Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-27 / 222. (4071.) szám
1936 szeptember 27, vasárnap. módja, (mint nálunk, Szlovenszkón. A háború előtt is volt már egy tipikus „alföldi életmód" s egy felföldi életmód: a kettő meglehetősen divergált már akkor is. A mi északi éleimé* I dunk fürgébb s érdeklődőbb vélt. Az alföldi kényelmes, lassúbb. Olykor már csodálkozva hallgatjuk őket, amint életükről, problémáikról beszélnek. S ők sokmindenben nem értenek meg már bennünket. Bizonyos azonban, hogy a magyar szellemiség frontja közös. Ezen az utón mindig találkozhatunk. CSŐNGRÁD városát hatalmas Tisza-töltés védi, valóságos erőditésoiü. Hosszasan s barátságosan kanyarog a Tisza a város körül, imosit jobbról van, aztán lesz balról is, hogy isimét jobboldalra kerüljön, réteket s füzeseket ölel a szőke folyó, tégtaerőditményel között nem jól érzi magát. Közibámulat tárgyai vagyunk, ahogy a j csongrádi külvárosban bolyongunk, porban s szekérnyomban, hogy a négyszázéves kis halászházakat keressük, a halászházakat, I amelyek időtlen idők óta, egy ősi építkezési ! forma emlékeként állanak itt a parton. A város közben másfelé nyújtózott, iskolákat, megyeházat, szállodát s bíróságot épített, virágos parkot létesített s hipermodern templomot emelt, de az a másik városfélen van: itt, a Tisza szegében még százévekre emlékeznek a vályogkunyihók, a szelemenfák s a nádfödelek, az udvari kemencék s a vén ablakok. S milyen meglepetés: jobban megnézve ezeket az ősi építkezési formákat, ugyanazokat látjuk, amelyek nálunk, Komárom körül, He tényben s Marcelházán is megvannak. A tornác, a tetőgerendát tartó ágasoszlop, a tetőelrendezés: akárcsak nálunk, a Mátyásföldién. Egy nép ez! HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, valljuk be, kissé illatos volt az esti szellőben. Nincs csatornázása, mert nem tudják hová élvezetni a csatornát. Az artézi vizet közr pontdlag csatolják ötven-száz házhoz. A város, amint momdaríi szokták, „parasztváros". Hatalmasan szétterült, széles uccákkal gazdag, végtelen kiterjedésű, módos város. A széle falu. Közepe virágos, szoborral ékes, korzózó közönségtől zajos város. Az artézi kutak legszebbjét Pásztor János szobra ékesíti. Négy fillérért ülhet a korzón, a széken az ember. Az üzleti élet nagyon erős: látunk néhány komoly, hatalmas textil-kirakatot. A vidéki ember öltözni szereit... Van itt görög templom is, rácok emlékéül: régi mecsetből építették. — Van munkanélküli? — kérdezzük az egyik dinnyeevő embert. Gyorsan letolja bicskájával a dinnyét s készségesen felel: — Nincsen, uram. Ilyet itt nem lát. Pihen egy kicsit, látja, idegenek vagyunk. Hozzáteszi miég: — De, ha érdekeset akarnak látni, nézzék meg Algyői — Algyőt? Miért? — Arrul nevezetes uram, hogy tizenkilencben hadat üzent a kicsi Algyő a nagy Hódmezővásárhelynek. Ei akarta foglalni a várost. De meg ne kérdezzék Algyőn senkitől, mert meggyűlik a bajuk .., Nem is kérdeztük. Úgy futottunk a nyílegyenes, hosszú algyői utón, az este védelme alatt, hogy el is tévedtünk valahol Szeged előtt. Ha nem segít ki egy barátságos autó, talán még most is ott bolyonganánk ... SZOMBATHY VIKTOR. KISKUNFÉLEGYHÁZA előtt egy árva szélmalom búslakodik. Az enyhe őszi szálban lassan forog a vitorlája, bizonyosan nincsen sok őrlenivalója. Nem rnesz- sze egy másik szélmalom, de annak inár hiányoznak a szárnyai — szárnyatlan szélmalom, au ilyen szomorú jele a modern időknek: a malom malom még, hanem nem szél hajtja. Benzinmotort szereltek a szélmalomba, mert az biztosabb s nem függ a széljárástól. Mert kell a malom. A város elején hatalmas gőzmalom büszkélkedik, a főszerepet mégis ez vette át s a szélmalmoknak lassan letűnik. Itt van a Daru-ucca, Fé légy házán. Nos, kiről nevezetes a félegyházi Daru-ucca? Bizony Móra Ferencről, aki innen indult el, hogy Szegedre s a magyar szivekbe beérjen. Itt járt kis csizmácskáiban, túri süvegében a kis Móra Feri, itt tanulta vetni a verébfej betűket s ez volt az első állomás ... Móra Ferenc városa hatalmas, széles város, büszkén áll közepén a terjedelmes városháza — szeretnek hatalmas városházakat építeni az alföldies — aztán poros akácok következnek, .majd egyre kisebb házak, náddal fedett vályogkunyhók s ismét kinn futunk a. végtelen síkon. I' I Tanya tanyát ér. Két-három fehérfalu, j nádfedeles épület, gémeskut, akácos: szétszórta a Jóisten ezeket a tanyákat, vájjon hogyan igazodik el közöttük a postás, a vég-i rehajtó vagy a párt titkár? Most Tiszahid jön, keskeny és hosszú. Előtte sorompó, mögötte sorompó. A sorompó előtt megállunk, már várakozik egy nagy teherautó is, meg motorbiciklista s néhány í gyalogos, mert takarékos emberek lehettek, akik ezeket a Tisza-hidakat építették. Kes-j kény, hosszú hidakat szerkesztettek, a Ilid közepére vasúti síneket raktak s ha történetesen a vonat éppen közeledik, lezárják a forgalmat. Gyalogút, kocsiút, sin.pár, mind egymáson van, de már jön is a motorosvonat, erre felemelkedik a sorompó, a pályaőr int, megindulunk a poros utón, egy kis verseny- futás kezdődik a jármüvek között, végre is a motorbiciklista vészit, mert vissza kell fordulnia: a szél lesodorta a hátsó ülés csomagjait. Minden rendben volna, csak oly sűrűn ne állitgatnának meg hidvámokért s városi vámokért. Lépten nyomon vámot kell fizetni, ez az autósember legnagyobb bosszúsága. S a vámok nem is alacsonyak ... SZENTESEN VAGYUNK, ismét kellemes csalódás: alföldi, nagy poros város helyett aszfalttal borított s virágoktól ékes, komoly nagyváros fogad: hogy van az, hogy ilyen téves fogalmaink vannak az alföldi városokról? Szokás szerint Kossuth- szobor a főtéren. Minden alföldi városban, szinte kivétel nélkül van egy Kossuth-szobor. Ez volt Kossuth vidéke. Rendszerint impozáns, nagy emlékmű, de amelyik városnak nem jutott pénz nagy szoborra, az legalább .mellszobrot csináltatott, de Kossuth-szobor- nak éppúgy kell lenni, mint remekbekészült hősi emlékműnek. A világháború hősi emlékműveit. igazán művészek s igazán hittel készítették. Komoly művészi értéket jelent valahány. S minden városnak van még egy-egy szobra, amely a helység egyik-másik nagy emberét ábrázolja. Néha többet is. Sorra előkerülnek a magyar művészet s történelem nagyjai s valóságos Pantheon, ha az ember sorraveszi az egyes városok híreseit. Itt derül ki, hogy, ha tehette, az Alföld sem Fukarkodott nagy emberekkel. Horváth Mihály szobra áll a főtéren. Csupa virág, tisztaság, rend. És a strand! Valami titkos versengés folyik a városok között, de amióta az egri Bárány oly magasra emelte a magyar uszósport zászlaját, egyik város sem akar elmaradni a másik mögött strand dolgában. A szentesi különösen szép: valóságos nyaralótelep. Be- lépődij negyven fillér, week-end házak s ten- niszpályák, vendéglő s egy imitált szélmalom. Kultúra? A városi parkban a szentesi múzeum világhírű ásatási emlékeket rejt. A mamád kor emlékeinek gazdag lelőhelye ez a vidék. Szeged versenyt ásatott Szentessel. Egy kis patak, a park közepén. Alig csordogál benne viz. — Csodálkozik? — kérdezte az egyik szentesi ur. — Ez a patak valaha a Tisza volt. Persze, odébb szabályozlak. S tudja, miiről nevezetes? Itt állt meg hajóján, az első tiszai gőzhajón Széchenyi István. Emlékszik az anekdotára? A tiszavidéki nemesnek az volt az egész véleménye a gőzhajóról: „a kereki úgy kapari a vizet, akar a kutya." Széchenyi nagyon el is búsult ezen a kritikán. A történelmi nevezetességű hely mellett ma nagy sportpálya áll. S hogy a mai alföldi ember nem osztja elődje nézetét a „modern kor vívmányairól" — azt bizonyítják az építkezések s az a kultúráiét, amely az alföldi városokban lüktet. Bizonyos, hogy részletekben egészen más a külturélet, a társadalmi élet, az érintkezés A Népek Szövetségének uj palotájában Amit egy óra alatt az idegennek megmutatnak Irta; Borsody István A jövő történetírója körülbelül