Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-19 / 215. (4064.) szám

6 1936 szeptember 19, szombat LEGÚJABB SPORT tmmm&mmHmüWfKKmBmaamm Fényesen sikerült a magyar olimpiai uszócsapat pozsonyi rajtja Pozsony, szeptember 18. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A magyar olimpiai vizipolóválogatott és a BEAC uszógárdája Csik Ferenc olimpiai bajnokkal, Gróf Ödönnel és Lengyel Árpáddal együtt pénteken délután mu­tatkozott be a pozsonyi közönségnek* A PTE rendezésében lezajlott versenyt ezer főnyi kö­zönség nézte végig a Lid.ó-strandfürdő verseny- uszodájában. A magyar versenyzőket Pozsony város ne­vében dr, Förster Viktor alpolgármester kö­szöntötte, mig a CsMIISz nevében Morávek Gyula elnök mondott üdvözlő beszédet. A be­szédek elhangzása után a PTE selyemzászlajá­val és a MTSz emlékérmeivel tisztelték meg a magyar uszóolimpikonokat. A verseny eredményei: 100 m. gyorsuszás: 1. Csik Ferenc 59.8 mp., 2. Kiss (BEAC) 1:04 p. — 100 m. hátuszás előnyverseny: 1. Lengyel 1:14 p. (scratch), 2. Wahl 1:26.8 p. — 200 m. gyorsuszás: 1. Gróf 2:20.4 p., 2. Kovarik 2:25 p. A kisérő műsor számai: 33 egyharmad m. ifj. gyors: Weinstabl 25 mp. — 100 m. mell: Thein 1:33 p. — 66 kétharmad m. ifj. gyors: Gömbös 54 mp. — 100 m. ifj. gyors: Szomor 1:18 p. 11:0-RA GYŐZÖTT A VILÁGBAJNOK­CSAPAT A verseny utolsó számaként bonyolították le a vizipolómérkőzést. A magyarok az olimpiai csapatot állították fel a következőképpen: Bró- dy — Hazai, Homonnay — Halassy — Brandy, Németh és Bozsi. A második félidőben Németh helyett Sárkány játszott. A pozsonyiak a kö­vetkező felállításban vettek rész a küzdelemben: Holczer I. — Schmuck II., Schmuck III. — Krotz mérnök — Heiling, Holczer II. és Rajki. A második félidőben Holczer II. helyett Podzi játszott. A verseny gyönyörű időben folyt le. A magyar csapat állandó fölényben volt s a pozso­nyiakat csaknem folyton kapujukhoz szegezte. Az első félidő 5:0 arányba végződött a ma­gyarok javára. Az első gólt Németh lőtte, majd Brandy s újból Brandy, utána Bozsi s végül Né­meth állította be az első félidő eredményét. A második félidőben a magyar csapat újabb hat gólt lőtt, úgyhogy végeredményben 11:0 arány­ban nyerte meg a mérkőzést. A második félidő góljait Homonnay, Brandy, Halassy, majd is­mét Brandy, Homonnay és Halassy lőtték. — NEM HELYEZIK UZUMBE A K0R0MPA1 VASGYÁRAT. Kassai sz.eirfkteatÖségdiinik Jetemül telefonon: Az utóbbi időbein olyan h'inek kerül­tek forgalomba., hoigy a korompai vasműv,eike.t éis a szilovrakai bányaüzemeit ujira üzembe beiiye- ziiik. A hirek szerint egy tőkeerős vállalat vette meg aiz emliiteitt ipartelepeikéit. A táitraaljaii nem- zieitigazdiagiátgii zsu.pa most iMetéíkes helyekre • foir- dailit jnfoirmációéirit. Ott azt a felvilágosítást kap­táik, hogy 6zó sincsen a korotm/pai vasművek és a szlo'vinkiaá bányáik újra valló üziembeihieilyezié- &érőil. Az erröil szóló hirek teljesen alaptalanok. xx Emil Ludwig: A Nílus. Emil Ludwig, a kiváló német iró volt az, aki elindította a regényes élet* rajzok lavináját nagysikerű Napóleon-, Goethe- és Mussolini életrajzaival. Legújabb könyve: A Nílus, amely most jelent meg magyar nyelven, lényeg.lég ugyanebbe a műfajba tartozik, csakhogy a hős ez* úttal nem valamely kimagasló politikai vagy iro­dalmi személyiség, hanem egy nagy folyó. Olyan folyó, amelynek döntő szerep jut nemcsak egy kon­tinens életében, hanem az egész világpolitika alaku­lásánál. Ludwig ebben a müvében uj oldaláról mu* tatkozik be: káprázatos elevenséggel irja le a