Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-18 / 239. (4088.) szám

■qis ‘jtnptqM 9JŐB ípuaqapre?'?! «T n^n wsAJSt tsfes ‘jni*®’* ►is I9f íjoippmm bh ;B>JBX8i9t 9í»1»?l oad^q « sj p Sara ^oqyftfqpirf tjbXSjpi pqBqqyi uad?q b qaiiqzssq i9qndarn.n1 89 ioq9Auaqzsa8 <I9qi?Z8BjnXo i!uue| zs^jqozs je>fB \yi V?Jo3 *tiozqasz“ b assgXnofa rzseq naqiaS^si^iaq eiq qosBqBj tuazsjoq b uasouoinq Xpinc ‘^s^uaqqosa 8939X091 B qza jjaugraiapafj®} bjoSuoz b aAOjaqaj ajjaj as9JisnjazsXSa qau -jazspuaJSOpdBiBq y TflfJoSuozXuasJaASuBq qqoXSBuSai B jtmn ‘nrniapafjajSueq Apjqo V\L W®II®uia 89 Xi9in Jaj9unjuaa 0£ ‘saj •fZS J3J9UXXJU90 OSI ‘SbSbUI J3J3linjU30 cg azssopuim Xiarau ‘óba „qBnejoSaozqasz* jjazaAau qBu-,;9aBid-;ui[\i“ b áiaqis qqoXS -BuSaj V *q9»Bqi?uzSBq 8t 5fBujBjzsB9J| qaXjauiB ‘jjoubXio 89 íjbjoSuoz qSozsmoj -?q ‘nqBiBJoqi9i uospjinBiq b jjbuubX *91® S^suozoq b q»nd9i iBJptospjoqiB pjazsfn uaqojaui S9 zoqqpuuojBJoSuoz soXupAqoze B qBupoqzsBSBJ mán qoso-ipXSBJoSuoz V 'q9JBqjpi qoSpsuopfn saqap.19 aosBjiji9ij| -bjoSuoz jjiXuSam ueqsojpAgj joSub zy* uos9}j|i9!>| juopuoi e are^s A8eu „ejoSuozqasz" v —»♦♦— •jetq&paft á8bu iqqpja zb esjf&pjp Á3oq ‘jjojCrtA-c BJBfBdid JBUiBq 9 ‘yypjB'Soi -báu ?Bq.nC^qsoojao ^ouuBJjazsso qajjnjnj jjodojííam ' jp^pijinÁu siq b jjb[B[ui sg •89IJA b jfnpozo -zsq 19 m jsom X8oq ‘mefXSíq jzb aisp&iop -89 stq X8o XSoqon ‘jémaaiozs b raojiXa -rq néqqof pfem JoqsBui 9q 'qunpaCi^ra ei yuBjBAiz’ siq Á39 TfimXSBA spspiXu BA9X8 izbJoI ‘jaqma zb Joara ezz^n 0^1 — inBsmzssoq jjq8qanQp pdBjnXu jjbsq •TiBqqrLcBS^'opioq X8bu Juppiad er bjoubj uojSqj ubjzv ’jBjpiS -em qa^eAaaxa UB9oSueq üeiÁuuepaijjj iJ9Xp 9p ojq ‘qa^zoq jjoj zsoso b ÁSoq ‘qn^opao3 ajse^jop^ zb 8tp3d jsoj$ ti9jCb zb j'joz^mipí i^zs y — •pÁaB^nÁü jqoz-pjoqiBq — mf mán oq — ^Wa^aSjoz zspso b inán juara] zb J9H •joA8im qB&o qB;zoqi7poso v?;zy •sfm qimA^BA q9S9ZTAraom9[) BqudB ‘’qqzza^ X.odq ‘azsaad ‘qqzzej^ uiau Xá'oqeQ — *qB[nXa sxq b faj qB^íoiSP ubsjoXS u9X{ira ‘qqij, ^999 zb qisa XSoq ‘qa^pza^ mw 'óba ib;baiz raauBq ‘^oa zsoso b sí maa uazsig •^ozo’^iq — j{9j qeqai'iaq ‘9(Co ‘&ffQ —' q^SBtn a^aAanp uB9Baj|B;Bq n??zy '^90991 a ^9p93f[9ai9 pdB[nX^ •noqnqBj b qa^zaJB Í9S9AP9U iniB|BA qBSO 9IJ9..SaS9 UI9UBJ£ •qBjqnq 9Jp;öI b {bdojb nBiXúUBpar]^ •uba qim°9A ;soai ‘z90S9 b ^9^ qnezog — •qizsnÁu b pí qB};o}ioqis — jCbí ‘ÍBf — •}}OZ9}BHBq f9Jop nXaozm aaaazsX^g -babC b ^bso 3901 Wöf }soj^ ,-fBq