Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-27 / 222. (4071.) szám

1936 szeptember 27, vasárnap. ■ni ni iifTTMíimniiiiwiMMiiHiBniiiwiiiiii mi mini Pozsony, szeptember 26. Dr. Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő visszatért a genfi 'kisebbségi konferenciáról és kérdéseinkre a következőket volt szives mondani: fi kisebbségek fórumai <— A népszövetség mellett három euró­pai szervezet foglalkozik a kisebbségek kérdésével!. Az egyik az Interparlamentá­ris Unió, a másik a Népszövetségi Ligák Uniója, a harmadik a nemzeti kisebbségek konferenciája. Ez év júniusában a Nép- szövetségi Ligák Uniója tartotta Angliáiban a gyűlését. Ugyanakkor a kisebbségek konferenciájának az elnöksége is Angliá­ban ülésezett. A kisebbségi konferencia el­nökségét az angol népszövetségi ligák unió­ja tanácskozásra hívta meg Londonba. gyón erősen baloldali spanyol kormány és az orosz szovjet nagykövete. Ahol te­hát a legfőbb tisztviselők egészen vörö­seik, ott a szellem természetes reakciói idéz elő azokban a tagokban, akik min­dentől távolabb állnak, mint a bolseviz- mujStól. Amíg a népszövetség nem akart egyebet, csak a mozdulatlanságot, addig meg tudott maradni, de most, hogy az életerők mindenünnen előretörnek és így az érdekellentétek világosak lesznek, a nyugalomnak vége és a népszövetség erőtlensége és tehetetlensége és ennek következtében céltalansága kezd európai meghatározássá lenni, A jogi formalizmus barija A népszövetség mint hivatal a sko­lasztikus iskolára emlékeztető zord forma­lizmust követi vezérelvül. A régi római ,,legis actio“ korszakában éli le jogi éle­tét a népszövetség mint intézmény. A nép- szövetség politikai szervei: ,,a hármasbi- zottság“, ,,tanács" és ,,nagygyűlés" már a régi római jog ,,formulám" korszakának a megtestesítői, de itt is még mindig megvan az a merevség, amelyben gyönyöre és öröme telhetne a régi romanistáknak s amelyről ujira könyvet írhatna Savigny és Jáhring, akiktől ezt tanultam. A rudétanémet párt petíciója —- A népszövetség elé a szudétanémet- ség petíciót nyújtott be, amelyhez most ki­egészítést fűztek hozzá. A népszövetség fog foglalkozni annak a kérdésnek a szub- tilis jogi megoldásával, hogy Machnik mi­niszter ur azzal, hogy a hadsereg szükség­leteinek a megrendelésénél a pályázat fel­tétellei közé a nemzeti (csehszlovák) meg­bízhatóságot is hozzáfűzte, megsértette-e a kisebbségi védelemről szóló nemzetközi szerződés szellemét és volt-e joga erre mint üzletfélnek? Ezt a kérdést fogják nagy ünnepélyességgel Genfben megoldani. A kisebbségi osztálynak hivatalos vezetője most egy uj dán jogtudós, aki melllett egy perzsa jogtudós és egy délamerikai jogtu­dós működik. E sok jogtudás eredménye az, hogy min­denkinek van joga, csak a kisebbségek­nek nincs. Ezért ültünk mi össze a kisebbségi konfe­rencián s kerestük a gyógyirt. A legalább Schneidee— Az angol liga nagy befolyása — Az angol népszövetségi ligák uniója a legelőkelőbb társadalmi szervezet, amely­nek óriási befolyása van, ő irányítja sok te­kintetben az angol külügyminisztériumot is. Hogy milyen nagy ez a szervezet és milyen anyagi előnyöket élvez, erre nézve rámu­tatok arra, hogy egy pár évvel ezelőtt lord Davies egymaga 50 ezer fontot adott ennek az intézménynek megalapo­zásához, A kisebbségi konferenciának elnökségét en­nek az évnek júniusában én vezettem An­gliába. Akkor a 'ligák uniójának átnyújtot­tunk egy azóta publikált memorandumot. Ezen a tanácskozáson ott volt Scotu8 Viator is, akivel többizben értekeztem is. A genfi kitebbtégi konferencia — Most