Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-20 / 216. (4065.) szám
1936 szeptember 20, vasárnap* 17 Feltámad „a kéziszedés" Móricz Miklós, a kiváló tudós és publicista uj, gyors szedési eljárást talált fel, amellyel a szedő a leggyorsabb szedőgéppel is versenyezhet szővel és a ves&zőre következő e a rendesnél szélesebb szóközzel együtt egy mozdulattal veheti ki a csatornából a szedő, ammgy is meggyorsult kézmozdulataiból hatot egy mozdulatra egyszerűéit. Az uj gvore kéziszedés ezerint a szedő nem rak minden egyes betűt külön a sorzóba, hanem körülbelül egy ujságsornak megfelelő betiimennyiséget alakit sorrá a ke* zében és például egy rendes oktáv könyvsort kétszerrö teez le. j Budapest, szeptember 19. Egy találmányról van szó. Találmányról, amely minden valószínűség szerint forradalmaeitanl fogja a nyomdaipart. A feltaláló dr. Móricz Miklós s találmányának lényege: uj szedési eljárás. Dr. Móricz Miklóst nem kell bemutatnunk. A kiváló tudós publicista és statisztikus — a kassai iparkamara egykori titkára — munkásságát a magyar közönség éppen úgy Ismeri, aminthogy a Szakkörök elismerik. Most el fogód ottan látogattuk meg, amikor hírét vettük, hogy a feltalálók sorába lépett. Nem "éppen a feltalálókkal, de magukkal a találmányokkal szemben az ember mindig ol fogód ott. Úgy néz a találmányra, mint a csecsemőre, akiből minden lehet: valaki, aki uj utakra vezeti a világot, valaki, aki romlásba dönti, vagy a legszebb reménységek ellenére is csak átlagemberré válik. Találmány lövőjét helyesen megjósolni talán éppen olyan dolog, mint azt kitalálni. Nem csoda, ha a nyomdai szakkörök óvatoskodnak kijelentéseikben, de minden óvatosságuk ellenére ki- csendül véleményükből, hogy igen na.gv dologról van szó s a találmány alkalmas arra. hogy forradalma- sitsa, teljesen uj alapokra helyezze a nyomdaipart. A kéz utoléri a gépet Azt ma már mindenki tudja, hogy a betüsze-J désnek két módja van; azt is tudja mindenki,| hogy az vagy kézzel, vagy remek konstrukciójú jj szedőgépekkei történik, A kéziszedő rekeszekre osztott szekrényből szedi össze a betűket, a gép- szedő pedig olyasféleképpen szed mintha iró- gp-oen írna s amikor egy sort. kiszed, ki is önti a sert egyetlen darabbá. A kéziszedő ezerkétszáz korrigált betűt köteles kiszedni, az árszabály szerint, eery óra idő alatt: a gépszedő a gyakorlatban különböző lelki okoknál fogva nem szed ki többet ötezer, ötezerötszáznál. így állván a dolgok, az ember első pillanatra el sem tudja képzelni, hogy mit lehet még ezen a téren feltalálni, amikor az egész szeáésügy pénzkérdés. Kis nyomda kézzel szedet, nagy nyomda gépekkel, mert van pénze a drága szedőgépeket beszerezni. Az elképzelhetetlen abban van. hogy a dr. Móricz Miklós által feltalált uj eljárással a kéziszedő több mint háromszorosára tudja fokozni munkateljesítményét, meg tudja közelíteni a szedőgép gyorsaságát, mert elérhet 3600— 4000 betűs gyorsaságot Eléri minden kapkodás, minden gyorsított, izgatott mozdulat nélkül, szépen, nyugodtan, egyenletesen. A találmány egy esztendő alatt 'érte el végleges formáját, egy egészen ujtipusu betűszedő-szekrény alakjában. Alig foglal el nagyobb helyet, mint egy írógép. A régi szedősizekrény hatalmas tábla, amelynek rekeszéből csak a hosszú kézzel megáldott szedő tudott messzeségórzés nélkül nyúlni a legtávolabbi sarokba. Itt minden együtt van, alig egy kis kézmozdulatra. Szakszerű leírás helyett, ami Legtöbbször érthetetlenné válik, elégedjünk meg annyival: a szedőszekróny helyes kis fadoboz, amelyből jobboldalt sinek bújnak ki s a sínekben a betűk. A sínekben, a fadobozba rejtve, egyszerű rugóit, amelyek segítségével pótolni lehet a felhasznált betűk sorát Ennyi az egész ? Ennyi az