ki­rályi folyam egész életútját az abessziniai bölcsőtől, a szudáni ifjúkoron át az egyiptomi meglett férfi- korig. Drámai feszültséget és véresen aktuális hát­teret ad a gazdagon illusztrált könyvnek a kelet* afrikai szintér és a jelenkor izgalmas történeti vo­natkozásainak felvonultatása. Emil Ludwig: A Ní­lus cimü kötete most jelent meg a budapesti Alhe- naeum földrajzi sorozatában. Rablógyilkos támadás egy nagymihályi mérnök felesége ellen Férje távollétében négy fejszecsapással terítették le lakásában az uriasszonyt A ház körül ólálkodó gyanús vándort keresi a csendőrség — Izületi csuznál és ischiásnál, neuralgikus és arthritikus fájdalmaknál egy pohár természe­tes „Ferenc József" keserüviz, reggel éhgyomor­ra bevéve, gyorsan előmozdítja a gyomor és a belek működését s igen könnyű, lágy székleté­tet, jó emésztést és kellemes közérzetet biztosit. — KÉMÉNYSEPRŐ A CTGANYNEGYEDBEN. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Stolár Ferenc 81 éves nagylévárdi kéményseprő augusztus 16-án összekülönbözött a falusi' cigányokkal, s azok akkor alaposan helybenhagyták. Stolár bosszút forralt, a napokban megjelent a cigány­táborban s revolverével három lövést adott le a cigányokra. Az egyik golyó súlyosan megsebesí­tette Sárközi József cigányt. Az államügyészség eljárást indított Stolár ellen. Kihallgatása során a kéményseprő tagadta, hogy revolverét hasz­nálta volna. A . vizsgálat tovább folyik. — A FEGYVERTISZTITAS HALÁLOS ÁL­DOZATA. Kjaeesai szeirkceztősiégünik jeleníti tele­fonon: Morodiain (kózséigibieii Görög Mihály 20 éves legény egy revolvert hlszihiitiotit. A fegyver köziben véletlenül eMlt és a golyó a legény Ibasáíba fuiródott. KsziméHetlein állapotban eaáillfi- ttottálk be a naigyimiilbáíyii IkóiiMzba, de ott, mi­előtt mwopevÁMék voltam, megfbalt. Kassa, szeptember 18. (Kassai szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Megdöbbentő bűntény történt ma reggel Nagymihályban. Ismeretlen tettes négy fejszecsapással életveszélyesen meg­sebesítette Kucsera Félix mérnök har­mincéves feleségét. , A mérnök jelenleg nem tartózkodik Nagy­mihályban. Amikor a mérnök Durkó Anna nevű cse­lédleánya a reggeli órákban belépett az asszony szobájába, a mérnöknét vérbeborultan, eszméletlenül fekve találta a padlón. A cselédleány kihallgatásakor elmondotta, hogy amikor belépett úrnője szobájába, akkor a ház kapuja még zárva volt. így a tettes csak a kerten keresztül hatolhatott be a lakásba. Elmondotta a leány azt is, hogy a reggeli órákban egy vándorembert látott a ház körül ólálkodni. Meglehetős pontos személyleirást adott a vándorról és igy a csendőrség reméli, hogy hamarosan kézrekerithetik. A hatósági orvos megállapította, hogy Nyolc év alatt 27.370 „világtörténelmi jelentőségű" kéziratot hamisított a francia akadémia szélhámosa A legnagyobb síilü irodalmi csalás érdekes története az asszony fejére négy hatalmas fejszecsa­pást mértek. A szerencsétlen asszony még mindig nem nyerte vissza eszméletét s ezért a támadás részletéről semmit sem le­het tudni. Annyi azonban kétségtelen, hogy az asszony támadója rablási szándékkal hatolt be a lakásba. Hogy elvitt-e valamit a támadó, azt még nem sikerült megállapítani. Az asszonyt be­szállították a kórházba. Az orvosok felgyó­gyulásához nem sok reményt fűznek. A csendőrség erélyesen nyomoz a bestiális rablótámadq után. Vrain, aki néhány év alatt 27.342 levelet (600 kü­lönböző világhíréé személyiség nevében) talált ki és irt le. Jutalma két évi börtön és 500 frank pénzbün­tetés volt. Ez az agyafúrt csalás, mely Európa akkor leg­jelentősebb tudós-társulatát vezette az orránál fogva, egyedül áll az irodalmi csalások törté­netében. Páris, szeptember. 