Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-06 / 204. (4053.) szám

rt^GM-A^GtoR-HJRLAE* 1936 szeptember 6, vasárnap. gyarságban megvan a hajlandóság a 'kér­dések tisztázására s alig szilárdult meg a nagy pártfúzió, a magyar kisebbségi poli­tika nyomban hozzálátott a „felvonulási terv" elkészítéséhez s a megoldási mód fel­vázolásához. A közvélemény és a kormány ezekután ismeri a magyarság súlyos panaszainak és reális követeléseinek egy részét. Nem vé­letlen, hogy a memorandumot az egyesült párt most adta át az illetékeseknek. A köztársasági elnök Szlovenszkón van s utazásával kapcsolatban jólértesült körök­ből hírek terjednek el, hogy a reichenbergí beszédhez hasonlóan a magyar problémá­ról is részletesen nyilatkozni fog s épp úgy leszögezi a magyar kisebbséggel való uj bánásmód alapelveit, mint német vi­szonylatban tette. Szlovenszkó magyar­sága és a magyarság egységes poli­tikája, amely egy ízben nagy bizalmat előlegezett, feszülten vár e megnyilatkozás­ra és sokat remél tőle. Nemcsak mi, az ak­tivista lapok is megírták, hogy az elnök részletes, pontos és az uj utakat jelző be­széde nagyon esedékes és sok mindent el- dönthet. Háromnegyed év óta várjuk, mert kiváncsiak vagyunk, tényleg realizálódik-e a komoly belső megbékélést hirdető uj irányzat. A hangulat a szlovenszkói ma­gyarság körében sokkal várakozóbb, mint amikor Masaryk elnök megalakította egy­milliós adományával a magyar akadémiát. A lapok, a csehek, a németek, az aktivis­ták és az ellenzékiek egyaránt felcsigázták az érdeklődést, a levegő terhes a feszült várakozástól, a döntés nem késhet soká. Az egyesült párt memoranduma megmu­tatta az utat, amelyen haladni kell s ame­lyen haladni tényleg könnyű. Remélni me­részeljük, hogy a magyarság ez egyszer nem csalódik várakozásában s olyan po­zitívumokat kap, amelyek kielégíthetik. A pozitívumok legelső jele a nyelvjogi me­morandumba foglalt szerény és törvényes kívánságok gyors teljesítése volna. Tífulesca St. Korínba uiaioif Páris, szeptember 5. Titulescu orvosainak ta­nácsára hosszabb tartózkodásra a svájci St. Moritzba utazott. A magyar honvédség főparancsnoka nyugalomba vonul Budapest, szeptember 5. Budapesti szerkesztő­ségünk telefonon jelenti: A Magyarország teg­nap jelentette, hogy vitéz Shvoy István tábor­nok, a honvédség főparancsnoka nyugalomba vonul. E hirt a ma reggeli lapok megerősítik. A mai déli lapok jelentése szerint a nyugalomba vornuló Shvoy főparancsnok helyére állítólag- vitéz Sonyi Hiugó altábornagyot, a miskolci vegyes dan­dár parancsnokát szemelték ki. Döntő roham az Alcazár ellen ,TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ I. OLDALON. T ©T e ű o, saeptamibier 5. Az AJleazar, a to- lftddd hatalmas erődítési épület, amelyben hat hét óta védekezik 1200 nacionalista a vörös milícia támadásai ellen, péntek óta lángok­ban áll. A kormá nycsapatók nehézágyukat vonultattak föl az épület elé és tizenöt és fél centiméteres gránátokkal bombázták hatal­mas falait. A karomai kormányzó helyiségeit, amelyek az Alcaaar udvarán vannak, fel­gyújtották és a tűz csakhamar átterjedt az épülettömb többi részére is. A jobboldali erődtorony Összeomlott. Tegnapelőtt a balol­dali torony sérült omeg ég vált hasznavehetet­lenné. A helyőrség legnagyobb része a kaza­matákba és a pinc-'kbe menekült, mert nem tudott ellenállni a gyilkos tüzelésnek. Az összelőtt erőd ellen a milícia pénteken este rohamot intézett és eljutott az első falra, ahonnét azonban az éjszaka folyamán vissza­hívták. A döntő roham szombaton kezdődött. A kormány minden