Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-06 / 178. (4027.) szám
1936 augusztus 6, csütörtök, 'pragai-Mag^arhiulai? 3 A ftflígKíeUáfocu tudását érdemes megfigyelni Európában a spanyol eseményekkel kapcsolatban. A háború akkor is borzasztó és ijesztő, ha „csak“ egyazon ország polgárai emelik föl egymás ellen a gyilkos fegyvert. Rémképeket látunk, ha háborúra gondolunk, de mit tehet mégis az engedelmes, tehetetlen földlakó, mint hogy aláveti magát az eseményeknek és főleg idomul az idők szelleméhez és jelleméhez. — Évezredek beláthatatlan dulakodásai közben bizonyára hozzásimultak idegeink, érzékeink a háborúhoz: akármennyire is tiltakozik ellene erkölcsünk, világnézetünk és békeszeretetünk. Mert ime, a világháború réme óta is alig szüneteltek az egymással farkasszemet néző ellenséges tüzek s hol keleten, vagy az ominózus Középamerika tájain, Afrikában, vagy Ázsiában, közelebb-távolabb, de mindig volt egy kis csatazaj. S különben is már a béke első éveiben mámorosam kimulattuk magunkat a négerdzsesz, revük és filmek káoszában és csakhamar annyira unalmas lett sohanemlátott hajszával hömpölygő életünk, hogy izgalmas narkotikum kellett: ezen a téren pedig a kalandos, gyilkosságokat nyomozó detektivregények mellett jó szerepet töltött be a világháborút, tárgyaló irodalom is. A nagy tragédiát, amit oly sok gyász, keserv és szenvedés fröcskölt tele, — úgy látszik, hamar elfeledtük és a valóság kínjai után csaknem csemege lett a múlt: felfedeztük mindenekelőtt a harcterek és szibériai garni- zonok pikantériáit és általában olvastuk a hol gyötrelmes komolysággal, hol meg köny- nyed riportszenvedéllyel írott háborús regényeket: ■még pedig majdnem jólesőn, lelkendezve, rajongva — éjszakákon keresztül álló- lámpáink fényében. így a gránátok, lövészárkok, a halál szörnyű változatai rég elveszítették eredeti borzalmukat: a fehér papíron fekete betűkkel kaptuk éveken keresztül — a reklám ügyes tálcám szervírozva — a világháború regényfeldolgozásait. A „regényt nem robbant föl kezünkben és nem sebesitett halálra, tehát naivan azt hihettük, hogy a háború se lehet olyan veszélyes, ahogy azt elmesélik ... Valahogy ilyen részleges lelki magyarázatát kell keresni annak, hogy az emberek olyan nyugodtan tudtak háborúról olvasni, beszélni, tárgyalni, hallani, — közvetlenül a világháború után. És a gyerekek is tovább játszották hadijátékaikat. Az ólomkatonák tovább hódítottak, sőt minden tökéletesedett, mert már volt tanktól kezdve minden, ami modern hadfelszerelés jelent... Dekát hogy lehet az, hogy ilyen nyugodtan tűrjük, viseljük a háború gondolatát? Sőt, kacérkodunk is vele! Az ember tényleg annyira tökéletlen, hogy rögtön elfelejti a valóságot és a képzelet színes meséin keresztül már csak helytelenül, fogyatékosam, rosszul láthatja a világot? így kell lenni, mert mi magyarázhatná másképp a háború esetében is azt az angyali nyugalmat, amivel ma háborús képeket nézni bírunk, képeket, amelyeket néhány kilométerrel odébb vérrel exponáltak. Mi magyarázza azt a tehetetlenséget, amivel nap-nap mellett olvassuk a spanyol forradalom híreit? Akaratlanul, öntudatlanul, szinte komolytalan játékká változhat az élet-halál küzdelem, ha nem érezzük a közvetlenség könyörtelenségét: gyerekeket láttam az olasz- ábesszin háború idején, amint halmát játszottak négusra és Badogliora, — felnőtteket, akik sakkoztak az olaszok és abesszinok nevében: nevetve, jóízűen, pajkosan ... S nem sokkal odébb a játék komoly, gyilkos párhuzamban futott. De nem tudtuk azt az eseményt se élethűen elképzelni: esetleg erkölcsi megszokásból és jólneveltségből összeborzadt szamokkal keseregtünk, de nem jutottunk el egyszer se a dolog lényegéhez: a valósághoz, hogy mi is a háború. Mert az emberi megismerés szűkös határait tapogatjuk mostan és érezzük, hogy sokkal erősebbek az ösztönök kényszerei, amelyekből a háborúk is megszületnek, mint a fegyelmezett gondolkodás, amellyel megismerhetnénk a dolgok igazi képét: a háborúét is — és igyekeznénk kikerülni azt, amiről úgy vesszük észre, hogy rossz... Oh, nem, mi nem tudunk — és talán nem is akarunk — eljutni a lényeghez, csak homályosan sejtjük, hogy történik valami: most háború van, most pedig béke — állapítjuk meg, de összefolynak a képek és nem uralkodunk sem gondolatainkon, sem csábitó cselekedeteinken ... Nem vagyunk valahogy elég érettek ahhoz, hogy igazán meglássuk mindazt, amit cselekedni képesek vagyunk. Így vagyunk a háborúval is. Most polgárháború van Spanyolországban. Ha félredobjuk a sok konvenciót, amivel ezt a háborút követjük, észrevehetjük: micsoda kétségbeejtően bűnös viselkedéssel, szinte tragikus gyermeki értelmetlenséggel állunk szemben! Holmi ártatlan mérkőzést, partit, meccset sejthet az ember, ha kávéházban, uc- cán a spanyol forradalom kommentárait hallgatja: két klub mérkőzik itt talán, melyek közül az egyiket jobbod,dalinak, a másikat baloldalnak hívják? Emberek, életek, sorsok, kMtura, civilizáció — ez mind semmi: most drukkolunk, mint a futballmeccsen, ki-ki a magáénak ... Sötéten, kegyetlenül szomorú ez! Hallottunk Carmenról, kasztagnettákról, torreádorokról: ez azt jelentette, hogy Spa- nyolországban béke van. Most hallunk Fronti spanyol polgárháború kulisszái mögül Egy angol és két francia újságíró a felkelők táborában Falu a Somosiera-szoros lábánál, ahol csak egy gyerek, egy szamár és egy macska maradt életben ■ Takarékoskodik a kormány a repülőbombákkal ■ Hősi romanticizmus és dollár-üzlet Prága, augusztus 5. A kormánypárt tá borából és a semleges országokból közölt tudósítások sorával szemben csak nagyon kevés érdekes és őszinte leírás jelenik meg a felkelők tálboráról, különösen a nagyon exponált frontszakaszokról. Azok az újságírók is, akiknek sikerült a felkelők táborába bejutni, csak a főhadiszálláson vannak és többé-kevésbbé hivatalos jellegű beszámolókat közölnek lapjaikkal. Az első újságíró, akinek sikerült a Madrid ellen harcoló északi csapatok tűzvonalába jutni, a Daily Express munkatársa, aki a következőkben foglalja össze benyomásait: „Soha életemben nem láttam ilyen pusztítást** A Somosiera-szoros lábánál fekszik Rob- regordo, kis elhanyagolt spanyol falu. A polgárháborúban azonban nagy jelentőségre tett szert, a Somosiera-szoros birtoka jelenti a szabad utat a fővárosba s ezért folyik napok óta most már elkeseredett harc a sziklaszorosért. Még soha életemben nem láttam ilyen fokú pusztítást, pedig már bejártam néhány harcteret. A falcban a szó teljes értelmében kő kövön nem maradt, még a vöröskeresztes zászlót is ^ronggyá lőtték egy ideiglenesen össze-eszkábált kórház tetején. A faluban, mikor beérkeztünk, az egyik kőből épített és terméskővel eltorlaszolt parasztház bejáratánál egy csontig lesoványodott gyerek fogadott bennünket, rémülettel zavaros szemekkel bámult ránk. A ház belsejéből kikandikált egy szamár és egy macska. A gyerek, a szamár és a macska — ezt a három élőlényt találtuk a valamikor több mint kétezer lakosú faluban, amelyben egyetlenegy ép ház sem maradt. Az uccákon holttestek hevernek. Akiket nem találtak el a golyók, azokat agyonlőtték a vörösök, mert azzal vádolták őket, hogy paktálnak a felkelőkkel s akik mégis életben maradtak, azokat azzal a váddal, hogy a vörösökkel cimboráinak, megint az ellenforradalmárok lőtték agyon. Az egyik uccasarkon láttam három vidám katonát, amint éppen megszólalásra akartak birni egy lövésektől agyonlyukasztott villany zongorát. A szerencsétlen szerszám egy romhalmaz bútor és tükör cserepei közül ágaskodott ki. A törmelékről azt hiszem, hogy valamikor kávéház lőhetett. A villanyzongora azonban nem akart megszólalni, erre a három katona nekiesett bajonettekkel és valósággal felaprították. Micsoda düh dolgozhat ezekben az emberekben, gondoltam magamban, hogyha még egy villanyzongo- rának is ennyi jut ki belőle ... Fogytán van a kormánycsapatok ereje A falu határában gyönyörű fekvésű és valamikor valószinüleg bűbájos kis villát találtam. Innét, vagyis a romok tetejéről gyönyörű kilátás nyílik az alant elterülő völgyre és a — csatatérre. Itt találkoztam Escramez ezredessel is, aki az egyik többé-kevésbbé épen maradt épületszárnyban rendezte be lakását és az ablakon keresztül látcsővel vizsgálta a terepet. Az ezredes alacsony, izmos ember, rendkívül élénk, okos fekete szemekkel, mellét a Ferdinánd- kereszt díszíti, a legnagyobb spanyol katonai kitüntetés, amely alig van meg az egész hadseregben húsz tisztnek. — Ezért a faluért 3500 emberrel indultunk harcba, az ellenfél! 2000 emberrel tartotta. Kemény harc volt, mi 22 embert veszítettünk, a túloldalon lehetett vagy háromszáz halott. Most már az egész vonalon fogytán van az erejük. Minden tekintetben látni ezt. Különösen a repülőkkel van baj. Azelőtt 600 bombát dobtak le naponta, ma már nagyon takarékosan bánnak a bombákkal. Nagy harcnak kell lenni, amikor 30— 40 bomba lehull. Amig ezeket mondja, nem néz rám, hanem mereven szemléli a terepet, azután hirtelen leveszi szeméről a látcsövet és a következő kérdéssel fordul felém: — Na és mit gondolnak Londonban a spanyol eseményekről? — Az az általános nézet — felelem, — hogy Madridé lesz a győzelem. «— Nos hát, mondja meg ottan az embereinek, — feleli látható barátságtalanul az ezredes, hogy látott itt bennünket, látta, hogyan harcolunk s látta, hogy mit müvei a túloldal... Talán majd másképpen fognak gondolkodni az ügyről Londonban is. Egy újságíró az ostromolt Saragossában Edouard Helsey, a ,Journal" munkatársa bejutott Saragossába, amiért irtózatos hevességgel folyik a harc. A város egyelőre még a felkelők kezén van s a Madrid ellen harcoló nemzeti hadsereg egyik főtámaszpontja. — Kilenc óra tájban értem el Saragossát, Írja a francia újságíró. Ugylátszik már várták a jövetelemet, tehát telefonon értesítették őket. Először azt gondoltam, hogy rögtön letartóztatnak, később azonban megállapítottam, hogy csak formalitásoknak vetnek alá, vagy valami súlyos tévedés történt. Az is lehet, hogy összetévesztenek valakivel. Teherautón jött néhány katona és engem körülvették, a dolog elfogatás is lehetett, de fo- oadtatás is. coról, madridi barrikddokról, jobb- és baloldalról: most ott háború van ... Háború.... Egy szó: játszunk vele és az emberek ebben a játékban elsősorban szurkolnak a győzelemért ... — Könnyed szavaink messze vannak nagyon a