természetesen álnév alatt kötöttem, egy gyermekem született. Évekig éltem itt és dolgoztam, meg akartam maradni rendes embernek, örültem a gyermeknek és szerettem az asszonyt, 192-S-ban azonban egyszer csak, mintha az ördög szállott volna belém, lebirhatatlan honvágyat éreztem Európa után s egyik nap anélkül, hogy feleségemtől vagy bárkitől búcsút vettem volna, ott hagytam üzletet, asszonyt, gyereket és bajó- raszálltam. így jutottam Barcelonába. 1928 végén mégis visszatértem Caracasba. de közben Barcelonában jó francia útlevelet szeieztem magamnak Georges Mon- tigny toulousei kereskedő nevére. Caracasban női- fehérnemü üzletet alapítottam, amely nagyon jól ment — talán mindem másképpen alakult volna, hogyha li929-ben ki nem tör a forradalom s én elveszítettem egyik napról a másikra a virágzó üzletet, mindent. HajóraÜltem, visszautaztam Barcelonába, onnan pedig Párisba. ahol 15)30 májusában Georges Moutigny néven lopás miatt háromhavi fogházra Ítéltek. A büntetés kitöltése után el kellett hagynom Franciaországot. Két esztendőt Spanyolországban töltöttem, majd 1932 szeptemberében Jean Royet néven visszatértem Párisba és Charles Chaudefond néven kibéreltem a lakást a Rue de Minimesn. Azonnal munkához láttam és dohánycsempész- bandát szerveztem, amely a Saamdckröl csempészte a cigarettát és a szivart Párisba. Rengeteget kerestem, de 1933 október 4-én Metzben a cigarettával és szivarral megrakott autóban elfogtak. Ekkor ismét Jean Royetnek adtam ki magan és ezen a néven 3 hónapi fogházra és 100 ezer frank pénzbüntetésre Ítéltek. A büntetés kitöltése után felvettem a régi polgári gát letartóztatni és engedelmesen követte a detektiveket a legközelebbi őrszobára, ahol azonnal vallatóra fogiák. A bandita egy percig sem tagadott, bevallotta, hogy azonos Charles Brennerrel és büszkén mesélte el a detektivekuek szökésének fantasztikus történetét. nevemet e mint Charles Chaudefond nyugodtan tovább éltem. A ház lakói őrültek, hogy megjöttem a hosszú útról, én pedig tovább vezettem a do- hónycsempész-üzletet s közben néhány betörésben is résztvettem. 1935 junius 19-én ismét „lebuk- tam“, ekkor azonban egy bizonyos Durand kapott három hónapi fogházat s én a büntetés kitöltése után ismét mint a becsületes Charles Chaudefond éldegéltem tovább. A hatóságok sem zavartak és nyugodtan épithet- tem fel szervezetemet, amely most már egyre kevesebbet foglalkozott dohánycsempészéssel, s főleg betöréséket hajtottunk végre. A további vallatás során Brenner előadta, hogy amióta megszökött a büntetőtelepről, körülbelül hanpinc különböző néven szerepelt, fel is sorolta mind a harminc nevet. A gangszter „előkelőu barátai Brenner letartóztatásával kapcsolatban sokat Írnak a lapok a banda egyes tagjairól is. Megállapítják, hogy ezzel a fogással Páris legveszedelmesebb gangszterbandáját sikerült ártalmatlanná tenni. A rendőrség letartóztatta még Viktorba Davrieux lyoni bankárt is, aki valamikor iskolatársa volt a bandita vezérnek s azóta jó barátságot tartott fenn vele, sőt nemcsak iigynevezett üzleteit finanszírozta, hanem állandóan figyelmezette, ha valamilyen rendőrségi akció volt ellene vagy bandája ellen készülőben. Ezzel az üggyel kapcsolatban további vizsgálat is folyik, mert azt hiszik, hogy Brennernek voltak rendőrségi szövetségesei is vagy legalább is olyanok, akik gyanútlanul ki-, bejártak a rendőrségi palotába és híreket vittek a banditavezérnek. Állítólag a lyoni bankáron kivül voltak más, úgynevezett előkelő összeköttetései is. Páris, október 2. (MTP) Néhány nap előtt az egyik párisi rendőrbiztosságon jelentést tettek a Rue de Minimes 13. számú ház lakói, hogy lakásáról eltűnt Charles Chaudenfond ügynök, aki körülbelül négy éve