Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-18 / 239. (4088.) szám
1936 október 18, vasárnap* T)®XGMAY\tí^HTnME> 7 Utászát Hatótok. közt botorkál a mai utazó. Várakozó izgalom, enyhe feszültség száll le a vonatra, mikor határállomás felé közeledünk. Egyenruhás rendőrök, vámtisztek bukkannak elő észrevétlenül, bejárják a fülkéket, folyosókat és előkészítik az embert a nagy aktusra: a határátlépésre. Mintha a fogorvos várótermében ülnénk. Tudjuk, hogy semmi bajunk nem történik — és a mai fogorvosok már teljesen. fájdalommentesen dolgoznak . . De mégis! Mikor pecséteket nyomnak az útlevélbe; keztyüs kézzel benyúlnak a fölnyitott kofferekbe — úgy érzed, mégis jobb lenne, ha vége lenne már és nyugodtan nézhetnéd a: vonatablak mögött futó tájakat. Fogorvos után is könnyebben és vidáman lépkedünk az uccán. Az apró kellemetlenségek elmúlásának igen tudunk örülni, mert nem viselnek meg, de azért élvezhetjük a boldogító tudatot, hogy „utána vagyunk“. Miközben egyik országból a másikba érkezünk, idegen házaknál tett látogatások jutnak eszünkbe. Belépünk egy ismeretlen lakásba — országba — rögtön megcsap az idegen emberek otthonának egyéni atmoszférája, ami különbözik a miénktől. Misztikus dolog ez, amit a bútorok, falak, szőnyegek, a bennlakók gondolkodása, életmódja és még sok minden más hoz létre. Különben mindenben hasonlítunk: mindenütt asztalok, székek, ágyak — tout comme chez nous — és mégis... Talán pont az játszik döntő szerepet, hogy a lezárt szekrényekben másképp rakják el a holmit, vagy másképp nyitják-zárják az ajtókat, másfelől mennek a konyhába... Ki tudja? Talán nem is külsőségek okozzák a különbségeket, hanem a belső magatartás: ahogy néznek, gondolkoznak itt és ott, határon innen és határokon tül. De érdekesek a külsőségek is, melyeket a határállomásokon megfigyelhetünk. A csehszlovák határkirendeltség egyszerűen, bürokratikusán végzi el teendőit. A magyarok jelentőségteljesen jönnek, elegánsan kezelik az iratokat és amennyire a hivatalos közegek velejáró merevsége engedi, gálánson bocsátják tovább az utast. A németeknél uniformisok fogadnak — az ember benne nem is fontos. Pontosan jönnek és pontosan mennek. A svájci határon viszont nem fogadnak uniformisok, mert habár itt is egyenruhás alakok látogatják végig a vonatot, de ezek annyira tehetségtelenül viselik az egyformára szabott ruhát, hogy nem is érezhető, mintha komoly uniformisban lennének. Az olaszok fölényesen jelennek meg: üt az uniformis és a belebujtatott ember is szerephez jut. Mert a fölényt nemcsak az uniformis szolgáltatja, hanem a hangos lendület is, miivel beszélnek, kérdeznek, vizsgálnak. De közben mindenütt süt a nap — ha nappal van és fényes a hold — ha éjszaka van. És ez a legfontosabb az utazásnál: a szép idő. Állanátok garmadáját hagyja el az ember egy hosszabb utazás alatt. Kegyetlen dolog ez: a vadul rohanó vonat figyelemre se méltatja a csinosan, szemérmesen várakozó kis vidéki megállókat. Kiröhögi őket és továbbvágtat. A kis vidéki állomások pedig megszeppennek, elborzadtnak a rettenetes dübörgéstől, elájulnak a mellőzés fájdalmától — aztán lassan magukhoz térnek s ahogy távolról még egyszer visszanézel, láthatod, hogy beletörődnek a változhatatlanba: a gyorsvonatokat nem nekik szánták, mindenki magához valót