ilyen szavakkal jellemezheti majd a népszövetségi palota megépítését: Nagyot akart az emberiség, mikor az 1914•—1918-as világháború után elhatározta, hogy fölépít egy méretben és fényűzésben hatalmas házat, a Népek Szövetségének hajlékát. Abban az időben úgy gondolkoztak, hogy elérkezett a döntő pillanat, mikor biztosítani kell végre az örök békét: úgy érezték, hogy a nagy háború után, mely borzalmaival végletekig fokozta az erőszak födött érzett elkeseredést, minden erőt a béke szilárdítására, biztosítására kell fordítani. Ennek a meggyőződésnek adtak kifejezést, mikor egy impozáns béke-házat emeltek: kőből, márványból, betonból ... * Genf külvárosai fölött emelkedik a sok- szárnyu épület, mozdulatlanul, mereven: ahogy a béke biztonságának rajongói a világ boldogságát elképzelik. Ez az, amit a politika nyelvén ,,szitatikus“-nak neveznek: a „sztatikus'1 gondolkodás tükröződik ebben a nagy háztömegben is, amit „Le Pa- lais de la Société des Nations" néven mutogatnak a Genfben járó idegeneknek. Mert egyelőre idegenforgalmi nevezetesség lett a népszövetség palotájából. A béke, melynek nevében építették, egyelőre más utakra tévedt. Kiszaladt Genfből, megijedt talán az uj falaktól. Keserű hasonlat Óránként nagy csoport verődik Össze a bejárat előtt. A népszövetségi őrség elegáns katonája nyitja meg a kapukat. Olyan kép ez, amilyet a bécsi Burg, Schönbrunn, Potsdam, a Hradzsin és egyéb nagymultu várak és kastélyok előtt látni. Turisták, kiváncsi vidékiek és idegenek várakoznak. Megszoktuk, hogy régi emlékműveket szaglásszanak igy körül az emberek: a múlt élet hült helyeire szokás elvándorolni ilyen körülmények között. És kellemetlen ez a látvány, ha arra gondolunk, hogy jelen esetben olyasmit mutogatnak — régiségekre emlékeztetőén, aminek élni kellene és amitől virágzást remélnének a viláa békeszerető polgárai. De még nem is készült el a nagy mü, I még állványok meredeznek az épületek belsejében. Kívülről késznek láltszik. Eddig azonban csak a népszövetségi hiVatalcIk ■\ költözhettek be az egyik d-épendence-ba. Í Nem is lehet egyhamar kész egy ilyen irdatlan építkezés. Nagyot akart az emberi- , ség ... Egyelőre látványosság, amit csi- 1 nált. / | A levelezőlapokon ugyan már régen kész van minden, Belerajzoltak kis embereket és autókat is — az életszerűség kedvéért. A díszudvarra két hatalmas diadaloszlop van festve: a valóságban még rendezetlen a tér és az oszlopoknak se híre, se hamva. De ez legyen a legnagyobb baja a népszövetségnek! Viszont: teljesíteni fogja-e igazi hivatását? A népek kibékitését... Rendbe fogja-e hozni a világ összetorzult képét? Mert bizony a közelmúltban nem érkeztek túlságosan biztató jelek a népszövetség környékéről. A palota története Genf város és a genfi kanton által adományozott telken épült föl a költséges Pa- lais. Szemben a Mont Blanc, alul a Lac Léman kristálytiszta vize. Gyönyörű panoráma nyílik minden helyről. Már 1926-tban elhatározták az építést. Persze az előkészítő munkák néhány évbe és néhány millióba kerülték. A költségekhez Rockefeller 1927-ben kétmillió dollárral járult hozzá: ebből készült a könyvtár. Az építkezés magyar vonatkozása, hogy a négy elfogadott tervező mérnök közül az egyik: Vágó budapesti építész volt. Különben 377 terv érkezett be a pályázatra és több mint 4 millió svájci frankra rúgott csupán a tervek kidolgozása. 1929 szeptember 7-én tették le az alapkövet. És most. 1936 szeptemberében már áll az épületcsoport. Négy, derékszögben összefüggő része van: a titkárság (Secréta- riat), ahol öt emeleten keresztül a rengeteg folyosóról csupa eqyforma ajtó nyílik, any- nyira, hogy maguk a hivatalnokok is köny- nyen eltévednek ebben a labirintusban. — Aztán a tanács (Conseil) és közgyűlés (Assemblée) gigantikus épületszárnyai következnek s végül a millió könyvhellyel biró könyvtár (Bibliiothéque). Külön posta- hivatal és étterem nyer többek közt dhe-i lyezést a palotában. — 440.000 m2 az egész telep, ebből 17.900 m2 be van építve; a többi parkírozva. Körülbelül 900 helyiség van, 1700 ajtó és 1650 ablak... A belépő mindenáron hasonlítani akarja valamihez ezt a remekművet. A bejáratnál a bécsi Burg jut eszébe. Ahogy tovább megy, klinikára, szanatóriumra, kórházra gondol: ez nem is olyan távoli hasonlat, ha a beteg világra gondolunk s arra, hogy ezen intézmény a világ békéj öt-egészség ét van hivatva fönntartani. Ha nem lenne olyan fényűző, kaszárnyára és börtönre is emlékeztethetne: katonás rendjével, beláthatatlan egyformaságával, diszciplínáit külsejével. A díszudvaron állva egy görög templom jut eszünkbe, ahogy a falat díszítő oszlopsort nézzük. Ingyen séta vezetővel Szabályszerű idegenvezetés: a körülbelül száz főnyi csoport élén halad egy elegáns kékruhás fiatalember. (Itt különben mindenki elegáns: az őrök, a portások, az altisztek. ) A közönség kevésbbé: vasárnap délután van. Sok vidékit látni: franciaországi és svájci kispolgárokat, ízléstelen kalapban, ruhában, kövér madame-okat és rosszul szabott monsieur-ket. De vannak ■kifogástalan eleganciával öltözött hölgyek és urak is. És az elmaradhatatlan angolok: fényképezőgépekkel, a kontinentális divattól elütő világjáró-toalettben. A vezető ékes francia nyelven magyaráz, raccsol, búg és diszkréten kanyarintja magvasba a szavak végét. Pontosan elmond mindent: fölényesen, biztosan, ahogy a világ legideálisabb intézményéről beszélni illik. Elhadarja, hogy hány négyzetméter egy-egy terem, hány delegátus, hány újságíró, fényképész, mennyi közönség fér el, majd az állványok helyén. Mert a nagy üléstermek még kezdetleges állapotban, nyersen, siváran állnak. De az előkelőén elmondott adatokból következtethetjük, hogy micsoda pompára, tökéletességre van még itt kilátás. Miután végig botorkálunk az ideiglenes padlókon, deszkákon, egy félig kész kisebb ülésteremben foglalunk helyet. Itt búcsúzóul rövid mozielőadást kapunk. „La Société des Nations" - ez a film címe. Megjelenik a vásznon a világháború sírjainak fakereszt-erdeje: íme a háború, Ccst la guerre! De ez már csak bűnös múlt, mert változik a kép és kopott, régi film a békeszerződések aláírását pergéti: a Népek Szövetsége megszületett. Wilson: az eszme atyja, néz le ránk a kivilágított vászonról és mi némán ülünk a sötét nézőtéren. Most Brdand, Henderson, Hymans, Nansen, Motta, Bene§ és mások következnek. ők, akik érdemeket szereztek a nép- szövetség körül. Aztán néhány jelenet következik a conseil és assemblée legutóbbi üléseiről: Léon Blum gesztikulál és Edén szónokol a Palais Eledtoral pódiumáról. S végül néhány szám: 8.694 milliárdot emésztett föl a háború, évente 124 milliárdba kerül a békebeli fegyverkezés ... A népszövetség üzeme mindössze évi 149 milliót igényel. Tehát jó üzlet is. Az utolsó kép: az uj palota fényes homlokzata, glóriától övezve s fölötte az üdvözítő szó: Pax. Béke. béke! Legyen béke, akárhonnan induljon is ki: akár ebből a mesés márvány palotából, akár egy rongyos kis kunyhóból. Mert érezzük, hogy nem jutottunk közelebb a békéhez azáltal, hogy az emberiség 1918 után nagyot .akart és egy gyö- gyönyörü házat varázsolt Gentf határába. Érezzük, hogy a béke nem függ a fényes külsőségektől, hanem a belső egyszerűségtől, ami meghozza a népek igazi testvériségét. Addig is érdemes bejárni egy vasárnap délután a Népek Szövetségének uj hajlékát: kifogástalan vezetés mellett és díjtalanul]. (Genf. szeptember.)] Nagyalföldi városképek Bolyongás Kiskunfélegyházától Hódmezővásárhelyig ahol nincs munkanélküliség ................f i m W -..~]r iWIiHllilHUMi11II MÁR MEGJELENT A Tábortűz uj évfolyamának első száma. A magyar diákság és cserkészmozgalom lapja most lépett 8. évfolyamába. * Az egyévi előfizetési dij 20 Ke. * Itt a kedvező alkalom, diákok, cserkészek, hozassátok meg a Ti lapotokat. Megrendelhető postai levelezőlapon: Tábortűz szerkesztősége, Komárom, Masaryk-u.
