Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-13 / 210. (4059.) szám

*qasanriaAu9q s? qasqAuoja uagj jjaza uaddg *jaq9 luBijpzomia uazfA b sadfjj jaquia uaijaASa ‘jjpquiojjo ua§i qEzpq b 3pza ASoq íaj?u»ii9 qcuuy •qpjiloj raau iq ^ínBiuonpiBq p Sínre SjEiipBiBUi no SippB -púira s? [Bqqnzpq qauzaAaBpo biBUiEjnj jaXpqpzsBiBq pf bh "qau^ ipqjBzspiBq Sbj -9J?zpl mauqBsa qosoqBj y *qpuB*fnXu ;ad *9q saqapjp uaS; jBZBqqEupsa qpixuBizs y •jBqBAJfppq in^izsttreJlje «Qn$nWf « J«| -az© qfj^soip uoASbu qosBjn uaSapj *(9 qn -Ifil uaqSaiain sanqa.íu^q ipqBzefo ZB Aaj 8? qpuqBJ lazni p|B A[aq9Aqajpq y *i»Xfaq -9l?q b qpffpA aqqg qzadpq pq SBuqBiaq najiaASa jspzapuaaaq y qaj quidp jpqqpzt-ZS3A $9 löqsoapqBj upiaaui qBjnSpzsJO ZB IBqiBzpq qogoqBi y *qHaui9i ipfpjfBi sqq -Smq zspSa qBinjpifBq e aEqupizsiuBS^y *l9iqoin?dBf « qpiimrBj jsqos qaTsptjdy ibui y *pf 89 saqapjp uoASbu eppjoSaui V •piBqiBizoiipA juuazs epzsia) bS^sXSbu qpq -ozs b sp qöiBqiona uaAuuoq qBjBj 9$iaq y 'qauiaiajSara sj qBuqoXuozsjA [jBifBq -S9 zb 89 qBSoSpjiA aggj qpzpq b qazg 'ib* -pq b azssg qpflíli? I9qq®IB| “aAlf * Pl ’l®0 -aiizsaj jsojidpd sora nozoq qaja-iaq »iqzf -9q löqppuzsnqureg "ipqBzpq qau[ama uop -91U ojaiajSara qBu^a b uaqaAjaq b uaqaza lapzg 'iuajidp iBJfBzpq piÉpzs jaqai uiaa uaqajaSi’zs updBf osa aqAQ ^Suajpigj y wte) *w » í«?w *?*mf rtíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiitiiHiiiiiiiiiitiiiniiiiiiiiiiiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiniiiiiiiiiiniiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiidinniiiniiiiiiiiitiiiimiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiniiiiiiniiiiiiiHii '{B9S0U-oprppii sojdoo 9pbibzs b UBaqnraoXu ‘aioja qaujais iBqqBi-iojiA 9peSep qBStXjBi Maq -ia;3am ipf ‘nqBjBkSeu ‘uapasa zb iujuib ‘Xubaipi saqapjg qEufBqSuBS q}iazs 1?Z!A aoSnBf b qa^jaure ‘pqyqjEqzspiEq p juira ‘IubAjo nasafjai ‘jizsaj ieijoija alfajai eSi.Íi -b; b sy lySBui pfSoj ‘ttaASaj qqaXuuoq sí BBpBiBqaaoia zb Syui ASoq ‘isoj\i ’BApjo uba sí Sara jazza asyAaj yqqaXuuoq Jaqai y ’itu -«q aJqpaaq nozBXSyaq JIBpiojpq uoppraXu zb nasaiazspraja; azs9J qqoXSBn qaajaqaj b XSj '{iisoja zaqpXiaSuai qpjsq b 89 pfljq -qBZSsoqSara ajoja 9]aj qpaaq b ‘gBpioifq laXpq b ;za íBuiq b íuba aaau} aaqpjaq B aXpq b qaujaqa; zspSa zb ooqűpS{XiBi jui y •upSiop b uaiiXnuoq laiiaug saXSp ad9n nzsa soSuBjjnj őioqpj ifyqSuES y ’ajqpjaq b azspJ qqasiq qBso s ‘qipazaqau BjjEfíBq jaqraa 9101 ieSi^jbi b azspj saraa;ai qeu -iíjns b jauug 'saiajaras; bSiXibi nqajaq^Sa ‘BUOiJaqraa ‘saS^sagz^q b qpsa qunjpx >j9§!