kap. Ti kis állomások — a személy- vonatokat ... így van rendjén. De azért sajnállak titeket ismeretlen kis állomások. Bezzeg, ha nagy kupolás, csarnokos pályaudvarokra futunk be, akkor az expressz se olyan nagy legény többé... Megilletődve lassít a váltók dzsungeljében, a rengeteg sínpár között félénkké válik, nem szüajkodik, nem garázdálkodik, mvnt élőbb. Elfelejtette a hetykeségei, amivel a vidéki szépeket lefitymálta. Most inába száll a bátorsága és alázatosan kúszik az érkezési csarnok alá. Az állomás- királynők megfékezik a leggyorsabb vonatok merészségét és térdre kényszerítik a legvadabb titánt is. És most lássuk az utast, miként látja az állomásokat. A prágai Wilson-pálya/udvarhoz diákköri emlékeim fűződnek. Éveken keresztül, vacogva az éjszakai utazástól, itt szálltunk ki és az otthon után itt csapott meg bennünket a nagyváros lehellete. De ezek csak apró állomás-epizódok. Nagy élmény volt évekkel ezelőtt a lipcsei Hauptbahnhof: az íves csarnokoknak beláthatatlan sora. De Németországban nem ritkaság a rendes állomás. Ismeretlen kis vidéki helységeknek szép fedett pályaudvaruk van. A Reichsbahn állomás-remekművei közül most a stuttgartihoz volt szerencsém. Teljesen modern, benne van ai műi kor stilusának borzalma és szépsége, ijesztő és gyönyörű. A svájci állomások a célt szolgálják: mindenütt tetősek és tetszetősök, de Egy aj nagyhatalom jelentkezik Lengyelország gyarmatokat követel A volt afrikai német birtokok egy részét vagy a belga Kongót akarja ■■ ■ ■■ A követelés az ismert német és olasz érvekre támaszkodik ■■ ■ ■■ A zsidókérdés, mint kolonizációs probléma----------A PMH munkatársától-------------Va rsó, október 17. (MTP.) Az a hivatalosan hangoztatott lengyel elv, amely szerint valamennyi nemzetnek megfelelő nyersanyagbázist kell biztosítani, vagy legalább is a szabad használat jogát olyan területeken, amelyek céljainak és földrajzi fekvésének legjobban megfelelnek — bizonyos angol körökben élénk és állandó nyugtalanságot okoz. Mert Lengyelország gyarmati követeléseit olvassák ki belőle. Az angolok attól tartanak, hogy az olaszok és németek után uj nagyhatalom fogja bejelenteni igényét a gyarmatokra s lassan valóban az lesz a helyzet az európai nagyhatalmakkal és tengerentúli birtokokkal, hogy sokkal több lesz az eszkimó, mint a fóka. Lengyelországban azonban tisztában vannak a gyarmatprobléma egészséges megoldásának nehézségeivel annak ellenére, hogy a lengyel álláspont szerint a nemzetközi politikai akadályok távolról sem olyan nagyok, mint az a gazdasági és szociális kényszerűség, amely Lengyelországot uj területek szerzésére ösztökéli. Lengyelországnak pontosan azonosak a problémái Németországgal és Olaszországgal: nyersanyagforrásokra és népfölöslege számára leteleI pedési területre van szüksége. S ha ebben a pillanatban még nem is hangoztatja Lengyelország a probléma időszerűségét, annyi bizonyos, hogy a lengyel flottaépitkezésnél már az az igyekezet vezeti Lengyelországot, hogy tengerentúli viszonylatban is nagyhatalommá küzdje fel magát. Tizenötév alatt hétmillió népszaporulat Mindennek ellenére lengyel expanziós törekvésékről olyan értelemben, ahogyan például a németek fogalmazzák meg követeléseiket, nem lehet beszélni. A németek állandóan százmilliós népről beszélnek, jóllehet