Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-06 / 204. (4053.) szám

1936 szeptember 6, vasárnap* 3 _ A köztársasági elnök Érsekújváron nyilatkozik a magyar kérdésről Prága, szeptember 5. A „Lidové Noviny** a köztársasági elnök szlovenszikól utjának ma­gyal sajtóvisszhangjával foglalkozva a kővetke­zőket írja: — A köztársasági elnök rövid érsekujvári tartózkodását arra használja fel, hogy a nálunk levő magyar kisebbség helyzetére vonatkozó ál­láspontját tolmácsolja. Érsekujvárott az elnököt egyebek között néhány ellenzéki magyar politi­kus is fogadja. Az eddig ismert tervek szerint a köztársasági elnök Érsekujvárott 15—17 percet tölt. A népszövetség főtitkára Rómába utazik Róma, szeptember 5. Avenol, a népszövetségi főtitkára hétfőn Rómába érkezik, ahol tárgyalni fog a népszövetség problémáiról. Hir szerint Ave­nol római utazása rendkívül nagyjelentőségű a genfi institúció jövője és átszervezése szempont­jából, üsszehivSék a takarékossági választmányt Prága, szeptember 5. A parlamenti taka­rékossági választmány szeptember 8-án, kedden tartandó ülésén dr. Kalfus pénz­ügyminiszter ismerteti a jövő évi állami költségvetés alapelveit. A rákövetkező na­pokon a takarékossági választmány feje- zetről-fejezetre fogja megtárgyalni a költ­ségvetés tervezetét. fi magyar külkereskedelmi hivatal Belgrádiján kirendeltségei szervezett Budapest, szeptember 5. Budapesti szerkesz­tőségünk telefonon jelenti: A magyar királyi kül­kereskedelmi hivatal Belgrádban állandó kiren­deltséget létesített a jugoszláv—magyar külke­reskedelmi forgalom istápolására. Hagy külföldi érdeklődés mellett folyt le a Prágai Őszi Vásár másod k export napja Pr&gag, szeptember 5. A Prágai őszi Vásár második exportnapja nagy külföldi érdeklődés mellett folyt le, bár megállapítható, hogy a kül­föld a tavaszi vásárral szemben gyengébben van képviselve. Igen sok jó vevő jelentkezett Auszt­riából. A mai exportnapon az érdeklődők kö­zött Argentína, Brazilia, Kolumbia, Uruguay is képviselve volt. A belföldi kereskedők az ex­portvásár második napja iránt is jelentéktelen érdeklődést mutattak. Ennek ellenére a kiviteli üzlet szombaton igen szépen fejlődött. Skandi­náviába, Jugoszláviába, Egyiptomba, Ausztriába és a tengerentúli államokba igen sok üvegnemüt vásároltak. A támadó vörösöket visszaverték Végetértek a nyugatszlovenszkói hadgyakorlatok Az elnök visszatért Kistapolcsányba ■ Az utolsó csata Machnik hadügyminiszter nyitrai vacsorája Kistapalcsáhy, szeptember 5. Szombaton reggel öt óraikor megjelent a kistapolcsányi kas­télyban Votruba tábornok, a szlovenszkói záró- hadgyakorlatok vezetője, aki pénteken is ka­lauzolta a köztársasági elnököt a hadgyakorla­tok területén. Reggel 7 óra 40 perckor a köztár­sasági elnök ismét kikocsizott a hadgyakorla­tokhoz és Feketekelecsény község mellett a bo- covcei megfigyelőállomásnál foglalt helyet. Be- nes elnök az egyik magas földmérési torony te­tejéről szemlélte a zárógyakorlatokat. Votruba tábornok 9 óra 40 perckor kiadta a rendeletet a gyakorlatok befejezésére. Miközben a kör­nyéken elhallgatott a puskaropogás és a csapa­tok megkezdték az elvonulást, a köztársasági el­nök a nemzetgyűlés tagjaival és a vendégekkel beszélgetett. Bemutattak Ben esnek két kínai tá­bornokot is, akik az elmúlt napokban érkeztek a hadgyakorlatok megszemlélésére. Délelőtt 11 órakor a köztársasági elnök visszatért a kis­tapolcsányi kastélyba. Lezuhant egy repülőgép Prága, szeptember 5. Szombaton délelőtt a nyugatszlovenszkói hadgyakorlatok folyamán egy katonai repülőgép négy kilométerre Ara- nyosmaróttól