Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-16 / 237. (4086.) szám

Egy szövetségessel kevesebb VILÁGMEGLEPETÉS BRÜSSZELBEN Belgium ualiitotf a francia szövetséggel Linói király bejelenti, hogy országa visszatér a háború előtti semlegességhez és egyetlen blokkhoz sem csatlakozik ■ A belgák felmondanak m'nden katonai szerző­dést ■ Megerősítik a francia határt ■ Belgium Hollandia és Svájc példáját követi „Újabb szerződésszegés“ — hangoztatják felháborodva Párisban Brüsszel, október 15. Tegnap jelentettük, hogy a belga minisztertanács, amelyen Lipót király elnökölt, elhatározta a belga hadköte­lezettek szolgálati idejének meghosszabbitá- sát é« ezzel a belga hadsereg lényeges meg­erősítését. Ugyanezen a minisztertanácson a király fontos beszédet mondott, amely a szenzáció erejével hatott egész Európában. Lipót király kijelentette, hogy Belgium visz- szaicr a régi, háborúéig#! semlegességi poli­tikájához és szákit a háboruutáni politiká­val, amely szövetségekkel, katonai alianszok- lcal és egy hatalmi blokkhoz való csatlakozás­sal akarta Belgium biztonságát garantálni. A király utált a német, olasz és orosz fegy­verkezés következményeire, kijelentette, hogy Belgium nem vonhatja ki magát az ál­talános fegyverkezési áramlat alól. Németor­szág esetleges betörése ellen föltétlenül föl kell készülni s ezért szükség van a szolgálati idő meghosszabbitására. — Katonai politikánk nem arra szolgál, — mondotta a király — hogy háborút készítsünk elő, hanem célunk kizárólag az, hogy a hábo­rút távol tartsuk országunk területétől. Min­den egyoldalú politika gyöngíti helyzetünket és nézeteltérésre ad okot a belföldön. A def- fenziv jellegű szövetségek sem vezetnek cél­hoz s kötelességünk, hogy tisztára belga poli­tikát folytassunk, amely semmiféle más ha­talmasság politikájától nem függ. Belgiumot ki kell emelnünk szomszédaink viszálykodá­saiból és az ország sorsát egyik szomszédhoz sem szabad hozzákötnünk. Az ilyen külpoli­tika lehetséges, mint Hollandia és Svájc pél­dája mutatja, Belgiumnak a jövőben az eddi­ginél határozottabban kell követni a svájci példát. Ha Belgium egy hatalmi blokk olda­lán avatkozott volna be a világháborúba, ak­kor semlegességének megsértését a világ nem vette volna tudomásul oly fölháborodással s annyi áldozatkészséggel, mint igy tette. Belgium kivonul a locarnói hatalmak közül Páris, október 15. Franciaország politikai köreit nem lepte meg Lipót király tegnapi beszéde, amely Belgium visszatérését jelenti a háború előtti semlegességhez és a katonai szövetségi kötelezettségeket egyoldalúan ha­tálytalanítja. A belga külügyminiszter júliusi beszéde óta illetékes francia körök várták ezt a lépést és tudták, hogy Belgium az uj loear-. nói konferencián más álláspontot fog elfog-1 lalni, mint eddig tette. A nyilvánosságot ter­mészetesen meglepte a belga elhatározás, amely francia körökben nagy csalódást kel­tett. A francia polgár úgy tudta, hogy Belgium még mindig szoros szövetségben él Francia- országgal és a két ország minden európai lé­pését közösen teszi meg és közös erővel ké­szül föl a közös ellenségek ellen. Illetékes köröket csupán az lepte meg, hogy a belga király a parlament megkérdezése nélkül határozta el a fontos lépést. A beje­lentés. logikus következménye az lesz, hogy Belgium nem vesz részt a volt locarnói hatal­mak küszöbön álló kouTerénciáján, mert ia király szavai azt jelentették, hogy Belgium —- ugyanúgy, mint Németország — felmondja a szerződést. Biztosra veszik, hogy a brüssze­li kormány a francia-belga szerződéseket is felmondja. Párisban most leginkább arra ki­váncsiak, hogy a legujabb belga politika mi­ként illeszkedik bele a népszövetségi pak­tumba s vájjon Belgium nem vonul-e vissza ugyanolyan passzív magatartásba a népszö­vetséggel szemben, mint Hollandia és Svájc régóta teszi. Ha Genf a jövőben szankciókat határoz el, Belgium ezeket aligha fogadja el, mert a belga semlegesség mától fogva ugyan­olyan jellegű, mint a