Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-17 / 238. (4087.) szám
1936 október 17, szombat. T^<ai-MAG^AnHIKti5P 7 Kinyitotta a gázcsapot és magával vitte a másvilágra a szobaárat is egy pesti cselédlány A konyha melletti cselédszobában lakott egy egyetemi hallgató és a konyhából hiszivárgó gáz ölte meg Budapest, október 16. (Rudapeeti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Megdöbbentő kettős tragédia történt Budán a Horthy Miklós-körtór egyik bérházában. Dobozy István hirlapiró felesége pénteken reggel hosszasan csöngetett a cselédnek, de az nem jelentkezett. Amikor az asszony a konyhába ment, hirtelen erős gázezag csapta meg. A konyha kövezetén ott találta holtan Kollár Anna Í9 esztendős cselédleányát 'Azonnal értesítette a rendőrséget. Amikor a rendőrbizottság kijött és helyszíni szemlét tartott, megdöbbenéssel vették észre, hogy a szomszéd kisszobában albérletben lakó Muth Mihály 22 éves kolozsvári születésű főiskolai hallgató is holtan fekszik ágyában. A kiszivárgott világitógáz őt is megölte. A bizottság megállapította, iio°y a ceelédleány öngyilkosságét követett el. Nemrégiben édesanyjától korholó hangú levelet kapott s ezt annyira szivére vette, hogy végzetes tettre határozta el magát. Tegnap este kinyitotta a gázcsapot és lefeküdt. Muth Mihály három évvel ezelőtt került Budapestre, hogy ott egyetemi tanulmányait folytassa. Nemrégiben bérelt szobát Dobozyéknál, akik a cselédszobát rendezték be számára. Két nappal ezelőtt a fiatalember boldogan jelentette a családnak, hogy húga pénteken feljön Budapestre s délután meglátogatja őt. Nagyon régen nem látták már egymást s ezért előre örül a találkozásnak. A tragédia most megakadályozta a két testvér találkozását. A fiatalember este jókedvűen feküdt le 6 még egy sportújságot olvasott. Az újságot ott találták ágya mellett. Természetesen sejtelme sem volt arról, hogy a cselédleány milyen végzetes tettre készül. A tragédia, amely mindenütt mély részvétet keltőit, könnyen még végzetesebbé lehetett volna. Szerencsére Dobozyék nyitva hagyták a hálószobának erkélyre nyiló ajtaját s igv a lakásban azét- terjengő gáz a szabadba szivárgott. SZARVAS SZAPPAN LEGJOBB Történet a banda nőrőt és a banda aranyról Hazafias sajtópropagandával akarja meggátolni a Blum-kormány az aranyszöktetést Kalandos hajsza egy Afrikában elásott aranykincs után, mint hatásos sajtópropaganda ■ ■ Claudette d’Estaing öröksége és a menekülő francia arany Páris, október 16. (MTP). Mint a huszadrangú kalandregényekben, egy tizen- kilencéves párisi leány, kezében atyja végrendeletével, egy sematikus helyzetrajzzal elindul Marokkóba, hogy felkutasson egy arany és gyémánt kincset, amelyről általában mindenkinek az a nézete, hogy nem létezik. Átutazik a polgárháború lázában izzó Spanyol-Marokkón és a még mindig nyugtalankodó Északmauretánián keresztül elérkezik az Atlas-hegység uttalan sziklarengetegébe, ugyanezen az utón visszaérkezik és hogy a dolognak a valószínűtlensége teljes legyem a kincset is megtalálta. S mindehhez hozzá kell számítani, hogy a fiatal lány, aki ezt a bravúros vállalkozást végrehajtotta, nem valami hivatásos kalandornő, hanem előkelő francia katonatiszti család sarja, aki mintaszerű nevelésben részesült. A Rue Róbert Estienne-i családi házat egészen mostig alig hagyhatta el kíséret nélkül s az élet forgatagából úgyszólván csak annyit ismert, amennyi leányszobájának ablakából, a Champs Elyséeről odalátszott. Az életet inkább könyvekből, mint saját tapasztalataiból ismerte s mégis <— vagy talán éppen ezért? -— olyan feladatra vállalkozott, amire a legelszántabb kalandorok is csak alapos gondolkozás után mertek volna vállalkozni. S ezt a feladatot teljes sikerrel meg is oldotta. Ellentétben a kalandregények borzalmaival Ebben a pillanatban ő a' legnagyobb szenzációja Párisnak. Nemrégiben érkezett vissza s azóta a lapok állandóan Írnak róla, az újságírók ostroma alatt áll úgyszólván egész nap a ház. Ezért nem volt köny- nyü bejutni hozzá, de azután mégis sikerült egy beszélgetést kieszközölnöm s most itt ülök vele szemben a tipikus kis párisi szalon teaasztalánál. Claudette d'Estairig karcsú, magas leány, halvány arca, égő fekete szemei és leomló fekete haja van, mozdulatai bátrak, nyíltak, lényében mégis van valami tartózkodás, szavaiból, mozdulataiból sugárzik az intelligencia, minden elfogultság nélkül mondhatom: igazi párisi nő. Nagyon sajnálom, hogy csak szavait adhatom vissza s a hangját nem tudom ide kot- tázni. — Az utazásom távolról sem volt olyan kalandos, mint az újságok Írják — mondja kedves mosollyal, amiben bentjátszik a2 irónia halvány csilláma is. — Atyám nyolc évvel ezelőtt elesett a marokkói harcokban Marebbi Rebbo felkelőinek golyójától. Végrendeletében, amelyet egyik bajtársa juttatott el hozzánk, aranyfrankokból és drágakövekből áló vagyonát rámhagyta. A kincset az Atlas-hegységnek egy majdnem megközelíthetetlen pontján ásta el Demnat és Tarzout között olyan helyen, amit csak ő ismert. Az előrenyomuló mór felkelők elől akarta igy megmenteni apám vagyonát. A végrendelethez kis, de nagyon pontos helyszíni raj2 volt mellékelve a kincs rejtekhelyéről. Tehát egyáltalán nem volt olyan nagy boszorkányság rátalálni. S most májusban, amikor betöltöttem tizenkilencedik évemet, elhatároztam, hogy elindulok és átveszem az örökséget... — Ezt olyan természetes hangon mondja, — vetem közbe mosolyogva — mintha valóban csak arról volna szó, hogy a közjegyzőhöz kellett volna átsétálnia. — Ez igy is volt valóban, a nehézségek egészen másutt léptek fel. Lázálom vagy valóság — Mindenki, akinek tervemet előadtam, javíthatatlan fantasztának tartott. Sőt édesanyám sem akart hallani a vakmerő vállalkozásról. Ő ugyan egy percig sem kételkedett atyám szavaiban, de nem hitte el, hogy léteznek a kincsek. Tudniillik soha senkinek nem tett említést erről az alapjában véve nagy értéket képviselő kincsről, a családban senki nem tudott róla, a bajtársak még kevésbbé, úgy hogy anyámnak az volt a véleménye a család több tagjával egyetértésben, hogy apám a trópusi láz hatása alatt szerkesztette a végrendeletet s az egész nem más, mint egy agyonhajszolt ember lázálma. — Én azonban meg voltam győződve arról, hogy a felfogás téves. Apám nem lázálmában írta a végrendeletet, nem hagytam magam elhatározásomban megingatni és az egész család ellenzése ellenére útnak indultam. — Minden, ami ezután következett, gyerekjáték volt. Hajón utaztam Tangerbe, ott vonatra ültem és átutaztam a spanyol zónán egészen Rabatig, ahol a kormányzóságtól ajánlólevelet kértem a demnati helyi hatóságokhoz... — S nem voltak kellemetlenségei a felkelőkkel, hiszen ön Spanyol-Marokkó leglázasabb területén utazott át olyan időben, amikor ott a forrongás tetőpontjára hágott? — Eltekintve attól, hogy az útlevelemet vagy húszszor alaposan megvizsgálták, semmiféle nehézséget nem csináltak nekem a felkelők. Nem panaszkodhatok rájuk... A rabati kormányzóságon áttanulmányozták irataimat és elismerték, hogy jogom van a kincsre s ilyen értelmű iratokkal láttak el. Ezzel felszerelve a legközelebbi gőzössel Casablancába utaztam, onnan vonaton Marakeschbe, ez volt az utolsó állomás. A legközelebbi karavánhoz csatlakoztam tehát és hat óráig tartó galoppban tettem meg a 110 kilométeres utat Demnatig. — Tisztességes teljesítmény ... — Szó sincs róla, valakinek, aki gyerekkora óta a sportnak úgyszólván minden ágában otthon van, egyáltalában nem nagy teljesítmény. Nagy szerencsém volt azonban, hogy atyám gyerekkoromban megtanított arabul, sőt a délmarokkói berber tájszólásokat is megtanultatta velem. Ennek most nagy hasznát vettem. A demnati kaid a legnagyobb szívélyességgel fogadott, azonnal sátrat bocsátott rendelkezésemre éjszakára, a sátor a legnagyobb komforttal volt berendezve: még szappan és fésű is volt benne. S csak annyit mondhatok, hogy ezek az egyszerű és állítólag félvad mórok emberségesebben, kedvesebben bántak velem, mint az európai hatóságok, — Másnap reggel a kaid négy embere várt rám hat tevével s a kis karaván négyórás ügetés után elérkezett arra a helyre, amelyen atyám térképe szerint a kincslelőhelye volt. Mit meséljek sokat: félórai keresés után a legboldogabb tulajdonosa voltam százötvenezer aranyfranknak s egy kis zacskó gyémántnak, amelynek ugyanilyen értéke van. Hazafias végakkord — A visszautazás is simán ment, mint látja, itt vagyok s a kalandorregényekkel ellentétben állíthatom, hogy az úgynevezett