Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-22 / 217. (4066.) szám
tyxvit&M'J V »ACfÜAft'MlRUAií iyju t>Zfcpcemi>»ü’ ixuixi.t élszerepet vállalta az ősszel a párt szervezési területén lefolytatandó egységesítési munkában. Lelki egység után szervezeti egység — Az érsekujvári kongresszus kisugározta a lelki és politikai egységet és megteremtette a párt vezérkarát, de hátra van a belmunka, mely a párt minden szervezeti egységét a lelki egységen túl formailag is egyesítse, azaz a párt fundamentumát képező helyi szervezeteket most már egy párt szervezetévé alakítsa át. Ezt a munkát kezdjük el mai gyűlésünkkel. Tudom, hogy mint a párt egész szervezési területén, úgy itt Ipolyságon is azonos lelkiség formálja gondolatainkat s éppen ezért a munka, melyet végzünk, egyakaratu, egycélü, mely nem ismer más szempontot, mint az itteni összmagyarság és a vele sorsközösségben élő népek érdekeinek .minden fel- tételnélküli szolgálatát. — Tudjuk, hogy a csehszlovákiai magyarság igen fontos napokat él most át, melyek eljövetelével számoltunk s melyekre való tekintettel alkottuk meg egyesült pártunkat és itt örömmel állapítom meg, hogy a magyarság minden rétege megértette az idő parancsszavát s mellénk és mögénk állt. Kérem, hassa át az ipolysági szervezet minden tagját ez a meggyőződés s akkor mai munkánk lelkes, lendületes munka lesz, melyen egy győztest ünnepelhetünk: a magyar gondolat diadalát. A kisebbségi eszme a 6ÉSj2Sieíi0t5é§Seíi — S ma itt, Ipolyságon, ebben a magyar tradíciókat lehelő, ma határvárossá lett helységben foglalkozni kívánok néhány mondatban politikai viszonyainkkal. — Ismerjük pontosan az állam keletkezésének hisztórikumát, tudjuk pontosan, hogy a köztársaság alaptörvényeit, alkotmányát egy olyan nemzetgyűlés alkotta meg, melyben kizárólag a csehszlovák nemzet képviselői ültek. A nemzeti kisebbségek s közte mi magyarok is a legyőzöt- tek érzésével néztünk a békeszerzőüesek kisebbségvédő pontjaira és Genf jövendő garantáló szerepére. Sehol egész Európában nem akadt zöld asztal, melyhez mi is odaülhettünk volna mint tárgyaló vagy együttdolgozó fél. — A csehszlovák köztársaság berendezkedett s törvényeket hozott, melyek a csehszlovák nemzet nagyságát voltak az állam keretében hivatva megalapozni és kiépíteni s ezek a törvények, de különösen végrehajtásuk, akkori, de mai felfogásunk szerint is, nem voltak maradéktalanul egybehangzók a békeszerződések és kisebbség- védelmi egyezmények nemzetközi jellegű szellemiségével. Mi úgy magyaráztuk s ma is ez az egyedüli lehetséges erkölcsös magyarázat, hogy a békeszerződések kisebbségvédő pontjai a kisebbségek nemzeti birtokállományá- nak állagát voltak hivatva megvédeni, vagyis a többségi nemzet fejlődését nem ezek terhére, hanem ezek mellett párhuzamosan képzelték el. A politika nem rekrlmináció —- Felesleges volna most fejezetenként végigszaladni az elmúlt évek történetén, melyek részünkre csak veszteséglista jellegével birnak, mert tudjuk azt, hogy a politika nem rekrimináció, hanem állandó mozgás és fejlődés, melyek alkotórésze minden párt, mely tömegekre tud támaszkodni s mely mögött közvélemény áll. — A mi politikai álláspontunkat a többségi nemzet magatartása határozta meg. Bizalmatlansággal szemben csak bizalmatlansággal válaszolhattunk. Ellenzékiekként kellett indulnunk, mert eleve megbízhatatlannak minősítették azt a szervezkedést, mely öntudatosan magyar mert Tenni s mely szembefordult a marxizmus társadalmat romboló irányával. Megszerveztük a magyarságot s azokat a népeket, melyek megértették a szlovenszkói és kárpátaljai síkon mozgó sorsközösség érzését. Ezt a szervezetet az ellenzéki harc szolgálatába állítottuk, mert értetlenséggel szemben, az ellentétes belpolitikai célok irajvonalával szemben ezt parancsolta a nemzeti megmaradás gondolata. Benes elnök és Bodza megnyilatkozásai — Éveken keresztül keményen, meg nem alkuvóan hirdettük és hirdetjük ezt az irányt s hangoztattuk, hogy a köztársaság nem oldotta meg a kisebbségi kérdést és közte a magyar kisebbség problémáját* A többség részéről a nemzeti állam gondolatának ismételt hangsúlyozása és a kisebbségi kérdés tökéletes rendezettségének képzelt tényét domborították ki. így nem érthettük meg egymást soha. Az első fehér holló Hodza miniszterelnök tavalyi novemberi bemutatkozó beszéde volt, mikor kijelentette, hogy a kisebbségek kérdését is rendezni kell. Azóta újabb ofyan események, megnyilatkozások történtek, melyek arra engednek következtetni, hogy az állam hivatalos vezetősége belátta és elérkezettnek látja az időt, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni politikáján változtatni kell és pedig elsősorban az áTlam érdekében. — Ha leszűrjük a mai hangulatoffenzivá- ból a konkrét pozitívumokat, úgy Hodza előbb idézett kijelentésén kivül Benes köztársasági elnök néhány barátságos gesztusa, mint amilyen tegnap Uj- várott mondott rövid beszéde, valamint Hodza miniszterelnök pöstyéni beszéde ennek az irányváltozásnak egyedüli előhírnökei. A kormány magyarnyelvű napilapja, valamint a csehszlovák pártok egy-ikét képviselőjének megnyilatkozása részünkre nem lehet irányadó, mert ezek a magyar kisebbségi probléma megoldását szeretnék a maguk kis műhelytitka részére megmenteni úgy, hogy a műhely tovább virágozhasson. Azt hiszem, hogy minden józan ember régen túl1 van azon a dilemmán, hogy, ha a mostani időben sikerül a magyar nép Sorsának enyhítését, nemzeti egyéniségének méltóbb keretbe állítását kiharcolni, úgy az érdem a magyarságé-e, mely szervezetten vette fel a harcot, vagy azé a néhány megvásárolt ujságiróé-e, vagy csehszlovák pártba menekült képviselőé-e, akik maguknak az aktivista nevet kisajátították. Ez részünkre egyébként is mellékes, de ezt a mondatot el kellett mondanom, hogy a szinte sajtópergőtüz alatt álló magyar közvélemény higgadtan, vezércikkmentesen gondolkozhasson. — Mi a magyar kisebbség problémáját úgy látjuk, ahogy elénk tárul. Az eddigi kormánytöbbségek az állam egész apparátusát, az állam egész erkölcsi és anyagi felkészültségét a csehszlovák nemzet nagyságának, erősödésének, fejlődésének a szolgálatába állították. Nem vállalták ugyanakkor a kisebbségi német, magyar és lengyel nemzet ez állam keretébe jutott részével szemben ugyanezen feladatot és célt. Ezt a tendenciát nem tudták az aktivista német miniszterek sem enyhíteni, még ke- vésbbé megváltoztatni. A kisebbségek azonos célú törekvését saját szervezeti erejükkel a saját nemzetük felé, az államhatalom bizalmatlanul nézte és lehetetlenné tette. A magyar követelések Az eredmény ma az, hogy a köztársaság magyar néprajzi területe legalább külsőleg elvesztette magyar jellegét, holott törvények és miniszteri rendeletek ezt elő nem írják és el nem rendelik. Pozsonyban 20.000 magyar nem használhatja nyelvét, Kassán 15.000, az állami vasutak sehol magyarnyelvű feliratot nem alkalmaznak, a posta ugyanúgy, a magyar községeknek csehszlovák nevük van s a magyar városokban az iparosok és kereskedők kénytelenek csehszlovák cégtáblákat használni, a hivatalok mind, kivétel1 nélkül államnyelven leveleznek a felekkel' is. Ebben az ügyben nyújtottuk be nyelvjogi és a nyelvjoggal kapcsolatos kulturkérdé- seket felölelő memorandumunkat, melyet a közvélemény tévesen minősített olyannak, mely a mi kulturköveteléseinket tartalmazza. Ez a memorandum nemzetpolitikai követeléseink egy részét tartalmazza, melyek legnagyobb része az érvényes törvények alapján „tollvonással" rendezhető. A toll vonás megkönnyítése érdekében tettük. —' Aki a közélet sodrában él s akinek kezén napról-napra megfordulnak a nép Ügyes-bajos sérelmei, az iskolai sérelmek tanéveleji epizódjai, aki ismeri a magyar etnikum súlyos szociális helyzetét a földreform csehszlovák szellemű végrehajtása miatt, aki végigjárja a szenvedő féllel együtt az állampolgársági kérvények kál- váriás útját, az érzi és tudja, hogy gyökeres felfogásbeli reformra van szükség, ha ja kormányhatalom a magyar kisebbséget végre a többséggel azonos sorsú polgárrá akarja tenni. | „a tollvonás intézkedéseit