1852 tavaszán különös fiatal­ember vonta magára a Quartier-Latin repülő könyvárusainak a figyelmét. A láthatóan vidéki származású ifjú minduntalan átkutatta könyv- készleteiket. Főképpen a régi nyomtatványok" és kéziratok érdekelték. Jegyzeteket csinált, majd megvásárolt valami rongyos ócskaságot s azzal visszavonult Rue Saint-Georges-i lakására, A tudományszomjas ifjonc gyakori vendége volt a nyilvános könyvtáraknak is, hol órák hosz- száig el-elüldögélt egy-egy már elsárgult, foszla­dozó irat fölé hajolva, mintha a kibetüzésével bí­belődnék. Mikor azonban úgy vélte, hogy senki sem figyel reá, mindig magánál hordott zsebkésével ki-kifejtett egy-két lapot a kiköl­csönzött műből. Sokáig folytatta háborítatlanul ezt a mester­séget, de egyszer mégis csak beletört a bicskája. A terem őre rajtakapta és az igazgatóságra hur­colta, ahol a szenvedélyes régiségkedvelőt egyszer s mindenkorra kitiltották Páris összes városi és állami könyvtáraiból. A pónüjárt könyvbarát egy szegény falusi nap­számos fia volt, akit atyja az elemi iskolába já­rathatott. Mikor a fiú feicse.peredeti, egy ügyvéd irodájába került ahol éveken át körmök és port töTöLgetett, szabad idejében pedig a városi könyv­tárból kölcsönzött könyveket falta rengeteg meny- nyiségben. Idők múltával beleunt a vidéki életbe és a városi könyvtárnok ajánlósoraival Páris'ba ment szerencsét próbálni. De hiába kilincselte végig az összes könyvtára­kat, sehol sem sikerült még csak a legszerényebb kis állásra sem 6zert tennie. Végső szorultságában összeismerkedett egy Leteliier nevű alakkal, aki azzal kereste eléggé fehér és puha kenyerét, hogy családfákat és nemesi leveleiket hamisított az uborkafára felkapaszkodott, meggazdagodott parvenük részére. E dicséretes tevékenysége mellett régi kéziratok eladásával is foglalkozott. Leteliier felfogadta „üzletébe" a régi papírok rajongóját, akit Vrain Lucas-nak hívtak. Uj munkakörében Vrain, megismerkedvén fő­nöke vevőivel, mindenképpen azon igyekezett, hogy a saját javára gyümölcsöztesse ezeket az ismeretségeket. így 1861-ben megjelent a világhírű kéziratgyüj- teménnyel rendelkező Chasles Midből mérnöknél és akadémikusnál s Moliére egy eredeti levelét kí­nálta fel neki 500 frankért. Ezzel vette kezdetét az a nagy autogramárusitás, melyben Vrain nyolc év leforgása alatt nem kevesebb, mint 27.370 levelet sózott 140.000 frank érték­ben a gyűjtési mániában szenvedő tudós nya­kába, aki meg volt győzőid ve arról, hogy ilyenformán a világtörténelem legértékesebb kéziratai boldog birtokosának nevezheti magát. Páratlan is volt ez a gyűjtemény a maga ne­mében. Mert nemcsak Archimedes, Alklbiades, Nagy Sándor, Hippokrates, Herodes, Pompelus, Cato, Tacitus, Vergilius stb. hiteles kéziratait tartalmazta, hanem fölös számmal lehetett meg­találni benne a francia történelem legnagyobb politikai, szellemi és művészi kiválóságainak kezeirását is. A „Lajosok" levelezéseit, Rabelais, Montesquieu. Moliére, Rousseau, Voltaire, Lafontaine levelein kívül az orleánsi szűz egy levélkéjét, valamint Maintenon és Pompadour asszonyok írásait. De Chasles valamennyi közt a francia Pascal és az angol Newton mintegy 9000 darabból álló levél­váltását becsülte a legtöbbre. Nagy Sándornak Aristoteleshez intézett dorga­tóriumát, Julius Caesar Vercingetorix-hoz irt ki­hívását, Jeanne d’Arc-nak a párisiakhoz és Rabelais-nak Luther „mester"-hez küldött _ pár­soros üzenetét nem tartotta olyan nagyra, mint a két tudós tudományos eszmecseréit. Igazán bámulatos, hogy a csak elemi iskolát végzett Vraine hogy tudott egy ilyen az egész világtörténelmet felölelő, hitelesnek látszó Irat- tömeget összehalmozni. J De lássuk csak, hogy sült ki a turpissága. J 1867 julius 8-án a nemrégiben kétszáz éves jubi­leumát ülő francia akadémia természettudományi osztálya összeült, hogy meghallgassa neves tag­jának, Chasles Micikéinek az előadását. Chasles ez alkalommal gazdag kéziratayüjteményéből két levéllel ajándékozta meg az akadémiát s egyben kijelentette, hogy Í legközelebb minden kétséget kizárólag be fogja bizonyítani, miszerint a nehézkedés törvényét nem az angol Newton, hanem a francia Pascal fedezte fel. ?. Egy hét múlva be is mutatta a tudós társaságnak Newton és Pascal első leveleit, melyek csakugyan tégy olyan világtörténelmi tévedés helyreigazítá­sát látszottak tartalmazni, — melyben Francia- ji ország húzta a rövidebbet. Az Académie Francaise Ü jegyzőkönyvbe vette és kinyorrattatta ezeket a * fontos okmányokat. Chasles pedig újabb levelek- j-kel szolgált tétele alátámasztására. | Az akadémiában megoszlottak ugyan a vélemé­nyek a bemutatott „bizonyítékok" hitelességét jj illetőleg, de a közvélemény örömmámorban úszott 5honfitársa utólagos dicsősége felett, í Chasie6 a sikeren felbátorodva, most már más ■példányokat is előszedett gyűjteményéből igy Galilei leveleit, melyekből szintén kétségtelenül bebizonyosodott, hogy Franciaország más kor­szakalkotó fizikai felfedezésekre is számot tarthat. Közben azonban az akadémia nyilvánosságra hozott vitái eg'sz Európa tudásvilágát felbolygatták. Való­ságos harc tört ki a tudósok között. \ Anglia élesen kikelt a francia felfogás ellen, Olaszország pedig Galilei leveleit idézve, a fran­cia akadémia kiadványait durva hamisításoknak ri minősítette. íj Brüsszelben méz tiltakozó gyűléseket is tar­tottak a „tudomány Ilyen félrevezetése ellen", mert már Amerikába is átcsaptak a vita hul­lámai. EkkoT lépett közbe Thiers — a későbbi köztár­sasági elnök — és tekintélyének teljes súlyával kijelentette a parlamentben, hogy a kérdéses okmányok , csalhatatlanok". A köztiszteletben álló tudós szavára a francia újságok beszüntették ugyan támadásaikat, de az olaszok nem nyugodtak és Galilei eredeti levelei­nek a bemutatásával, két ismert francia grafoló­gus szakvéleménye alapján kíméletlen ellentáma­dásba mentek át. Két évi elkeseredett harc után 1869 julius 19-én az agg Chasles a lefolytatott vizsgálatok eredmé­nyéből kifolyólag kénytelen volt az akadémia előtt beismerni tévedését s azt, hogy , bizonyi- tékái" hamisak voltak. Szegény öreg ekkor még nem is sejtette, mekkora csalásnak esett áldo­zatul. 1869 szeptember 9-én elfogták a fura kézirat- szállítót. Az egész világ feszült figyelemmel várta a pert, de azt nemzeti okból a nyilvános­ság teljes kizárásával folytatták le. A csalással és a bizalommal való súlyos visz- szaéléssel vádolt Vrain igen óvatosan vallott és folyton egy „Ismeretlenre" hivatkozott, aki az óriási anyagot egy híres francia ariszto­krata megbízásából adta állítólag el neki. Állí­totta, hogy a levelek legnagyobb része valódi, bár „néhányat" — különösen a Newton—Pascal­féléket — maga készített. De erre némileg Chasles kényszeritetfce azzal, hogy folyton újabb kézira­tokért zaklatta. A szakértők azonban megállapították, hogy bizony valamennyi Irat hamis és tartalmuk nagyobb­részt Ismeretes történelmi