|Q^ sejJOflA 6S9 — ipiqKypnfy *»a^ %i *Bp»eW wjpswiV •jBpioq B 9 BfisSn njnaiainpzs ‘qqpAOi qBaa sg •ppSoj nsau ipzs BXinq y ‘pqpjq 9q ‘dba adpq iraXn J*!pQ!W ‘qBnpioqijai ‘qpupioq b zsjh iUBiBizsBq a; zsisSn ;jaw ‘BXjnq 9|iSix •jBpjoq b BfipSn qB*3 *jXSa Sipad BXjnq spxSix •jwb bj b qunrn wfM ‘dba 3HÖIPIOH •VAXÍ1M SIHOIX t»®iBXSBA^95j W? 81 ‘pu?J91 pqws ■•Jjia Sipnjra qBso qupfuajy UBJqpq ‘lafíaj Haunajog •WijAQf b quiUBqB {opiqo Bg ‘BJjpq qnn*»oPí®» JoqqB qB83 •qutpaqal qajaqrag tqunz9u ajpja bh •qirqzsaAia íreqjp zy ‘qupinjqa; Bj^pq bh jajflia qnnfuara ‘aApzp^ jjpgAöf qqazs ‘iarPaj íjaraaiog •ajpApf b qnnfinqo XSoh *8j;pq qunsiuiqai upzB qp«3 qazssp 89 iBrarapzsjazs ‘[BAöijbs ‘jbiioi qunjioajBH qazsfifA ‘laSSaiaSjaj ‘jBJJPqiA :oBJ;pq »qraaz8 qupzzp^ laaoia i •zspzsSaJag W? n ‘apnrzpM z*oJ0 * 'judoi ipuqB qoSoj raan ASoh ‘jupBSoj izb iiaiiaq sí Saj\[ ’lBmoSpjpBu b ajjaAig | ‘jBraoapuBS b BjSojSaw lloSodojSara raoinosa napuipj ‘íjoSojSam lamaSua ASoqy ‘BqpqBXn Bisag 9jnja^[ ‘BqpflB bj B raBjzspoiiag j;i9ainipq qBiioSpjpBing ;i9jpjBDqB zb ai ASpra raaM — ;jip{q pjbjba qBsa jazsA!Sg •jpjBiaiB zb juzpu raapzajj ‘aAppjoj raan apui isn^q b S ‘aqpASaq B ;pq ureizspnipj •buijb sojid ASbu qos BifBg ‘bjbuxib ASa uBqraB;n »Q •BJpaOSOBA joSoj JBTBH <Bap(;aBd ASeb qBti9i b jj| tnavSanjqia jaSSaa ASa ASoh *raa UaiSara jzb oodBD dpzs ASg SVdOl 0ST3 ZV ‘9®A? TT ‘aqia^ai piag •BapjBAupAjiuBX öiaiaze b auoag ‘BJqunfBj «rq pn y Bqpu pfBiű IpflopuoQ *Bqos jo jpqBjBZ ppaiaj au jjpzB 3q •OBqiOApj b paSpx dbjsi 28 Sara uofpiy •paqan qunfpuora jnsang aoqpospzoApj ASoh ‘liazaqapia 9PÍ ZV *qu9jinBj pf 83Apo5i TÍ9XÍÍN9XINVX ÍISOHS •zspzsSaaag ‘saAp ‘jaqpszjg zspqitf •jujiai nadpzs jpqaai HOPBIPJ y *ininuBj UB8BraiBSaoz9 qunzzaqaASi *jsppnj qqoj 89 qqoj qunzzajazs jprasi ASoh ‘jepinuBi Ajoraoq b luiSara qnfpzaqSajq •paiajSara upfdB[ psiojn lazjij y ‘jaASaaazsASa zb 9ja ;sora ipq qrtÁSaA *qöHaA raae aqqunzaq b jaAAuoq b ja®W ‘qutjipaiaj jAupráopnv qos uaqppiupzg TtauzaqiaAoq qpjp-uBirapzs 89 -zfBjpiog Stauppiunzs ubjbipuoS b apui aSpA •aaqraa siq 89 ASbu b ASara Bqpioqsj •aaqraaldazs dpzs b apururj uazaqapig 'vayMOswaN UtMiOX ‘SOAp" Zl ‘apAHO £SbN •BfpraiBipq n?z8 zaqaoisi zb japsppip zb s ‘BfppiBsa sp bpzbS sbxuibSjozs b HRIRao^i qB}7SB zb sojBin l9lsopiBq fn ‘jpiipAuaq fn ‘iBqqBASBra-jpAuaq sstaj apqraoq saait zb qn^íSapi 'ospidpsapi 9[ba jBA9jBpBq 8 jaddpS pSnz í 3S9A Bqunm soSjozs b lupzsoqaq ubizb jazzg *B8pjfBJIQJ 91BA BqqoSBJZSB USOaBq qEUUB S ‘Bsppaoqaq safja; spraiaj b jjbi SjdBU ipq-ASg reSjop saidpsa b 89 sppaoqaq B jaAoq l-pray ‘BfpuoS qqojSaj qiASa qppoqjppZBS B apui Jinurig •ipzsppjq qBuqozB ojjazs B apui íjaSuaj raafí •ipdip ‘joqsz ‘joszoj ‘ipznq b apui qpiiBjBag •303A VaNflW Pf V IVsvai XOUVADVH Sl)l — Z99 ­— 658 -» BUDAVÁR VISSZAFOGLALÁSA Irta: AVA R GYULA Amikor Síire járt, hogy a keresztény ka­tonák Budát fogják ostrom alá venni, nem lehetett bírni Bátor Imrével. Valahonnan kardot szerzett és azzal hadonászott. Imrének nemcsak a neve volt bátor, ha­nem a szive is. Nem félt a maga árnyéká­tól, de a pogánytól sem. Amig mások el­szaladtak, ha janicsárt, vagy spahit láttak, Imre a helyén maradt... Hiszen az is való. hogy Esztergom ostroma után nem-igen jár­tak törökök arrafelé, amerre Bátorék lak­tak . . . Féltek a pogányok, behúzódtak a vá­rakba. Buda volt a legerősebb vár, amit Kizil elmának neveztek. Sok élelmiszert halmoztak itt föl. Puskaporuk, ágyúgolyó­juk annyi volt, mint égen a csillag. Aztán minden magyar katona tudta, hogy a Kizil elmában a legvitézebb janicsárok vannak. Abdi basa pedig megesküdött, hogy kato­náival utolsó leheletükig védik a várat . * . Tudta ezt Bátor Imre is. Megesküdött, hogy törik-szakad, be fog jutni a várba, mé£ pedig az elsőkkel . . . Amikor a magyar katonák a faluba ér­keztek, Bátor a vezetőjükhöz osont, persze a karddal . . . — Nos, emberke, — szólalt meg a tiszt — mit akarsz a karddal? El sem birod. Ez kellett Imrének! Kihúzta hüvelyéből a kardot és olyan hatvágással szabdalta a levegőt, hogy a legvitézebb huszár sem csinálta volna különbül . . . — Az Isten is vitéznek teremtett, — mondta nagy gyönyörűséggel a tiszt, — csapj fel öcsém katonának! — Felcsapok sziveseu, — mondta Imre, — de Bottyán katonája szeretnék lenni. A tiszt (aki é.ppen Bottyán volt) majd­nem a szeméihez kapott. Könny szökött oda. — Azt mondd, fiam, miért szeretnél Boty- tyán katonája lenni? — Csak azért, — mondta Imre, — mert hős . . . s mert nagyon jó ember, a kato­nák szeretik és Bottyán apánknak hívják és ha Bottyán azt kiáltja: rajta! rajta!, akkor úgy rohannak a vitézek, mint a fer­f eteg ... Én is rohanni szeretnék, mig el em érem a vár fokát ... — öcsém, inától kezdve katona vagy! — öceéra, — szólalt meg a szomszédja,— tudod-e, ki volt az a tiszt, akivel beszél lói? — Nem én. — Bottyán apánk . . . — fíottyán apánk? Hát ftz ő katonája va­jryoJ{ 2 1 U) i<MÍ«éI<ÍUumí.Lií_A1J».k — Az övé . . J Bátor Imre az égre nézett, így hálálko­dott a jó Istennek . . . Teljesült szive min­den vágya . . . Hát erős vár volt a Kizil elma, jó öreg Buda vára, de erősebbek voltak a magyar katonák és kezdték a borsot törni a pögá* nyok orra alá . . . Prüszkölt is tőle a tö­rök olyant, hog^ ennek a hangját mérföl­dekre hallották, persze, hogy hallották, hi­szen nyár derekán fölrobbant a puskapo­ros torony . . . Töméntelen pogány utazott akkor az ég felé. Bátor Imre a robbanásnál a füléhez ka­pott, de le is- kapta a kezét, amikor azt hallotta: — Katonadolog! — Jó, jó, — mondta Imre, — katonado­log, de tüzbe szeretnék rohanni a po* gányra. — Meglesz, — nyugtatták meg a vité­zek, — é.ppen parancsot kaptunk, hogy hol­nap lesbe kell állnunk. Egy csomó török katona átcsúszott valahogy a vonalunkon, be akarnak jutni a várba. Bottyán apánk nem engedi . . . — Én sem! — lelkendezett Imié. Ment is ám a katonákkal, de nem volt kivel szembeszállni ... a sok törökből na­gyon kevés maradt . .Néhányan juthat­tak csak a várba. (A helyet ma is „Török- vésznek“ nevezik. Hűvösvölgy.) — Jól csináltad, Imre fiam, — mondta Bottyán. Olyan dicséret volt ez, amely fölért szá* tallérral . . . Bátor Imre büszke volt erre és sohasem felejtette el. Egy este Bottyán magához hívatta Imrét: — Fiam, holnap szeptember másodika van. Olyan katona mellé küldetek, aki me­rész, akár te . . . ügyes és él-hal édes ha­zánkért . . . Ezt a katonát — egyébkén! Petneházy a neve — az első csapatba oau* tották be . . . abba a csapatba, amely adU di"- rohan, mig be nem iut a várba ... a fiaim közül téged küldelek oda . . . Bátor Imre mélyen meghajolt. Sietett, rohant. Petncftázyt könnyűszerrel meg­találta. Szeptember másodikán dörögtek ai ágyuk, puskaporszaggal telt meg a levegő . , . Fel kete sorok rohantak a vár felé . . . A hősi csapatokat, a förgeteget nem tudta föltartóztatní a török. A magyar ka­tonák bejutottak a várba ... az elsők kö­zött volt Petneházy, Bátor és kJ tudni megmondani a nevüket n, ‘ • * . JÁTÉK 663 ­KIS LEVELIK Szórakoztató vizsga Két-három gyerek is elég a játékhoz, de akár tizen is résztvehetnek benne. Papír­ral, ceruzával a kezünkben körülüljük az asztalt, melynek közepére egy órát állítunk a játékvezető elé. Most kimondjuk, hogy földrajzvizsga következik. Ez abból áll, hogy kimondunk egy betűt és minden olyan földrajzi nevet felírunk szép sorjában a papírlapra, amely a megjelölt betűvel kez­dődik. Például azt mondjuk, té betű követ­kezik három percig. Most minden t-vel kezdődő földrajzi nevet felírunk, ami eszünkbe jut: Tátra, Tokió, Tokaj, Tisza, Temes, Torda és igy tovább. Három perc leteltével mindenki megszámolja, hány neve van és oldalt kiírja a számot. Ezután fel­olvasás következik. Aki legtöbbet irt, az olvas először, utána sorban a szám nagy­sága szerint következők. Ha valaki egy-egy névnél nem tudja, hogy ml az, megkérdez­heti. A felíró köteles megmagyarázni. Mond­juk, Tokió Japán fővárosa, Ázsiában van ... Sorra vehetjük az abc minden betűjét, egyenként három, vagy öt percig. Vége­zetül az oldalt kiirt számokat összeadjak és akinél legnagyobb a számok összege, az a nyertes. Játszhatunk természetrajz-, vagy történelemvizsgát is, még pedig úgy, hogy a megjelölt betűvel kezdődő növény- és ál­latneveket, Illetőleg történelmi, vagy Iro­dalmi, művészeti hírességek nevét írjuk föL Nagyon szórakoztató és amellett igen hasznos játék, bővíti az ismereteket és az emlékezőtehetséget növeli. Érdekes tréfa Egy fiatal vegyész érdekes kísérletet mu­tatott be társaságának. Elővett egy magá­val hozott papirost, gyufát gyújtott s a lán­I ;ot egy pillanatra odatartotta a papiros lap- ához. Azon a ponton a papiros fellobbant, a láng vékony vonalban, kacskaringózva végigfutott rajta, s a papirosból egy arcké­pet égetett ki. A mutatvány igen tetszett a társaságnak és természetesen ostromolták az alkalomszerű bűvészt, hogy árulja el tit­kát. A titok megfejtése pedig, mint kiderült, Kolumbusz tojása lett volna, ha történetesen más vegyész lett volna a társaságban. A háztartásban huskonzerválásra, meg pácok készítésére használatos salétromból csinált Í z illető egy oldatot, ez*eJ rárajzolta az ala- ot a papirosra s mikor megszáradt, senki ae vehette észre a titkos műveletet. A sa­létromból felszabaduló oxigén a rajzolt vo­nalak mentén nagymértékben felfokozza az égést és Így érhető el hogy az alak ponto- m Wf » rvJtwhói Minden kis magyarnak. A rejtvényfejté­sek jutalmazásában uj rendszert vezetünk be. Ezután nem minden héten fogunk nye­reménykönyvet kisorsolni hanem pontver­senyt rendezünk. Havonta egyszer huzunk sorsot s a sorshúzásban azok vesznek majd részt, akik az elmúlt hónap alatt a leg­több rejtvényt fejtették meg. A nyertesek között értékes könyvjutalmat fogunk szét­osztani. — Szabó Anna, Liscsák Tibi. Föl­vettelek a kis magyarok táborába. írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy bán vad ik osztályba jártok. — Szabó Gyula. Bármi­kor Írisz, mindenkor szívesen veszem. Ter­mészetes, hogy első a munka s csak to­vábbra is segíts szorgalmasan szüleidnek. Üdvözöllek. — Szabó Lóránd. Uj lakhelye­den is lehetsz munkatársunk. Beküldött dol­gaidat a közlendők közé tettem. — For­f ách Manyi. Rejtvényedre nemsokára sor érül. — Horkay Judit. Tvevőiedet továbbí­tottam János bácsinak. — Kenessey Csaba és Ildikó. Ragaszkodásotok jólesik. Remé­lem nemsokára kézirattal is fölkerestek. MEGFEJTÉSEK A 82. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kaszál, cim, szék, S. S., kilátás, óv, torz, fok, akarat, acél, sikátor, Z. M., lasszó, iskola, viz, sár, toka, fa. — Riszner Jenő rejtvénye: Virág, írod, rom, ad, g. — Fóris Ilona rejtvénye: Ember. — Pancza Kornél rejtvénye: Kilométerjelző.— Láncrejtvény: Bab, búr, rum, mar, vár,, kár, ráz. — Újhelyi Elza rejtvénye: Mai nap. —1 Nagy Olivér rejtvénye: Madrid, Verdum A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Bödők Sarolta. * Csery Ilus. * Dévay Emil. * Fóris Laci, Fóris Ilona, Forgách Manyi, Friedl Nándor, Friedl Gitta. * Grün- feld Regina, Gönczy Évike. * Herczeg Alioe, Horkay Judit, Horkay Márta. * Ihring Flóra, Izsák Tibor. * Kenessey Il­dikó, Kenessey Csaba. + ifj. Letocha Ist­ván, Liscsák Tibi. * Minarovits Sasa, Műi- ler Klári. * Orosz Lenke, Orosz Berci, qr Pancza Kornél, Pálka Magda, Pető Irén ke. Riszner Jenő, Riezner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. * Sebők Éva, Sebők Judit. 4c Szabó Anna, Szeceey Klára, Szabó István, Szabó Lóránd. * Tímár József. ♦ Újhelyi Elza* 4 y*m Jézsot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents