Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-27 / 222. (4071.) szám
8 Joachim tanítványa (Poríré) az uccasarkon Ida: Vleu&auec Pút Nekem régi, meghitt ismerősöm, csak éppen hogy megfeledkeztem róla: hetven- négyéves hegedümüvésznő a prágai ucca sarkán. Egyszer itt, másszor ott bukkant fel, többször beszélgettem vette, végül is eltűnt a szemem elől és most egy vele készült „interjú" kapcsán láttam viszont. Egy park bejáratánál ül. Kissé olyan, mint egy rosz- szul fésült pagoda, ki'ssé a barbárul orosz Kreml vad kiszögelléseire emlékeztet, ahogy végignyiváköltatja a gyantázatlan vonót a lerongyolt hegedühurokon. Bur- nusz benyomását kelti bő pongyolája, amely báliruha is lehetett egykor, hiszen okmánnyal bizonyítja, hogy Joachim tanítványa volt, nagyszerű karrier előtt állt, csak éppenhogy nem volt hozzá kegyes a szerencse. Nem lehet tudni, kicsoda, nem mond semmit, hogy útlevele csehszlováknak tünteti fel, valamint az sem jelent semmit, hogy jólmenő zeneiskolája volt s hogy az egész világ nagy városait úgy ismeri, mint Prágát. Megfordult mindenütt, pompás napokat látott, majd Prágában egy téli estén elcsúszott és a karját törte. Ezzel vé- ,ge volt a hegedülésnek. Most ott ül a park bejárata előtt és nyivákol: ebben a parkban törte él a karját. Többek közt három operát is irt, neves zeneszerzők foglalkozni .akartak vele, de csak akartak, aztán megfeledkeztek róla. Az egész világ megfeledkezett róla és ő tovább él. így lett hetvennégy éves. Mert van olyan ember, aki filmszcená- riókért annyit kap, hogy évi jövedelme százötvenezer font, mint H. G. Wells. És .van Joaohim-tanitvány, aki egy prágai park bejáratánál ül és ha jól megy, megkeresi a napi három koronát. Úgy veszem észre, hogy sem az egyik, sem a másik nem törődik ezzel, megszokták, mert sokáig tart és ami sokáig tart, annyira legyengíti az ellenálló erőt, hogy végre is természetesnek tűnik a mindenképpen természetellenes állapot. Wells-t nem izgatja, hogy évente egy vagyont keres, megszokta. A koldust sem izgatja, hogy napi három koronát keres, sőt ha kezébe nyomsz egy pénzdarabot, megnézi, mennyit adtál és ha történetesen huszfilléres helyett egy koronát lát, széles mosollyal úgy köszöni meg, mintha színpadon állna és pátosszal azt kellene jelentenie, hogy terítve van. Ez a mindenéből kisemmizett Joachim- tanitvány kivétel. Nem kellett semmit sem megszoknia, mert semmivél sem törődött. Beszédmódom és kultivált mozdulatai igazolják, hogy valamikor a legjobb körökben forgott. Mostani külseje mutatja, hogy valóban csak napi három koronát keres. Mégis a nyomor oly kevéssé érdekli, mint a hajdani jólét és a reménytelenséget úgy fogadja, mint a legnagyobb reményeket: ember, aki érzéketlen a reménnyel és az élet témájának minden elképzelhető változatával szemben. Egyszóval emberi kivétel. Ezt külsőleg is szinte kecses módon mutatja 'ki: vonóvezetése olyan előkelő, mintha még mindig Joachim mester előtt állna, ebben a vonóvezetésben benne van ,a hajdani ember és müvei,z eleganciája, amelyből nem enged jottányit sem. Nem is kell „interjút" csinálni vele, hiszen a beszédből úgyis csak túlontúl megszokott dolgok világlanak ki. Csak él kell nézni, hogyan tartja a vonót és az ember azonmód megtudja, hogyan tartja szilárdan önmagát. Három operát irt, megmutatja neked aj kéziratot, ha érdekel. Ezekben az operákban élt, amig élete életnek volt nevezhető és él ma, amikor hetvennégy és nagykeservesen összenyivákolja a napi három koronát. Ismerem a három operáját, de a szaktekintélyekre bízom, nyilatkozzanak róluk. Női zeneszerző sohasem vitte sokra. Nem is az operái fontosak, mint ahogyan az sem fontos, hogy Joachimnál tanult és ma alz uccasarkon nyúzza a hegedűt. A nyomornak olyan beláthatatlan légiói vannak, hogy szentimentalizmus nem segíthet azon, amin sem embernek, sem államnak vagy kornak eddig nem sikerült segíteni. Ez a hetvennégyéves emberi kivétel