áron el akarja foglalni az Ailcazart, hogy a Toledo körül elfoglalt csapatok minél előbb a nyugatról veszedel­mesen közeledő nacionalista hadsereg elé vonulhasson. A nemzetközi híd elfoglalása Hendaye, szeptember 5. Az írunt védő néphadsereg utolsó maradványai tegnap este j beásták magukat a nemzetközi hid hídfőjé­nél és megkísérelték, hogy ellenálljanak a i felkelők csapatainak. A nemzetközi hid köze-1 lében állítólag több lőszerrel megrakott vonat áll s a népmilicia lehetővé akarta tenni, hogy ezek a franciaországból jött lőszercs vo­natok kellő időben San Sebastianiba érkez­hessenek. A felkelő tábornokok ügyes tak­tikája azonban lehetetlenné tette a nép­katonák tervépek keresztülvitelét. A nemze­tiek meglepetésszerűen északról támadtak, holott a polgárőrök délről látták őket. Heves, de rendkívül véres ütközet után a nemzeti hadsereg elfoglalta a hídfőt és a népmilicia katonái Franciaországba menekültek. A leg­utolsó öt percben a nemzeti hadsereg tizen­három kormánypárti katonát lőtt agyon, elestüket a hid másik oldaláról pontosan lát­ni lehetett. 12 óra 10 perckor a felkelők sza­bályos rendben megszállták a hídfőt. A karlista mozgalom jövője Burgos, szeptember 5. Maiméi Falconde, a karfista mozgalom fővezére a Havas-ügynökség munkatársának nyilatkozott a karlista mozga­lom jövőjéről. Ha a harc befejeződik, a karlista mozgalom és politikai akciója eltűnik, mert ak­kor más politika nem fog létezni Spanyolország­ban, csak a nemzeti politika. Arra a kérdésre, vájjon a felkelők győzelme esetén nem kerül­het-e összeütközésre sor a karlisták és a többi nacionalista pártok között. Falconde kijelen­tette, hogy ma ilyenekről lehetetlen beszélni, mert előbb győzni kell. A karlisták mindeneset­re föltétlenül kitartanak momarchista és legiti­mista programjuk mellett. Francia tiszteit vezették ez mini kerraSnycsapaiokat Páris, szeptember 5. A burgosí kormány tiltakozó jegyzéket intézett a francia kor­mányhoz. A jegyzék szövegét ma -^ueipo de Llano tábornok a Sevillái rádióban is­mertette. írun elfoglalásánál a spanyol nem' réti csapatok számos francia tisztet és tar­talékos tisztet fogtak el, akik a felkelőket beinstruálták és elfenállás-ukat vezették. A jegyzék a tisztek nevét is közli. Ezenkívül a nemzeti csapatok megállapították, hogy az iruni pályaudvaron több lőszerrel meg­rakott vonat állt, amely Franciaországból érkezett. Tiltakozik a jegyzék az ellen is, hogy a francia kormány a hendayei hídon Franciaországba átszökött kormánypárti katonákat Franciaországon keresztül Bar­celonába küldi, ahol a katonákat újból föl­szerelik és a harctérre küldik. Az ikuni harcok alkalmával a vörös milicia francia gyártmányú dum-dum-golyókat használt s a jegyzékkel kapcsolatban a nemzeti had­sereg e golyók néhány példányát is bemu­tatja Párisban. A vörös repülőgépek az iruni küzdelem alkalmával francia földön szálltak le és itt kaptak benzint és bombá­kat, hogy folytathassák a küzdelmet. Az Irunba küldött angol újságírók meg­állapítják, hogy a baloldali sajtóban a város­ban elkövetett mészárlásról szóló hirek túl­zottak. A polgári lakosságnak bántódása nem esett. Ezzel szemben néhány lap azt a hirt közli, hogy a vörös milicia, amikor látta, hogy helyzete reménytelen, agyonlövette a kezé­ben lévő túszokat. Ez a hir nagy felháboro­dást keltett Angliában. A toledoi frontról érkezett jelentés sze­rint a toledoi Alcazarba bezárt katonaság hősiesen ellentáll, ámbár helyzete remény­telen. Ismét megadásra szólították föl a helyőrséget, de a nemzeti csapatok nem is válaszoltak a húszszoros