Németországnak ebben a pillanatban 66 millió lakosa van. A lengyelek álláspontja szerint nekik viszonylagosan legalább olyan, ha nem nagyobb, ide- genbenélő neanzettöredékük van, mint a németeknek. Keletnémetországban pontosan egymillió lengyel él, ugyanannyi van Oroszországban, közel négymillió lengyel él az Egyesült Államokban, több mint egy félmillió Franciaországban, évtizedek óta állanak fenn például Brazíliában mintaszerű lengyel kolóniák, Kurytyban, Paranában, Sao Pólóban. Külföldön rengeteg lengyel tudós és kutató dolgozik s a jelenlegi miniszterelnökségi sajtófőnök, Bepecki őrnagy, Pilsudszki volt adjutánsa, éveken keresztül végzett kutatómunkát Afrikában, Délamerikában és Ázsiában, ■ mindenütt a telepítés kérdését tanulmányozta s a délamerikai telepek létesítésében elsőrangú szerep jutott neki. A libériái néger köztársaságnak ugyanúgy lengyel tanácsadói vannak, mint Egyiptomnak angol. De minden érvnél ékesebben beszélnek a számok: 390 ezer négyzetkilométernyi területen 34 millió ember él, még tizenöt év előtt ugyanezen területen mindössze 27 millió lélek élt. Hétmilliós népszaporulat a gazdasági krízis nincs bennük semmi vágy, hogy kirúgjanak a hámból, hogy kápráztassanak: a svájci lélek van bennük. A briegi állomás, a Simplon- alagut bejáratánál a legszebb fekvésű, amit valaha láttam: köröskörül óriás hegyek, az ember nem tudja, honnan jött és hová megy. Olaszország legnagyobb állomása a milánói Stazione Centrale. A homlokzatán ez áll: „Regnando Vittorio Emanuele III. Duce dél Fasoismo Benito Mussolini nett' anno MCMXXXl. deli’ éra di Cristo, IX. deli’ éra dei Fasci.“ Vagyis a király és duce alatt épült Krisztus után 1931-ben, azaz a fasizmus 9-ik évében. Az utóbbi évszám a legfontosabb s az épület is arra törekszik, hogy méltó emléket emeljen a fasizmusnak. Túl nagy volt a buzgalom s ez az óriási palota muzewnhoz, valami előkelő középülethez, vagy hatalmas szobraival az alaktalan lipcsei Völkerschlachtdenkmalhoz hasonlít. Nincs meg benne a könnyed csín, ami széppé teszi a felhőkarcolók korának házait. De hiába minden újabb élmény, káprázat, csoda — az állomás fogalma bennem két régi képhez fűződik: az egyik az otthoni eperjesi állomás, ahol először ültem — vonatra. A másik a budapesti Keleti pályaudvar, ahol először láttam —• igazi állomást. (Botöagma, szeptember.) BORSODY ISTVÁN. éveiben bizony súlyos probléma. Ez annyit jelent, hogy évente 400 ezer uj lélekről kell gondoskodnia a lengyel gazdaságnak. Minden négyzetkilométerre 90 lakos esik átlagban Lengyelországban, ami nagyon magas szám az általános európai népsűrűséget véve alapul s ehhez még hozzá kell számítani, hogy Sziléziában az átlagos sűrűség négyzetkilométerenként A lakosságnak több mint tiz százaléka, három és félmillió lélek zsidó. Ebből körülbelül egymillió vallja magát zsidóvallásu, de lengyel nemzetiségűnek, a többi két és félmillió azonban a zsidó nemzetiséghez ragaszkodik. A mezőgazdasági válság s az ennek következtében lezüllött kiskereskedelmi viszonyok a kisvárosok és falvak gettóiban élő zsidóság életnívóját még a szokottnál is alacsonyabbra nyomták. Úgy a zsidók, mint a keresztények egyetértenek abban, hogy a szegény zsidóságnak tömeges kivándorlása tudná csak lehetővé tenni, hogy a Lengyel- országban élő zsidók gazdasági helyzete megjavuljon. Ezért is foglalkozik az utóbbi időben olyan aktív módon a palesztinéi kivándorlás kérdésével a genfi delegáció s ezért is hangzott el a napokban éppen lengyel részről az a javaslat, hogy a népszövetség Palesztina mellett más és újabb Milyen más területek jönnek tekintetbe a lengyel telepítés szempontjából? Bedk külügyminisztert, aki — mit ismeretes — á német orientáció leglelkesebb hive, valószinüleg nem érintette kellemesen az a megállapítás, hogy Lengyelországnak legtöbb reménye arra lehet, hogy a volt német birtokokból elégítik ki gyarmati követeléseit. Egész nyíltan Togot és Kamerunt emlegetik. E körül a kérdés körül egyébként már voltak is harcok a lengyelek és németek között — mindenesetre egyelőre még csak az újságok hasábjain. Ez, persze, egyelőre még csak vágyálom — s az igazat megvallva, nem annyira a lengyelek, mint inkább a franciák részéről. A franciák nem bánnák, hogyha már felgöngyölítik a gyarmati kérdést, ezen a ponton is támadjon ellentét a lengyelek és németek között. Vannak azonban józanabb hangok, amelyek azt hangoztatják, miért legyen Togo és Kamerun, ott van például a portugál Anogla és a belga Kongó, amit minden különösebb nehézség nélkül meg lehetne vásárolni s a lengyelek igényeit teljesen kielégítené. Vannak, akiknek nagyon tetszik az olaszok fellépése Abesszíniában és a lég szive sebben vennék, . hogyha Lengyelország Libéria fölött tudna protektorátust szerezni magának. Persze, abban igazuk van a lengyeleknek, hogy ez nem is any- nyira lengyel probléma, mint inkább nemzetközi. Hogyan lehetséges az, hogy olyan kis és gazdag országok, mint Hollandia, Belgium, Portugália, nagy gyarmatbirtokok felett rendelkeznek, mig az olyan tulnépes nagy nemzetek, mint Lengyel- ország és Olaszország vagy teljesen kiszorulnak a gyarmati osztozkodásokból, vagy nagyon mostohán bántak el velük. Tengerre lengyel! A lengyel tengeri és kolonizációs liga, amely rendkívüli népszerűségnek örvend egész Lengyel- országban, hatalmas propagandát fejt ki a gyarmatosítás gondolatának. Ennek a gondolatnak már most sok áldozatot hoz az egész ország. Az alapjábanvéve nagyon szegény Lengyelország minden erejének megfeszítésével igyekszik lehetőleg erős flottát építeni, egész sereg modem torpedóromboló, tengeralattjáró, sőt csatahajó épül Lengyelországban. A kereskedelmi flotta kiépítése tizenhat év óta lázas iramban folyik s Lengyelország a kereskedelmi hajók építésénél nem a tonnaszámra, mint inkább a hajók kvalitására és a rendszeres hajójáratok megszervezésére fekteti a fősulyt. Lengyelországban éppenugy, mint Németországban és Olaszországban szeretik a szimbólumokat: néhány hónappal ezelőtt, mikor a lengyel tengeri és kolonizációs liga elnöke, Orlicz- Dreszer tábornok repülőgépe a danzigi öböl felett keringett, a gép eddig fel nem derített okból 300, mig Kelet-Lengyelországban 45 lélek, A lakosság kétharmadát tartja el a mezőgazdaság, bányászatból és iparból él 15.4 százalék. A hivatalos statisztikai adatok szerint az utóbbi évek gazdasági fejlődése következtében nyolcmillió munkáskezet kellett volna a lengyel iparnak átvennie a mezőgazdaságtól. Ez természetesen lehetetlen. letelepedési lehetőséget próbáljon teremteni a zsidóság számára. A Lengyelországban egyre kényesebbé váló