a népszövetségi tanácsülés előtt a kisebbségi konferenciát mint egészet ösz- szehivtuk Genfbe. Ezen a konferencián már dr. Josip Wiltfan elnökölt, aki mindaddig, amig Olaszországban a fasizmus a parla­mentet fel nem váltotta, az olasz kamará­nak volt tagja és vezetője a szlovén ki­sebbségnek. A kisebbségi konferencián most is résztvettek az ukrán, a szlovén* az orosz, a fehérorosz, az osztrák cseh-szláv csoportok; résztvettek rajta a német ki­sebbségi csoportok, valamint a bolgár, a magyar és más nemzetiségek is. Csehszlo­vákiából a német kisebbségeket képviselte a szudétanémet Henlein-párt, de résztvett .Zierhut képviselőházi aldl.nö'k vezetésével az aktivista német csoport is. A Prager Presse alapos tévedése — A gyűlésen élénk diszkusszió volt, amelynek a csehszlovák sajtóban különö­sen Neuwirth képviselő ur beszéde körül élénk visszhangja támadt s amely miatt most a hivatalos Prager Presse úgy akarja ezt a konferenciái feltüntetni, mintha nem lett volna egyéb, mint a né­met és magyar állambontó törekvések fó­ruma. Hogy ez a beállítás helytelen, azt semmi, sem bizonyítja jobban, mint maga az a tény, hogy ennek a konferenciának az elnöke és a többsége csupa szlávból állt, akik — ha ez a szlávság ellen való orgánum lenne — ez ellen mindenesetre tiltakoznának. A Neuwirth képviselő beszéde ellen való reakció annak a folyománya, hogy az, aki nem biztos a maga dolgában, az még a szellőtől is fél. A régi és az ui Genf — Genfben a népszövetség kritikus órá­kat él át. A népszövetség azelőtt melegágya volt a szabadkőműves irányzatnak, amely mindaddig, amig Európában a túl­zott szabadkőműves és kommunista irány­zattal szemben a reakció fel nem támadt, nyugalmat eredményezett. Ma ez megvál­tozott. A régi vezetőséget jellemzi az, hogy a három népszövetségi főtitkár közül a spanyol Ascarate Londonba és az orosz Roaenberg Madridba került ki, mint a na­Hamis bélyegzővel idegen hatalomnak szállították a francia haditengerészet speciális hadiszereit A francia hadsereg silányabb anyagból készüli fegyverekéi hapcit, mini a külföld ® A leg­nagyobb Htokban dolgozik a por amen'i vizsgálóbizottság • B*um és a fegyvergyárosok ■ ■ ■ A PMH munkatársától > ■ ■ Páris, szeptember 26. (MTP) A francia hadi- szeriparnak megint megvan a maga eseménye s ez ezúttal, úgy látszik, nemcsak egyes baloldali lapok szenzációhajhászásának következménye. Ezúttal nem a kétszázak ellen kell hangolni a francia közvéleményt, sokkal többről van szó. Rá kell bizonyítani a fegyvergyárosokra a hazaárulást — még pedig a legsúlyosabb for­májában. Az eset röviden a következő: Néhány nap előtt egyes lapokban cikkek lát­tak napvilágot a Schneider—Creusot-botrány- ról. A hírek szerint a gyárnak olyan hadikészit- ményeit, amelyeket csak a francia hadsereg ré­szére volt szabad előállítani, hamisitott bélyeg­zővel külföldre szállították és idegen hatalmak­nak adták el. A vád elég súlyos, de még kérdés, hogy mennyi belőle az újságírói képzelet termé­ke s mennyi a nyers igazság. Az ügyet, amely nemcsak Franciaországban, hanem a külföldön is nagy port vert föl, most egy parlamenti vizsgálóbizottságnak kell kivizsgál­nia. Amennyit az üggyel kapcsolatban teljesen elfo­gulatlanul meg lehet állapítani, az a következő: Állami ellenőrzés a Schneider-Crensot üzemeiben A Schneider—Creusot cég a Krupp, az Arm- strong Vickers és a Betlehem Steel Corporation mellett a világ legnagyobb fegyvergyártó cége. Creusot városkából, ahol már nemzedékek óta uralkodik a Schneider-család, nemcsak Franciaországba, hanem a világ minden tá­jára szállítanak fegyvereket. Ezt mindenki tudta s hogy emellett az úgyneve­zett bevett üzleti elv mellett néha érvényesültek a francia érdekekkel ellentétes szempontok is, ezen hosszú ideig senki nem csodálkozott. A népfront uralomrajutása előtt már erős offenzi- vát indított a baloldal Schneider—Creusoték el­len s a gyár úgynevezett üzleti titkai után csak akkor kezdett el igazán érdeklődni a francia közvélemény, amikor sor került a Blum-kor- mány nacionalizálási tervének végrehajtására és az állam, hogy úgy mondjuk, készült köztulaj­donba venni a fegyvergyárakat. A gyárak átvétele persze egyelőre még csak papíron történt meg, de máris fokozódott az állami ellenőrzés a Schneider—Creusot üze­meiben. Eddig is állami ellenőrzést gyakoroltak azok fö­lött a szállítmányok fölött, amiket a gyárból a francia hadsereg vagy haditengerészet kapott — most azonban a fokozott ellenőrzés kiterjeszke­dik a gyár egyéb üzleteire is, ellenőrzik az összes szállítmányokat, tehát azokat is, amelyek a külföldre kerülnek. Az ellenőrzés munkáját néhány megbízható ál­lamhivatalnok végzi a gyár üzemeiben. Feltiinéslkeltő leleplezés Elképzelhető, hogy milyen kínos föltünést kel­tett, amikor a megkettőzött ellenőrzés ellenére is, olyan durva szabálytalanságokat követtek el az üzemekben, amire eddig nem is volt példa. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a gyár különféle speciális készítményeket, ami­ket csak a francia haditengerészet részére lett volna szabad eladni, külföldre szállítottak,, még hozzá hamis pecsét alatt — viszont a Franciaország részére szállított készítményeket egészen rossz anyagból, majdnem hasznave­hetetlen kivitelben szállították. Ami annyit jelent, hogy nemcsak hazaárulás, hanem szabotázs is terheli őket — föltéve, hogy sikerül a súlyos vádakat beigazolni. Persze, az eset nem lehet tudni, kinek kelle­metlenebb ebben a pillanatban: a kormánynak-e vagy pedig a Schneider-koncern igazgatóságá­nak? A tömegek természetesen a szocialista kor­mányelnöktől szigorú és erélyes föllépést kíván­nak, viszont a Schneider-cég olyan hatalom még ma is Franciaországban, hogy nem olyan könnyű el­bánni vele. Azonkivül magának az .üzemnek kiterjedése Franciaországban és az ország határain túl, ér­dekeltségeinek Hálózata olyan nagyszabású és annyira bonyolult, hogy a nacionalizálás meg­valósítása egyelőre majdnem lehetetlennek lát­szik. Csak amikor hozzáláttak, hogy a mutatós ter­vet keresztül is vigyék, vették észre azokat az akadályokat, amelyekkel a jelenlegi szituá­cióban majdnem lehetetlen megküzdeni. A kormánynak tehát sefnmiképen sem erdeke, hogy a Schneider—Creusot-ügy napirenden le­gyen. A közvélemény viszont nagyon föl van paprikázva. Schneiderék előkelő vezérkara Nem érdektelen néhány pillantást vetni a ha­talmas vállalkozás fölépítésére, hogy megértsük, mit jelent, amikor nyíltan hazaárulással és sza­botázzsal vádolják Schneideréket. A Schneider.—Creuzot-céget 1834-ben alapí­tották és a Schneider-családnak a száz év minden politikai és gazdasági viharán keresz­tül sikerült megtartani a kezében a részvény­többséget. A családi kastély is itt emelkedik Creusotban egy kis domb tetején hatalmas parktól övezve, a parkban ott sorakoznak a száz év óta Schnei- derék által forgalomba hozott ágyuk modeljei. A kastély erkélyéről pedig messze vidéket be le­het tekinteni, a hatalmas gyárüzemet s a körü­lötte elterülő kis várost: ez itten Schneiderék birodalma. A vállalat legfőbb vezetését egy szükebb igazgatótanács látja el, amelyben helyet foglal Marquis de Chasseloup-Laubat, báró