qqesi^ b ;[oa za nianBH •BÍBq wr-poA tnae q9BqQ}qqiX39 ‘BZSs^AaZdSQ 669 -* ►fi* ^nfOA 9»m t«n»i9il vt ^»J9A}eeq y •qBirp9Z8aioz9 * 9}}ta ►BTS91A 9í]q B 59qiTtq ipBJBnnm»í y •zrqitq i\ ttesazsso zg •qqBpjBipgp} b í9W«3[ U9paoaapq t ‘gsd^zgq b ?oibt[ :^pBnuBq y •»}d«^ qqasjpi^ai b lí9oa»iP[ :}?i9j q^aag •sqziq sí xrasazseo ^oa XSj qpq^zsaiozs t ao«>IQ3r Xo9 wo}Bzoq sí 10Z8913 L : »o399Zb3Í ^nJWQZö^i W»» XÍ{ 9iiq y •qndirqazeap B9 tnzaXSaőani qnpn; mea »9W ye^A?*?) y Trossní apaoaapq « qaa »qqasiq3»{ b ‘BpBmiBq b sienosd^zoq b ‘®[»l yyqaiq b ^9nqqas9paS9i b X3oq cj[oinB}zso[9 tlQZpq *901X39 nan8^ X3o }zg qioXSBq lyqjpq 41 yifdBsap9 zb aaj^Aíse; raoi9H pjjq so>|o zv fOiKtiMpiHiiiis»iiinitiiiiiiii»HiniiiiiH<iiuiiiiiMiiHiiiiiniihHiiiiti)iiiiiiiiiiniitiinnn •Xti93ijy}8T3 *saA9 gi ‘jipnf Xvqjon *ufjpA eq9pi pajni s Sifi9A 3íX39 ‘efjfA d*a oapuiui ipfppzco **AJ9 ooX3ea ®q fof ‘XjfjeBq 89 qjod b zg hrfyj saXíauapunu qjcd e efíosns ;zy *Bzzopoo3 pps saajo ‘»q idai 100X9 *baj9 uoX3eqra iie spj b dbisoid »a *m}B}z9 iaA9Xoooq 9 ‘};ozopjoq loSyqA *B)lopiB} oaqsaaq Xjjui ^19 3nn BfXoBsapg uaS9J obuo oaqid qaouaXSsiq X2g ‘oaq9A9i BjJaS? njotoozs pifBqag •juqwi oaXjaq CI9Z8 Xji )aqa{ pt ap ‘Xian ‘jqoa8 »| qjípq ntao ‘qjcd b HBqiM •}8?SB9Bq orppjA b qpfUBq nia^ *3(91 « H®z® qBSO}B09q obXjo qBjopuo3 oBiBinipzs oaquiaqiiag ‘UBIB qpi sopBzpzs B qonu9i9S *ia)jaq d9zs b qq}Z9o3aai apjnjpp S ‘laqopo uopb3oj jaanaojo qu{809qX3BM nreqpiBSoiBi qunqoA ipinfaisDpqXSBN ‘DBq9ia9qBAX3BU unni 3fJ aiao y *KVfl>I^Vd nnAN3HH3d V VX3S ■B«[Bt»Z Wft TI ‘a^Pl 9l*d •oaqpAof b BÍpBÍain pf®W (maqA9 za nope mao U™V rqonpB »9i?q qauoa»si zy ‘qoninsnq raao wn ®CI •qa^iaiaanzs ippioi zbJ^S *UaX[»q ón?28 8®P9 W*W ‘lainzs 9q B ipBJBinia aa *Mai 98a X3bu BqBZsf9 »jaw ‘}}ai 3ani JBiUBq Binzisa X3bh y *l9mzi8a X3bu s ‘;a}ajqzs ffq uajsi noÍPV iI9fP9zsmozs nnozsoq X3i jaqma oapníW ‘lajpzs B UopopzaqSain qunipunn }JaK (X3aq9n?z8 ® }som soSonq !9}|B0Bq 3}A TiNnxsaazs iw v, w1 W? 6 ‘íJaqpg X3bn X *ajqonoiojo im y 19 U3A9 sompzs ^03 ‘daajsi 9f 39 zy asiiSae ‘assauij {oofnpzs BjpqnXoy BS9pi9 oa}«i zy ‘raoirpAiq ;zb loqAizg oodBo dpzs ‘nodBU g •}3}9 pia;oozso>i moiBqiB 9Í oazsjH ‘qamnaAizs 09 zb zg (daoun dpzs dánon X3Bfq *BrdBus9iainzs BqnXuB ‘nqnXuy inoqqunppiBSa rm y ÓBA IOI ‘Bin ÓBA *VHyfdVNS3X3iaZS VJinANV •BqBjBZ ‘S9A9 n ‘aqnpji 9}aj •jadfzs ‘ipf qos qo»BqinoBX ‘ja^saoi dpzs }}o qo}}BqnBH ‘Bqpioq®; qapiaf sí IX ~ ‘«Jíd lior ‘}zIO •Bqpinoidioa} Xopmopn; y ‘Bqpjoqsi zb qaooaaiig ‘qaazsaA jaAXooq qaqaouaXS y ‘qaoopionzs d9zs b aSjA •SyiQNVX V XXI y^aDfaív {S9A9 gj ‘bpSbjv -laipBjsuv •pBqBzs ajX3a osa izsq *pBlBq obsjoXS opi zb 3roiB s maja} bj^j} ‘Bfjpf bj9M ‘uoaqapi qqsuippiA tpuoy •XSatn inas pi ‘sddio bS op qaoi^i ‘sapoaso obXio sí Boán zy *OB|B}SBiji'sa ‘S9 ZB Í9Í9S •OBSSBÍ IB}IZS 093 {ZSQ •QS3 IZSÓ ívsym xouvadvn six — m— f T« ­MÓKA INDOKOLÁS. Na-gy eörgés-fo-rgás volt nyuszíéknál. Nyulmama bált készült adni, hogy kis nyuLfiókáinak örömet szerezzen. Készültek is nagyban a meghívók. Va­lamennyi nyulacska szorgoskodott. Ká- poeztalevélre Írták a meghívókat: „tekin­tetes Hossz-ufülü uraságnak“, „nagyságos pirosszemü Nyuszi kisasszonynak*1, „méltó- eágos fehérszőrü Nyúl asszonynak11. És igy tovább. Mikor mindannyival elkészültek, postára adták valamennyit. És megkezdődött a to­vábbi munka. Az egyik nyulacskának zenészeket kel­lett szereznie. Meghívták a pacsirtát, a fülemülét és a tücsköt is. A másik nyulacskát pedig azzal küldte el anyukája, hogy szerezzen sok salátát, nehogy hiányt szenvedjenek valamiben. Nyulapó ezalatt vigan pipázgatott, Nyul- anyó pedig jó vacsorát főzött. Estére aztán megérkezett a vendégse­reg. Voltak köztük nagy szürke mezei nyu- lak, voltak fehérek, feketék, tarkák, min- / denféle színűek. És valamennyien pompá­san kiöltöztek. Piros, sárga, világoskék és rózsaszínű masnit kötöttek a nyakukra. Szép jóestét kívántak egymásnak, aztán megkezdődött a mulatozás. Nyulapó gyönyörű fel-köszöntőt mon­dott, Nyulanyó pedig egyre kínálta kedves vendégeit. — Egyenek kendtek éhből az ízletes kápoeztatorzsából. A finom salátámat se vessék meg. A zenészeket, fülemülét, pacsirtát, tücs­köt is kínálta, de azok szerényen hátra húzódtak. — Köszönjük, nem élünk vele. A többiek azonban alaposan nekiláttak. Csakúgy habzsolták magukba a mindenfé- 1« friss zöldet. Egy-kettőre be is kaptak mindent. Aztán megkezdődött a további mulatozás. — Hajrá! — kiáltotta ei magát nyulapó és a hosszúfülü komák táncraperdültek. Majd lekopott már a lábuk a nagy vi­gasságtól. — Ihaja, tyuíhaja, sárga recece! — kiál­toztak egyre és járták nagyvigan. Hanem egyszerre csak hangos nesz hang­zott kintről, mintha valaki az ajtót zör- gettt volna. — Uramfia, a csősz lesz! — kiáltottak fel egyszerre. — Ki ne nyisd az ajtót, apuka! — kö* nyörögtak a kis nyuszik. 1 . ,< De nyulanyó is kérte: — Jaj, bújjunk el gyorsan, mert félek, mindannyiunknak végünk van. Nyulapó bosszankodva csóválta meg a fejét. — Ejha, nem illik ilyen gyávának len­ni. Nem szégyenlitek magatokat? Mit gon­doltok, nem bánok én el a csősszel, ha mindjárt ő volna is az? Ezzel kapta magát és máris kiment. Az ajtót megint megzörgették. — Tyü'h, az áldóját — gondolta nyul­apó és most már ő is megijedt. Csakhogy a világért sem vallotta volna ezt be. Még azt találnák hinni, hogy ő ifi gyáva. Nem nyitotta ki az ajtót, hanem csak úgy kifelé leskelődött. De magában belül már nagyon remegett. — Jaj, Uramisten, mi lesz velünk?! j Harmadszor is megzörgették az ajtót. — No, ennek a fele sem tréfa — gom* dolta rémülten nyulapó. Aztán ahelyett, hogy kinézett volna, beszólt a báli közön­séghez, nyulanyóhoz és a nyulfiókákhozj — Most már csakugyan nagyon vesze­delmes a helyzet. Harmadszor is zörgetett a csősz. Hagyjátok abba a táncot és min­denki meneküljön, ki merre tud. Nosza lett erre riadalom. Valamennyi nyuszi egyszerre akart menekülni. Szinte egymást taposták le nagy igyekezetükben. Jobbra-balra ugráltak. Nyulanyó hiába bíz­tatta őket: — Csak szépen sorjában és kettesével, akkor mindenki megmenekül! Bizony, az agyonijedt nyuszik rá sem hallgattak. Egymás fülét, lábát tépték nagy izgalmukban. Igaz, hogy azért valamennyi megme­nekülj. De egyikük sántított, másikuk a fülét fájlalta. Harmadiknak az orra volt fölkarmolva és igy tovább. Mindegyikü­ket valami baleset érte. — Ugy-e, mondtam? — sopánkodott nyulanyó, mikor végre ismét összetalálkoz­tak. Mondtam, hogy szép kettesével éa torjában. Ha n«m ez&ladgáltatok votaft A skót diákot meglátogatja otthonában égy ismerőse. Mikor bejön a szobába, ez az első szava: — Rémes, milyen hideg van nálad. — Bocsáss meg, — mentegetőzik a skót diák, — de nem tudtam, hogy jössz és azért csak egy személyre van befütve. A JÓSZIVÜ DIÁK. Az apa felelősségre vonja a fiát: — Ma beszéltem a tanítóddal és megtud­tam tőle, hogy már nem te vagy az első ta­nuló az osztályban. — Ige-n, — felel a gyermek, — mert azt mégsem lehet csinálni, hogy mindig ugyan­azon apának legyen öröme. TOMI, AZ ELŐRELÁTÓ. — Tomikám, holnap szükségem lesz rád itthon, jelentsd hát be az iskolában a ta­nító urnák, hogy holnap nem jöhetsz isko­lába, mert két kistestvérkéd született és keresztelő lesz, Tomi gondolkodott néhány pillanatig, azután megszólalt: — Rendben van, anyuskám, de engedd meg, hegy egyelőre csak az egyik testvér­két jelentsem be — Miért csak az egyiket? — Mert a másik jó lesz kifogásnak a jövő hétre. MUNKÁCSI ÉS A CSODAGYEREK. Munkácsi Mihályhoz egy gazdag lipótvá­rosi bankár kopogtatott be egyszer s fiá­nak kezdetleges festményeit mutatta meg neki. — Nos, nagy művész, — szólt a bankár, *— mit szól a gyönyörű képhez? — Szép, szép. Hát jól számol a fiú? —- Kitűnóen. — Akkor adja az ur kereskedőnek, — Je^vezte meg metsző gúnnyal Munkáiéi. MEGFELELT . . . — MR gondolsz, Jancsi, mit adott a her­ceg Csipkerózsákának, amikor százéves ál­mából felébresztette? — Nem tudom, nagymama. — Hát mit ad neked anyuka minden inggel, amikor felébreszt a kit ágyacskád- ban f . mm Onduunájotajat jAték TRÉFÁS SZÁMTANÓRA. A társaság választ egy játékvezetőt, aki azonban egymásután más-más kérdéssel fordul a játékosokhoz. Például: — Ha három zsemlye 18 fillér, mennyi jár vissza egy koronából ? f Vagy: Vettem másfél kiló szőlőt 73 fil­lérért, mennyit kaptam vissza a koroná­ból ? A feltett kérdésekre nyomban kell vála­szolni. Aki elhibázza a számot, zálogot ad. ! • i ■ ■ MÓKÁS KÉRDÉSEK Meddig van a patkó a lovon ? (•upjftBd b wba. 9i b U9JZB piem ‘jm mén {3j so^aojí b 3ip[) * Hogy van az, hogy a félszemű ember többet lát egy szemmel, mint te kettővel ? (•BtfBjp qaXSé Jfeso 3iped eq ‘d-bj -fBi J9I }9m9zs 119 *z9u pyr' Bq }i9pi) MEGFEJTÉSEK A 87. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő: Keresztrejtvény: Veríték, Elek, le, rőt, kér, siel, se, Erkel, rege, ypsilon. — Ver­seny, előir, retek, ik, élés, kereken, lóri, lel, go. — Kovács Lajos rejtvénye: Apránként. — Nagy Róbert kockarejtvénye: Csik, suta, itat, Kata. — Nagy Géza rejtvénye: Ha­lánték, mindenes. — Csery Ilus rejtvénye: Zavaros a Duna vize. nem tiszta. — Vörös Kató fésürejtvénye: In tőosztás. — Fejes Gábor rejtvéhye: Árkon, bokron. -— Her* czeg Bábel láncrojtvénye: Méz, zái; rák, kéz, zab, bér, rab. — Gönczi Évike sarok- rejtvénye: Rózsa, órák, zár, sk, a. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstádter Magda, t: Dévay Emil. :: Friedl Gitta, Friedl Nándor. :: Gajdár Stella. :t Hatvány Klára. :: Keneesey Ildikó, Ke- nessey Csaba. :: LIscsák Tibi, Lator Lász­ló- t: Orosz Lenke. :: Prokopecz József. :t Rakusz Márta, Riszner Jenő, Riszner Kar­céi, Rozloenik Bözsi. :: Pető Lrénke/t: Szó* eeey Klára, u Világi József. — Ő98 — NYUSZIBÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents