Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-06 / 204. (4053.) szám

TsqseJmn mXu IPJ lojeq mau sjuE^Sn Bjpd ij^soooi pzeta-Iejjej ;í9zojioj93{ ziqj^soora y *91 m{i» s^p -aSajaqSara-ZBíjíjsaom b ^buuba 9Ap9A fesoq -Bj nanaura S9 uapa qojenp pzopeSuJ * 99 qpzsprapzsnsa b jfn£u jauqappA s^qBj y *8»m p^aiunazoq laApSps^jSasBj^upjoq qeso spq -bi souoipq » *3 'qRid9 u-ipsonsa qpj b jbj| -jez^q qó^Suou 9^bÍ uaqa^izs-doinj y

•qrud? BjnqBp? qraoSjpj I9q

•qeqaoqoq jjoSbjbj ajnjajSozsXgpu qpunq -zsa zb jBqoqÁunq b jaqazg qoSaAai Sápra b nj ipaSua uiau BjEJEfaq áuosobjb 9qÁumj y -qBuzsniB uaqSajaiu ‘uasaraaipq S^p s spuzojgqBj puiupjd Spuzsnqaj uoXSBBqoiu jpjuaj BapfoipBd oqóiunq e qompjzsa zb juag -pzaA jEjBfaq Áuaqsaq BqpqXiinjj y •nqBiB qraoSpj EfoqÁunqoq qpanqzsa zy

'iaApSpsíiSas bj^pj ‘aq JfBnojnf inasai -aq uosyqi^u OA91 uapputa zb EqqiEsyqBi jjuizspjoj b qpqBi y ‘jioa maii qBjqB raa* ‘9;fE uias uajuizspioj b p^zg *>iejiBSioz* sí íupuB^ÍS jpA "puiuisaazSiíSa qBzpq y -faina i9qqyiSaj jjojupzs jBqiBzyq nSpssBÍ -búi ppraa qqoj ‘so’uojqq pjgqjyi uadjq « qouyipuj zy -jpjpiidp qouyipui-oiqand pqBf UBqpquauiy zb „;9ioo.iBqoqp'j“ 9*13 *V

umjoi 0|3juo|n>| 6D|JA d qosp>|D| sa>|apj3

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniii.iinii.iiiiini.iiiHii.iiiiiii.iiiini.iiiiin.iiiiniiiiniii.iiiiiii.iiniiiiiiiHiiiiiiini.iiHiminini.iiiiiii.iiiiniiiiiin..iiiiii..niiiimiiiiii,iiiiniiiiiiii..iiiHn.iininuHmi

jStpuiui ‘ja Sippaim? ‘qauiua.o'azg pni-iej^ •qoj'Bji'pf ij jíSoq-B JaS-aio zb qnseaq uiau T3[B ‘zb jbC Áhq jajiuimas qoÁhüA 91 -ba uiau :qóji?}püOui jzb loqnn ‘opi jjoa oq jqaiqoA of aauapuTui ipui pora ‘eiuíjQ — iqnuBpi jjoqmq; baSbob^ jaquia “ato zb q.nnB ‘qBqqopBqi sí pusadaí qipuzpzg b Sara ‘jeqnq'fq b uesjoáS qajpiazs BqBiq qq 'I91I8,JI -mqraa “aio zb qej.ooq'nqqe s jaqnf -aj b qejduqaj napjjiq uBjzy ‘azsso jpzau aApeqpjsaj Sara .laqraa Áua.őazg jaq y -a[oi qpSuaz qafBj b ÁSoq 'Ián ap ‘uib JioánoB\j \iaqraa áa.10 zb joqqa jjapzaq tuáBOB^j

iqraaujnsoaq-áaui Áán ‘BtuBqB iiuib ‘auua jzb — sí qis -búi b aqzoq jubajjoij — ubjzb áaj^r —

•'•UBfBUaZS SBJprBdi B UtaU ‘BUJBqjB

uBUJ'pd Bqnj jiuzoápp aiAuua auapaq uiau

qunj^u !mp quau]n9oaqáain uojÍSbu nn piára ‘L'an 'iuib^iozs 'sí qu^zzoq apui jsóra auupt -ja Bq ‘rapdB “aáo ‘ira 2fUBöJB-qB jzy — :iq bjSba |aumio.io s aaqraa in^Saz* qiAáa zb jBqioj b aj ja ajiqjozsoqáapf •azsso BjjBáaznq j^a^za « átppB jaAiuiB ‘aj^vjq-ajaá b jjopoqzsBrafj — (iqojBnjOA UBqjBJBf ira uaqjaq íj jqjj — •aqaja jUBddojBpo iaqtna Znp3 -azs jaq b joqira ‘pazau qBSQ •uBq^qunui b Ijoposojidjq bojb zb s amaz9 b jjozj^áns st joqqy uaquia áajo zb jpiBqB Bqqníjn Jóqtui ‘uajaj b uadda qajjojfniá jBuazo qBqqTi^p -ubzs b JBUiBqiqBSO qBjzoqiBqpjd sí

