Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-11 / 233. (4082.) szám
8 tr\gmMag^arhiiilai> , 1936 október 11, vasárnap* .iHganaasiro^iiUBj^gift^w ?tas«aK» őszi séta az Alfölden oda küld, nemzeti ügy ez Szoboszlón s megígérjük, hogy majd jövőre valóban ... Siessünk Debrecenbe/ Békéscsabától Debrecenig Irta: Szombathy Viktor A békéscsabai főuccán, keskeny sínpáron apró vagonok zörögnek. Kicsi mozdony vontatja a vagonokat, amelyek között van első, második és harmadik osztályú személykocsi, van teherkocsi s a kocsikban utasok is. A mozdonyvezető barátságosan kihajol, egy zászlós ember integet, zakatol és sistereg a vonatocska, a villamos-pótló, a ..közúti . amely a város és a külvárosok között jön- megy, ballag, mint anakronisztikus emléke egy fejlődő kornak. Ezzel a képpel érkezünk Békéscsabára. Este érkezünk meg. este minden titokzatos, ködszerü. Keressük Békéscsaba lelkét az esti sétán s megvilágított templomot találunk: holnap ünnep lesz, a békéscsabai evangélikus énekeskönyv háromszázéves ünnepe s ma este próbavilágitást rendeznek a templom előtti téren. Fehér fényhasábokkal öleli körül a tucatnyi fényszóró a nagy templomot, két evangélikus templom áll egymással szemben s a kisebbikben másnap reggel öreg. komoly énekeskönyvekből békésen énekelnek a csabai szlovákok. A város élénk s nagyon gazdag. Szállója modern és olcsó. Reggel, ahogy a piacon végigsétálunk, hosszu-hosszu sorokban, kettős, hármas sorokban a gyümölcs, zöldség, a termény, a kisipari készítmény. Annyi ószerest, mint itt. Békéscsabán, egy vidéki városban Sem láttunk. Akinek valami elhasznált holmija van, rögtön kihozza sajátmaga egy kis, féreeső piackára s órákhosszat áll fölötte. Rossz kulcs, réz- drót, lyukas csizma, lepedő, ing és paplan, petróleumlámpa és harapogófogó. Szó nélkül, csendesen árulgatják, csak a ..hivatásosak" peregtetik nyelvüket. Megállók s az árak iránt érdeklődöm. Vevőt szimatolnak bennem s az egyik ..hivatásos" sapkát ajánl, látván, hogy fejfödő nélkül ballagok. A sapka öreg és piszkos. Ócsárlom. Méltatlankodva mondja: — Jó sapka ez, uram, izzadságfogós! Valóban. Két kiló izzadságot felfogott már, belső karimája szutykos a zsírtól. Egyelőre mégsem veszem meg ... A kis vonat fütyörészik s küzdve kanyarog a piac felhalmozott árui között, vélnéd, hogy óvatosan kerülgeti a paprikát, a kukoricát s a virágos kosarakat. Virágot rengeteget s szépet árulnak itt. ! néhány foglyászó vadász a töltés szélén s egy gyorsvonat füstje a messziben ... A fogalom ..Fogalmunk van a városról" — mondjuk megnyugodva Gyula városa után, fogalmunk van Makóról, amelyet tegnap futottunk végig s ahol cigarettáért álltunk meg, fogalmunk Gyuláról, ahová el sem akartunk jutni, fogalmunk Szeghalomról s egy pillanatra láttuk a püspökladányi állomást, mielőtt rátértünk volna a hajduszoboszlói útra, hogy a sima aszfalton vágtassunk. ,,Egész nap tanyák között vagyunk!" —- olvasom feljegyzéseimben s újra előkerül az álmélkodó jegyzet: ,,rém hosszú, egyenes utak" — már fogadunk egymással, ki találja el. hogy hány kilométer az egyenes s mikor fordulunk legalább egy könyöknyit, nem is látszik az egyenes ut vége . . . Utka- parók billentik meg sapkájukat s ha az ut- kaparót nem is látjuk, zászlója ott leng az ut mellett s a talicska is ott pihen az őszi lombu fa alatt, a szekerek nem hajlandók a megfelelő oldalon menni s olykor feltűnik lobogva a kakastollas csákó. így rohanunk az őszi Alföldön. a román határral párhuzamosan: amott nem messze Nagyszalonta, ahol Arany János . . . Már Hajdúszoboszlón vagyunk s a városok, falvak összehajolnak előttünk, valóban, éppen csakhogy ,.fogalmunk" van ezekről, később csak egy-egy villanás az egész s majd évek múlva összefolyik minden, talán csak arra emlékszünk. hogy Orosházán kipukkant az abroncs, hogy Szeghalmon belefutottunk egy nagy vásárba s Hajdúszoboszlón a hortobágyi utat kerestük. A szoboszlóiak büszkék a gyógyfürdőre, most rögtön megfürösztenének, a finánc. a trafikos. az újságárus rögtön csak Sietős az utunk, ebédre a hortobágyi csárdában szeretnénk lenni, mert úgy emlékszem, hogy tavaly előre meg kellett rendelni az ebédet. Tanyák és uttalan utak között csavar- gunk, a nagy forgalomra váló tekintettel minden utat javítanak, hengerelnek, amely a Hortobágyra vezet, igy aztán el is tévedünk egy időre s meglepetésszerűen egészen másutt bukkanunk elő, mint ahogyan gondoltuk ... Dülőutakon botorkálunk s egy biciklis pásztor mutatja az utat, kiszaladnak a tanyai gyerekek: ilyen is csak egyszer történik meg az életben, hogy az autó a gé- meskut előtt áll meg. De már rajt vagyunk a főúton, a nap forróvá válik s a koraőszben felcsillan a délibáb, reszketve. Nem, nem kell félni, hogy nem kapunk ebédet: minden évben fejlőd k a csárda, az idén akkora angol étlapot terítenek elénk, mint egy lepedő s ezt már mégis sokaljuk. A Hortobágy idegenforgalmi megszokott- ság lett, Hollandiából eljöttek egy kis Hor- tobágyot nézni, angolok sütkéreznek a lócákon s szaporabeszédű belgák érkeznek egy társaskocsin. A juhászok s a csikósok, nos. azok valahol másutt kerestek maguknak kocsmát, mert ez itt nagyon úri s drága . . . Rimóczy bácsi is bejön, az öreg hegedűs, nem is engedik hegedülni, fizetnek neki enélkül is. A hidi vásárt, azt érdemes volna megtekinteni, de ha már ez csak hetek múlva lesz, forduljunk egyet a száraz legelőn s keressük fel a csikósokat s a gulyát. Ahogy autónk a ménes felé gurul, a csikós, mintha színpadi jelenése volna, magára teríti a cifraszürt. pattant az ostorával, megkergeti a lovakat, de pányváznia mór nem szabad, azt eltiltotta a debreceni tanács. Aztán szó nélkül átadja a karikás ostort, mert tudja, hogy okvetlenül megpróbáljuk s az ostor okvetlenül a nyakunk köré csavarodik; megitatjuk egy kis borral, az ostort nem vesszük meg. pedig ötven pengő az ára s újra továbbporzunk az uttalan legelőn. Akár kormány nélkül is mehetnénk. Vadlibák a levegőben. Már feltűnik Debrecen tornya, közelebb fut a Nagyerdő, im itt vagyunk, a városban, ebben az élénk, forgalmas, vendégszerető városban, ahová oly szívesen jön az ember újra s újra ... Debrecen, engedd, hogy üdvözöljelek . . . Megnézzük magunknak a várost, felisz- szuk képét, a szép kulturházét s a szomorú füzekkel köritett melankolikus Kőrös partét, aztán vizet kérünk az autóba egy cserkésztől, aki reggel óta bámészan néz bennünket. A cserkész meghazudtolja csapatát: — Én hódmezővásárhelyi vagyok, itt nem jótékonykodhatom — húzza ki magát a jótett alól s visszavonul játszani. Gyula városa körül... Ezzel az emlékkel indulunk útnak s hosz- szas tekergés után meg is találjuk a helyesnek látszó országutat, amely majd Debrecen felé visz. A sok ut között azonban eltévedünk s félóra múlva az ellenkező oldalon, Gyulán lyukadunk ki. Fia igy megyünk, félő, hogy egyszerre a román határon leszünk . .. Nagy, széles mezőváros: mit Iát az ember átrohanva egy mezővároson, Gyulán, Orosházán vagy Tótkomlóson?... Gyulán az aszfaltot s fehér kerítéseket, egy szép iskolát s hegyestornyu templomot, szent szobrot az egyik kanyarodónál, hatalmas .szénásszekeret s városházát . . . Orosházán port és akácos udvarokat, két fáradt huszárt a lovon, valahol megálltunk, mert szög került a hátsó kerék abroncsába s mialatt ,Jj kereket cseréltünk, a fél ucca gyereke összefutott. Hosszú, egyenes utak, községháza, vásártér, futballpálya, hetivásár, por és gémeskut, Szeghalom és Püspökladány, vicinális vonatok előtt megállni, sorompó és árviz ellen töltés, végtelen hosz- szu utak, nyilegyenes, tiz-tizenöt kilométeren egyenest futó utak, elkerített fácános és keskeny hidak, aszfalt, beton, kockakő és dülőut. .. Útirányjelzők s tanyák, egy- egy juhnyáj s mélán szállongó varjak, gőzmalom a kertészet, legelők s kukoricaföldek, (*) Sápadtan, de szótlan nyugalommal fogadta a halálos ítéletet Lunerné. Már nem harcolt. Egy perccel ítélethirdetés előtt volt még egy védekező póza, ami imiögé elbújt az ellenségesein fek'ijenyilazó tekintetek elöl: gúnyos mosolyt erőltetett az ajkára, úgy várta a bíróság bevonulását, mintegy jelezve, hogy az „egész komédia" nem érdekli, tehetnek vele, amit akarnak, az igazság, ó az igazságnak az a része, amelyet csak ő isimer, úgyis az ő oldalán van. Aztán eltűnt ajkáról ez az utolsó védekező mosoly s csak a bamba denmettség rítt le az arcáról, amelyről a tárgyalás során egyik-másik tanú azt mondta, hogy valamikor feltűnően csinos volt. Ebben a pillanatban frivolnak hangzik a megjegyzés, aminthogy frivolan hat minden apróság, személyes intimitások, amiket a tárgyalás folyamán Lunerné életéiből megtudtunk, most jó lenne mindent elfelejteni. Kínos a következő pillanat is, amikor a tömeg megtapsolja a halálos ítéletet, mint valami jól sikerült attrakciót, mint valami szép Szónoki riiposztot, mint valami hatásos mozijelenetet. Itt kicsit szégyenkezni is lehet és európai emlber csöndes undorral gondol saját korára és rendjére: a boszorkányégetés atmoszférája vesz körül bennünket, nemicsoda, hogyha kínosan fészkelődön k a helyünkön. Nem értünk egyet sok más dologban sem a tapsoló vagy tajtékzó tömeggel, ez a brávozás azonban határozottan .megfekszi a gyomrunkat és titokban jó pontot kell elkönyvelni a „bestiának", aki a halállal szemben sokkal méltóságteljesebben viselkedett, mint közönsége. Hogyan mondja Madách? „Mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt". Ez az asszonyra vonatkozik, akiről bizony a költőnek sem voltak jó tapasztalatai s hősének, kivel e komor s mégis lelkes szavakat mondatja, K épp leniek se — s úgy érzem, van valami idő- és alkaloimszorüség ebben az idézetben. Nem állítom, hogy a „jó" sajátja volt Elmernének — de abban határozottan van. valami, hogy „bűne a koré mely szülte őt". Nyugtalanítóan korszerű volt minden szava, minden gesztusa, a szívósság és elszántság ahogy ügyét védte s az élet is, ami szörnyű képekben kibontakozott a vallomásokból előttünk. De fájdalmasan korszerű volt még valamiben, ami az egész dologban engem legjobban érdekelt s megvallom a legjobban lesújtott: atban, hogy a „nép gyermeke" volt. Ot- takringot kell megnyugtatni, mondta va’aki okosan, amikor szobákéról!, hogy jogilag nem egészen precíz a halálos ítélet felépítése. Elvégre a koronatanú egy kiskorú gyermek, még hozzá a vádlott valóban nem egészen ép- lelkü leánya. Dehát persze nem lehetett tér » egyebet, erre a tapsra fel volt készülve a bíróság, valószinüleg rostéi te a dolgot, de kitérni előle nem lehetett. Ha a halálos Ítélet elmarad, talán holnap már újból ég az Igazságügy palotája, mint égett kilenc évvel ezelőtt, más apropóból, de akkor is a külváros lázadása gyújtotta föl s nem az ilyen vagy olyan irányú politikai elkeseredés. A nép fanatikusan csüng az: igazságon, amelyet saját törvényei szerint formál ki magának s a forradalmak — tehát azok a korok, amelyekben döntő szava van kis és nagy dolgokban a népnek — ezer példát mutatnak fel, hogy milyen szélsőséges lépésekre ragadja a tömeget az igazságfanatizmus. Az, ami Európa közepén most. történik, kicsit boszorkányégelés, akárhogyan is forgatjuk a dolgot. A francia forradalomban is igy volt, hogy a politikai gátszakadással egyidőlben szakadtak be az erkölcsi élet gátjai is. A francia forradalom vósztör- vényszéikei nem politikai, hanem a legelké- pesztőibb széksornál is bünpörök ezreit termelték s a vérpadra küldött arisztokraták közül csak elenyészően kis szám jutott politikai természetű büii miatt a hóhér kezére, a legtöbbnek szörnyű erkölcsi vádat kellett nyakába vennie, a nép tapsai és ujjoingása közben. Mária Antoinette pere is szekszuális bünper, még pedig a legelkápesztöfcb, amit valaha a történelem produkált. A szerencsétlen királyné elten olyan ' vádat emeltek s olyan vádakra akadtak tanuk, amiknek még kiagyalása is ördögi, nemhogy elkövetése. A tömeg azonban ragaszkodik a maga koncálhoz s ezt valamilyen formában oda kell dobni neki, különben nics olyan emberi hatalom, amely meg tudja fékezni. Ez az Ítélet kellett Ottakringnek. Én, aki három és félévet egyfolytában, s azután is sok időt töltöttem a há- boruutáni Becsben s láttam ezt a „gemütiicb" népet néhány kritikus pillanatban, .— ott voltam az inflációs éhsége elvonulásnál, amikor Freidenau bevonult a Ringre és úgyszólván percek alatt nem volt éip kirakatüveg a Kart- nerstrassen s a Bristojnak egyetlen ablaka nemi maradt épségben s láttam 1827 sors teljes nyarán az 1834-es forradalom előjátékát, láttam égni az igazságügyi palotát s hallottam gépfegyvereket kattogni az Opera felől az kupénál tér rászán — s tnl ezeken az expózió- kon, ismerteim a nóipléiek csöndes, nyugalmas periódusait is, a kis ottakiingi elárusító lányokat, akikről annyi szép \ ers, érzelmes dalocska és regény tud s akikről mindenkinek van egy kát „íelej tehetetlen’* emléke, aki Bécsiben volt diák, akikkel tele vannak az egykori császárváros cukrászdái, boltjai, újamban t-üíféi, sőt sörözői, akik édesek és igénytelenek, — jól ismerem ezt a típust, amelyből véletlenül egy ott ül a vádlottak padján, a többi pedig a közönség padsoraiból felháborodott morgással, hisztériás siko vokkal s végül tapsorkánnal vesz részt a rócndrám'-Tnan. Ez a háború utáni bécsi nép. Kár, hegy Kari Kraus már nem érhette meg a Lnner-pert, mert ez az ő népe. Erről Oiyan megrázó kegyetlen-éggel, mint ő. senki nem tudott beszélni. Most hozzáírhat ott volna egy képet szörnyen rossz, de szörnyen bécsi drámájához: „Az emberiség utolsó napijaidhoz. A Lu- ner-per kiegészítő része ennek a só ét víziónak. mely ; ersze vV ele en látott, de anért lipiiváSBil. c ^ •c.GV 1. Nemcsak a .köz I n-égé, ő maga is ebből a kültelki bécsi rendből jött s magával hozta annak egész gondolkozását. Nem azt akarom most boncké alá venni, ami abnormális volt benne s ami valójában bünbehajtóttá, hanem azt, amiben minden szinészkedése ellenére is megmaradt Oitakring gyermekének. Lu- nernié igazi ottakringi „karrier" volt. azokból az édes kis cukrászlanyokból való, akikről valamennyiünknek kedves emlékeink vannak. Céltudatosan és elszántan tört be a polgári osztályba s ott a maiga ottakringi módján vágott helyet magának. Például semmi nem volt olyan megdöbbentő számomra ebben a pör- iben, mint az, ahogyan Lunerné védekezett bizonyos leleplezések ellen, sokkal vadabbut védte uriságának látszatát, mint ártatlanságát. Először akkor jött ki a sodrából, amiké* felszámolták múltját s a vádirat fájó pontra 'tapintott: az apjára. Lunerné felszisszent, amikor arról volt szó, hogy apja részeges tűzoltó vagy bakter volt, — gorombáskodni kezdett és meg volt sértődve. S aztán valahányszor a múltját piszkálták s nem is erkölcsi, hanem inkább társadalmi vonatkozásban, mindannyiszor elöntötte a düh. Az e.len, hogy kis kültelki egzisztencia volt, mikor egy jó belvárosi cukrászda pultja mögött feltűnt, —jobban védekezett, mint a gyilkosság vádja ellen. Múltjának erkölcsi szeiinyiOoIitjai nem zavarták, sőt kacéran mosolyogni kezdett, amikor az egyik tanú megemlítette, hogy tetszett neki Elmerné és hogy intim kapcsolatot keresett vele. Ebben a tekintetben egyáltalában nem mutatkozott kényesnek s eltekintve attól, hogy nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, amikor olcsó erkölcsi patronokat sütögethetett el, minden erkölcsi kérdésiben megőrizte külvárosi életszemléletét A társadalmi rang és a polgári származás látszatának megőrzése azonban még ebben a pillanatban is fontosabb volt neki, mint az egész ügy. Csodálatos energiával védte magát ezen a ponton, remek svadával és sűrűn és rosszul, használt idegen szavakkal. Ez a nő, aki egy huszadikszázadibeli boszorkánypör középpontjába került, akinek lelkét olyan bűnök terhelték, amiknek puszta hallatára megborzad az emberi lélek, altit olyan hőfokú gyűlölet vett körül, amiből még a bíróságra is perzselő szikrák csaptak, — ez a nő utolsó pillanatig arra ügyel, hogy megőrizzen égy látszatot, egy társadalmi mázit, egy hamis és hazug pózt, amibe — ki tudja micsoda lemondások, verekedések és mimikrik árán — belekány- szeritette magát. Görcsösen védekezett az ellen, hogy levetkőztessék, hogy önmaga előtt is visszadegradálják ottakringi utcalánynak. S talán a bűntettben, amit elkövetett, is volt valami a bossauálláslból, amit. saját sorsán, saját rendjén, saját múltján vett, amikor halálba kínozta az ártatlan gyermeket. így ezzel az elszántsággal állt. a bíróság előtt is, ezzel a gyűlölettel saját környezete iránt. Az, ami a Luner-perben a legmegdöbbentőbb, hogy itt egy ember állott előttünk, aki harcol saját világa ellen, amiből ki akar törni s nem tűid és amikor e 'tehetetlen küzdelem a legvadabb bűnbe hajtja s bíróság eJé kerül, az utolsó pillanatban is köréje áll a gyűlölt milieu s amikor fölötte elhangzik a halálos ítélet, örömrivaligásiban tör ki. £mnemé és ó aszót fiánwjpöa&öz