egész, lényegében, és éppen ez az egyszerűség a legcsodálatosabb benne. És ez a kis szekrény, ezekkel a betű-fogsorokkal, komoly versenytársa a hatalmas szedőgépeknek. Olcsóbb, mint a gép Szinte hihetetlen. Ez az érzése minden szaklátogatónak is, csak amikor látja, hogy a szedő milyen boszorkányos gyorsan, milyen egyszerűen, miiyen természetesen dolgozik vele és miként használja fel a racionalizálásnak még egyéb, részletezésre most nem alkalmas elgondolásait, leesik az álla, papirost és ceruzát kap elő és számol. És a számolás végén arra az eredményre jut, hogy ez a szedési eljárás olcsóbb, mint a gépes, még akkor is, iha nem számítja bele a gépek árának amortizációját. Mert a gépeket fenntartani, üzemanyaggal ellátni, számukra nagy helyiségbért fizetni, költ- f ■séges. A szakemberek megállapították, hogy a szedő-[ szekrény és a hozzátartozó eljárás birtokában í nem érdemes költséges gépszedő-üzemre berendezkedni. * Azt kérdezzük Móricz Miklóstól, hegy miképpen jutott a fölfedezés gondolatára? — Az ujságirómesterségnek — mondotta — a nyomdai része is mindig nagyon érdekelt s volt rá alkalmam, hogy a kéziszedés miniden csinját- binját megismerjem. Képtelenségnek tartottam, hogy egy betűnek a szekrényből történő kiemelése és a ,.sorozóba‘‘ illesztése három másodpercet vegyen igénybe. — Lapom tördelői, szedői tudták, hogy uj szedési rendszerrel kísérletezem, s a remek székely Égető nevű tördelőnk azt mondta egyezer nekem erre : —1 Hiába csinál a szerkesztő ur akármit, azt nem tudja megtenni, hogy két t betilt tudjak egyszerre felvenni a rekeszből. — Téved, kedves Égető, — feleltem neki. — Én nem két t betűt, hanem harmincnyolc 'betűt tudok egyszerre a kezemben tartani. — Az uj gyors szedési rendszernek csakugyan ez a leglényegesebb újítása. Eldobja az ősi szedő-mozdulatokat és újakkal, egyszerűbbekkel, könnyebben megtanulhatókkal, gyorsabbakkal helyettesíti őket Az uj szedőkészülékben a betűk sorokba rendezetten állanak, a szedési felület nem nagyobb, mint az írógép billentyűzete elől, a szedőszájnál a szedőkéz annyi betűt vehet le és illeszthet a. kezében alkotott sorhoz, amennyire éppen abból a betünewiből szüksége van. A kettős hangzók, a gyakrabban előforduló ragok, a legfontosabb kötőszavak mind külön betücsatornában áLlanak, s az, hogy például a „hogy“-ot az előtte álló vesz-. Amikor az iró maga — Nagyon örülök különben annak, — mondja a további beszélgetés során Móricz Miklós —, hogy ezzel a kéziszedéssel, ezzel a magyar szedési eljárással kapcsolatban ki lehet emelni a feledésből egy kiváló régi magyar nyomdavezetőnek, a marosvásárhelyi, tehát valószínűen székely Imreh Sándornak a nevét, akire engem Kner Imre figyelmeztetett. Imreh Sándor a múlt század hatvanas éveiben foglalkozott a magyar szedés gyorsabbá tételének gondolatával és eredményeit már 1870-ben közzétette, de azok l a szaklapokban minden hatás nélkül tűntek el. ő kiét oldalról is igyekezett megközelíteni a probléma megoldását. Az egyik az volt, hogy rendkívül nagy fáradsággal megállapította, milyen betüpárok fordulnak elő a magyar nyelvben a leggyakrabban. Húsz ilyen bettipárt talált, — közöttük a legtöbb kettős hangzót is, de ezek közül kikapcsolta a ty-t és zs-t. mint amelyek valóban ritka hangzásuak — és azt tanácsolta, hogy a betüöntődék ezt a húsz bettipárt öntséík együtt, egy darabban és ugyanígy a leggyakrabban szükséges írásjeleket is a hozzájuk tartozó, az azokat megelőző és követő szóközökkel együtt. Ezenkívül pedig a magyar nyelv természetének megfelelően átalakította a szedőszekrényt, amely szerinte régi formájában megfelelhet az indo- germán nyelveknek, de csak nagyon nehezen használható a magyar nyelv számára. Akkor az ő tanácsai elvesztek, — ma ellenben, az uj rendszerben ezeket is igen jól fel lehet használni. — Azt remélem, hogy az uj rendszer gyorsan Nincs többé sajtóhiba — A szedés sok egyszerű mozdulatnak a sorcv zatából áll és az nj magyar gyors kéziszedésí rendszer ezeket a mozdulatokat valamennyit egyszerűbbé teszi s a számukat is csökkenti; így példáiul nincs szükség arra, hogy a szedő a rekeszből kivett 'betűt a levegőben fordítsa meg a szignaturájával a betűn levő bevágással felfelé, hogy az jó.l illeszkedjék a sorzó többi betűihez. Sőt, az uj rendszer szerint a szignaturára, erre a bevágásra nincs is szükség. De nemcsak hogy gyorsabb lett a szedés, hanem a sajtóhiba Lehetősége Í6 a lelhető legkisebbre csökken. Az uj rendszer kiküszöböli a sajtóhiba fizikai okait és csak a lelkieket hagyja meg. A szedő látja, mit vesz ki a sorból, s ha egy sor i betű -között csak egyetlenegy fordított betű van. az már valósággal kiabál. A szedőtől az uj rendszer szerint ugyanazt a hibamentes szedést lehet megkívánni, mint ahogy nem használhatnánk olyan gépirónőt, aki íii- I búkkal ir. szedheti a munkáiét I fog terjedni, mert az átrendezés költsége nagyon kicsiny, — hiszen a szedési anyag teljesen a régi marad s csak éppen a kettős ék uj elem benne — és mert a kéziszedé6nek a gépszedéssel való versenyében nagy szövetségese a könyvművészet. Az évszázadokon át kialakult és kiforrott nemes könyvművészetnek a kéziszedés a letéteményese s ha az utóbbi évtizedek alatt a szedés lompossá, hanya.írgá, éktelenné lett, akkor ezért a szedőgépek lélektelen munkája a felelős. Az uj rendszer, amelyet, remélem, mindenütt magyar rendszernek fognak nevezni, a kéziszedés művészetének uj elterjedését és bizonyos mértékben a feltámadását hozza meg. Amellett pedig uj lehetőségeket is teremt a- gondolat terjedése számára, mert olyan olcsó és olyan egyszerű, hogy segítségével ott is be lehet rendezkedni szedésre, ahol arra eddig nem volt mód. Mi akadálya volna annak, hogy az írónak, a tudósnak a felesége és a leánya, vagy maga az iró és a tudós kiszedje a munkáját és C3ak nyomtatni vigyék a nyomdába, mint ma a kenyeret a pékhez ? Az uj rendszer alapján majd újra megjelenhetnek, azok a munkák is, amelyek nem bírnák el két- három-négyszáz példánynál többet, mert ezek a müvek nem a nyomtatást és a papirost, hanem a szedés költségét nem bírták el. így lendületbe jöhet a kis nemzetek tudományos irodalma is, mert az uj rendszer kiszélesíti a gondolat akció- rádiuszát. A KIADÓ SZOBA Irta: Sikorszky Sándor A vidéki kaszinó anekdotázó társasága — a tavaszi nap éltető sugarainak hatása alatt —■ vidám, bohókás, ártatlan kalandokról és a bútorozott szobák romantikájáról eszmét cserélt. Ennek a meghitt és kedélyeskedő vitatkozásnak a hatásán — a helybeli szolgabiró rontani igyekezett, amikor csibukját letéve így szólt: — A bútorozott szobák romantikája — egyszerű mese; a bérleti szerződés mint üzlet: nem érdekes, annál kevésbé romantikus. — Ezt a nézetet nem osztom — mondá a szol- gabirót mindig megkontrázó járásbiró, — engem az első bútorozott szobám bérletéhez olyan felejthetetlen szép emlékek fűznek, amelyeknek felelevenítése — bizonyára másokban is hasonló emlékeket ébreszt... *' Esetem a beregszászi bírósághoz aljegyzővé történt kinevezésem idején történt. Sárosból indultam hóditó utamra: a sárosiakat jellemző vig kedéllyel, biztos fellépéssel és minden akadályt leküzdő vállalkozási kedvvel. Első állomásom székhelyére örömmel mentem, mert Beregszász híres volt: kedélyes társadalmi életéről, hóditó szépségű asszonyairól és bájos leányairól. Ez a hite szülte ezt a szép nótát; Túl a Tiszán van egy város Beregszász, Volt szeretőm néha kettő, néha száz. Volt szeretőm néhány száz is, Be‘ jó volna most egy szál is, — ha volna! Vasárnapra ébredtem: az eperjesi-villechegyi, borkúti, cemétefürdői és sóvári kirándulások boldog vasárnapjainak szép emlékeivel... Első utam a várost átszelő Vérke-folyó partján épült Kaszinó éttermébe vezetett, ott sörözött és kedélyeskedett a város szine-java, ott mutattak be a város notabilitásainak, akik között mindjárt akadt ismerős barát, sőt a jó vidéki szokás szerint: egypár atyafi is. A bemutatkozás pompásan sikerült, az ismerkedés késő esti órákig tartott. A lakáskeresés másnap következett. Almosán, kissé fáradtan és unottan jártam öccáról-uccára, keresve a jellegzetes cédulákat, amelyek a bútorozott szobák tekintetében útbaigazítanak. Egy szűk uccába fordulva villaszerűén kiépített földszintes ház ablakában feltűnően szép nőt pillánatottam meg. Magas termetére művészieden szabott fekete pongyolájával —. amely teltének finom vonalait teljesen kifejezésre Juttatta, — hullámzó szőke hajával és sápadt arcával egy olyan képnek a benyomását keltette, amely kép a szűk ucca hangulatától teljesen elütött és engem bámulatra késztetett. Ámde a szép nő észrevéve bámészkodásomat és csodálkozásomat, az ablaktól eltávozott. A bájos és elragadó kép hirtelen eltűnt. Egy pillanat alatt határoztam. Lakáskeresés ürügyével a házba megyek, a szép nőt meg kell ismernem. A véletlen is segítségemre jött, mert a ház kapuján megpillantottam a keresett cédulát az óhajtott tartalommal: „Csinosan bútorozott szoba, teljes ellátással azonnal kiadó!" A kapun belépve, az előszoba ajtaján Sz... Gábor főgimnáziumi tanár névjegyére lettem figyelmes. Alig volt időm a helyzet szülte gondolataim rendbehozatalára, az előszobaajtó kinyílt és előttem állt a szép nő, a maga valóságában és pompájában. A helyzettől, az eszményi szépségű nő látásától kissé megzavarva, pár másodpercnyi csend után bemutatkoztam: — Tarkeöy Ákos bírósági aljegyző vagyok, a kiadó szoba miatt bátorkodom zavarni. Erre a nő megszólalt... Gyönyörű hangja még most is muzsikál... Elragadó kedvességgel betessékelt, majd a kiadó szobát megmutatva a következő sokat jelentő szavakkal ajánlotta figyelmembe: — A szobában eddig a férjem kollégája lakott, akit nemrég elhelyeztek, őszintén megvallva én az albérlők személyében változatosságot szeretnék; ezúttal a jogászbérlő nagyon megfelelne, mert a hivatások és ezekből folyóan a nézetek és vélemények különbözősége — kisvárosi hangulatunkat kissé felfrissítené ... Engem a férfiak vitatkozása, szellemi harca nagyon érdekel... Boldogságtól sugárzó arccal hallgattam a szép nő szavait és biztatását, természetesen — a szobát rögtön bérbevettem. Amikor a bájos nő a szerződés megkötésének jeléül hófehér kezét kézcsókra nyújtotta, nesztelenül, csendesen ránknyitott a férj — a tanár ur. — Szervusz, Ákos, Isten hozott — szavakkal üdvözölt és megölelt. Ez a meleg fogadtatás jól esett, de kissé zavarba hozott, mert hamarjában nem tudtam elképzelni, hogy a tanár ur honnét ismer és miért ez a kitüntető kedvesség? Ám szavai nyomban felvilágosítottak, amikor a vasárnapi kaszinói találkozásunkat szóba hozta és amikor a közös sárosi ismerősök iránt érdeklődött Igazán boldognak fejezteni magara, Bánátokra találtam, egy gyönyörű asszony közelségében — szoba teljes ellátással biztosítva: kivánhatott-e ennél többet egy bírósági aljegyző? Boldogságom kellemes érzete azonban nagyon hamar mulónak bizonyult. Mikor a tanár úrral közöltem, hogy a bérlőjük lettem, az én kedves Gábor bátyám arcáról a mosoly eltűnt, a lelkes fogadtatásból engedett és közlésemre elég hűvösen igy válaszolt: — Magától értetődő, hogy házunkban szívesen látunk, barátságomra mindig számíthatsz, de a szobáról mondj le, mert a „sárosi gavallér" albérlőnek nem „kívánatos" elem. Kérlek, ne