délre lezuhant. Prohászka József szakaszvezető, a gép pilótája szörnyethalt. Azon­nal bizottság indult a szerencsétlenség okainak felderítésére* A védekező hadsereg Aranyosmarőttől délre legyőzte a támadó vörös hadsereget Nyitra, szeptember 5. A nyugatszlovenszkói hadgyakorlatok utolsó napjainak eseményeiről a csehszlovák sajtóiroda a következőket közli: A vörösök támadása szeptember 4-én délután a védekező kék hadsereg jól megszervezett vé­delmébe ütközött. A küzdelem az Aranyosma- rőttól délre fekvő magaslatokon tombolt a leg­hevesebben. Az arcvonal eltolódásai ezen a vi-J déken nem voltak nagyok, mert a két csoport hadereje körülbelül ki volt egyenlítve* Északke­leten a vörösök ismét előnyömultak a Zsitva folyó felé. A nyugatra való további előnyomu­lást a kékek a másik szárnyon automobilokkal elhozott segítséggel megakadályoztak. Estefelé a vörösök támadását sikerült végérvényesen meg­állítani. * Aranyosmaróttól délre a vörösök ugyancsak győzték és visszafoglalták a délelőtt elvesztett területeket. Verebélytől északra a front válto­zatlan maradt. Szeptember 4-én este a kékek megállapították, hogy a vörösök felhasználták minden erejüket, mig a kékek még megfelelő tartalékkal rendelkeztek. Elhatározták tehát, hogy szeptember 5-én támadásba mennek át és a vörösöket a Garatn-folyó mögé vetik. A vörösök ugyancsak tudatában voltak a helyzetnek és parancsnokuk kiadta a rendeletet, hogy szeptember 5-én csak védekezni szabad. Frontjukat megerősítették és igy várták a ké­kek támadását, amely szeptember 5-én hajnal­ban tényleg bekövetkezett. A kék hadsereg megtámadta az ellenfél előőrseit és déli szár­nyát. A tüzérség hatalmas előkészítése után át­törték a vörösök védekező állását Perlep és Vezekény között és előnyomulásuk folyamán eljutottak a Valkóc—Nemcsény vonaltól nyu­gatra eső magaslatokig, ahol a vörösök lovas- osztagai megállították a kékek előnyomulását. A gyakorlatokat Benes köztársasági elnök je­lenlétében szombaton reggel 9 óra 35 perckor befejeztek. Machnik uiinissfer vacsorája Nyíltra, szeptember 5. Machnik hadügymi­niszter pénteken este az újságírók tiszteletére vacsorát adott, amelyen Dérer igazságügymi­niszter és Nyitra város polgármeste is részt vett. Az est folyamán számos felköszömtő hangzott el. Machnik hadügyminiszter örömmel állapítot­ta meg, hogy a katonaság és lakosság között teljes az összhang. A csehszlovák katona ma bármely más állam katonaanyagával fölveszi a versenyt. A hadsereg tökéletesítése szempontjá­ból azonban fokozni kel a felszerelést. Machnik beszédére a szlovák újságírók nevé­ben Sidor Károly válaszolt, a cseh újságírók nevében Unó Hrabé. Nyitra város polgármestere örömének adott kifejezést, hogy az ősi város falai között üdvözölheti a csehszlovák kormány, a parlament és a sajtó képviselőit. Dérer igaz­ságügyminiszter is felszólalt, aki megállapította, hogy a csehszlovák hadsereg nélkül nem létezne szlovák szabadság és szlovák jövő. Dérer megdi­csérte a tisztikart is, majd bejelentette, hogy vasárnap Karéi HavliÖek Borovsky szobrának leleplezésénél a sajtó feladatairól fog beszélni. BeneS elnök Lévén Léva, szeptember 5. Benes elnök, mint jelen­tettük, tegnap meglátogatta Lévát. Antal Gyula városibiró üdvözlő beszédében kifejtette, hogy az elnök nemzeti kisebbséggel rendelkező város­ba érkezett, ahol azonban mintaszerű béke és nyugalom uralkodik a nemzetiségek között. Dr. Antal Gyula a következő szavakkal fejezte be beszédét: Azt kívánjuk Önnek, mélyen tisztelt elnök ur, hogy ezen az utján szerzett tapasztala­tait felelősségteljes munkájánál