Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-30 / 223. (4072.) szám

1936 szeptember 30, szerdai to«<m-Mag£arhirlai> A spanyol polgárháború legnagyobb haditette A Franci-hadsereg elfoglalta Toledot és folytatja útját Madrid felé > Pánikhangulat a fővárosban - Az utolsó vasútvonal - Toledo elfoglalásának részlete! Egy bányamérnök mentette meg az Afcazar hőseit a végpusztulástól sasági főváros felé közeledik, mert tudja, hogy Madrid a fasizmus elleni küzdelem szive és köz­pontja. A főváros védelmét meg kell szervezni és minden eshetőségre föl kell készülni. Hogy erőfeszí­téseinknek a lehető legnagyobb hatása és ereje le­gyen, szükséges, hogy hadi erőnket összeegyeztes­sük és csapataink rendben és fegyelmezetten mű­ködjenek, mert a valódi háborús fegyelem nélkül lehetetlen eredményt elérni. Folytatódik az előnyomulás B u r g o s, szeptember '29. A Toledot elfoglaló nacionalista csapatok a Tajo mentén folytatják elő­nyomulásukat észak-kelet felé. Céljuk az, hogy el­jussanak Áraniuezig és elvágják azt a legfontosabb vasútvonalat, amely Madridból Alicanteba vezet. Ha tervük sikerül, akkor a fővárost csaknem telje­sen elvágják erőforrásaitól, mert akkor Madridot csupán egyetlen vasútvonal köti össze a tengerrel s az is nagy kerülővel jut Valenciáig. Ezt az utolsó vasútvonalat egyébként Saragossától délnyugatra Calatayudnál a felkelők ugyancsak veszélyeztetik. Madrid, szeptember 29. Vasárnap este a Spanyol fővárosban villámgyorsan terjedt el a hir, hogy a nacionalisták elfoglalták Toledot. Később megbízható magánjelenté- sdk megerősítették a híreket és a lakosság érezte, hogy azok igazak annak ellenére, hogy a kormány még hétfőn is azt állította, hogy Tol'edo a népmilicia kezében van. A lakosság körében nagy nyugtalanság ural­kodik. Castellana közelében a fasisztáik nyílt diadalünnepet mertek rendezni, ame­lyet ugyan a kormány hamarosan elfojtott, de amelyből kitűnik, hogy a főváros lakos­ságinak érzületében is nagy változás tör­tént s egyre nagyobb csoportok helyeslik nyíltan a nacionalisták politikáját és kom­munistáén enes akcióját. A népben egyre erősebbé válik az a meggyőződés, hogy Madrid helyzete tarthatatlan s akik eddig j hahoztak vagy nem foglaltak határozottan: állást, jnost nyíltan kihangsúlyozzák na­cionalista érzelmeiket és a munkásság kő- j rében is agitálnak. Toledo elfoglalása meg­rendítette a baloldal győzelembe vetett hi­tét és a munkásság köreiben bizonyos pá­nikhangulat kezd elterjedni. Ai Akazar felmentéit hősei mesélnél!... T ol e d o, szeptember 29. Az Alcazar védői az ostrom alatt óriási megpróbáltatásoknak voltak ki­téve. A felkelés kitörése után julius 20-án a kadet­tek bezárkóztak az Alcazarba barátaikkal és híveik­kel, valamint a polgári gárda osztagaival. Körül­belül 1400 ember volt az erődben, közöttük négy­száz asszony és gyerek, mert a védők nagy része magával hozta családját az erődbe. Az első komoly gond az élelemmel való ellátás megszervezése volt. Kezdetben a védők nem szenvedtek vízhiányban, de az utóbbi időben már a vizadngokat is racionali­zálni kellett. Szeptember elején fogyni kezdett az élelmiszer és a katonák nem ehettek mást, csak ke­mény fekete kenyeret. A lovasrendőrök lovait egy­másután ölték le, hogy a védők élelemhez jussanak. A külvilággal való összeköttetést egy rádió bizto­sította, amelynek segítségével a kadettek felfog­hatták a madridi kormány és a felkelők jelentéseit. Hétfőn, szeptember 28-án délután 18 óra SO perc­kor vonultak be az első nacionalista légionáriusok az Alcazarba. A nacionalista csapatok megjelenése leírhatatlan lelkesedést okozott. Nyolcvan polgári személy kivételével a megmentett férfiak katonák voltak. Veszteségeik aránylag csekélyele s a halot­tak száma alig néhány tízre rúg, de ötszáz kadett a küzdelmek alatt többé-kevésbé súlyosan meg­sebesült. Annál a robbantásnál, amely az erőd legfontosabb részét a levegőbe röpítette, senki sem sebesült meg, mert az erődben lévő egyik bányamérnök pontosan kiszámította, hogy a robbantásnak milyen hatása lesz és a veszélyeztetett épületeket a kadettek kel­lő időben kiürítették és védekezésüket más módon