Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-08 / 205. (4054.) szám
Súlyos elleniéi a szélsőbaloldat és León Blum közöli ♦ - ■ • Válságos helyzetbe került Párisban a népfront kormánya A minisztereinek lemondással fenyegetőzik A madridiak megsegítésének problémája ■ La Passionaria utjának eredménye A francia kormány négy milíiárdot szavazott meg fegyverkezésre Madrid és Paris között (sp) Prága, szeptember 7. írun elfoglalása és Giral miniszterelnök, bukása után a spanyol polgárháború uj és valljuk be azonnal: az eddiginél veszedelmesebb fejezethez érkezett. Hetek óta nem foglaltunk állást az ibériai félszigeten történő eseményekhez, mert lehetetlen volt a káoszban eligazodni s a bizonytalan harcok nem hoztak tisztulást. Most sincs tisztulásról szó. Ellenkezőleg: növekvő bonyodalmakról, amelyek szomorúan „általános perspektívát" kezdenek nyitni és át-átcsap- nak a félsziget határain. Ez egyszer nem is a katonai helyzet a legfontosabb. Nem akarunk az iruni diadal erkölcsi jelentőségéről beszélni, az idő előtt szétibomlott északi kormányhadsereg keserveiről, a Hendayeba érkezett menekülő baszk nacionalisták gyűlölettel telt nyilatkozatairól (a legtöbb párisi lapban olvashatunk róluk), amelyekben súlyosan elitélik küzdő társaikat, a szocialista-kommunista katonákat, akik indokolatlanul felégették a „baszkok gyönyörű városát", nem akarunk a toledói hős ka- deítek emberfeletti harcáról írni, — mindezek komor epizódjai egy tragikus ügynek de korántsem annyira fontosak Európa szempontjából, mint az, ami a népfronttal Madridban történt. Lám, két nappal a madridi kormánybukás után Párisban is megrázkódtatás érte a népfront kormányát s a franciaországi incidensben lehetetlen nem a madridi fejlődés hatását látni. Előre megállapíthatjuk: Léon Blum megússza a válságot és a szocialista- kommunista roham nem sodorja el első in- trádára a francia népfront kormányát. De a francia népfront egységén a spanyol probléma nagyobb rést ütött, mint a kormánycsapatok ágyúi az Alcazar falán. — Madridban a szélső baloldal arra a meggyőződésre jutott, hogy a polgári elemekkel átitatott, sőt többé-kevésbbé polgári vezetés alatt álló baloldali koalíció nem érsemmit, mert az állandó tárgyalgatások és szőrszál'hasogatások megbénítják a katonák ellenálló erejét. A vörös ucca és a felfegyverzett külvárosok segítségével egyszerűen kidobták a kormányból a polgáriakat, illetve látszatcimekkel tüntették ki őket s a vezetést átvette a szocialista-kommunista blokk. Igazuk volt tehát azoknak. elsősorban ö spanyol felkelőknek és az angol kormánynak —, akik régen megmondották, hogy a népfront semmi egyéb, mint a szélső baloldal hatalomrakerülésének legbiztosabb előkészítője és a kommunizmus útépítője. A spanyol példa intő dokumentum marad. Caballero kormányában a szocialisták ugyan erősebbek, mint a kommunisták, de tudni kell, hogy a spanyol szocialisták inkább a szélsőségesebb ausztro- marxistákra hasonlítanak, mint — tegyük föl — a kispolgári izü csehszlovák szociáldemokrata pártra s azonkívül: ki garantálja, hogy a lavina nem gurul tovább s a fejlődés legközelebbi lépése nem lesz az. hogy a kommunisták a szocialistákat is elsodorják? Spanyolországban a szocialisták ugyan kimagasló egyéniségekkel rendelkeznek, mint amilyen Caballero és Prieto, úgy hogy a kommunisták munkája nem lehet oly könnyű, mint volt 1919-ben Magyarországon, ahol a magyar tanácsköztársaság a mai madridi együtteshez hasonló szocialista-kommunista koalíciójában hamarosan Kun Béla játszotta a vezetőszerepet, - de ha a félelmetes La Passionaria pá- *Aii és brüsszeli útjáról visszaérkezik MadPáris, szeptember 7. A francia radikális baloldal hosszabb idő óta mindent elkövet, hogy a kormányt a Spanyolországgal1 szemben követett semlegesség föladására birja és elérje, hogy Franciaország nyiltan megsegítse a madridi szocialista-kommunista uralmat, Léon Blum miniszterelnök viszont mindent elkövet, hogy a szélső baloldal! támadását visszaverje s tegnap lemondásával fenyegetőzött abban az esetben, ha a kommunisták és a szocialisták