úgy használhas­sa fel, hogy minden lélekben felcsendülhessen az ige: Eljött és jót cselekedett. Benes köztársasági elnök pénteken Lé­ván válaszok Antal Gyula polgármester üdvözlő szavaira és beszédében a magyar problémáról többek között a következőket mondotta: — Köszönöm önnek, polgármester ur, hogy bizalommal vannak irántam és köszönöm, hogy oly elismerő módon nyilatkozott szlovenszkói és a köztársaság más részei­ben tett utániról. Hiszek köztársaságunk békés fejlődésében. Szlovenszkói utam legyen szimbóluma szlo­vák és magyar nemzetiségű szlovenszkói lakosságunk nyugodt munkájának és békés fejlődésének. Látogatásom azt kívánja ki­fejezni, hogy demokratikus államunkban egymáshoz közelálló demokratikus polgárai­nak érezzük magunkat. A demokratikus állam azt jelenti, hogy igye­kezni fogunk, még pedig alaposan fogunk igye­kezni államunkban a szociális, politikai és nem­zetiségi igazságokat a legvégső konzekvenciákig megteremteni. A köztársaságot valamennyi la- r kosa államának tekintem. Államunk a nyugodt I fejlődési, a nemzeti igazságosság és a vágási tü­relem állama kíván lenni és az is lesz. A magyar államrendőrség uj egyenruhát kap Budapest, szeptember 5. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A kormányzó ma jóvá­hagyta az államrenidőrség uj egyenruháját. Ez világosszürke zubbonyból áll, a fogalmazói kar­beli személyeknél mindkét oldalon arany pánttal, a felügyelőknél egy vállpánttal. A díszruha ugyancsak világose-zürke zubbony aranyos vitéz­kötéssel. A nadrág és a cipő a régi marad. A le­génység díszruhája fekete vitézkötéesel van dí­szítve. kezdve a műtét csakugyan rendkívül érdekes látvány volt. Felnyitotta és kifordította az egyik szem hé­ját. Folyton fecseget s mintha előadást tartana, minden mozdulatát magyarázattal kísérte. — Nehéz ám az ilyen, de nekem gyerekjáték. Ez nem cataracta senilis, ez cataracta congenita. Veleszületett, Szépen fel fogom vágni a szaru­hártyát, s kiveszem a férget, azaz, hogy a len­csét. Az állat látni fog; Persze csak úgy nagy­jából, mert aztán még szemüveg is kellene neki. Na, mindegy ... neki jó lesz anélkül is ... Most készítsétek kezemügyébe a spongyát, meg a vi­zet... Na most! A munka méginkább megmárositotta. Tántor­gott, kapkodott, kiáltozott. Arca kigyult s néha odaviMant az ámuló, néma arcokra. S akkor fel- felrikoltott a csodatétel varázslatos, bóditó gyönyörűségében. A kisebbfajta oltókéshez ha­sonló penecilus ott villogott már a kezében. Ek­kor valamennyien elnémultak. Házenfeld ráha­jolt a ló fejére s nehezen szuszogott. A következő pillanatban a ló összerándult. De csak egészen gyengén. Az állatorvos felkiáltott: — Kész! Az egyik megvan! Lássuk a másikat! Megcsinálta a második vágást is. Kendőt ra­gadott, maszatolt, tapogatott. Végül igy rendel­kezett: •— Gyapotot ide! Ninés? Rongy is jó. Kerít­setek elő egy rossz lepedőt. Most bekötözöm s az éjszakán át rajtamarad. Holnap mossátok meg kamillásvizzel, mert le fog ragadni. Pihenni kell neki egy jó darabig. Keddig mindenesetre. Pénteken befoghatjátok. Habba! Ez a ló látni fog! Megköszönték a szívességét, a bebugyolált fe­jű állatot visszavezették. Este Házenfeld el­utazott. Hétfőn és kedden a sötét istállóban maradt az állat. Jól tartották és .végrehajtották az utasitá sokat. Úgy látszott, hogy a seb feltűnő gyorsan gyógyult. Szerdán levették a köteléket és csak egy kicsit járatták meg, körül az udvarban. A két szem le volt ragadva, a ló csendesen visel­kedett. Eljött a péntek; tiszta, napos korareggel. A kocsi ott állott már az udvaron, az uccára nyíló nagykaput még