megszervezték. A védők közül többnyire csak azok estek el, akiket élelmiszerszerzás céljából a város­ba küldtek. A madridi Icorménir pesszimizmusa Madrid, szeptember 29. A spanyol kormány a következő kiáltványt intézte a főváros népéhez: — A spanyol kormány nem akarja tagadni, hogy az ellenség kihasználja azt a túlsúlyát, amelyet a ; külföldi hatalmak által szállított fegyverek biztosí­tanak neki és minden erejét latba vetve a köztár- j A solsáíiaóbcru első tengeri csatába a felkelők győzel­mével végződött Tanger, szeptember 29. Arcila és Spartel kö­zött a spanyol kormány hadihajói összeütköztek a felkelők hajóival. 4 polgárháború első tengeri üt­közetében a felkelők győztek. Tarifa közelében az Ahnirante Cervera felkelő cirkáló elsiilyesztette a Gravina nevű uj torpedórombolót. A cirkáló meg­kezdte egy másik kcrmánytorpcdóromboló üldözé­sét. A Gravina legénységét a Koutobia francia gő­zös mentette meg. Hsdrld fciriil tóvész­Crl'.eXat ésnak P á r i s, szeptember 29. Salensio tábornok, aki a kormány haderőit Toledo alatt vezette, főhadi­szállását Madridba helyezte át és a legnagyobb sietséggel lövészárkokat ásat a város körül, hogy megszervezhesse a védelmet. A felkelők elfogták az egyik Madridba induló husszállitmányt és két­ezer hízott marha került birtokukba. Az egyesült párt vezérei a GaramvSlgye lővárosábatt Toledo ostroma Burgos, szeptember 29. Toledot a nem­zeti csapatok csak elkeseredett küzdelmek után foglalták el. A harcok vasárnap reg­geltől a késő éjszakai órákig tartott. Szom­baton a sorkatonaság elfoglalta a várostól északnyugatra elterülő síkságot s vasárnap reggel megkezdte azoknak a magaslatok­nak ostromát, amelyek Toledot északról védik. Nyugatról, délről és keletről a vá­rost széles ívben a Tajo folyó védelmezte. Órákig tartott, amig a nemzeti csapatok ál­landóan megújuló támadásai szétmálasztot- ták az elkeseredetten védekező milícia ere­jét és elűzték őket a magaslatokon kiépí­tett erős állásaikból. Az ellentálló erő csak este tört meg. A támadók vad gépfegyver- tüzében és az északnyugati magaslatokon föláillitott nacionalista ütegek pergőtüzében összeomlott a védelem és a milicia délután visszavonult az északi külvárosokba, ahon­nét este a nacionalisták szuronyrohama űz­te ki. A milicia néhány különítménye a bel­városban még éjjel is védekezett, de a ka­tonai pontossággal dolgozó nacionalista hadsereg egymásután foglalta el házerőd­jeiket. Vasárnap délután Franco csapatai megszállották az északi külvárost, az ott levő kórházat, az arénát, majd a híres Di- sagra-kaput. A véres uccai harcokban a milicia több mint háromszáz halottat vesz­tett. A kormánykatonák egymásután ad­ták föl pozícióikat, végül a legnagyobb rendetlenségben a Tajo-hidakon át dél felé menekültek. Két tűz kőzett Toledo, szeptember 29. Az alcazari ka­dettek vasárnap délután rendes hadirend­ben gyülekeztek az erőd rommá lőtt falain s abban a pillanatban, amint Franco csapa­tai kintről megkezdték a támadást a milicia ellen, a kadettek kitörtek az Alcazarból és minden eddigi tettüket elhomályosító hő­siességgel oly hevesen hátbatámadíák a milíciát, hogy az vad futásban menekült dél felé. A kadettek több mint Száz kor­mánykatonát öltek meg. Toledo városa csaknem sértetlen, kivéve az Alcazart, amelyet az állandó dinamitrobbantások, különösen az északi fronton rendkívül meg­rongáltak. A nacionalista támadó csapatok a vasárnapi ostrom alatt fényjelekkel ál­landó összeköttetésben álltak a kadettek- kel. A milicia gyalog vagy teherautomobi- lokon rendetlenül menekült a San Martin- ín dón át dél felé Ciudad Reál irányában, A magyar egység Sramfiiuiepe volt a lévai nagygyűlés [átess. Esterházy, Ponibszky, Fűssy, SMer, Salkcyszky, Kmoskó, Najthényi és Kiain voltak a nagygyűlés szónokai A magyar nemzeti munkáspárt Is az egyesült pártba Léva, szeptember 29. (Saját tudósítónk­tól.) Vasárnap tartotta az egyesült orszá­gos keresztényszocialistía és magyar nem­zeti párt lévai nagygyűlését, amelyen az egész Garamvölgye manifesztált a magyar egység eszméje mellett. Az egység teljes­ségét szimbolizálta az ,a szombat esti érte­kezlet is, amelyen a magyar nemzeti mun­káspárt országos pártvezetősége formáli­san is kimondotta az egyesült pártba való beolvadását. Az erről szóló határoz,at a következőképpen hangzott: A magyar nemzeti munkás­párt csatlakozása „A magyar nemzeti munkás és földműves párt már évek előtt felismerte, hogy a ki­sebbségi sorsban élő magyarság törekvéseit és jogait csakis egységes erővel érheti el. A kisebbségi sors egyformán sújt minden ittélő magyart. A magyar munkaadónak és a magyar munkásnak ebben a sorsközös­ségben egymásra kell találniok. A párt egyik régi programpontja a magyar egység megteremtése, örömmel üdvözli ezért maga is az egységet és abban ia magyar munkás­ság is részt kíván venni. Kimondja tehát >az országos pártvezetőség egyhangú ha­tározattal, hogy a magyar nemzeti munkás- és földműves párt csatlakozik a magyar testvériséget megteremtő magyar e9Ység mindent átfogó gondolatához és a magyar nemzeti munkás és földműves párt belép az egyesült pártba.'* A nagygyűlés A vasárnapi nagygyűlés a városi szín­ház hatalmas nagytermében zajlott le. A terem annyira zsúfolásig megtelt hallgató­sággal, hogy igen sokan kiszorultak. A fa­llak az egyesült párt fehér-zöld színeit és kezdőbetűit viselő drapériákkal voltak föl-1 díszítve. A nagygyűlés megkezdésekor magyar!) ruhába öltözött tizenkét leány vonult az el-s nöki emelvényhez és Bottlik Ilonka meleg szavakkal mondott köszönetét a megjelent vezéreknek a magyar egység megteremté­séért. Jaross Andor pártelnöknek és Ester­házy János ügyvezető elnöknek egy-egyl gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át. Kmoslcő meg?y:ió'a A nagygyűlést dr. Kmoskó Béla, az or­szágos végrehajtóbizottság tagja, a volt magyar nemzeti párt lévai körzetének el­nöke nyitotta meg lelkes beszéddel. Hang­súlyozta, hogy iaz egyesült párt törvényes | eszközökkel törvényes alapon törvényes ji célokért küzd. A párt tömegei teljes biza­lommal vannak a vezérek iránt. Maithényi beszéde Az általános helyesléssel és tapssal fo­gadott megnyitó után Majíhényi László, az egyesült párt lévai szervezetének tisz­teletbeli elnöke bejelenti, hogy az egyesü­lés mozgalmához, amely annakidején Lé­váról indult el, szintén Léván hangzott el a záró akkord, amidőn a magyar nemzeti munkáspárt országos vezetősége kimondta az egyesült pártba való beolvadását. A magyar nemzeti egység nevében szeretettel üdvözli ebből az alkalomból a magyar munkásságot. Rámutat arra, hogy a Garam és Szikince völgyének magyarsága nem rendelkezik magyar középiskolával s indítványára a na9Y9yülés egyhangúlag állást foglal a lé­vai magyar gimnázium visszaállítása érde­kében. A magyar munkásság szénoka Ezután Ágoston Gusztáv, a volt magyar nemzeti munkáspárt vezetőségi tagja emel­kedett szólásra. Mély hatást keltő beszé­dében kifejtette, hogy az egység gondolata a magyar nemzeti munkáspártban is régi keletű volt. A munkások is a turáni átok legyőzésén fáradoztak, mert saját egzisz­tenciájukon érzik, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa csak akkor fordul­hat jobbra, ha minden magyar egy tábor­ban van. A munkásságnak az egységes magyar táborhoz való csatlakozását nagy lelkesedéssel, tapssal és helyesléssel fogad­ta a nagygyűlés. Jaross pártelnök ieszéds Ezután Jaross Andor nemzetgyűlési kép­viselő, az egyesült párt országos elnöke emelkedett szólásra. Üdvözli Lévát, amely­nek magyar lakói oly régen tudatosították magukban a politikai parancsot, a magyar egység megteremtésének szükségességét. Örömmel veszi tudomásul a magyar mun­kások csatlakozását, a nagy magyar egy­séghez. — Mi tartoztunk Lévának egy ünneppel, — mondotta a pártelnök — s ma eljöttünk, hogy ne minket ünnepeljenek, hanem hogy ez a diszes gyűlés ünnepelje azt a gondola­tot, amelynek Léván úttörői voltak. A cseh­szlovákiai magyarság helyzetének egészsé­ges fölismerése önmagában kibontott egy zászlót, amely zászló kibontva lebeg ma fölöttünk s magában megér egy Te Deumot. Az egyesült joárt maradéktalanul gasla tokról a többi északi utakat is ellen­őrizhették. mert a Madridba vezető északi utat a na­cionalisták megszállták és a szomszédos mü­3

Next

/
Thumbnails
Contents