túlerőben lévő nép­milicia fölhívására. Az Alcazar védelme rend­kívül nehéz. A bezárt csapatok hat hét óta csak racionalizált élelmiszeradagokat kapnak és vizük sincsen. Fölszerelésük tökéletlen, míg a kormánycsapatok többek között B0—40 nehézágyuval rendelkeznek, amelyekkel köz­vetlen közelről lövik az Alcazar falait. A belpolitikai béke jegyében és Gömbös szellemében akar kormányozni Parányi magyar minisztereinökheiyettes Budapest, szeptember 5. Budapesti ezietrlk-eez-1 tóeégiiiinik telefonon jelenti: Darányi Kiálmán he­lyettes imáiii'fí'ziteirieijniök a Magyar Távirati Ír oda | miunlkaitánsiánaJk myüatlvoizatoit adott. A mínieizter-1 elnökhelyettes ikijelenítette, hogy a belső politikában és az ország belső rend-l jében a társadalom normális és egészséges fejlődését biztositó nyugalmat a legmesszebb- nienően megóvja és a politikai pártok felé is ia j békét keresi. E tekintetben tovább kíván ha­ladni a Gömbös miniszterelnök által kijelölt utón. Ehhez nyugodt légkörre van szükség és ehhez nagyban hozzájárul az a lépés, amelyet a miniszterelnök elutazása előtt tett, amidőn a képviselőházi diniölkhőz intézett, leve­lében kérte a pánt-közi koinifereinciia összehívását a választójogi reform előkészítése végett. A cseh lapok a magyarság nyslvlogi követeléseitől Prága, szeptember 5. A cseh nemzeti szo­cialista „A-Zet“ szlovenszkói kiadásának első-oldalán „A németek társulnak a magyarokkal az -ellenünk irányuló akcióban*1 cim alatt hatalmas három hasábos cikket közöl. A cikk a nürnbergi pártkongresszussal -kezdődik, majd a „Drang nach Oste:n‘*-nel folytatódik ezután tér át az egyesült párt nyelvsérelmi emlékiratára s töb­bek között a következőket írja: — Ilyen előzmények után mennyire átlátszó r magyar ellenzéki pártnak a magyar (kisebbsé­günk v-éít elnyomásáról szóló emlékirata. Ezt az emlékiratot leközölte a PMH, majd a „Die Zeit**. A magyar kisebbségnek az elnyomatás ellen-i pa­naszai már olyan elcsépeltek, hogy azokkal csak -olyan ember foglalkozik, aki nem ismeri Cseh­szlovákiát. Különben: aki csak egyszer ment át -Szlovenszkón és Kárpátalján, eleget látott, hogy a magyarok „elnyomatásáról** kellő képet alkos­son magának. A dolgon csak az méltó figyelem­re, hogy az iuj magyar panasz beleesik Németor­szágnak uj középeurópai tervébe (??) Eddig a németek dolgoztak. A magyarok erkölcsi támo­gatással ugyan, de egészen különállóan dolgoz­tak. Eddig Németországban nem hiányoztak a magyarországi nemzeti kisebbségi politika elleni panaszok, sőt olyan német birodalmi lapok is akadtak, amelyek rámutattak a csehszlovákiai és magyarországi kisebbségekkel való bánás­módra s a különbségekre. Most azpnban a -néme­tek a magyarokkal egységesen kezdenek fellép­ni. A németek ugyanis nem szívesen látják azt, hogy mi fejlődik. Rydz-Smigly lengyel hadvezér párisi utjából: Attól tartanak, hogy elvesztik azt a szövetségest, aki a magyarjaink cselekvéseit csendes jóváhagyással figyelte a ezzel a néme­teknek jó szolgálatokat tett. Ezért most a né­metek is gyorsan kezdenek cselekedni e a ma- gyarokat saját módszereikre kezdik kitanitani, mely módszerekkel Henlein már régóta él. Ta­lán ezért fürkészik birodalmi német újságírók a szlovenszkói talajt, nem feledkezve meg arról sem, hogy milyen a hangulat a szlovák néppárti körökben. A gyakorlatban ez a szövetség ugyan nem nyilvánul meg egyhamar, de minden jel azt mutatja, hogy a szövetség igenis megvan és azzal számolni kell A „Lidővé Novimy“ félhasábos tartalmi ismer­tetést ad az emlékiratból, majd ezeket jegyzi meg: — Az említett