azonban a maga megdö'bentő érzéketlenségében egyenesen kihívó: boldog, nem kíván semmit, csak annyit, hogy szerzeményeinek a kiadását még megélje. Nem a földön él, de ezekben az operákban. A régi görög bölcsek metanoiának nevezték jezt a ritka és felette csodálatos átformálódást és bámulattal adóztak egy embernek, akihez a sors nem tudott közelférkőzni, mert a sorstól nem várt semmit, jobban mondva nem tudta, hogy sors létezik. Úgy ül előttem a park bejáratánál ez a rosszul fésült, groteszk pagoda, ez a barbár emberi kiszögellés, mint egy kései Diogenes a hordóban, az a szerencsétlen flótás, aki egy mindenható királynak aZt válaszolta, hogy álljon félre és ne fossza meg a napsugártól. A müveit emberek, takik ezt a világhíres történetet az iskoláiból Ismerik — és ki ne ismerné? -- közö- ínyösen haladnak el a prágai ucca Joachim- (tanitványa mellett és nem dereng bennük a (tudat, hogy egy asszonyi Diogenes mellett haladtak el közönyösen. Diogenes bölcseletéből annyi maradt ránk, mint amennyi lennek a suta, karjáttört hegedümüvésznő szerzeményeiből fog az utókorra maradni és a zseniális hordó lakó példaadó anekdotája mégis olyan fontossággal bir, hogy elhomályosított egy sereg filozófiai elméletet, sőt jól kiépített rendszereket. Ez a hegedülő, az életet tudomásul nem vevő hetvennégyéves csoda a nagy dioaenesi anekdota megszemélyesítője. Burnusza is úgy lengi körül, mintha az ókori hordót utánozná: megállásra és gondolkodásra kényeszeritő kulisszája annak, ami rendkívüli az életben. Vonój'a, amelynek nyomán egykor gazdagság fakadt és amelyet Joachim fi* gyelemre méltatott, szinte szószerint azfj mondja: „Állj félre az útból és engedd, hogy a napsugár melegítsen. Hiszen töb-« bet úgysem tehetsz az érdekemben, habár hatalmas király vagy." A leghatalmasabb 'királynak, az életnek szól ez és az élei megszégyenülten félreáll. Mert való, hogy nem tehet semmit ezért az emberért, aki semmit sem kíván. Mert csak egyet kívánt akadjon ember, aki kinyomtatja az operáit. Azt nem kívánja — amit felajánlottam neki —, hogy erőmhöz mérten gondoskodom róla. Vagy négy-öt éve annak, hogy ezt felajánlottam, de mosolygott. Hiszen akkor még egészen fiatal volt, mindössze hetven éves és úgy érezte, hogy éppen elindult és várhat. Most is vár, most is csak mosolyog. Egyszerűen kiesett az időből. Az pedig, hogy elegáns mozdulattal még mindig húzza a vonót a húrokon? . .. Szüksége van a napi három koronára: hogy várhasson. Hiszen mindössze hetvennégy éves ez a Joachim-tanitvány a prágai uccasarkon. 1936 szeptember 27, vasárnap* Budapest, szeptember 26. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A magyar katolicizmus igazi nagy seregszemléi az évről-évre megismétlődő katolikus nagygyűlések, amelyek most már az egész magyar katolikus társadalmat átfogják és az arisztokráciától a tanyai zsellérségig megmozgatják a magyar katolicizmus hatalmas tömegeit. Ilyen dinamikai hatóerejüvé akkoriban vált a katolikus nagygyűlések három évtizedes ünnepsége, amikor az Actio Ca- tholica vállalta magára megrendezésüket és mintaszerű szervezetével gondoskodott arról, hogy az esztendők őszén rendezett nagygyűlések valóban az egész magyar katolicizmus hatalmas manifiesztációivá váljanak. Az Actio Catholica négy évvel ezelőtt vette át a nagygyűlések szervezését és irányítását, az október 3-tól 6-ig megrendezendő idei nagygyűlés a negyedik lesz azoknak a sorában, amiket ő rendez. Méreteiben, külsőségeiben és bensőleg is, eszmei tartalomban mind nagyobb és nagyobb jelentőségre emelkedik ez az őszi katolikus seregszemle. Immár csaknem kétszázezres tömegeket mozgat, tehát a katolicizmus eszméje ilyen módon vált Magyarországon a legnagyobb tömegeket megmozgató tényezővé, mert semmiféle más eszme, sem politikai, sem társadalmi ilyen hatalmas tömegmegmozdulást még nem tudott létrehozni. Az idei nagygyűlés nemcsak méltónak ígérkezik az előbbiekhez viszonyítva, hanem bizonyosra vehető, hogy további fejlődés, a méretek növekedése fog megmutatkozni rajta. Eszmecserét folytattunk Mihalovics Zsigmond kanonokkal, a magyarországi Actio Catholica országos igazgatójával az előkészület munkálatairól, a nagygyűlés tervbevett eseményeiről és ebből a programból igazán nagyszabású kép bontakozott ki előttünk. Mihalovics kanonok nyilatkozata — Az Actio Catholica a katolikus nagygyűlések számára évről-évre kiemelkedő centrális problémát keres és állapit meg. — mondotta Mihalovics kanonok. —- A zászló- bontás utáni esztendőben Krisztus és a család, a múlt esztendőben Krisztus és a gyermek viszonya állott a tárgyalások központjában. Az idén az egyetemes magyar életre átfogó jelentőségű probléma kerül az egy- begyülő százezres tömeg elé és igy a magyar társadalom érdeklődésének központjába: Krisztus és a falu. A magyar falu ezernyi lelki és szociális baja, sok-sok válsága. A szociológusok figyelme már régebben a falu felé fordult. Komolyan foglalkoznak a falu bajaival és a könyvesboltok kirakataiban egyre sűrűbben jelennek meg az olyan könyvek, amelyek a falu problémáit tárgyalják. Világos, hogy a falu kérdéseivel való foglalkozásra a leghivatottabb az egyház és hogy a kereszténységben vannak meg leginkább azok az erkölcsi értékek, amelyek a falu sebeinek orvoslásához vezetnek. A falu kérdéseivel foglalkoznunk kell, mert az Actio Catholica központjához mind sűrűbben érkeztek jelentések a falu egyre növekvő lelki és szociális válságáról. A kétfajta válság között szerves összefüggés van, az egyik nem gyógyítható anélkül, hogy a másikat ne orvosolnék. A falu lelkét különböző tévtanok, szektariánizmus és szociális rontások kezdték ki, aminek oka nagy részben a gazdasági nehézségek sokasodása, a múlt évi rossz termés következtében növekvő szegénység. A falu kérdését kell tehát minden oldalról megtárgyalnunk, hogy Krisztussal meg tudjuk gyógyítani a lelket s hogy a szociális problémák felvetésével és azok megvilágításával figyelmeztessük az illetékeseket: mire van a falunak szüksége, hol kell elkezdeni a falumentő munkát A múlt évi nagygyűlés után határozta el az Actio Catholica országos elnöksége, hogy ez a kérdés kerül az idén munkálatba és nyomban felkérte a hivatottakat, hogy behatóan foglalkozzanak a falu problémáival és tegyék meg jelentésüket. Ennek a nyárnak elején azután a falusi lelkészséget gyűjtöttük össze Budapesten konferenciára és az országos lelkipásztori értekezleten a tanyai lelkészek beszámoltak a filiáik, a tanyák és majorok lelki és szociális életéről. Gondosan és alaposan készítettük elő tehát a nagygyűlést, amely Krisztus és a falu viszonyának jegyében október 3—6. között gyűjti össz-e a magyar fővárosban a magyar katolicizmus nagy tömegeit. — Már most igen nagy érdeklődés mutatkozik, egyre-másra szaladnak be vidékről a jelentések, amelyek hatalmas tömegek felvonulásáról számolnak be. A nagygyűlés napjára valóságos népvándorlás, keresztes hadjárat az eszme jegyében indul a magyar főváros felé és ezért már jó előre gondoskodni kellett, hogy a nagy tömegeket megfelelő módon tudjuk felszál- littatni és elhelyezni. Az idén is megindulnak a fővárosba az úgynevezett keresztes gyorsvonatok, sőt ebben az esztendőben már 15 ilyen gyorsvonatot kellett beállítani. Ezekre a magyar kereskedelemügyi minisztérium 57 százalékos menetdij-kedvezményt adott, mig egyéb vonatokon a nagygyűlésre felvonulók 50 százalékos kedvezményt kapnak a MÁV-on. Egy-egy keresztes vonat 1000—1200 főnyi közönséget szállít fel. A nagygyűlés programja — Október harmadika, szombat, a szokás szerint a nagygyűlést megelőző összejövetelek, értekezletek napja. A teányifjuság, fin ifjúság, katolikus nők, tanárok és tanítók, irók és hírlap,irók szervezetei s a katolikus népszövetség tartják üléseiket. Ilyenfajta ülésezések imint koszorú fonják ibe a következő napolt fő programpontjait is. — A nagygyűlés ünnepélyes megnyitása október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Kerepesi-uti ügetőpályán, ahol két esztendővel ezelőtt tartottuk a nagygyűlést. Dr. Serédi Juszt in ián biiboros-her- cegprlmás mondja az ünnepélyes Ven! San- cte-t és ő nyitja meg a nagygyűlést, mig utána Amgelo Rótta pápai nuncius a Szén [atyának az üdvözletét és áldását tolmácsolja. Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök lesz ennek az ünnepélyes megnyitó ülésnek egyik szónoka, inig a másik szónok dr. Hómon Bálint kultuszminiszter, a kiváló történet tudós, aki Budavára visszafoglalásának 250-ik éves fordulóját lógja iméltatnL Ez a történelmi aktualitás lesz a másik téma, amely a falu problémái mellett szerephez jut idei ünnepségeinken. — Gyönyörű, színes kép lesz ez a megnyitó ünnepség az óriási tömeget befogadó ügető- pá.lyán. Lelkészeik és tanítóik vezetésével felvonul a magyar falvak népe, mert hiszen az ő ügyükről lesz szó. Népviseletekben vonul fel a magyar főváros uccáira a palócság, a matyók, az Ormánság. Somogy, a Tiszayidék s a Balaton környékének a népe és ezeket a népi viseletben megjelenő csoportokat úgy helyezzük el az ügetőpálya tágas terén, hogy mint egy óriási gyöngyös-bokréta nyíljék ki és táruljon szét ország-világ előtt. — A nagygyülési ünnepségek központja, mondhatjuk egyúttal, hogy fénypontja is a vasárnap délután megtartandó hatalmas eucharisztikus körmenet, 200.000 magyar katolikus meghódolása az ostya színében rejtőző Isteni Megváltó előtt. Délután három órakor a Bazilikára nyíló uc- cákból indul meg adott jelre, a legnagyobb rendben a várakozó tömeg. Tizenhatos sorokban vonulnak öl a Bazilika előtt és haladnak az Országháziéi’ irányába. Teljes egy órán át tart elvonulásuk a Bazilika főkapuja előtt. Négykor megnyílnak a Bazilika ajtai és az ott egybegyült papság mögött baldaekiu alatt hozza ki a templomból a monstranciát dr. Serédi Jusztinián hercegprimás. Az ország- háza tetején villanykörtékből összeállított kereszt fog ragyogni, hirdetve, hogy ez az ország a kereszténység eszméjének a jegyében él. Dr. Leopold Antal prelátus-kanonok mond szentbeszédet és rövid könyörgést, utána a hercegprimás megáldja a szentséggel a tömeget. — Eme a napra Magyarország bányáinak ha- itai-innas mamkástöimege is felvonul. Négy vonat szállítja aiz egyenruhás bányászokat, ia különböző ibáinyaVidélkekrőü és mivel nekik még’ éjfél beállta eilőitt munkahelyükön kell Jiemniök, a számúikra külön gyűlést tartunk este Írét óraikor a Vigadóiban. — Október 5-én, hétfőn délelőtt, lesz a, második nyilvános ülés a Vigadóban. Dr. Ney Géza kominiányfőitainá.cso's, P;est-vármegye főjegyzője, dr. Nyisztor Zoltán pápai kamarás, szerkesztő, Czettler Jienő titkos tanácsos, egyetemi tanár és dr. Tóth Tihamér egyetemi tanár, hitszónok lesznek eminieik a délelőttinek a, szónokai. A falu vezetőiről, gazdasági válságáról s ileilká válságáról szólanak. Leleplezik XI. Ince budai szobrát — Délután tartja, a, nagygyűlés közönsége nagy felvonulását a, Várba, a, 250 éves felszabadulás emlékére. Éppen úgy, mint az eucharisztikus körmiemet, imponáló és gyönyörű látványosság lesz ez, amelyet az a, katoililkus tömeg is élvezni fog, aimielyikeit az életviszonyok távol tartanak oittí'J a hatalmas katolikus demonstrációtól. A rádió ugyanis dr. Rondella Géza (közvetítésével hely - színi beszámolót ad róla. Ekkor leplezzük le Denikó József szobrászművészünk kiváló alkotását, a felszabadító XI. Ince pápa szobrát. Demlkö alkotója a. Nádoré éren álló Kanis zárán Járois-szobiornoik és a, Kómában tV'ál'itoft II. SyllwwtKír pápa, ondók: niiro’k. K/. a szobor- alkotás imiü vész ötének egyik liogkiimagadóhb t».rs A falu lelki és szociális problémái a magyarországi katolikus nagygyűlésen Százezres tömeget várnak a magyar katolicizmus októberi nagy seregszemléjére ■ ■ Budavár felszabaditásának 250-ik évfordulóját is megiinnepli a nagygyűlés