kitartanak ebbeli álláspontjuk mellett. A szocialisták egyik nagyobbarányu vasárnapi összejövetelén a miniszterelnök egyebek között a következőket mondotta: —-Nem vagyok szocialista- vagy proletár-kabinet vezetője, hanem koalíciós kormány élén állok és éppen ezért kötve vagyok a népfront pártjainak közös programjához, Ha a népfronthoz tartozó pártok egyike azon a véleményen van, hogy politikám ellentétben áll a népfront közös programjával1, akkor mondja meg ezt nyiltan. Azonnal fölülvizsgáljuk a vádakat és fölvetjük a kérdést, hogy milyen következményekkel jár a népfront szerződésének felmondása politikánk folytatására. Léon Blum e szavakkal ugyanazt fejezte ki, amit néhány nap előtt a Spanyolország megsegítését követelő vasmunkások küldöttségének mondott: — Ha a szakszervezeti szövetség nincs megelégedve a kormány politikájával, akkor ezt hivatalosan ki kell fejeznie és a kormány azonnal levonja a konzekvenciákat. ridba, nem lehetetlen, hogy leszámol Cabal- leroval és Prietoval is, mint ezek leszámoltak Girallal, Azanaval s a többi polgári politikussal (vagy mint még előbb Azana és Giiral leszámolt Zamorával és Lerroux-val.) La Passionaria Párisban megkeverte a kártyát. A francia népfront baloldala nem helyesli a vezetést, s Madrid megsegítését követeli, mig León Blum ilyenekről hallani sem akar. Mint Madridban, Párisban is balfelé fejlődik a kurzus, hacsak a miniszterelnök nem keres uj szövetségeseket a bal szárny háborút jelentő kívánságainak elutasítására. León Blum-t mindenesetre utólérte a nagy demokratikus államférfiak sorsa: kinőtt a pártjából, kénytelen volt kinőni belőle abban a pillanatban, amint hazája érdekeit pártja érdekei fölé helyezte.' León Blum teljes erejéből hadakozik szocialistái ellen, érvel, magyaráz, fenyegetőzik, de már kacérkodni kezd olyan elemekkel is, akik a jobboldalról esetleg megsegíthetik saját emberei ellen és a centrummal tárgyal. A francia miniszterelnök érzi, hogy pártja kívánságai háborúba sodorhatják országát és kénytelen-kelletlen ugyanazt a pózt veszi fel, amit felvett egyik elődje és ellenfele: Laval az olasz-aibesszin konfliktus idején. Elvitathatatlan, hogy ma a nyugateurópai baloldal rövidlátó politikájával egymásután idézi Az Intransigeant szerint Léon Blum nyíltan lemondásával fenyegetőzik, hogy igy belátásra birja a szélső baloldalt. Vasárnap a szocialisták előtt a miniszterelnök kifejezésre juttatta, hogy a madridi kormánnyal roikonSzenvezik, de a nemzeti érdekeket kénytelen a politikai szenvedélyek fölé helyezni. Formálisan a madridi kormánynak joga van fegyvert kérni, a spanyol felkelőknek nem. De egyes hatalmakat semmi sem gátolhatná meg, hogy a felkelőket megsegítsék, ha Franciaország a spanyol kormányt segítené* — önök azt vetik közbe, — folytatta a szocialistákhoz intézett beszédét Léon Blum — ,hogy ez az eljárás ellentétben van a nemzetközi joggal. Valószínű, hogy igy van. De a nemzetközi jogot másként nem tudjuk érvényesíteni, csak erőszakkal vagy ultimátummal s ezáltal Európát súlyos helyzetbe sodornék, önök azt szeretnék, ha a madridi kormányt fegyverrel láthatnánk el1, de a felkelők nem kapnának fegyvert. Más hatalmak épp az ellenkezőjét akarják. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy lehetséges az egyik küzdő felet megsegíteni anélkül, hogy a másik is segítségben részesüljön. Páris, szeptember 7. A francia kormány ma ülést tartott, amelynek befejezése után a következő hivatalos jelentést adták ki: A minisztertanács elfogadta Daladiesr törvény- javaslatát a francia nemzetvédelem megjavításáról és a felszerelés tökéletesítéséről. elő a világösszeütközésig vezető konfliktusokat. A baloldal volt, amely beavatkozást sürgetett a keletafrikai ügybe, s hónapokig a tűzzel játszott, a francia szélső baloldal az, amely beavatkozást sürget most is, s ezzel ismét a világégéssel kacérkodik. Tényleg háborút óhajt a baloldal? Vagy csak rövidlátása okozza a bonyodalmakat? Játszik a hatalommal, mint a tudatlan gyermek a gyufával? Mindenesetre úgy cselekszik, hogy vezére, aki hatalomra segitette: León