vedd ezt rossznéven, ezzel nem akarlak megbántani, de hát ez az én elvem, ebből nem engedhetek ... A férj és a tanár ur „elvi álláspontja" annyira elszéditett, hogy zavaromban azt sem tudtam, hogyan és mikor kerültem az uccára? Megszégyenítve, letörten botorkáltam a sáros ucákon, végül a város ellenkező irányába jutva egy eléggé elhagyatottnak látszó házban hirdetett szobát kibéreltem, nem törődve annnak berendezésével, sem a tulajdonosnőnek külső kinézésével. Csendes otthonra vágytam, ahol távol a város zajától — hirtelen elveszett boldogságomat megsirassam.,, Pár nap múlva a tanár úrtól a következő tartalmú levelet kaptam: „Kedves Barátom! Lakcímedet nagynehezen kinyomozva, értesitlek, hogy látogatásod óta ismeretlen, eddig nem látott vendég költözött családom körébe: — az egyenetlenség és viszálykodás képében. Feleségem csupa dac, szeszély és idegesség. Számitok baráti segítségedre: jöjj azonnal és vagy foglald el a kiadó szobát, vagy lehetőleg jogászbérlőt hozzál, ölel elvhü barátod Sz ... Gábor." Rohantam. Még nem tudtam, hogy mit fogok tenni, de éreztem, hogy az első „jogesetet" fényesen meg kell oldanom, mert esetleg ettől függ a jövőm ... Mikor a tanár urék házába érkeztem, szomorú kép tárult szemeim elé. A szép nő sápadt arca szomorúan fájdalmas kinézésű, kisirt szemei beesettek. A tanár ur fanyar mosollyal üdvözölt: — Ugy-e, van már megfelelő lakásod? — Ezzel a kérdéssel mintegy a válaszomat szuggerál- ni látszott. A szép, de szenvedő nő kérdése igy hangzott: — Maga — a férjem különös eljárása miatt — bizonyára még raost is rendes, lakás nélkül yanl Ezekből a kérdésekből és a tanár urnák hozzám intézett leveléből a házaspár óihaját és szándékát kiolvastam és bár lovaglás kötelességem lett volna a szép nő titkos óhajának megfelelni, én inkább — még most sem tudom, miért —- a tanár ur: a szegény, meggyötört férj segítségére siettem ezzel a kijelentéssel: — Engedjék meg, hogy bohém természetemre valló eljárásommal a házi békét és nyugalmat talán megzavartam. Nekem már akkor volt lakásom, amikor elsőizben ide jöttem. Én csak a jobb, szebb és vonzóbb lakáskeresés ürügyével — véletlenül kerültem a házba, nem is sejtve, hogy a város legszebb asszonya az én nagyra- becsült Gábor barátomnak a bájos felesége.. * Ez a kissé erőltetett, de mégis őszintén hangzó nyilatkozatom feltevésemet igazolta, mert a tanár ur megbékülni látszott, merész, de érthető ötletem a szép nő hiúságának hizelgett..« Legközelebb a jogászbálban találkoztunk. Én — mint főrendező — a szép nőt a bálterembe vezettem, ö hozzámsimulva hamiskásan ezt súgta: — Szobánk még most is üres. Férjem bizonyára a suppé alatt ismételten közölni fogja, hogy a szoba a sárosi gavallérnak is rendelkezésére áll... Kérem, ne önérzeteskedjék, ne legyen büszke, hanem mielőbb jöjjön... tárt karokkal várjuk... Az örök keringő ütemeire a szép asszonyt magamhoz szorítva a tánctermen sokszor végig- siklottunk; a gyönyörű est emlékére egy vérpiros szekfüt kaptam, melynek bóditó illatát soká éreztem és amely virág számtalanszor eszembe juttatta kedvenc nótámat; Akkor nekem az a virág, Volt majdnem az egész világ; Beszélt nekem szerelemről, El nem múló szerelmünkről. * * — Elbeszélésed eléggé valószínűtlen homályos és hiányos, — szólt a szolgabiró. — A szép beregszászi asszony históriája befejezetlen, nem tudjuk, hogy a „sárosi svihák" a szép asz- szonyt meghóditotta-e, mert a vérpiros szekfü mint emlék és eredmény — nagyon sovány... — Mindent elmondtam, amit egy gavallér és lovaglás ember elmondhat, — válaszolt a járásbiró, — a többit a fantáziátokra bizom; esetemet annak bizonyítására mondtam el, hogy ..« szerettem ... nem csalódtam... és a szép napokat el nera felejtettem.