zsidókérdéssel kapcsolatban a cionisták úgynevezett revizionista csoportjának vezére, Jabotinsky röviddel ezelőtt emlékiratot nyújtott át Skladkowsky miniszterelnöknek, aki áttanulmányozta Jabotinsky javaslatait s állítólag a lengyel kormány teljes egyetértésben jár el a zsidóság vezetőivel, a zsidó kérdésnek kivándorlás utján való megoldását illetően. Jabotinskynek ugyanis — mint ismeretes — az a törekvése, hogy az elkövetkező tiz éven belül másfélmillió zsidót telepítsen le Palesztinában s ezeknek nagyrészét Németországból és Lengyelországból toboroznák össze. A terv szerint Lengyelországból évente 80 ezer zsidó vándorolna ki Palesztinába. Ez az a szám egyébként, amit néhány nap előtt a lengyel delegáció a népszövetségben bejelentett. a tengerbe zuhant. A tábornok, egy vezérkari tiszt és a pilóta a tengerbe vesztek — mint a sajtó akkor patetikusan megírta: a ,.lengyel tengerben" lelték halálukat. Tizenhat évvel ezelőtt egy másik tábornok pontosan ezen a helyen jegyezte el hazáját szimbólikusan a tengerrel. Haller de Hallenbourg tábornok, aki akkor érkezett visz- sza hazájába Franciaországban kiképzett tisztek élén, azon a helyen, ahol most a szerencsétlenség történt, a hajóról egy aranygyűrűt dobott a tengerbe. Haller gyűrűje és Orlicz-Dreszer halála szimbólikusan kapcsolódnak össze a lengyelek képzeletében s arra intik a nemzetet, hogy ügyeljen az óceánra s ne felejtse el, hogy erre vezet a nagyhatalommá emelkedő Lengyelország útja. Arról persze egyelőre kevés hangot hallani, hogy ennek a tervnek micsoda súlyos akadályai vannak s egymagában a lelkesedés még nem elég ahhoz, hogy ezek az akadályok eltűnjenek. Az egyesült párt ui helyi szervezetei Pozsony, október 17. Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt 'mindenütt nagy lelkesedés kíséretéiben hajtja végre a pártegyesitést s alakítja meg helyi szervezeteit. Nagyd tószegen a szervezet elnöke lett Nagy György, ügyv. elnöke Vigh István, alelnökei Recska Adolf és Bondor Imre, titkára ifj. Szabó Emil, pénztárosa Csanaky Ferenc, ellenőrei Somogyi Elemér 'és Hollósy Emil. — A kajali szervezet a következő tisztikarral alakult meg: elnök Varja Béla, ügyvezető elnök C se mez Dániel, alel- nök Tóth József és Zsillé Boldizsár, titkár Szóimba th Zsigmotnd, pénztáros Szokol Dániel, ellenőrök Szokolay Gyula és Varga Sándor. Bögőllő: elnök ifj. Kosár Károly, ügyvezető elnök Füssi János, alelnök Kosár József, jegyző Kosár Gyula, pénztáros Mézes István, ellenőrök Egyházi József és Kosár Zsigmond. Felistái: elnök Rásó József, ügyvezető elnök Kanovits Imre, alelnök Kosár Dezső, jegyző Öllé Béla, pénztáros Kanovits Nándor, ellenőr Szalai Kálmán és ifj. Kanovits Béla. Tönye: elnök Németh Benő, ügyvezető elnök Kovács Imre, alelnök Horváth Imre, jegyző Varga Gyula, pénztáros Öllé Gábor, ellenőr Madi János és Ilka Mihály. Alistál: elnök Mátis Pál, ügyvezető elnök ifj. Écsi Lajos, alelnök Széllé Géza, jegyző Fazekas Ferenc, pénztáros Kovács Gyula, ellenőr Bartalos Géza és Vendégh Kálimén. Bucs: elnök Marosa Ferenc, a 1 elnökök Pis- kó Dániel és M. Nagy András, pénztáros Kiss József, jegyző Kiss András. A munkásszak- oszitály elnöke ifj. Kovács Mihály, alelnök id. Persei József, pénztáros Tárnok Lajos, Togo és Kamerun, vagy a belga Kongo? A zsidókérdés Lengyelországban
