Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-20 / 216. (4065.) szám

18 ^M;GAI-A\\G^AR-mRLAr> 1936 szeptember 20, vasárnap* ASSZONYOK LAPJA Párisi divattudósitás — Vasárnapi divatlevél. —1 III CREED kollekciójában szintén az u], megváltozott vonal- vezetés dominál. A kabátok, robem a n teáink, szoknyák és ruhák egy árnyalattal megrövidül­tek. Creed azonban ezt a csöpp hiányt a bőség­gel pótolja. Harangszabással próbálkozik ő is e azoknál a modelleknél, a'hol meghagyta a szűk szoknyát, ott harangszabásn tunikákkal meg tu­nika-részekkel igyekszik a libegős és bő vonal illúzióját kelteni. Creed takarékosan bánik a díszítéssel, — kü­lönösen elől. igen egyszerűek a rulhái — s inkább az anyagokra helyezi a súlyt. Délelőtt angolos ruháit apró mintás tweedből vagy diszkréten köckásmintás szövettel kombinált sima anyag­ból készíti. Délutánra a posztó és a bársony a sláger. Mindkét anyagot önállóan és kombinálva is alkalmazza. A modelljeit általában úgy dol­gozza ki, hogy a szabás és a díszítés a szövet mintájának vagy esésének szépségét még inkább kiemelje. A diszitéssel igen óvatosan "bánik. A legtöbb szövetruháját csak pár különös formájú színes csattal vagy színes gyapjú zsinórral élén­kíti. A zsinórt a magas kivágás körül adja és az övét is két-bárom sor zsinórból készíti. Nagy szerepet játszanak az Őszi ruhadivatban a — zsebek. Éz a megállapítás nemcsak Creed modell­jeire vonatkozik, de általánosan igy van. A de­rékig szűk, onnan pedig fokozatosan kibővülő, sima szövetruhákon a legkülönbözőbb formájú zsebeket látni. Újdonság, hogy a felső és alsó zsebek között nemcsak nagyságban, de formá­ban is nagy az eltérés. Sok olyan modell készült- Párisban, amelyeknél a két felső zseb egyszerű, j bevágott formájú és csak szines paszpolirozás emeii ki. Ezzel szemben az alsó zsebek feltűnően nagyok és félkör alaknak vagy szines zsinórral behúzott pompadour-táskákra emlékeztető a for­májuk. Creed előszeretettel alkalmazza a bársony garnitúrákat. Bársonyból készült gallérral, magas kézelőkkel és övvel díszíti a fénytelen szövet vagy posztó ru-hamodelljeit. Az ilyen bársony- diszes ruhákra rendszerint bársony zsebeket ad. Érdekes volt égy sötétbarna posztóruhája, melyet két-három árnyalattal világosabb selyembársony állógallér, magas manzsetták. széles öv és mé­regzölddel bélelt, háromszögletes, elálló zsebek díszítettek. Creednél mint Tuhadiszitő elem, a bársony mellett még a szőrme és a szőrmeimitáció is nagy szerepet játszik. Bedolgozott szőrmecsikok. rőt művészies ara-beszkek jelennek meg az uj őszi ruhákon ée robe-manteau-kon. Mellénykével egy­bekötött kis szőrme bubigallérok élénkítik a sötét posztóruhákat. Délutáni posztóruhái szabás szempontjából alig különböznek a délelőttiektől. Ezek is derékig ezük felsőrésszel, ma»as kivágáeasl, deréktői le­felé mérsékelten bővülő harangBzoknyával készül­nek. Amennyiben harangszabáeu tunikával ké­szül a modell, a szoknya egyenes, szűk szabást mutat. Eltérés csupán az ujjaknál és a díszítés­ben mutatkozik. Míg a délelőtti ruháknál vállbán álls kipuffoeodó, sima ujjak láthatók, — a dél­utániaknál a nagy puffos, könyökig vagy csuk­lóig bő ujjak vezetnek. Ami a díszítést illeti, Creed Robespierfe és Danton kosztümjeit utánoz­za. A magas, visezahájló nyakú, direkt-oire sza­bású fekete, sötétbarna ée sötétlila posztóruhákat 1 finom beráncolt vagy beplisszérozott tüll zsabbók­kal és kézfejig alá hulló manzsettákkal díszíti. Fehér és csontszinü selyemtüllt alkalmaz. A be­vágott felső zsebek egyikébe tűzött tüllcsipkés zsebkendő fokozza az ilyen toalettek direktoire jellegét. Creed a kabátoknál és kosztümöknél is a direktoire irányzatot követi. A kabátjai — több­nyire fekete, rozsdabarna, sötét palackzöld, vagy sötét acélszürke árnyalatban — direktoire jelle­gű rövid, testhezszabott felsőrésszel, hátul bera­kott aljjal, szögletes magasított ujjakkal és két­részes: vieszahajtott állógallérból és széles ki­hajtóból álló gallérral .készülnek. A kabátok küiön érdekessége, hogy a gallérok nemcsak prémből, de sima bárso-nyból készültek. Hasonló, prém helyett bársonnyal diszitett modelleket nemcsak Creednél, de a többi divatkreátornál is láttam: ez ősszel és — minden valószínűség sze­rint télen is — elegáns lelhet az olyan kabát vagy kosztüm .is, melyet drága prém helyett — bár­sony diszit, Creed sima angol-kosztüm, majd sporthoz és utazáshoz készült nagy kockás paletóból és sima szoknyából álló komplók mellett, túlnyomó többségben alul igen kigloknizódó tunikáé kosz­tümöket és direktoire férfikabátokhoz hasonló frakk-kosztümöket készített. Az estélyi modellek között szintén sok frakkhoz hasonló szabású es­télyi-kosztüm kabátot látni. A legtöbb,jüket — a diplomata-frakkhoz hasonlóan — arany vagy ezüst himzés disziti. Igen szép volt egyik „Coctail Party“ néven bemutatott fekete lammé estélyi-kosztümje, mely­nél a kabát háromszögletű kihajtóját sürü arany- ■himzés diszitette. A kabát hátul kimondott „fecs- kefarkakba" végződött. Aranyiammá mellénybluz egészítette ki amelynek az volt az érdekessége, hogy elől egészen magasan csukódott, ellenben ujjatlan volt és — teljesen hát nélkül készült. „Eternel Feminin“ nevű délutáni kosztümruhája viszont fekete, celofánnal átszövött jerseyből készült és fekete-fehér csikós szaténból szabott, valódi „Incroyable'1 blúz egészítette ki. MOLYNEUX ez ősszel is hű maradt elveihez és mérsékelt, igazi „arany középút1' megoldású modelleket készített. Eltekintve a centiméter-öveitől, melyek­nél szines bőr alapon strassz számok és választó- jelek pótolják az igazi centiméter egyszerűségét L_ meg a pléd anyagokhoz hasonlóan nagykockáé gzövetkazaikjaitól, melyeket alul cakk alakban sötét prémmel szegélyez — a kreációi általában üszkréteknek és egyszerűeknek nevezhetők. A kosztümjeinél a térdigérő, erŐ6en kigloknizódó tunika-kabátok és a rövid harangszabáeu fodor- résSzel diszitett kis kosztümkabátok vezetnek. A kosztümujjak szabásánál tekintettel van a-kes- kenyválluakra és túlsúlyban szögletesen kiugró vagy bevarrásokkal kipuf.fosibott ujjakat alkal­maz. A váll megoldásától függetlenül — minden ujjat könyöktől kezdődően elszükitett szabással készít. Kabátoknál két végletet dolgozott ki. Az egyik egészen egyszerű s csak abban különbözik a ta­valyi őszi-téli kabátoktól, hogy valamivel rövi­dé b'b, egy gondolattal bővebb aljú és magasra félgömbök, bársony gallérral diszitett kivágásu. A másik Molyneux véglet viszont szőrmében dúskál. A szerény kis bársonygallérral ellentét­ben nagy, ezüstrókákból összeállított gallér dí­szíti. A róka aztán hatalmas, muffszerü manzBet- tákban és a kabát átcsukásánál két oldalt stóla formájában folytatódik. Az ilyen kabátmodéllhez Molyneux 4—5 darab ezüstrókát dolgozott fel. Természetesen nagyon szépek és hatásosak a ró- kadiszes, fekete, palackzöLd vagy sötét borvörös posztókabátjai, de — tekintettel a szükséges 8—4 darab ezüstrókára — minden valószínűség sze­rint inkább az egyszerű, báreonygalléros kabátjai lesznek a népszerűbbek. Molyneux még a kabátoknál is a komplémeg- oldás hive maradt. A kabátokhoz színben harmo­nizáló ruhákat vagy szoknya és kazak összeállí­tásokat készített. Égy fekete, bársony kihajtóé posztókabát alá például posztó mintával apukáit fekete marokéneelyem ruhát adott, melyet