svájci semlegesség, amely mint ismeretes, nagy nehézségeiket oko­zott a népszövetségnek az Olaszország ellen alkalmazott szankciók idején. Különösen fran­cia baloldali köröket érintette kellemetlenül az elhatározás és az, hogy a belga szocialis­ták csatlakoztak Lipót király népszövetség-el­lenes politikájához. A franciákat meglepte, hogy Belgium mától kezdve nem hajlandó különbséget tenni az úgynevezett „békeaka­ró államotk" és az úgynevezett „háborúra ké­szülő államok" között. Francia aggodalmak A Populaire szerint Belgium szociális iái. fő­leg Vandervelde hivei nem csatlakoznak szí­vesen van Zeeland miniszterelnök politikájá­hoz. Belgium külügyminisztere jelenleg a szo­cialista Spaa, de a miniszterelnök éppen ez. ért hívta meg Spaat Vandervelde helyére, mert tudta, hogy Vandervelde nem támogatja szívesen vau Zeelandot. Az Echo de Paris szerint Belgium fait ac- compli elé állította a világot s ugyanúgy meg­szegte a szerződéseket, mint Németország. A Quai d'Orsay csak újsághírekből értesült a belga tervekről. Francia jobboldali felfogás szerint a belga semlegesség kimondása után Franciaország és Anglia kötelessége, hogy ugyanúgy gondoskodjék Belgium semleges­ségéről, mint gondoskodott 1914 előtt. Bizo­nyos körök utalnak arra, hegy Lipót király beszéde egyetlen egyszer sem említi nyíltan a semlegességet, de pontosan körülírja azt. Franciaországnak mindenesetre tudomásul kell venni, hogy Belgium a jövőben ugyanúgy megerősíti. határait Németországgal szemben, mint Franciaországgal szemben s ez a tény nem enged kétséget Belgium szándékai fe­lől. Pánikhangulat Genfben Genf, október 15. A népszövetség köreit rend­kívül meglepte a belga király beszéde s mint a Reuter-iroda tudósítója jelenti, Belgium szakítá­sát a francia katonai szerződéssel egyenesen megdöbbenéssel fogadták a népszövetség váro­sában. Az általános vélemény szerint a belga külpolitika egészen uj orientációt kap s nem le­hetetlen, hogy ugyanolyan szerepet játszik majd a francia szövetségi rendszerben, mint Lengyel- ország politikája. A kollektív biztonság rend­szerét ezek után komoly veszedelem fenyegeti. A király beszéde határozottan a locarnói szer­ződés felmondását jelenti és szakítást az 1920- ban megalapozott francia-belga szövetségi poli­tikával. A locarnói konferencia megtartására to- vábhra is szükség van, de a belga magatartás miatt a tárgyalásokat vadonatúj alapra kell he-l lyezni. A népszövetség köreiben emlékeztetnek arra, hogy egy héttel ezelőtt, amikor León Bíum Genfbe jött, hogy a belga és a brit delegátusok­kal tárgyaljon az uj Locamóról, a belga külügy­miniszter sürgősen Brüsszelbe utazott és igy ki­kerülte a León Blummal való tárgyalást. Német locarnói sálesriegyiék Londonban London, október 15. A német ügyvivő az an­gol fővárosban ma átadta a németek válasz­jegyzékét az angol locarnói jegyzékre. A német jegyzék tartalmát nem hozzák nyilvánosságra, de beavatott körök szerint a németek nem vál­toztatták meg álláspontjukat és a jegyzék semmi újat nem tartalmaz. (sp) Prága, október 15. Évek óta suttogják, hogy a német diplo­mácia veszedelmes ,.aknamunkát" végez Belgiumban és különféle csábeszközökkel el akarja orozni Belgiumot Franciaország­tól, amennyiben ugyanolyan szerződést kí­nál neki; mint Páris egy másik szövetsége­sének, Lengyelországnak 1934 januárjában. A hírek túlzottak voltak s a német diplo­máciának bizonyára kevés köze lehetett a belgiumi hangulat megváltoztatásához, de tény, hogy a hangulat megváltozott, amint Lipót király szerdai beszéde s a háború utáni belga politikai módszerekkel való le­számolás napnál fényesebben igazolja. A hangulat kérdésében valóban párhuzamba állítható Lengyelország és Belgium. A há­ború után ez a két ország vezetett a né- metellenességben. A lengyelek és a belgák tultettek a franciákon is, uszitottak, mé­lyen, vakon, elszántan gyűlöltek és semmi­nek pem irgalmaztak, ami német volt. An­glia, Amerika számtalanszor kénytelen volt csillapítóan közbelépni, amikor Belgiumban például paloták homlokzatán kívánták aranybetükkel egyszersmindenkorra meg­bélyegezni a ,,furor teutonicust" s voltak idők, amikor úgy látszott, hogy Belgium beolvad Franciaországba, csak azért, hogy közös erővel és nagyobb összhangban árt­hasson a németeknek. Nem törődött gaz­dasági helyzetével, önállóságával, csak a németet gyűlölte. Időközben bekövetkezett a kiábrándulás. A belgák észrevették, hogy tulajdonkép­pen nem a németeket gyűlölik, hanem a háborút, hiszen Belgium élte át a világhá­ború legnagyobb borzalmait és a négyéves kint nem tudta elfelejteni. De egyedül a német az, amely háborúval fenyeget? Köz­vetve talán tényleg csak a német, okoskod­tak Brüsszelben, de elképzelhető, hogy á francia szövetség miatt a belgák kénytele­nek egy olyan háborúba is beavatkozni, amihez közvetlen közük nincsen és esetleg távoli német-francia, vagy pláne német­orosz ellentétek miatt tör ki. Mi köze Bel­giumnak Németország keleti határaihoz és keleti problémáihoz? Miért ne maradhatna semleges, ha a nagyhatalmak valahol a Visztula mentén összevesznek, a Visztulá­nál, amiről a derék flammandok és vallo­nok azt sem tudják, hol van? Lám, a hol­land és a svájci példa megmutatta, hogy következetes semlegességi politikával tá­vol tartható a háború az országtól, miért játszón Belgium nagyhatalmosdit, minek szóljon bele a nagyok dolgába, ha elkép­zelhető, hogy mint kishatalom biztosítani tudja épségét? Lipót király tudatosan mel­lékhatalommá degradálta Belgiumot, boldog kis országgá és szerényen, csendesen beállt a holland, svájci, svéd, norvég, dán, finn „semleges hatalmak" tartózkodó, senkivel nem szövetkező és senki ellen nem fészke­lődé) csoportjába. Sok kis ország tanulhat­na a belga elhatározástól. A világháború látszólag ellentmond Lipót királynak: Belgium akkor semleges volt és mégis megtámadták, letiporták. A belgák több érvet vonultatnak fel e beállítás ellen, Először is: Németország okult az akkori té­vedésből és nem ismétli meg a balfogást. Belgium komolyan veszi a német Ígérete­ket a nyugati határ garantálására, ugyan­úgy, mint Anglia (ugylátszik, a német dip­lomácia egyetlen belgiumi sikere e meggyő­zés volt), de különben is: a nagyhatalmak csak akkor sietnek majd a megtámadott kis ország segítségére, ha semleges volt, sen­kinek társa és tényleg indokolatlan sérelem esett rajta. Vájjon Anglia hadat üzent vol- na-e Németországnak a belga határok meg­sértése miatt, ha Belgium 1914-ben Fran­ciaország katonai szövetségese és a néme­tek ilyen minőségben támadják meg? Alig­ha. Jobb tehát, ha az ország semleges ma­rad,, mint ha egy hatalmi blokkhoz csatla­kozik, osztván a blokk fényét és nyomorát s igy keveredik bele a háborúba, amikor nem élvezheti az erkölcsi támaszt, ami a megbántott semlegesség mártirumának ki­jár. Csak egyet tanult Belgium a háború­ból: jobban fel kell készülnie a támadásra, hogy a lökést legalább addig fenntarthas­sa, a^mig a semlegességét védő hatalmak a segítségére sietnek. Ezért érthető, hogy aj semlegesség bejelentésével egyidejűleg Li­pót király a belga hadsereg kiépítését is elhatározta. Mégsem szakitott volna Belgium a fran­cia katonai szövetséggel, ha a flammand népcsoport nem kerül túlsúlyba az ország­ban. 1925-ig a francia vallonok uralkodtak Belgiumban, a germán flammandok csak kisebbségi szerepet játszottak. Azóta a hely­zet megváltozott, a flammandok nagyobb Előfizetési árt évente 300. félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kó„ külföldre: évente 450, SzlovenSzkÓÍ 65 WSZÍnSzkÓÍ TYia^VOrsá^ ulicel2. II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 Ke. • # ... . . ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ke-val több. politikai TiapiLClpjQ. • • TELEFOM: 303-11. «• Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. " ' r r SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PRfiHfl, ■■ I XV. évf. 237. (4086) szám • Péntek ■ 1936 október 16

Next

/
Thumbnails
Contents