Henry de Saulces de Freycinet, de Neuflize bankár, La- caze aladmirális és Voaüe gróf. Az igazgatóság élén áll, mint tulajdonképeni irányitó, Charles Piosper Eugéne Schneider. Az igazgatóság öt tagja: öt nagyhatalom Franciaország gazdasági és politikai életében. Neuflize egyike a leggazdagabb francia magán­bankároknak, Vogüe gróf is pénzember, még pedig egyike a legbefolyásosabbaknak, fivére a Szucz-csatorna részvénytársaság elnökének, rö­viddel ezelőtt még 5 volt a ,.Banque de Francé” kormányzója. Lacaze aladmirális háromszor volt tenger észetügyi miniszter és elsőrangú összeköt­tetései vannak a vezérkarhoz és az admiralitás- hoz. Nem kevésbé befolyásos és nagytekintélyű emberek azonban az igazgatóság többi tagjai is, akik között számos előkelő pénzkapacitás, diplomata, magasrangu katonatiszt van, majd­nem kivétel nélkül mind a becsületrend lo­vagja. Helyet foglal a Schneider—Creusot igazgató­ságában Maurice Paleologue is, Franciaország volt pétervári követe, akit az európai olvasó- közönség számos kitűnő könyvből ismer. Megvalósíthatatlan feladat Ebből az igazgatótanácsból ágaznak szét a tröszt külföldi összeköttetései. Mint ismeretes, a Schneider-cég kezében van a Skoda részvé­nyeinek egy nagy része, Eugéne Schneider az al- elnöke a luxemburgi Arbed-trösztnek, a legna­gyobb holding társaságnak, Schneiderék része­sek a legnagyobb belga és német fémipari válla­latokban is. Ezenkívül pedig nagy befolyásuk van az osztrák Alpine Montan társaságban és szá­mos romániai és lengyelországi fegyvergyár­ban. Néni szorul különösebb magyarázatra, hogy az ilyen hatalmas, ennyire messzeágazó üzlet- körü társaságot ellenőrizni és hajszálnyi pontos­sággal megállapítani, hogy hol végződik a meg­engedett és hol kezdődik a tiltott üzlet, majd­nem lehetetlen. Külön kérdés, hogy nem lett volna szabad megengedni, hogy az olyan fegyvergyárak, mint a Schneider—Creusot vagy az Armstrong Vickers olyan nemzetközi hálózatra tegyenek szert, hogy mindegyik szállít a másik országnak, tekintet nélkül arra, hogy az egyes országok érdekei mit kívánnak meg és mit tiltanak el. Most azonban már nagyon nehéz lesz a ..nagy négy" — vagyis a legnagyobb négy fegyver­gyár uralmát megtörni Európában. Mit csinál­jon a népfront kormánya? Valószínű, hogy a formális nacionalizálás után minden megy tovább a régi utón s annak a vizsgálatnak eredményét, amelyet most lefolytatnak a Schneider—Creusot üzemeiben, soha nem fogja megtudni a nagy nyilvánosság. Persze, sok minden múlik azon, hogy a népfront­kormányt a saját tömegei nem szoritják-e na­gyobb aktivitásra a fegyverkezési iparra; szem­ben. Ebben az esetben pedig nem marad más hátra, mint a nacionalizált francia fegyvertröszt külföldi érdekeltségeinek egy részét megszün­tetni. Természetesen csak egy részét, mert sok minden függ megint a nemzetközi helyzettől, el­végre olyan meggondolások is- megokoltak, hogy szállithat-e egy szigorúan nemzeti alapon s ál­lami ellenőrzés alatt álló üzem idegen hatalom­nak fegyvereket, amely ebben a pillanatban, mondjuk, barátságos Franciaországgal, holnap azonban már a másik táborba lendül át. Ezelőtt, amig a nemzetközi fegyverüzletet a nagy négy vállalat saját számlájára, amolyan háziüzletként bonyolította le, az ilyen meggondolások nem érvényesültek. & ■ ■ fll rr w ■ f g m ■ Szullo Géza beszámol Genf rol A Prager Presse szerint a kisebbségi konferencia a németek és magyarok fóruma, a valóságban a konferencián szlávok voltak többségben Érdekes adalékok a népszövetségi szellemről 5

Next

/
Thumbnails
Contents