emlékirat egészben véve csakis a nyelv törvényben garantált jogokat követelt Jogi szempontból eddig nem Is volna semmi hiba. Jogi­lag természetesen nem indokolt az a követelés, hogy az 1020. évi nemzetiségi viszonyokat vegyék alapul. A lakosság számának természetes változá­sával számolni kel!. Ami a bírósági járások beosz­tását illeti, ugyancsak nem lehet a nyelvtörvényre hivatkozni. Ez tisztára politikai dolog és termé­szetesen az is, hogy a járási főnökök milyen nem­zetiségűek legyenek. Ami a konkrét panaszokat il­leti, azokat meg kellene vizsgálni, emellett termé­szetesen arra kell törekedni, hogy a nyelvtönvény betartassák. SZULTÁN Irta: Terescsényi György Szultánt a sánta lókupec Csamangó szerezte! el a vámielügyelöék • portájára. Középkorú, kö­zéptermetű, elég arányos formájú volt az állat. A szine sem feltűnő, amolyan szokványos sárga­pej. A homloka lámpásos, a feje formás. (No- blzony, lófejre formázott,,) Ha az ilyen munkalényekről cselédkönyvet állítanának ki, a megfelelő rovatokba még alig­hanem ezek a megjegyzések is belekerültek vol­na: „Lába rendes, nyaka rendes, csüdje ren­des, fogai épek. Különs ismertető jele: Vak.“ Nohát ez az egyetlenegy. A vakság. Az első pillantásra nem is látszott meg rajta. A legtöbb ló -különben sem tehet magától, a maga szabad kedvére, talán egyetlen mozdula­tot sem. A ló fejére örök-kötőfék szorul s azt rávetik majdhogynem a születése után való órá­ban. Az igavonó lovat nem is csapják soha sza­badjára, rétre, vagy tarlóra. Fékszáron vono- gatják, ide-oda, zablával rángatják a száját jobbra, vagy balra. A hámos ló szeme mondhat­ni, hogy a szája pampulájában van. Onnan tud­ja meg az útirányt s arra húzzák a zaboszsákot. Az ő legfőbb szerve a néma, a meg-hurkolt, a véres és tajtékhabos száj! Amikor a paksust aláírták és Csamangó, kö­tőfékén vonva bevezette az udvarba, fogadására odagyült az egész család. Márl, a cseléd, friss almot készített neki, Tóni bácsi pedig —a vám­felügyelő —- szakértelmet mimelő eréllyel mar­kolt bele orrlyukaiba. A felsőt felvonta, balke­zével meg lerántotta az alsó pampuláját. Sár­gás fogak villantak elő, a nagy, szelíd állat fü- tépődierapó előfogal. Akkor rövid szócsata kez­dődött el a ló koráról: — Megvan ez a dög talán tizenöt esztendős is. Ezt Tóni -bácsi mondta. Még mindig lekicsiny- lől-eg, pedig a vásárt már megkötötték, másítani azon már nem lehetett. Csamangó hivatalból s a becsület miatt élénk ellenvetéseket tett: — Ugyan, uram! Legfeljebb tiz. De számítá­som szerint nem több tizenegynél. Felesleges beszéd volt a többi is. Az állat- levélen pontosan jelezve volt a kora. Mindegy. Lónál a fogakon szinte csak merő szokásból vi­tatkozni kell. Aztán mégegyszer rátértek a fa­rára, a horpaszára, a szügyér-e, a vékonyára. Még a nagyságos -aszony is tett megjegyzéseket: — Nagyétü? — Ez nemi Ez csutkán is elél. A bolgár pa- szulyszalmán tartotta. Ni, mégis milyen kövér! Nagy, piszkoskörmü kezével a kupec rácsap­kodott a ló elernyesztett huSu farára. Az első ütés alatt gyengén össz-erázkódott, de aztán veszteg maradt s teste súlyát egykedvűen vál­togatta át hol az egyik, hol a másik pár lábára. Másnap korán reggel megtette az első utat. Messzivámhoz kellett menni, két rámpán föl, kettőn le, ét a százlábú hid alatt, végig a zö- työgtető hepehupákon, majd megint mély ho­mokban, salakos nyomáson, zúzottköves mű­úton, hídon át, gyepen át Felséges járása volt! Nyugodt, egyenletes, hi­bátlan. A gyeplő legkisebb rebbenését megérez­te, húzásra állt, lazításra kocogni kezdett. Az ügetése meg egyenesen