várjuk elsősorban1* Meg kell mondanunk, hogy eddig még nem történt semmi, csak kijelentések hangzottak el, melyeket követhetnek cselekedetek. Mi várjuk a tollvonás intézkedéseit elsősorban. S azok figyelmébe, akik kezdeményezik a magyar kisebbség ügyének rendezését, még egyet állapitok meg. Helytelen szellemiségben nevelik a csehszlovák ifjúságot. Azok a magyar fiuk, akik Cseh- és Morvaországban katonáskodnak vagy tanulnak, ismetelten panaszkodtak nekem, *ogy az iskolában úgy tanítják, hogy a magyar faj ázsiai faj, mely Európában már kihalóban van s mindössze 5 millió él belőlük. Súlyos hiba egy nemzet tagjainak hibás képet adni és belenevelni olyan tudatot, mely téves, alaptalan és gyülöletébresztésre alkalmas. Akik a belpolitikai megbékélésen túl egy magyar-csehszlovák nemzetközi megbékü- lés alapvonalait keresik, ezt a szempontot nem hagyhatják figyelmen kivül. A kiegyezés elvi alapjai — Kijelenten, hogy a magyarság, mint ed-1 diig is bármikor megtette volna, a becsületes, segíteni akaró kezet el tudja fogadni, de csak egy olyan megegyezés érdekében dolgozhat, mely visszaadja a csehszlovákiai magyarlakta vidék magyar jellegét, mely biztosítja a kisebbségi magyarság nemzeti fejlődését és azt a természetes jogát, hogy ur lehessen a saját portáján. Nincs még itt az idő, hogy ezeket az általánosan megfogalmazott mondatokat részletekre szedjük, de erre is bármikor hajlandóik vagyunk, ha a politikai fejlődés elhozza ezt az időpontot. Még egyet hozzá ikeill fűznöm, a magyar kisebbségi kérdés megoldása nem lehet személyi megoldás, nálunk nincs versenyfutás miniszteri szék után, mi csak tárgyi megoldás érdekében vállalhatunk munkát. A csehszlovák köztársáság jövőjét csak úgy tudjuk elképzelni konszolidáltan, ha az állam- politika letér a kizárólagos csehszlovák irányról és aiz állam keretében élő minden nemzet életjogait, fejlődését vállalja csehszlovák imperializmus nélkül. A közép európai térben minden nemzetnek van egy speciális hivatása saját nemzeti hivatásán kivül, az, hogy Középeurópát tartsa meg a középeurópaiaknak, Ezt a hivatást csak megegyezés révén lehet teljesíteni, nem pedig nemzet harcával a másik nemzet ellen. Éreznie kell minden kis nemzetnek, hogy a germán-szláv nagyhatalmi erőik mérkőzésévé válik idővel Kö- zépeurópa, ha nem tudunk egymásnak levegőt, napot, életet biztosítani. — őszinte, bepetMieiteó szavaikat 'akartain mondáim, minit amilyen, foecefütetiee, nyúlt tekintetű a tálboranlk; a magyar táiboir, — Nem tudjuk pontosan, hogy í& politika útja merre fog a közeljövőben vinni. Ez nem tőlünk, ez a hatalomtól függ. Mi minden eshetőségre fel vagyunk készülve. Egy bizonyos, hogy ismerjük fogadalmunkat, melyet a magyar kisebbségnek tettünk. Ez a fogadalmiunk, meg saját megigyőiződéeiüink csak önérzetes, becs ültetés, magyiair utat feimer, melly áis/meni ia. feMőiseiégeit ia meinraetteil s amin/aik mindéin rétegével szembeni. Jarosis Aridoir pártelnök beszédét ismételten ímeigS'Ziakiibatta a tiöiraeg lelkes helyeslése s a beszéd végén a szónokolt a d'iszkiözgyüléa közönsége páratlan melegséggel ünnepeibe. Turchányi szenátor a kormánypártok pálfordulásáról A következő szónok dr. Tutncbá/nyi Imre szenátor volt. A mai belpolitikai helyzet pari áment i előzmény élre tekintett vissza s jellemezte azt a politikai légkört, amelyben most felszínre kerültek a magyar (kisebbségi kérdés megoldására vonatkozó tervek. Eddig a kormánypártok oldaláról mindig azt hangoztatták, hogy a magyarság követeléseinek nincsen komoly alapjuk, hiszen minden jogigényük teljesítve van, sőt a kisebbségek többet kaptak, mint amennyit számukra az alkotmány és a nemzetközi szerződések biztosítottak. Ezt szögezték ellenünk nemcsiak idehaza, hanem a külföldi fórumokon is, — a magyarság azonban igazának tudatában (kitartóan tovább halad a jogok követelésiének nyílegyenes utján. Panaszaink végre fel jutottak a legmagasabb helyre is s ennek az lett a következménye, hogy bizonyos hajilamdósiáig mutatkozik a magyar kisebbségi sérelmeik orvoslására. Aiz „aktivisták" — ki akarván használni a helyzetet — ők is hirdetni kezdik, hogy a kisebbségi (kérdés 'sürgősen megoldandó. Ezzel, múltjukkal ellentétben, fényesen igazolják, hogy igenis, orvoslásra váró, súlyos sérelmei vannak a csehszlovákiai magyarságnak és hogy minden tekintetben jogos és megokolt volt a mi eddigi, tizennyolc esztendős ellenzéki harcunk. A szónok ezután a hontalanság ügyével s fekolia- ügyi sérelmeinkkel, majd pedig az áffilaimvédieikni törvény nyomán 'előállott helyzettel foglalkozott. FQssy szenátor a magyar egység jelentőségéről Turchányi Imre mélyhatáeu beszéde után Füssy Kálmán szenátor emeülkediett szólásra.. A tőle megszokott szónoki flleindüllieittejli tekintett vissza a szlovenszkói magyarság álaimifordulat iitáni politikai szervezkedésének eseményeire, a két testvérpárt megalakulásának körülményeire. Utalt ama, hogy a két párt elejétől kezdve közös utón haladt és közös intézményekkel biztosította a szoros együttműködést. A pártegyesülés ténye jelentős előrehaladást jelent a jogainkért vívott politikai küzdelmünkben, amely igy áttitőbb erejű lesz és bízunk benne, hogy a kívánt siker sem fog elmaradni. Általános tetszés és helyeslés fogadta a népszerű szenátor befejező szavait, amelyekben, a magyar egység szent lángja lankadatlan ápolására hivta fed a hallgatóságot. Az ipolysági pártszervezet vezetősége Ezek után ünnepélyes hangulatban mondotta ki dr. 'Salkovszky Jenő a díszközgyűlés egyhangú határozataiként az ipolysági két helyi pártszervezet egyesülését. Indítványára a gyűlés egyhangú választással a következőképp alakította meg a helyi szervezet vezetőségét: Elnök: Antalicz István, tiszteletbeli elnökök: Polcsák Endre* Túri István és Kovács István, ügyvezető elnök: Tóth János, alelnökök: dr. Schmidt Károly, Gond a András, Pál István és Cserba Lajos, jegyző: ifj. Muladi István, titkár: Antalicz Lajos, pénztáros: Marczy Gyula, ezenkívül 14 tagú pártvezetőség és 30 tagú választmány alakult. — Az ifjúsági szakbizottság tagjai: dr. Szkladányi László, Gedeon József, Hoff- mann Jenő és dr. Daubner Mihály, a kulturális bizottság tagjai: Farkas István, Jambrikus István, Drábik Jenő* Salkovszky Imre és dr. Friml Gyula. A disagyülés befejezése effiőűt dr. Salkovszky Jenő ibartománygyülési képviselő azit indáitvá- nyozta, hogy tekintettel a katasztrofális eredménnyel végződött gazdasági 'évre, a gyűlés sürgős indítványt terjesszen a kormányhoz annak érdekében, hogy az adósságrendező intézkedéseket hatályosabbakká, tegyék, továbbá lényeges adóelengedéseket eszközöljenek és végül, hogy a gabonamonopóliumnak ez évre előirányzott árlevonásaitól tekintsenek el. A dliszközgyüüiáe az indítványt egyhangúlag eb fogadta s ezized a minden izéiben jód sikerült páirrtigyüiée végeit ért. Stockholm, szeptember 21. A svéd birodalmi gyűlés második kamarájának vasárnapi választásánál a szociáldemokraták győztek és csaknem elérték az abszolút többséget, A 230 mandátumból a szociáldemokraták 112-őt kaptak* míg eddig 104-tik volt. A másik szocialista párt, az úgynevezett Kilbon-csoport, amely előbb mint független kommunista párt lépett föl* megtartotta 6 mandátumát, míg a rendes kommunista pórt három mandátumot nyert és képviselőinek száma ötre emelkedett* A konzervatív párt további tizennégy mandátumot .vesztett és mindössze negyvennégy képviselővel rendelkezik a második kamarában. Az agrárok — mint eddig — 36 mandátumot kaptak és a liberális párt 27 mandátumot* A svéd szociáldemokrata párt győzelme után valószínűleg újra Hanssen volt miniszterelnök kap megbízást a kormány megalakitósára. Az uj kormánytöbbség n szociáldemokratákból, a nép pártból és az agrárpártból fog álbii s bizonyára határozottabban baloldalibb lesz* mint volt eddig* 2 .....................................................................................................................................................— A szociáldemokraták győztek a svéd választásokon A második kamara uj összeállítása Hanssen kap megbízást a kormányalakításra