lakik a házban s a lakók között nagy népszerűségnek örvendett. Ugyanekkor a párisi lapok rövid hirt közöltek arról, hogy a párisi rendőrségnek sikerült elfogni a cayennei büntetőtelepről megszökött Charles Brennert, a francia alvilág egyik legveszedelmesebb banditáját. A két eset között összefüggés van, — de ezt a párisi nagyközönség természetesen csak most tudhatta meg, amikor az egész ügyet nyilvánosságra hozták s most hatalmas riportokban számolnak be a lapok a rendőrség szenzációs fogásáról. Annyi bizonyos, hogy Brenner lefülelésével a Sureté National hatalmas csapást mért Páris alvilágára, mert egyik vezérét tette ártalmatlanná. Razzia a Port St. Martin egyik kávéházában A „Sureté National" két detektivje: Belin és Chenevrier már régóta figyelte, hogy a Porté St. Martin egyik kávéházában egy veszedelmes betörőbanda tagjai adnak egymásnak találkozót. A banda tagjai között fölismertek néhány veszedelmes párisi betörőt és kasszafurót. Razziát tartottak tehát a kávéházban és a razzia alkalmával vagy harminc gyanús alakot vettek őrizetbe. Majdnem valamennyi „súlyos" betörő volt, a legtöbbjük többszörösen büntetett előéletű, sokan megjárták már közülük a cayennei büntetőkolóniát is. A banditákat kihallgatták és a rendőrség mindenáron azt szerette volna megtudni tőlük, hogy ki volt a vezérük. A banditák azonban nem vallottak, már pedig a detektívek biztosan tudták, hogy valaki működik a háttérben. A leleplezett akciók egész során ugyanis végigvonult egyetlen kéz nyoma, egy valakinek a „stílusa", akiről a rendőrök megállapították, hogy valóságos bűnügyi zseni. Úgy ötletek, mint kivitel dolgában olyan páratlan ügyességet és sokoldalúságot árul el, hogy csak valami nagy hal lehet. Hosszas nyomozás és újabb kihallgatások után végre sikerült az egyik detektivnek megállaoitani, hogy a razzia alkalmával sikerült meglépnie az egyik banditának, akit a többiek „Charlot-le-Lyonnais"-nek neveznek. A detektív azonnal kutatni kezdett a bűnügyi archívban és a leírás alapján megállapította, hogy a titokzatos Charlot nem lehet más, mint Charles Brenner, aki évekkel ezelőtt szökött meg a cayennei bünteíőtelepről s aki ellen egész sereg francia és külföldi rendőrség adott ki ezalatt a rövid idő alatt is körözőlevelet. Az első és végzetes „nagy ügy“ Ez a Charles Brenner egyike a legkalandosabb életű banditáknak azok között, akikről az utolsó évtized francia bűnügyi krónikája beszámol. 1892 február 4-én született Lyonban s már mint kisfiút is többizben elítélték kisebb delik- tumok miatt. Később, úgy látszik, megjavult, rendes foglalkozást keresett magának, kerülte a züllött cimborák társaságát, de aztán bevonult katonának s mikor katonai szolgálati idejét kitöltötte, itt állott megint foglalkozás nélkül. Véletlenül összeakadt az egyik régi cimborával, aki bevitte barátját egy betörőbandába. Számos betörésben vett részt anélkül, hogy egyetlen esetben is sikerült volna valamit rábizonyítani. 1918 március 11-én azonban úgynevezett „nagy ügybe" keveredett. Két banditatársával együtt betört egy lyoni milliomosnő villájába és meggyilkolták a milliomosnő házvezetőnőjét, aki meglepte őket. Röviddel, a tett elkövetése után már rendőrkézre kerültek és 1919 október 26-án a Rhone de- partement esküdtbirósága halálra Ítélte őket, a halálos Ítéletet az elnök azonban kegyelmi utón életfogytiglani kényszermunkára változtatta és Brennert társaival együtt Cayennebe szállították. Innen 1923-ban kitört és Venezuelába szökött. Ott azonban a rendőrök fölismerték, letartóztatták és kiadták a francia büntetőhatóságoknak. 