munkákból van ki­ollózva, amiket azután Vrain még egyéni cirádákkal lá­tott el. Erre vall az írások stílusa és gondolat­meneté és igen fogyatékos műveltsége. Előállítá­suk szerintük a szokott módszer alapján történt: A papirt feketekávéba mártotta és m elfüstölte, hogy régies látszatot adjon neki, a tinta meg- halaványitására pedig rézvitriolt használt. Végül .kiemelték, hogy milyen (hatalmas munkát végzett Társadalmi Elet # A beregszászi magyar akadémikusok nagy er­kölcsi és anyagi sikerrel rendezték meg szokásos őszi kultureetjüket. A Beregmegyei Kaszinó dísz­termét teljesen megtöltötte a beregszászi és kör­nyéki magyarság. A változatos műsor a tiszaháti magyar kultúra értékeit és problémáit mutatta be. A műsort Ortutay Elemér, görögkatolikus teoló­gus, a beregszászi KMAE elnökének beszéde nyi­totta meg Lelkes szavakkal fejtette ki a magyar egység és a keresztény idealizmus alapján álló iia- r a is ág azon célkitűzését, hogy Széchenyi eszméitől áthatva önzetlenül dolgozzanak a magyarságért. A megnyitó után Scheffer Miklós gimnáziumi tanár tartott szakszerű előadást a tiszaháti magyarságról. Stenczinger Lenke és Szkalla György verseket sza­valtak, nagy hatással, majd Balogh Sándor szer- nyei igazgató*tanitó falusi dalárdája adott elő szebbnél-szebb énekszámokat. Nagy sikert aratott Lakatos Pista deregnyői magyar legény szólóének száma. C gányzenekisérettel, hangulatosan és köz­vetlenül énekelt néhány magyar népdalt. A kultur* est zenei müsorszáma Smer Ferenc művészi hege- szólója volt. Polgár Gézámé zongorákisérotével Hu* bay: „A cremonai hegedűs" cimü müvét adta elő, nagy sikerrel. A műsor utolsó száma nyolc főisko­lás ipár ünnepi körmagyar tánca volt. A táncot Pol- gáry Ili és Pállfi Ica tanították be. A nagysze­rű körmagyar után csárdással kezdetét vette az aka- dóm. kosok bálja. A londoni királyi palotába kapott meghívást Kóczé cigányprímás London, szeptember 18. VIII. Edvárd király bécsi tartózkodása során — amint azt a PMH megírta — mintegy másfél óra hosszat tartózko­dott az egyik bécsi bárban és ott Kóczé Antal magyar cigányprímás muzsikája mellett szóra­kozott. Kóczé most az angol udvartól levelet kapott s abban meghívják őt a londoni királyi palotába egy estélyen való közreműködésre. Matuska Szilveszter sorsa a magyar igazságügy- miniszter kezében Budapest, szeptember 18. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelen lése.) Megírta a PMH. hogy Matuska Szilvesztert szombaton adják át az osz­trák hatóságok a magyar hatóságoknak. Ezzel kap­csolatban felmerült az a jogi kérdés, hogy a Ma­tuska ellen Magyarországon hozott jogerős halálos ítéletet vegre lehet-e hajtani. Sárospataky Józe&f főügyész, a pestvidéki ügyészség vezetője, erről a kérdésről a következőket mondta: — Matuskát a magyar királyi Kúria jogerősen halálra ítélte. A további szükséges lépéseket az igazságiigyminisztérium teszi meg. Amennyiben Matuska nem kap kegyelmet, altkon a törvény* szék őt ismét átadják az ügyészségnek az:al, hogj a halálos ítéletet végrehajthatják. Az első lépés mindenesetre az lesz, hogy Matuska elölt kihirdetik az ítéletet és azt, hogy kapott-e ke­gyelmiét, vagy sem. A főügyész nyilatkozott. Matuska védőjének ujra- felvételi kérelméről is. A főügyész kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek Matnska elmeállapotá­nak újabb megvizsgálását, mert hiszen a pör folyamán Ausztriában és Ma* gynrországon is hivatalos orvosszakértök többi vb n is megállapították, hogy Matuska nem elmebeteg.

Next

/
Thumbnails
Contents