•qBuqipBUUBq b JSOUX juira ‘jaquia Sajó zb Buzo^op JLSu dd^ sí" qiqau JoqqB piaj^; -qBqqiB^BpzB^ ápra uBiBj aSba -qaujaqtai jpaáBpzBá ubA[ű sj- m —

)

*í»f9 WPIÍ>Í wm 9 **°H ‘ijzsafjgara ASn AupAjpi y •zoqpfppzBS d^ispo sg ^9*1 Í?9IP; ^Sbu ffusopqBZS y

*l?8ujd Bfpj jooJB XSa 2jiv *|5qjxj 2ippB ‘lozfBJ 3ippy •paSanaq j^faj tso?q s *n»d »ozp9doiaq aoqqa §

•noddp Jiqaaui Bqtnoip Xj^jv ‘nad^q b qnfjBqj^i juiray *smiBun ,zjq 3psfn zb aa *sbaio 89 ip isapq Bqs9f

:(980?X ‘S9A9 n) smi SIH93

ÍUOjBq X3ba ‘a-19 XSoh ‘Bjpnj urán [090 b g ‘jjozopBqqnd íjaj ‘ÍP^IJIOI isopq y •jpafiSara naAuaozs iíjo ‘juapuira 9 uajíaia ‘jjasa BJisDpq y ©jajuiqa; joqira g qiaSSaj Sápra‘9f B JBra j[OA uaqpza^

■JU911 b jpSpzo^i •jfnqja aApis pfBW *}p;saj jpjEqsBui jns3 ajfaj zsEdoq b sg ‘japsaa zb bjSoj ‘!Pd « jza mvi

'3A|Op BJJBJZSE Zy

jjoáai qizsiB sí p g ‘aj^raazs qpzs raojy jpnu spjpA qos y •Jisorq ASa jbSsbaio ‘qpzzoq raan jzb patui g •jtpSSaj b BfjpA Bfísopq^SBu tpd

:(bujox ‘s»a9 n) H3AI30 AOVN

•jpSujd ipj b p^ijray ‘jpdjd raao 8901 jppnsa ua/?ii •Bjpg apj qisa jb^ubh ‘Bjp/fuodoq b ;saj joaay

•pjpjsaj b Bzzoq jjpfpuira g ‘pzs9Jara 89 joXSbu ppuoj) •BfpdBdiCSBu b qizsiB XSoh ‘bí jpjSara 89 uofaq tpd •UBqSpsfn zb tsaaaq jzg ‘UBqSpjIAjCSBU B uba jtq iw •uad9zs ‘uaqpuasa 9dBi?SBu iq uaqqfzssOJBq b dBuapsBA :(asoeq ;S8A9 gj) 3MIXZS3 XH03H8TV •uasoutu fsq qqo^SBU Sij\[

‘aqípd uosoi^

•uapuira quopzssQ ‘jBopj b ijfaaq •BOJB BdBiCSBU y JPI B-inj Xijra ‘bTjbi g ‘Bzzoq jpuuoszn zy ‘ousopqBZs B nofag jButrai zsai nu BAfnq BqqoJBS y

IpSuid joojb rappiA BjB^uodoq jb; y 39J9JJ XSa jjeieji^ jjpfpuira tpd jnounq s ‘jEdBiCSsu 9f jíuaSazg raop zb Ejrao^ujg •UBqBraoÁn b uba jjo ipn tpd jnounq g 'UBqBqozs soAnq y BdB^SEU jbSsbaio Kqaupso ‘saA? g) XiaHf M0H3S •;Ioa zsBdoq jöjj ‘bpo ‘laqqajsaj ajaqad ‘jjozfBJ jojjo XSbu iCSa g ‘pfpzs ‘praazs pAafpsog •3J919ZS BÍSpsífi BjjoifBqBj pfaj zsBdo^i ‘aqqazs b jpnpia 9dB^SBu iíSoq ‘BjjBiSap •aupqaj jbzssoj ipy ‘jjopoqppuog uozb Sipuij\[

*aq9zsa HBqzsojow gBsjnounq qos qanípd

:(^upqjBjsi3 ‘saAa oi) VXÍIYW AV^HOH

IflMVfifow SWj V fow Vffip-ypw3 Ml Ifól

= ívsyai sonvadvh síx =

— W9 —

— 650 —

A Uáwn vzefy

Irta: Gracza János

Küszöbön innen, ajtón túl, Nevenincs faluban élt a három szegény ember.

Egyszer, mikor nagyon ráért mind. a bárom és a ház előtt üldögéltek, Így szólt az egyik szegény ember:

— Hej, csak tudnám, hol lakik a szerencse, bizony fölkeresném!

Ázt mondta erre a másik, ahogy a pipájából kieresztette a füstöt:

— No, én is veled mennék oda, pajtás. Aztán ketten majd csak jobban elbánnánk vele!

— Az ám — nevette él magát a harmadik, — ha az csak úgy menne! Ti azt hiszitek, bírókra lehet kelni a szerencsével és aki földhöz teremti, az a győztes? No, akkor nem élne egyetlen szerencsés ember sem a világon!

Még jóformán ott zengett a levegőben a szegény ember nevetése, mikor látták ám mind a hárman, hogy az országúton egy nagyon öreg ember ballag feléjük. De olyan öreg ám, hogy volt talán már száz éves is. Hajlott volt a háta, hófehér a szakálla, reszkető a keze, amiben nagy görcsös botot szorongatott, hanem a szeme olyan volt, mint a nevető ég.

Mikor ránézett vele a három szegény emberre, csak úgy sugárzott. Mintha fényes nap sütött volna benne, úgy tündökölt.

Azt mondja neki az egyik szegény ember, mikor odaért a közelükbe:

— Hová. öregapám?

— Hát bizony — állt meg az öreg ember

— jól mondod, fiam. öregebb vagyok én már mindhármatoknál.

— Olyan öreg, ugy-e, mint az országút?

— tréfálkozott a másik szegény ember s úgy kacagott a tréfáján, még a könnye is kicsordult.

— Nincs ezen mit nevetni, hallod-e! — ült le közéjük a szegény ember. — Mert nálamnál még az is fiatalabb lenne, ha kiszámítanák az esztendőimet!

— Nem is való akkor kend már semmire, öregapám! — mondta most az első szegény ember.

— Jlizony nem! — toldotta meg a szót a másik,

Nohát, én befogadom kendet szolgálatra — szólt közbe most a harmadik, aki csak hallgatta, hallgatta addig, hogy a másik két szegény em/ber milyen hetykén be- ;;zélt az öreg emberrel. — Ha akarja kend, azonnal megkezdheti szolgálatát.

Az öreg ember szeme rásugárzott ekkor a harmadik szegény emberre:

— Meg is áld érte az Isten, fiam, meglátod !

— Hallod — bökte meg a könyökével az

egyik szegény ember a másikat — máris hálálkodik, pedig ha tudná, hegy kenyérből sem kap majd eleget!

Erre — pedig jól hallotta — nem szólt semmit az öreg ember. Csak botjára támaszkodva, talpra állt. Aztán ment, ballagott a harmadik szegény emberrel, hogy a szolgálatát megkezdje.

Nem telt bele esztendő se, találkozik a harmadik szegény ember a másik kettővel. Kérdi tőle az egyik:

— No, pajtás, megvan-e még az öreg

szolgád?

— Meg ám! — mondja büszkén a harmadik.

— Tudom, dolgozol helyette reggeltói napestig! — vetette közbe a második szegény ember, aki kinevette az öreg embert.

— Nem én! — mondta még büszkébben a harmadik. — Nem tudok én olyan korán fölkelni, hogy ne találnám már mnnkában.

Szeget ütött ez- a másik két szegény embernek a fejében. Ne nem szóltak mindjárt. Úgy tettek, mintha nem érdekelné őkel semmi. Mikor aztán elment tőlük a harmadik szegény ember, összesúgtak:

— Hallottad — szólt az egyik, — milyen jól járt azzal az öreggel!

— Te — vette ki a pipát' a szájából a másik, — gondoltam én valamit! .

— Hallgatom csak mondjad! — kapaszkodott a szóba amaz.

A másik körülnézett, hogy nem hallja-e meg valaki. Aztán, mikor látta, hogy ráj- tuk kívül teremtett lélek sincs a közelben, odahajolt amahhoz s a fülébe eugta:

— Azt mondom én, pajtás, csaljuk el,az öreget. Hiszen nálunk is szolgálhatna már, nem igaz?

— Ügy, úgy! — csillant meg a szeme az egyiknek. — Én is éppen azt akartam mondani!

Meg is egyeztek aztán hamarosan, hogy akárhogy is, de csalják az öreg embert a harmadiktól. Mert az — vallották 'be egymás közt — túltesz immáT mindkettőjükön. Hiszen már nem is szegény ember, olyan gyönyörű kőháza van a nagyuccán Mindig több lesz a földje is. Már összevásárolja az egész határt és a pajtája, csűrje tele van búzával, zabbal, szénával. Ha ez sokáig Így megy, nem lesz nála senki gazdagabb a faluban.

iDe ha elcea])ák tőié az öreg eofrerí, flt- 655 —

MÓKA

OK.

— Tudod miért kel ki a csirke a tojásból ?

. — Mert fél, hogy belefőzik.

MEGIJEDT.

A tanító az iskolában magyaráz:

— Tudjátok-e, fiuk, hogy hatszázmillió év múlva vége les-z a világnak? Nem marad más, csak ho és jég.

A kis Feri szólásra jelentkezik:

— Kérem, tanító ur, mennyi idő múlva?

— Hatszázmillió év múlva.

— Jaj, nagyon megijedtem, hogy már hátmillió év múlva lesz."

NEVELÉSI MÓDSZER.

Egy kisdiákot egyre-másra Írják be az osztálykönyvbe, végül is atyját magához kéreti az osztályfőnök és közli vele, hogy nem jó vége lesz a gyerek rakoncátlankodásának.

Az apa, persze, otthon somfabotot ragad és drágalátos magzatát úgy elrakja, mint a dobot.

Rettentően bőg a gyerek és az apa most már a prédikációra tér át.

— Beláthatod, fiam, hogy így nem viselkedhetsz. De ha belátod, ha nem, hát én majd mától kezdve hozzáfogok a nevelésedhez . . .

Szepegve mondja a gyerek:

— De miért tetszik a nevelést — hátulról kezdeni ?

OLVASMÁNYAINK ALAPJÁN.

— írjatok egy olyan mondatot — mondotta a tanár az egyik alsó osztályban — amelynek állítmánya művelte tő ige.

A gyerekek nyomban ráhajoltak a füzetre.

— A példát az elmúlt napok olvasmányai alapján készítsétek!

Mikor a gyerekek dolgozataikat bemu, tatták, egyikük irkájában ez a mondat állott i

„Hunyadi János kihúzatta a fogát!“

KIS LEVELIK

Minden kis magyarnak. A rejtvényfejté- K>k jutalmazásában nj rendszert vezetünk k* falán *m mnden héten fogunk nyereménykönyvet kisorsolni a helyes megfejtők között, hanem pontversenyt rendezünk. Havonta egyszer fogunk sorsot huzni s a sorshúzásban azok vesznek majd részt, akik az elmúlt hónap alatt a legtöbb rejtvényt fejtették meg. A nyertesek között értékes könyvjutalmat fogunk kiosztani. — Koltay Magda. Leveled értelmében intézkedtünk. Előifizetési dijad hét hónapra 28 koronát tesz ki. — Újhelyi Elza Meg-fejtésed későn érkezett, neved azért maradt ki. — Gönczy Évike. Köszönő versedet megmutattam János bácsinak s eltettem a megőrzendő versek közé. Légy továbbra is szorgalmas kis munkatársunk. — Izsák Tibor. A könyvet címedre föladtuk. Valószínű, hogy azóta már meg is kaptad. Ha nem érkezik meg, úgy azt közöld velünk.

MEGFEJTÉSEK

A 81. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Vörös, keres, al, fa, tek., bor, ódon, ág, falat, alapos, veled, őr, mer, ős, katona, barát, fogas, kofa, nap, ló. — Láncrejtvény: Név, vén, nap, pár, rés, sok, kés. — Kövér Rózslka rejtvénye: Szerencse. — Szabó Lóránd rejtvénye: Gaál Mózes. — Nagy Róbert rejtvénye : Tisza, Uzsok. — Fóris Ilus rejtvénye: Nemsokára vége a nyárnak. — Müller Klári rejtvénye: Ugrik, gyúr, rúd, ir, k. — Fóris Laci rejtvénye: Ki mint vet, úgy arat.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Bérczy Ata. % Forgách Manyi. Fóris Ilus, Friedl Gitta. Friedl Nándor. * Grünfeld Regina, Gönczy Évike. * Herczeg Alice, Halász Manci. * Izsák Tibor, Ikring Erzsébet. * Juhász Erzsébet. Juhász Gábor. * Kenessey Csaba, Kenessey Ildikó, Koltay Magda, Kemény Zoltán * ifj. Letocha István, Linner Ilona. * Müller Klári, Minaro- vits Sasa, Mikus László. + Nagy Olivér, Nagy Róbert. * Orosz Berci, Orosz Lenke. % Bro'hászka Marcell, Pálka Magda, Proko- pecz Józsi, Pető írónké, Paneza Kornél, Pónya Sándor. * Riszner Jenő, ltiszner Karcsi, Rozktsnik Bözsi. Y Sebők Évi. Sebők Judit. * Szeesey Klári. Szabó István, Szabó Lóránd. * Újhelyi Elza, Ujfalussf András. * Világi József.