1925 junius 30-án azonban megint sikerült neki az, amit lehetetlennek mondanak, megszökött négy társával együtt az Ördögszigetről. Vele volt lyoni banditatársa is, akivel a gyilkosságot elkövette. Elfogják a gangszter-vezért Ettől a naptól kezdve többé senki nem hallott róla, egészen mostig, mig egy véletlen nyomára nem vezette a párisi rendőrség két legügyesebb detekfivjét. Belin és Chenevriernck sikerült aránylag rövid idő alatt azt is kinyomozni, hogy Brenner nern más, mini a Rue de Minimes 13. alatt laBudapest, október 1. (Budapesti szerkesztőségünktől) A magyar sakkozók világraszóló győzelmet arattak Münchenben, 21 nemzet szellemi tornáján. Az eddig legnagyobb és legizgalmasabb sakkolimpián elsőséget szereztek és megnyerték a világbajnokságot. A magyar társadalom és a hivatalos körök ezt a nagy eredményt kellőképpen értékelik, mert a müncheni győzelmet úgy tekintik,- mint a berlini sikerek legszebb és legméltóbb kiegészítését. Berlinben a testi sportok olimpiáján szereztek tiz aranyérmet a magyarság képviselői. Münchenben a szellem igazi olimpiáján, a legszebb és legnemesebb szellemi tornán arattak győzelmet. A magyar társadalomnak és hivatalos köröknek ezt a felfogását fejezi ki Hóman Bálint kultuszminiszternek Maróczy Gézához, a magyar sakkcsapat kapitányához Münchenbe intézett üdvözlő sürgönye, amelyben a müncheni sikert a magyar szellemiség értékes győzelmének mondja. Természetes, hogy a sakkozók müncheni győzelme a magyar sakkélet nagy fellendülését, fejlődését hozza magával. Mindenki érzi, hogy hiba és bűn lenne ennél az eredménynél megállapodni és a jövőre nem gondolni. A müncheni győzelem erkölcsileg sokra kötelez, elsősorban arra kötelezi a magyar sakkélet hivatott vezetőit és irányítóit, hogy már most gondoljanak a magyar sakkozás jövőbeli méltó szereplésére. Már az elkövetkező évben Stockholmban rendezendő olimpiára is kellőképpen fel kell készülnie a magyar sakkozásnak. A magyar sakkszövetség tehát már az ünneplés óráiban ezekre a feladatokra gondol és meg is teszi a szükséges lépéseket, hogy a jövő fejlődését biztosíthassa. Tudja és érzi, hogy a győzelem-szülte kedvező hangulatot megfelelőképpen kell kihasználnia és éppen ezért nagyszabású programot vetett fel, amelynek megvalósítását teljes energiával munkába vette. Az első és legfontosabb kérdés a nevelés problémája, az utánpótlás kérdése. A müncheni nyolcas csapat gerincét ugyan fiatal játékosok tették, az olimpiai csapat másik része azonban idősebb, már sok harcban résztvett játékosokból áll, akiknek sakkbeli szereplésére már nem icnet hosszább időn keresztül számítani. A tizen- kilencéves Szabó László volt a müncheni csapat legeredményesebb tagja, ő a jövőben is a magyar csapat erőssége lesz, melléje azonban uj fiatalokat kell felsorakoztatni. A sakkéletben is tehát tehetségkutatásra van szükség, mint ahogy az a magyar uszósportban történik és történt, meg kell találni a jövő olimpikonjait. A legalkalmasabb anyag pedig kétségtelenül a középiskolások és a felsőiskolások soraiban lelhető fel. Annál fontosabb a középiskolásoknak az aktiv sakkozásba való bevonása, mert ez külföldön már rég megtörtént és Münchenben is több csapat erősségét éppen ezek a fiatal diák-olimpikonok adták. Hollandiában, Izlandon, Bajorországban már bevezették a középiskolába a sakkjáték oktatását, az északi államokban is küszöbön áll a sakk kötelező tanítása, tehát a magyar sakkozásnak sem szabad lemondania arról a lehetőségről, amit az uj LEGÚJABB SPORT Ivády Sándor tett az utóda dr. Beteznaynak Budapest^ október 2. (Budapesti szerkesztős ív günk jelentőse.) Ismeretes, hogy dr. Beleznay László, a magyar vizipolócsapat kapitánya a berlini olimpia után az uszószövetóég rendelkezésére bocsátotta állását. A magyar uszószövetség elnöksége csütörtökön este tartott ülésén foglalkozott Beleznay helyettesének kérdésével. Az elnökség felkérte Kis Zoltánt, a vizipolóbizottság elnökét, hogy a válogatott játékosokat adó egyesületek bevonásával tartson megbeszélést, hogy kit tartanak alkalmasnak Beleznay utódjául. Az egyesületek dr. Ivády Sándor, a többszörösen válogatott vizipoló játékos személyében egyeztek meg. Az elnöki tanács is dr. Ivády Sándor mellett döntött és őt választották meg dr. Beleznay László utódjául. Az elnökség tegnapi ülésén megható szavakkal vett búcsút Beleznavtól. Megköszönte neki a 'három éven át mutatott áldozatkész munkáját és annak a reményének adott kifejezést, hogy Beleznay a jövőben is munkás tagja lesz a magyar uszószövetség elnökségének. Kettős rablógyilkcsság a jugoszláv-magyar határon Baja, október 2. A jugoszláv-magyar határon az elmúlt éjszaka borzalmas kettős rablógyilkosság történt a jugoszláv területen levő Regőc községben. Stein Antal gazdálkodó együtt lakott fiával és ennek fiatal feleségével. Szerdán Stein és fia szüretre ment el. Két napig maradtak távol a férfiak. Ma reggel a szomszédoknak föltűnt, hogy a ház lakói közül senki sem mutatkozik. Feltörték a lakást és az egyik szobában vérbefagyva felismer* hetetlenségig összeroncsolt koponyával holtan találták a két Steinnét, az anyóst és menyét. A lakás teljesen fel volt dúlva és onnét minden értéktárgy eltűnt. Azonnal jelentették az esetet a csendőrségnek, amely megindította a nyomozást s megállapították, hogy az elmúlt éjszaka hatoltak be a gyilkosok, akik több fejszecsapással végeztek az anyóssal és menyével. Az eset az egész környéken nagy izgalmat váltott ki. sakkozói nemzedékek felnevelésében a középiskolai oktatás nyújthat. A magyar sakkszövetség vezetőségét ez az elgondolás teljesen áthatotta és igy az a bizottság, amely szeptember 12-én dr. Szendy Károlynál, Budapest polgármesterénél tisztelgett és a magyar sakk kívánságait előterjesztette, mint egyik legfontosabb programpontot a középiskolai sakkoktatás ügyét jelölte meg. A sakkszövetség ugyanis úgy gondolja, hogy kezdetben, kísérletképpen néhány fővárosi középfokú iskolában kellene megkezdeni a sakk fakultatív oktatását, hogy a nyert tapasztalatok alapján azután az ország összes középiskoláira is kiterjeszthető legyen a sakk oktatása. A széles tömegek sakkbeli nevelését pedig a népművelési tanfolyamokba beiktatott sakkkurzusokon lehetne eredményesen végrehajtani. Szendy polgármester a legnagyobb megértéssel fogadta a magyar sakkélet vezetőinek nagyszabású munkatervét, a maga részéről a legteljesebb támogatást Ígérte meg és megbízta dr. Némethy Karoly kul- turtanácsnokot, hogy a sakkszövetség vezetőivel részletesen tárgyalja meg a hatalmas programot. A magyar sakkélet igen nagy események előtt áll, fontos tehát, hogy idejében és kellőképpen felkészüljön ezekre. A stockholmi olimpián leendő megfelelő képviselet, már nem is a távoli jövő feladata. De már most megkezdte a sakkszövetség a budapesti sakkolimpia előkészítését. 1939-ben lesz ugyanis századik esztendeje annak, hogy Magyarország efjö sakk- köre, a Budapesti Sakkor, — amely ma is valamennyi magyar sakkegyesület alma mater-ének tekinthető, — megalakult. A Budapesti Sakkor a külföld szemében is egyet jelent a magyar sakkélettel. A jubileumi eseményt nem is lehet méltóbban megünnepelni, mint egy sakkolimpia megrendezésével. Abonyi István, a Budapesti Sakkor ügyvezetője vetette fel a nagy eszmét, amelyet teljes egészében magáévá tett a magyar sakkélet egyeteme. Ismerve azt az energiaforrást, amit Abonyi egyénisége jelent, bizonyosra vehető, hogy az 1939. évi magyar sakkolimpia megvalósul és olyan méretű lesz, hogy minden eddigit el fog homályositnni. J __________________________ 19 36 október 3, szombat.