felhór csipke z6a'bbó ée manzsetta diszitett. A nappali ruhái egyszerűek maradtak. A leg­többnek dísze Molyneux kedvence: a zsinór és a rojt. Sportmhákra szines kapcsokat és a tiroli népviseletből kölcsönvett, filigránnmnkáju ezüst gombokat ad. övéknél csak annyiban változtatott, hogy az eddigi, hé ha 10—12 centiméter szélességű övék helyett a mérsékeltebb szélességűnket al­kalmazza. Mint epörtruhadisz a zsebek is jelen­tős Szerephez jutottak: Molyneux is érdekes for­A Tátra! Sokszor megálmodott, csodás álmokat vált valóra. Fagyos fenséggel ágaskodnak csipkés or* mai felhők feletti magasságba. Vörös izzásban bu- kik le a csúcsok komor bástyái közé a nap és fény­lő aranyszególyt forraszt körvonalaira. Aki először iterül el a Tátrába, ámulva csodálja misztikus rej­télyeinek, ragyogó szépségeinek feltáruló világát, a feketén meredő gránitfalukat, a magasban csillo­gó hófoltokat, szédülve néz le a Halastó, a Csorbái tó és a Tengerszem sima tükrére, mely nagy mély­ségből villan a szemlélő felé és messze kíséri tekin- tétével a habos felhőket, amelyek lomhán úsznak a síkságon át. Megismerni ezt a világcit annyit jelent, mint rab­jává lenni. De aki nem ismeri a Tátra őszét, az nem ismeri ennek az elbűvölő hegyvilágnak legszebb idejét. A Tátra ősze ragyogó, szép, napos és csodás. Vannak napok, mikor felhőnek még nyomát ee látni a su­gárzó kék égen. Szinte izzik a szikla, amikor per­zselő napsugárban másznak a Tátra őszi turistái a gránitgerinceken. Ée amikor felérnek a csúcsra, messze kalandozhat a tekintet, látni mindent a Tiszától a Visztuláig és csak a Nagy Alföld és a len­gyel sikság párába vesző távlata szab határt a nagyszerű kilátásnak. Van olyan nap is, amikor borús, szürke az égbolt már kora hajnalban. Még I látni ugyan a csúcsokat, de a völgy aljából versenyt kapaszkodnak már a hegymászókkal, a magaslati utakat járó turistákkal a ködfoszlányok éa bizony fürgébbek a turistáknál, gyorsabban érnek fel a hegycsúcsokra. Egyszerre azután süvöltő szól sza* kitja ketté a felhőrongyokat és sugárzó napfényben, fehér hópalástban tárul a turista elé a Tátra nagy­jainak valamelyike. Oly meglepőek, oly váratlanok és oly nagyszerűek ezek a pillanatképek, amelyek valami hirtelen kerekedett szélroham parancsára hol Itt, hol amott feltűnnek, hogy a szemlélő az ámulattól szóhoz ee jut. Turistának, hegymászónak derűs, felhőtlen időuen soha annyi élvezetben, annyi szépségben nem lehet része a Tátrában, mint ilyenkor ősszel, ködíoezlás idején. Ha rövid délutáni vihar, Őszi villámlás, égzengée reezkettetl meg a Tátra ősi fenyőit, utána a nap a Szalóki csúcs széles háta mögül küldi utolsó nyi­lait. Közeledik az este és az alkony elmossa a kör­nyező fák és a sziklák éles körvonalait, puha ár­nyékba borit mindent. Aztán lassan világosodik a beköszöntő éjszaka: az ég milliónyi apró lámpása mindmegannyi aranyos-ezüstös fényponttal töri meg az alkonyat édestestvérének, az éjszakának Sötét fátyolét. Széles, sziporkázó csillagnyáj, a Hadak Útja hömpölyög és osztja kétfelé a feketéekék eget. A Göncöl szekerét a GerlacMalvi csúcson állította meg a Gazda. Onnan, a Tátra legmagasabb pont­járól nézi legelő jószágait, a ceillagbárányokat. Egy-egy intésére a gondolatnál is sebesebben fut az eltévedt oeillagbárány után lombosfarku puli- kutyáia, a tüzesővás hullóceillag. Mélységes, álmothozó csend. Amint múlnak a percek, úgy olvad fel és tűnik el a patak zúgása, a fenyők suttogása, a szellŐ-surranás neezezéee. A hűvös, tiszta éjszakai levegő láthatatlan, gyantail­latos lepellel von be mindent. Aoéls zűr kébe borul a táj. Delel a csillagnyáj, szemük mozdulatlanul ra­gyog. És