kecsesnek volt mond­ható. De nem fulladt el, nem hányta a fejét, nem makacskodott. Tóni bácsi annyi hibás, ki­mustrált Tó után'.valójában most élvezte először a hajtás könnyű gyönyörűségét. Olyan volt ez az állat, mint valami jó olajozott, finom szerke­zetű s mégis élő gépezet. Igaza volt a sánta ákasztófavirágnak. Most az egyszer és eddig igaza! Node várjunk csak még, várjunk! Valahol mégiscsak kibújik valami nagy hiba. Elmúlott egy hét, el egy másik, de Szultán rejtett hibája nem került elő. Pompás állatnak -bizonyult. Szelíd volt, kisevő, engedelmes. De ami a legfőbb, kedvvel dolgozó és fáradhatat­lan. —* Kincs ez az állat! — dicsekedett fünek-fá- nak Tóni bácsi. — Nem adnám oda száz pengő­forintért sem! Aki csak Szultánt ismer-te, mindenki meg­szerette. Meglepő, szinte már állat-fölötti jósá­got árasztott szét maga körül. Megfontolt, csen­des bölcsességgel viselkedett s főerénye a fel­tétlen engedelmesség s a pontosság volt. Elége­dett, mély, köszönő lóhangon mindössze akkor rö-högött fel, amikor ételt kapott, vagy cukrot simítottak tenyérrel a szája bőréhez. Hogy tö­kéletesen vak volt, ahhoz kétség sem férhetett. Ha ököllell kissé kidülledt, hályogos szeme felé csaptak, még csak meg sem rezzent. Két hónapja szolgált már a ló a vámfelügyelő­nél. Egy pihenő vasárnapon aztán váratlanul be­állított a ház régi barátja, Házenfeld, a kótya- gos állatorvos. Régen nem tett már látogatást s mint távoli rokon, most túlcsorduló szeretettel s elevenséggel rontott rájuk. — Toncslkám, Toncsi-kám! Szervusztok, szer­vusztok! — Isten hozott. •— Csak egy félnapra jöttem! Ejnye be Jó színben vagy, sógorasszony... Hát te, Sanyika, ugy-e, ez a neved? Hogy vagytok, hogy vagy­tok? Átutazott. Nála voltak a műszerei is. Mező­hegyesre ment,, a nagyméneshez. Beszélt, fecse­gett, tréfálkozott. ‘ 1 ' ' ■ Megebédeltek s a vendég jóízűen hajtogatta a borospoharakat. Egyszer csak hogy, hogy nem, Szultánra fordult a beszélgetés. — Lovad is van? Na, ez pompás! Könnyű fé- deres kocsid? Nagyszerül Emezek azonban restelkedtek. Hogyne, egy ilyen hibás állat... El szerették volna hárítani az érdeklődést. De amaz annál inkább: — Mutassátok hát, haddiám! — és már fel is ugrott. — Mit nézel rajta? Kimustrált jószág. No igen, hibás és beteg. — Hohó, barátocskám! — kiáltott fel a ló­doktor. — Akkor meg éppen látnom kell! Mi a baja? Restelkedve súgták meg, mint valami furcsa, rejtegetni való szégyent: — Vak szegény ... — Gyerünk csak! Elő vele! Szultánt kivezették az istállóból. Házenfeld nekiesett. Valósággal ráugrott a fejére. Babrált a két halott szem körül, mondhatni elemében volt s a részegség is nagyon feltüzelte. Rángatta a merev szemhéjakat, belefujt, bele .is köpött. Aztán vidáman kiáltozni kezdett s mert még mindig mámoros volt, összekeverte a tréfálko­zást az orvosi műszavakkal. — Ebbe is a Kata rakta bele a bajt! Hahó, barátocskám, cataracta ez, cataracta! Olyan szürke ez már s olyan érett, mint a jó sajt. De a szerv ép. az idegek rendben vannak. Na, most mindjárt eltávolítóm belőle a kukacokat! Meghökkentek, de a felcser nem tűrt ellen­vetést. Vizet melegített, kendőket készíttetett s visszaszaladt a műszereiért. Szultánt odavezették a két olajfa közé s ugy- ahogy kikötötték a fejét, hogy ne nagyon rán­gatózzon. Nyugodt volt az állat, békésen suhog­tatta a farkát. De már ott ugrált előtte, vasait csattá atta a nekilelkesedett állatsebész. Kisszéket hozatott, mert nem ért fel kényel­mesen a fejéhez. A többiek kiszolgálták s innét 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents