Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-20 / 240. (4089.) szám
1 A negyedik internacionáie A másodikA’cazar A spanyol nacionalisták végleg felszabadították Oviedot , ~ * A kormánrcsapatok az utolsó nap 5000 halottat vesz'ettek ■ • ■ A dinamiivetSk Gtion felé menekültek • • A polgáthálsoru egyik legvéresebb ütközetének története (*) A negyedik internacionálénak most már hivatalos programját is ismerjük. A berni központ szétküldte a világ valameny- nyi számottevő lapjának a rezoluciót, amit még a nyári alakulóülésen fogadtak el a láthatatlan vezérek és a láthatatlan tömegek, dehát nem is az a fontos, hogy a negyedik intenacionálénak kik a vezérei s hogy milyen tömegek állanak a háta mögött. A negyedik internacionálé egyik álló. mása annak az állandó vedlési folyamatnak, amin félszázad óta a nemzetközi munkásmozgalom keresztülmegy. Hol lényegéből, hol csak szineiből bújik ki, de azt egészen elfogulatlanul lehet elmondani róla, hogy a vedlést mindig a nemzetköziség tette szükségessé, soha a szocializmus. Az, amit napnál világosabban mutat az internacionálé sorsa, a nemzetközi alap tarthatatlansága. A nemzetköziség mint doktrína olyan tehertétel, amit egyetlen egy politikai mozgalom sem tud elviselni s vagy összeroppan alatta, mint ahogy összeroppant a weimari köztársaság, amelynek .súlypontja túlságosan a II. internacionálé szervezeteibe volt beágyazva — vagy döntő pillanatban leveti s legfeljebb, ha jelszónak hagyja meg a cégtáblán, mint a szovjet. Az, hogy az első, második és harmadik után nemcsak pontosan a félszázad előtti programmal, hanem ugyanazzal a taktikával most megalakult a negyedik is s nem tudom, nem következik-e rövidesen egy ötödik utána, azt bizonyítja, hogy a szocializmus, akárhonnan is induljon el s akármiféle célkitűzésekkel, ha célba talál, ha reálpolitikai törekvéseit sikerül valóra váltani, cserbenhagyja az ideológiát, legalább is az ideológiának azt a laboratóriumi részét, amely a „világ proletariátusát" egyetlen gigantikus, egyszínű, egyérzésü s egy irányba törtető témegnek veszi. Az internacionálé története a fényes bizonyítékok egész légióját vonultathatja föl saját létének ter- mészetellenessége mellett. Állandóan és harsányan bizonyitják s nemcsak kudarcai, hanem sikerei is, hogy nincsen „világprole- táriátus", hanem minden nemzetnek vannak proletárjai. S ahány ház, annyi szokás, ahány nemzet, annyi gyógymód a proletariátus sebeire. Amit mi már évek óta mondunk a szovjetről, hogy az egyetlen, amiben legközelebb került Európához a sztálini komandó alatt, az, hogy átalakult sajátosan orosz bolsevizmussá. S az utóbbi években ezt már csak nem is titkolja, hanem nyíltan ellene fordul minden nem-orosz irányzatnak s a „világforradalmiság fékezésében" odáig ment el,- hogy minden gondolatrezdülést, ami a mai orosz haza érdekeivel ítélete és ösztönei szerint nem egyezik, vitriollal irt ki. Most mindezt olvashatják a hitbuzgó kommunisták a negyedik internacionálé programjában is. S örülhetnek neki, menynyire megmaradt a régi taktikai vonal, mert most a negyedik ugyanazzal a harci jelszóval lép elő, mint amivel 1917-ben és közvetlenül azután egészen a közelmúltig ők operáltak, hogy tudniillik a szocializmusnak két főellensége van: az egyik a burzsoázia, a másik a III. internacionálé. Jól emlékszünk még arra az időre, amikor Moszkva ugyanezzel a jelszóval uszította fanatizált tömegeit a II. internacionálé ellen. E tekintetben a negyedik pontosan átvette a harmadik örökségét, ami kettőt bi- jonyit. Az egyik az, hogy a harmadik törLondon, október 19. A United Press munkatársa, aki a fölmentő nacionalista sereggel együtt érkezett Oviedóba, érdekes helyszíni jelentésben számol be a város visszafoglalásáról. Szombaton kora hajnaltól késő estig tombolt a harc Öviedéért. A nacionalisták marokkói csapatai és az ide- genlégionárusok szombaton hajnalban parancsot kaptak a támadásra. Amikor a csapatok a Na- raneo hegy irányából előtörtek, az aszturiai bányamunkások gyilkos gépfegyvertüze fogadta őket. A harc sokáig a legnagyobb elkeseredéssel folyt s a nacionalisták nehezen közelítették meg a várost, mert a kormánycsapatok mind számbelileg, mint a fölszerelés tekintetében sokkal erősebbek voltak, mint az ovideói katedrálisban bezárt nacionalisták és a fölmentő csapatok együttvéve. A küzdelem csak akkor dőlt el, amikor a nacionalista bomba vető repülőgépek működésbe léptek és bombázni kezdték a kormánycsapatok állásait. A nacionalisták gépesített osztagai délután végre benyomulhattak Oviedóba* Este létrejött az összeköttetés az előnyomuló marokkóiak és Aranda tábornok védőserege között. A nacionalista csapatok lassan nyomultak a városba, mert az aszturiai bányamunkások elsán- colták magukat a házakban és minden házat külön kellett elfoglalni. Végül is fejetlenség támadt a kormánycsapatok között, akik hanyat-homlok menekültek s különböző zsákuccába jutottak, ahonnan se ki, se be nem tudtak jutni. Az ezrével összezsúfolt kormánykatonákat a nacionalisták nehéz gépfegyvereikkel kíméletlenül lekaszabolták. Semleges tényezők becslése szerint az aszturiai bányamunkások szombaton délután több, mint ötezer halottat veszítettek Oviedo uc- cáin, ahol védelem nélkül ki voltak téve a fölténelmi missziója az ortodox marxisták szemében végétért s ezt az eseményt érdemes feljegyezni. A másik pedig az, hogy az uj sem tud különbet, mint a régi, pedig nagyon valószínű, hogy három elődje nem azért hagyta cserben a világforradalmiság programját, mert nem volt kellő lelkesedése hozzá, vagy nem tartotta elég hatásos programnak, hanem azért, mert a valóság kijózanította a vezéreket — vagy a hatalomban vagy a száműzetésben. Akármilyen türelmetlenül intranzigens volt is a harmadik internacionálé minden elméleti kérdésben, abban az egyben mégis kénytelen volt beadni derekát, hogy az orosz népet c$ak az orosz módszerek szerint lehet akár jól, akár rosszul kormányozni. S ezt a tapasztalatot megszerezte a szociáldemokrácia is mindenütt, ahol hatalomra emelkedett s meg tudta tartani hatalmát. Dániában, Norvégiában, Svédországban, ahol hosszú idő óta szociáldemokrata gazdálkodás van, a szociáldemokrácia teljesen hozzáidomult kelők golyóinak, anélkül, hogy elmenekülhettek volna, A véres szombat A győzelmet az a kitörés készítette elő, amelyet szombaton délután három órakor Aranda tábornok serege hajtott végre a katedrálisból. A kormánycsapatok két tűz közé kerültek s ettől fogva helyzetük tarthatatlanná vált. A külvárosok és a Pelayo-kaszámya egymásután kerültek Aranda tábornok kezébe. Az alkonyat beállta után a dinamitvetők a köztársaságot éltetve megkísérelték, hogy szuronyrohammal elfoglalják a fölkélők legfontosabb sztratégiai pozícióit. A nemzetiek azonban Spanyolországot éltetve ellentámadásba mentek - át és félórás küzdelem után futásra kényszeritették az aszturiai bányamunkásokat. Este nyolc órakor a nemzeti csapatok véglég megtisztították a várost az ellenségtől és Oviedo tizenháromheti kiméíetlen ostrom után fölszabadult. Fáklyák fényénél vonultak be a nacionalista csapatok a városba. A pusa haza viszonyaihoz, aminthogy a hazai viszonyokból fejlesztette ki időálló programját és munkarendszerét is. S hogy mennyire nincs meg a nemzetköziség ezekben a szociáldemokráciákban, mi sem bizonyítja jobban, hogy most, amikor minden oldalról az ideológiai frontalakulás jelszavai süvítenek át a levegőn, ezek a kis északi országok hűvösen érdektelenséget jelentenek be. Semlegesség, ez nem egyezik a nemzetközi szolidaritás elméletével, amely pedig a munkásinternacionálé alapja. Belgium szocialista . külügyminisztere szignálta azt a politikát, ami egészen bizonyos, hogy súlyos válságba dönti a szomszédos francia szocialista kormányt, hiszen már a népfront barátai is nyíltan imák arról, hogy külpolitikailag sokat ártott Franciaországnak a Blum-kormány. S erre éppen most a belga lépés apropójából jöttek rá. Ott, ahol a szociáldemokrácia meg akarta tartani hatalmát, nem tehetett egyebet, mint a nemzetközi szolidaritás szép frázisával szem-, karopogás csakhamar elhalkult és reggel a nemzeti csapatok megkezdték a szétszórt kormánycsapatok üldözését. Gcnzalez Pena elesett? Eddig ellenőrizhetetlen hírek szerint a küzdelmekben elesett Gonzalez Pena is, az ostromlók fővezére, aki a madridi kormány legtehetségesebb és legbátrabb katonájának hírében állt. A nemzeti csapatok több, mint ezer fegyvert, ötven gépfegyvert és két nehéz ágyút zsákmányoltak* Az ostrom leforgása alatt az aszturiai bányamunkások tízezer halottat veszítettek, ebből egyedül az utolsó napon ötezret. A nacionalisták veszteségei szintén óriásiak. A fölmentő seregnek a város előtt le kellett győzni egy ezer méter hosszú és száz méter mély, tökéletesen megépitett drótakadályt, amelyet a bányamunkások hetekig építettek. Oviedo 2500 főnyi helyőrségéből csak háromszáz maradt életben. A hetven tisztből ötven elesett. ben a sacro egoismo kevésbbé szép, de annál valóságosabb programjára helyezkedett. De még egyszer elmondom: a szovjet sem tett egyebet, a spanyol elvtársaknak forró bajtársi üzeneteket küld Stalin, de azért a semlegességi nyilatkozatot — amiről maguk a spanyol vörösök azt állítják, hogy sírjukat ásta meg — ő is aláírta. A világháború utáni korszak egyik legmarkánsabb jellemvonása, hogy a szocialista munkáspártok mindenütt a politikai irányitó hatalmak sorába lendültek és soha olyan súlyos csapás nem érte a nemzetköziség gondolatát, mint éppen ebben a korszakban. Az internacionalizmus nem úgy bukott meg, mint reálpolitikai program, hogy ellenfelei földre taposták, hanem úgy, hogy hívei kénytelenek voltak elfordulni tőle. Elfordultak tőle a gyakorlatban, de megtartották jelszónak, holott jelszóból még ilyen gyorsan és ilyen tökéletesen nem mosta ki az idő a történelmi tartalmat, mint a nemzetköziség jelszavából. Aranda és Afonzo drámai taiáiiozása Oviedo, október 19. A Havas-ügynökség mim- fj katársa jelenti Öviedéből: Szombaton este 201 óra 39 perckor Aranda tábornok az északi pá- jj lyaudvar mellett, a Deuria-uccában találkozott I Martin Alonzo ezredessel, a fölmentő hadsereg parancsnokával. A két katonatiszt megölelte egymást és percekig zokogott Ez a találkozás Oviedo három hónapig tartó ostromának végét jelentette. A várost a kormánycsapatok naponta bombázták és több ezer kilogram dinamitot használtak föl a különböző robbantásoknál. A várost ugyan nem sikerült elfoglalniok, de tönkretették valamennyi, fölbecsülhetetlen értékű műemlékét. A védők között öt törzstiszt és 35 más tiszt elesett. Az utolsó napokban a polgári lakosság jóformán élelmiszer nélkül állt. A visszafoglalás után Galíciából azonnal negyven teherautomobil élelmiszer érkezett a városba. Az utolsó napok borzalmasak voltak. Négy napig hullámzott a harc és támadást támadás követett. A döntő roham október 16-án kezdődött, amikor a kormánycsapatok ellentámadást kíséreltek meg a városhoz közeledő fölmentő sereg ellen. Az ellentámadás összeomlott és a kormánycsapatoknak több ezer halottjába került. E vereség után október 17-én a fölkelők megkezdhették a döntő támadást, amelyet hajnalban rövid, de heves tüzérségi előkészítés vezetett be. A fölkelők első katonai céljukat 11 óra 30 perckor érték el, amikor elfoglalták az Oviedo fölött uralkodó Na- ranto hegyet. A második sztratégiai célt délután 15 órakor érték el, amikor kierőszakolták az átkelést a Nóra folyón. Ettől a pillanattól kezdve a kormánycsapatok között fölbomlott a rend, a bányamunkások között pánik keletkezett és a katonák futva elhagyták lövészárkaikat. A szétszórt sereg Gijon és Avila felé menekült. Az utolsó rövid küzdelem a főpályaudvar körül folyt le. , jA JHr I XV. évf. 240. (4089} szám • Kedd ■ 1936 október 20 ram t flBB Bral £Byjfil JEfW . . , . ,nn - Szerkesztőség: Prága II., Panská Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- » ^ m 7,. .... . . évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, A SZlOVenSzkOl 6S TUSZlRSZkOl magUarSClg í 1 n képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több. politikai napilapja * Q* \ jj “ F ° M : R3 "fl P ’ PRAH H Egye* szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. SURGONYCIM. HÍRLAP, PRAHA.