aztán a reggel: narancsszínű, verőfényes. A nap pirospozsgás arca felkuszik a fenyők tetejére és ringó fenyő-ösvényen jön felénk. Szinarannyal von 'be mindent és csillogó gyémánttá válnak te* kiütésére a harmatcseppek, gyémántporos lesz tőle a milliónyi fenyőtű. Sugarai megtalálják a legelrej- tettebb tisztásokat. S ebben a pazar világban paj­kosan libben fáról-fára a fürge hajnali szellő és borul felénk a fenyő illata. Halványodóban ugyan már a nyár emlékei, vé« glgszánto'tt rajtuk hideg kezével a feledés, de sem­mit se látni itt a természet őszi hervadásából. A Tátrában nem kell a természet lassú sorvadását el- siratni, szenvedéséről halk elégiát dalolni, mert az ősz itt ragyogóan szép ée ninos átmenete a tél­hez, amely egyszerre jön. Hszen már szeptember elején befedi a hegycsúcsokat a korai hó: fehéren világítanak le a fenséges ormok a völgybe ée ha elmúlik, úgy november közepe táján, az őszi Idő, ha a Tátra ezekben a napokban felhőben és köd­bon áll és ködmönének tépett foszlányai mélyen alá- nyulnak és elfonódnak a fenyvesek koronái közé, akkor ott a magasban, felhők mögött uj világ szü­letik: * novembervégi forgatag haroal közben té­májú zsebeket készített és aszimetrikusan varrjai őket a ruhákra. WORTH ! kollekciójában a blúzok és kazakok keltették a legnagyobb feltűnést. Sok újítást hozott Worthi elsősorban a gyapjucsipkét, melyből nemcsak délutáni, de angol komplékhoz alkalmas dél­előtti blúzokat is készített. Második szenzáció, hogy a blúzokat, melyek eddig a garderób legegy­szerűbb darabjait jelentették; a szokástól eltérően aprólékos díszítéssel élénkíti. Nemcsak áttört kézihimzéses, de fémszállal és szines selyem­fonállal hímzett blúzokat mutatott 'be. Ezeknél az egész vállrészt, sőt az ujjak felsőrészét is himzés •borította. Posztó vagy gyapjujersey modelljeit hajszálvékony hajtókákkal, zsenilia-sujtásozással vagy apukádéval díszítette. A délutáni és estélyi blúzok még díszesebbek: Bök köztűk a gyöngy­gyei, strasszal is szintjátszó pailettekkeí min­tázott. Ugyanez áll a térdig érő, oroszos kajakjaira azzal a különbséggel, bog? itt még a bársony ap- likáció és a prémszegélyezés is megtalálható. Estélyi kazakokat arany vagy ezüst szövetekből meg brokátokból készített. Worth estélyi ruháinál erősen szembetűnik az uj, hátüldiszltési tendencia. Ügy szintén a szok­nyák bősége is. Három estélyi ruha főcsoportot figyelhetünk meg nála. 1. Elől szűk szoknya, hátul turnürszerü disz. A szoknya szintén csak hátül bővül. 2. övtől lefelé teljesen szabadon eső ruhá. Elől itt is simán esik a szoknya és jó arasznyival rövidebb, mint hátul. 3. Ez a cso­port esik legközelebb a múlt évihez: csinőnél tpsfbézsírfiuló szoknya, amely csak a térdnél kezd kibővülni. Worth érdekes estélyi kabátokat mutatott be. Az érdekesség főleg az anyagukra vonatkozik: egyszínű posztóból készültek. Igen szép volt egy „Adriatique11 néven bemutatott tengerkék ezinü, lakkozott lammé estélyi ruhája, amely a hableá­nyók vonalait követve csípőig egészen szűk sza­bással. hosszú sima ujjakkal és magas nyakkal készült. De amint a fnannequlü megfordult, jött a nagy meglepetés: a ruhának eeészen derékig hiányzott a háta! Másik végletet képviselt ,.Valse de Víenne" nevű nagyon bő aljú, halványkék tüll- fodros és sárga tearózsadiSzes táncruha. „Tzare- vitch1* néven mutattak be egy arany alapon lila brokát kazakból és sötétlila uszálvos bársony szoknyából álló modellt. A ,Tarass Boül'ba11 nevű Worfch-kfeáéió arannyal hímzett zöld bársony frakk és merev esésű, zöld-sárga csíkos szatén alj Összeállitásu volt. DÍVATKÉPÜNKÖN szolid és jól kihasználható őszi modelleket mu­tatunk. Az 1. számmal jelölt palackzöld ezinü posztóból készült kabátnak például egészen egy­szerű a szabása. Alul mérsékelten kigloknizódó szabással készült. Nagy fekete gombok, rátüzött zsebek, breitsc'h'wanz-flzerüen préselt fekete bár­sonyból készült kerek gallér, manzsetta és öv di- szitik. Tavalyi kabátok átalakításához is igen alkalmas fazón, A második ábra kék-szürke kockás szoknyá­ból és kék posztó-kabátból álló összeállítást mu­tat. amely a koraőszi napokon délelőttre alkalmas uccai kompié. Hűvösebb időben pedig kabát és bunda alatt egy ruhát pótol. Zsanüia vitézkötés zárja és a gallérját ezü6tszürke bársony sál pó­tolja. A harmadik rajz elmosódótt mintás barna kabátot ábrázol. Direktoire jellegű a széles ki­hajtója. Érdekes átcsuk ód ássál zárul. Az utolsó ábra fekete sima szövetkosztümöt hord, sálezerü szilszkin gallérral ée magas manzsettákkal. RADVÁNYI MAGDA. hér pelyhekben hull alá az égnek könnye és a Tátra viharszántott ormaira lehull az első téli hó. De addig is, míg a tél eljön, szebbnél-szebb őszi képeket mutat a Tátra. Ha valaki azt kérdezné tőlem, mi a fenség, azt mondanám neki, nézze meg egyszer ősszel a Lomnici csúcsot a Tarajkáról. Olyan a Lomnici csúcs, mint egy trónján ülő király, szinte félve húzódnak meg mellette a többiek. Folytonos zene dic-söiti: a tarpataki vízesések zú­gása tölti meg az egész völgyet. Egy hatalmas szimfónia ez, olyan, mintha a természet őserői be­szélnének itt, olyxan, mint mikor az orgona zug, csakhogy itt az égbetörő csúcsok a gótikus oszlo­pai a nagy kék égnek, amelyen remek freskókat fest a futó szellő felhőecsetjével. A völgybe eresz­kedve egyre növekszik a zugás és egyszerre, az egyik utfordulónál feltűnik egyike a vízeséseknek. Á fenyőerdőből óriási sziklák között, melyeket ma­ga hozott ide, tör elő, fehér tajtékot hányva, őrül­ten rohanva a jeges viz. Az orgona fortieszimót ját­szik. Ez szebb, mint a pihenő tenger, szebb, mint a haragvó tenger, ez egyszerre nyugszik és tom­bol, egyszerre fenséges és 'bájos, egyszerre elragad és lesújt. Olyan, mint a szirén: csábit, hogy tönkre­tegyen, olyan, mint az őrangyal: figyelmeztet, hogy ne memj oda. És uj fordulónál uj vízesés. És a Nagy Tarpatak oly szelíden vágja át a Zergénél elterülő alpesi rétet, hogy nem is hinné az ember: más is tud lenni, mint csörgedező hegyi patak. Az üde, zöld pázsitszőnyeg mennyire különbözik a hara­goszöld fenyőtől és ismét mennyire a szürke szik­láktól és mégis: mily jóleső összhangban olvadnak egybe. És milyen nagyszerű, mennyire leigázyó, milyen gyönyörű látvány egy őszi vihar a Tátrában! Egy­szer, őszi hónapban fent voltunk az egyik hegy or­mán. Melegen tűzött a nap, tiszta kék volt fölöt­tünk az ég. A csúcsok tisztán emelkedtek a magas­ba egy végtelennek tetsző szürke tengerből, amely úgy 1500 méter magasban alattunk hullámzott és elfedte előlünk a kilátást a szepesi fensikra. Olykor- olykor, mintha valahonnan nagyon messziről jön­ne a hang, dörgött is az ég. Nem is sejtettük, hogy viharfelhő felett ülünk és az égiháboru éppen alat­tunk dühöng. Hiszen a felhőtenger, mely a csúcsok talapzatát nyaldosta, oly szelídnek, oly ártatlannak látszott. Mikor aztán lejjebb kerültünk és bele- másztunk & ködbe, alig volt időnk eszmélni és már áztunk is. A villámok pedig csapkodtak körülöt­tünk. Lent pedig valóságos vihar tombolt: felejt­hetetlenül nagyszerű látvány! Aki nem ismeri az őszi Tátrát, annak csak hiá­nyos lehet a képzete a tátrai természet szépségei­ről. amely ilyenkor, ősszel, nyilvánul meg a legerő­teljesebbén, a legragyogóbban. és<z> o, ifUuf&s látmími Irta: Dr. Nemény Vilmos (Késmárk)

Next

/
Thumbnails
Contents