Blum kénytelen szembefordulni pártja veszélyes demagógiájával. Ma nincs érv, amely alátámasztja a francia szélsőbal kívánságait. Németország és Olaszország lojálisain beleegyezett a semlegesség kimondásába, fegyverzárlatot rendelt el, s igy tett Szovjetoroszország is. Nem kisebb „illetékes", mint León Blum állapította meg vasárnapi beszédében, hogy semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy Berlin vagy Róma fegyvert szállít a felkelőknek (ilyesmi tehát csak a baloldali újságírók fantáziájában él), a két kormány betartja a szavát s Franciaország nem veheti magára az ódiumot, hogy megszegi azt a semleges- ségi szerződést, amit önmaga kezdeményezett! Nehéz ügy. Ki hitte volna két hónappal ezelőtt: León Blum Pierre Laval pózában! León Blum visszatartja Franciaországot a szocialista elvtársak megsegítésétől, pedig ez a megsegítés leAzzalí viszont mindenki tisztában van, hogy e beavatkozási politika katasztrofális következményekkel járna Európában ésköny- nyen általános háborúhoz vezethetne. Ha önök azt akarják, hogy megváltoztassam a kormány magatartását és szegjem meg az aláirt dokumentumot, akkor határozott nemmel felelek. Adott szavamat csak akkor vonhatnám vissza, ha bebizonyosodna, hogy más hatalmak ugyancsak megszegték adott szavukat és megsegítették a felkelőket Tudomásom szerint azonban semmiféle bizonyíték nem létezik egy ilyen állítás igazolására. A francia Szakszervezetek hétfőn egyórás sztrájkkal tüntetnek a spanyol kormány mellett és ezzel akarják kierőszakolni, hogy a népfront fegyvert kapjon. Ugyanakkor a kommunisták is heves nyomást gyakorolnak a kormányra a fegyverszállítások céljából. A szélső baloldal akciója állítólag összeköttetésben van La Passionaria spanyolországi kommunista képviselő párisi utazásával, aki vázolta Párisban a madridi kormány helyzetét és kijelentette, hogy a kormánycsapatokat kizárólag a francia fegyverszállítás mentheti meg. A törvényjavaslat szerint uj iskolákat létesítenek a katonai szakemberek kiképzésére, megszaporitják a hivatásos katonák számát és tökéletesítik a tankok és páncélkocsik elleni védelmet. A program első részének keresztülvitelére az 1937-es költségvetésbe gális volna (mint annak idején Olaszország megbüntetése) s alkalmazkodna a szerződésekhez, — de mégsem lehet megtenni. A fejlődés iránya egyelőre beláthatatlan. Világos csak annyi, hogy a népfront eszméje egyrészt véres polgárháborúhoz, másrészt a kommunisták nyeregbesegitéséhez vezetett Spanyol- országban. Nem csoda, ha ezek után Anglia sem bízik többé „a békét és igazságot biztositó demokratikus pártok munkaközösségében", a népfrontban, amely — igy biztosítja a békét és a pártok demokratikus egyenrangúságát. Világos továbbá az, hogy az európai szélső baloldalak szintén megelégelték a népfrontok tökéletlenségét, megunták a második helyet s fellázadnak saját koalíciós eszméik ellen. így történt Madridban s igy alakul a helyzet Párisban, ahol a kommunista hajtogatás deffenzivába sodorta León Blumot, az eszme megvalósítóját. A kommunisták Madridban és Párisban kezdik belátni, hogy az ő ügyüket a mai döntő pillanatoktól kezdve csak a tiszta, kompromisszum nélküli harc segíti elő, a lenini alapszabályok, s a népfronti szövetkezéseknél elsikkad programjuk, korrumpálódik erejük. A spanyol ügy kipattan- totta az ellentétet a francia érdek és a kommunista érdek között, s León Blum-t az ellentétes érdekek malomkövei őrlik. Meglátjuk, hogy kerül ki a slamasztikábóL Franciaország gigantikus versenyfegyverkezésbe kezd ^ évf. (4054) szám • Kedd • Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- r> r Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, A crlovenSzlcÓl és rUSZÍHSzkÓÍ TTlCLgUQrsáp ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: \ félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • . : ö Prága II„ Panská ulice 12, III. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÍkCLÍ TKWlldpiCl • • TELEFON: 303-11. •• ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖtlYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.