vad vidékeken sokkal kevesebb veszély fenyegeti az embert, mint a müveit nyugaton. — ön állítólag 150 ezer aranyfrankot talált s tudomásom szerint ez Londonban- például 900 ezer frankot ér. — Igen, ezt én is tudom — felelte a kis kincskereső —» sőt tudom azt is, hogy törvényadta jogom is lett volna Londonban eladni az aranyat, minthogy külföldről származik. Erre azonban, mint meg fogja érteni, igazán nem gondolhattam. Mint francia tisztnek a leánya, aki Franciaországért halt meg, igazán nem gondolhattam arra egy percig sem, hogy ezt az aranyat hazámtól elvonjam. — A 150 ezer aranyfrank ebben a pillanatban a Banque de Francé trezorjaiban fekszik. A pénz, amennyivel többet adtak volna az örökségért, külföldön engem nem tett volna boldoggá és rossz leánya lettem volna atyámnak és hazámnak ,., * * * A megható történethez pársoros kommentárt kell fűzni: Mostanában ilyen és ehhez hasonló történetekkel vannak tele a lapok. Az utolsó mondatból kicseng a propaganda. A kormány minden módon igyekszik hangulatot csinálni az arany kiszöktetek elb len. S tudja, hogy még mjndig a romantikus történeteknek van a legnagyobb hatásuk a közönségre. A dologról soha nem lehet tudni, hogy mennyi belőle a kitalálás és menynyi a valóság, de hogy az utóbbi hetek nagy ujságszenzációja lett a kis Claudette d'Estaing, ebben elsőrangú része van a kormánypropagandának. Tamási Áronnak Ítélték az erdélyi színmű páíyázal első di[át Kolozsvár, október 16. A közelmúltban színműpályázatot írtak ki s ennek első dijául 35.000 lejt tűztek ki. A pályázatra 83 pályamű érkezett be. Háromtagú bizottság vizsgálta felül a pályázatokat. A bizottság döntését most hozta meg. A döntést még nem hozták ugyan nyilvánosságra, de teljesen beavatott helyről való értesülés szerint a pályadija,t Tamási Áron „Tündöklő Jeromos" cimü pályaműve nyerte el. A pályázat eredményét a közeli napokban közlik .hivatalosan a sajtóban. Tamási Áron az erdélyi magyar irodalom egyik legkiválóbb tagja, aki nevét „Ábel a rengetegben" cimü regényével tette különösen ismertté. Caruso életéről Hímet készítenek Nino Martini énekli, de Charles Laugli- ton játsza Caruso szerepét London, október 16. Azok a tárgyalások, amelyeket már több mint féléve folytat Caruso özvegye és fia a londoni filmkörökkel a halhatatlan tenorista életének megfilmesítése ügyében, most befejeződtek. Caruso életének regénye, amelyet már 15 nyelvre lefordítottak, csaknem szóról-szóra lesz feldolgozva az uj filmben. A legérdekesebb ebben a vállalkozásban azonban az, s ez volt a hosszas tárgyalások oka is —', hogy Caruso szerepének betöltésére nem találtak eddig megfelelő színészt. Ebben a pontban most megegyeztek a felek és pedig úgy, hogy a szerepet tulajdonképpen a világhírű Charles Laughton fogja játszani, de az éneklő részeket Nino Martini, a kiváló olasz tenorista hangjáról fogják elkészíteni. Eleinte arra gondoltak, hogy Laughton játékát eredeti Caruso-lemezekkel fogják kiegészíteni, de erről technikai okokból le kellett mondani. Nino Martini, kinek Caruso énekhangját kell most pótolni, fiatal firenzei tenorista. Már 10 éves korában egyik büszkesége volt a római Szent Péter-dóm kórusának, később a milánói Scalához, innen pedig a csikágói Operán át a newyorki Metropolitan Operához került. A Caruso-filmet előreláthatóan Willy Forst fogja rendezni Korda Sándor produkciójában. (*) Márkus Emíliát meghívták a pozso-- nyi színház jubileumára. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi Műkedvelő Színpad október 18-án, délelőtt 10 órakor a városi színházban díszelőadás keretében színre hozza Csiky Gergely drámáját, „A sötét pont"-ot, amellyel 50 évvel ezelőtt nyitották meg a pozsonyi színházat. Ez alkalommal P. Márkus Emília aratta egyik nagy sikerét a főszerepben. A Műkedvelő Színpad a mostani előadásra meghívta a kiváló művésznőt és remélhető, hogy a művésznő a meghívásnak eleget is tesz. Az előadás védnökségét a városi tanács vállalta el. Dr. Förster Viktor alpolgármester az előadás előtt ünnepi beszédet mond. A tiszta jövedelmet a Műkedvelő Színpad magyar iskolásgyermekek segélyezésére fordítja. Jegyek elővételben a jegyelővételi irodában (Domov passage) Goethe-u. 5 és Lőrinckapu-ik 6. száun alatt kaphatók