nem tárták fel. Mári vezette ki. Szultán nyugodtan lépegetett, mint mindig szokta. Amikor a homályos színből a világosságra kiért, egyszerre csak felvágta a fejét s tágra nyitotta orrlyukait. Tóni bácsi már emelte a kantárt s most elámulva vette észre, hogy az állat minden pordkája reszket. Földbe- döfött négy remegő lábán megdermedve állott, csak a bőre alatt rázkódtak az izomcsomók. És a szeme, a két felnyitott, csillogó, látó szeme! A ragyogó, melegbama szinü, dülledt, vérka­rikás két lószem mozdulatlanul sugárzott, mint két eleven achát... A férfi még egyszer meg­emelte a szerszámot, hogy a helyére húzza. Szultán ekkor egy elnyújtott, hörgő-röhögő hangot adott ki magából. ínyét felvonta, söré­nyét felborzolta s a gazdája karja felé kapott. — A fene essen beléd! — kiáltott nagyot az ember s az utolsó pillanatban még félre tudott; ugrani. Az előrelendülő állat teste csak a lábáról verte le, feldöntötte. A cseléd sikoltozni kez­dett s a ló már ottugrált, toporzékolt az udvar közepén. Mint valami feldühitett, megveszett vadállat, úgy rohant körül, úgy verte magát, úgy rugda- lózott. Tóni bácsi bemenekült a mosókonyhába, a leány a színbe. A magukra húzott ajtó résén át szükölő félelemmel bámulták vergődését. A nagy lármára eljött az asszony is. A férfi magá­ból kikelve ordított rá: — Vissza! Fogd a gyereket, zárd magadra az ajtót! Megőrült a dög! Megvadult, megőrült! — Micsoda őrült? — A ló! A ló! Ekkor pillantotta meg az asszony is. Óriási ugrásokkal a mosókonyha körül rontott elő. Le­döntötte a kiskert léckerítését, ég felé rugdalta a tulipánokat. Az asszony sikoltozott: — Jaj, a virágaim! Fogják meg! Szultán! Szul­tán! A férfi meg az asszonyra a rejtekhelyről: — Vissza, ha mondom! A halál fiai vagyunk! Az állat most előreiramodott Egyenesen a nyitott lakásajtónak, amely előtt az asszony ál­lott. A legutolsó percben mégis vissza tudott ug­rani a nő ... A ló pedig szügyel vágódott neki a ház falának. Véres volt már, oldalát felhasi- tották a lécek... Az ütközés ereje olyan nagy volt, hogy letaglózta és néhány percig kinyúj­tóztatta a fal tövében. Csodálatosképpen megint patáira hengere- dett. Mintha most egy kevéssé lecsitult volna. Bután előrenyujtotta a fejét, két fülét hátra- sunya s szagolgatni kezdte a kocsi előremeredő rudját. Néhány percig csend lett... Akkor va­laki nagyott kiáltott a kiskapu felől... Az uc- cán már felgyűlt a nép, a jobbszomszédék le­gényfia éppen akkor kapaszkodott át a keríté­sen. S akkor megint... Olyan ugrásokat csinált, mintha el akarna repülni. Látszott rajta, hogy nemtudja felbecsülni a távolságokat, nem tudja, meddig tart a távol és a közel... Megint egy ugrás, aztán rohanás előre... ó istenem, va­kon! A kocsirúd mély sebet hasított rajta, folyt a vére és lihegett... Végre elnyomták a földön, összehurkolták mind a négy lábát... Hosszú nyakén a feje el volt nyugtatva a porban s a két meredt szeme nyitva ... Nem lehetett rajta segíteni. Akkor mégis be­vonszolták az istállóba s ott a sötétben feltá­mogatták. Ott megnyugodttt. Az a régi világ volt, a su- gártalan, az elrabolt, az örökre elveszített. Még egy próbát tettek vele. Most már erős köteleken két markos legény vezette elő a vi­lágosságra. Lerázta őket és akkor, másodízben valóságos véres ronccsá zúzta szét magát. Amikor a ház előtt az a bizonyos hosszú létra­kordé megállott s amikor felvonták rá és meg­kötözték, még élt, még lihegett, még látott... IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PRIHUS 16° SCI FLÓRIAN GYÁRTJA. BAUERNEBL ÉS FIA R.T. KOSICE

Next

/
Thumbnails
Contents