súlyos valóságtól: nem értjük mi az a béke és — úgy látszik — nem vagyunk tisztában vele, hogy mit is jelent a háború. Békéről beszélünk s közben lelkileg részt veszünk a háborúban, vagy készek vagyunk valóságos háborúra is... sőt: ha békét akarsz, készülj a háborúra — szól a kon- fuzus helyzetet klasszikus tömörséggel kifejező szállóige.., BORSODY ISTVÁN. A katonák vezetője nagyon rokonszenves, ám nagyon ideges ur volt, aki kék baszksapkát viselt, nagyon gyorsan beszélt és szemmellátha- tóan nem volt tisztában a helyzettel. Kereszt- kérdéseknek vetett alá, átkutatott alaposan, kiforgatta összes zsebeimet, a nálam lévő igazoló- irásokat kétszer is elolvasta. Mikor aztán már elveszítettem a türelmemet és erélyesen követelni kezdtem, hogy engedjenek szabadon, egy idősebb ezredes elé vezettek, aki ellentétben vallatómmal nyugodt volt és közönyös. — Még egyelőre nem lőttük agyon, minek ugrál — mondta nekem a világ legegykedvübb nyugalmával. Ma reggel letartóztattam egy asz- szonyt, délután két gyereket, tegnap este egy orvost. ..-— S már újságírót is lefogott? — Nem, de eddig még egy sem jött Saragossába. Végül is hosszas vallatás után megenyhült üányomban és halkan valami exkuzádófélét mormogott. — Körű! vagyunk véve kémeikkel, — mondta és széles mozdulatot tett Amikor végre szabadultam, már késő este volt, az uccákra komor, átláthatatlan sötétség borult, az uccák kihaltak, útközben egy lovasosztaggal találkoztam, amikor az Alkotmánytérre értem, találkoztam egy sereg rohanó emberrel. A város alsó végéből jöttek, ahonnan gépfegyver kattogás volt hallható. Valaki figyelmeztetett, hogy azonnal forduljak vissza és térjek a szállásomra, készséggel megmutatta egy katona a szállodát, ahol lakást kaptam, de gondoskodtak róla, hogy ne hagyhassam el a szobámat. Camnbell Black „hősi" programja Loiuls Del apróé, a „Paris Soir“ munkatársa ott volt a felkelők táborálban, amikor Campbell Black, a 'híres angol sportrepülő Leszállt. A leszállásról a következő jelentést küldte a lapjának: Az angol repülő Franciaországból jött egy ismert spanyol előkelőség kÍgéretében. A felkelők között kitörő lelkesedéssel^ fogadták és azonnal a repülőparancsnokságra kísérték. Az angol az asztalra csapott és a következőket mondta: — Adjanak nekem egy jó gépecskét bombákkal és kitakarítom huszonnégy óra alatt az egész Guadarrama hegységből a vörösöket. A fellépés határozottan imponált a tiszteknek és mindjárt elfeledkeztek arról a négy Focker-góp- ről, amit napok óta várnak s ami nem akar jönni a ami helyett most Campbell Black jött kis sportgépével. Mit akar a felkelők között ez az angol, a kalandvágy kergette ide vagy pedig a meggyőződés nem hagyta nyugodni boldog hazájában, ahol vörösök és fehérek érvekkel lövöldöznek egymásra és nem gépfegyvergolyókkal? — Nem, — felelt maga Campbell Black őszintén és nyersen a kérdésre, — komoly üzletről van szó... Nem szeretem a romantikát. Campbell Black egy amerikai repülőcég alkalmazottja és ez a cég ajánlatot tett Francóék- nak, hogy tizenkét nap alatt 30 gépből álló repülősvadront állít fel Félóra múlva a parancsnokságon vagyok és egy nyitott ajtón keresztül hallom az angol vitatkozó hangját. Már nem ismétli meg a hősies tervet, ellenben egyre sűrűbben hallom ajkairól ezt a szót felcsendülni: dollár. Most minden a dollártól függ és elszánt üzletemberek ebben a veszélyes pillanatban minden dollárt ki akarnak facsarni a katonákból. ö,k pedig fizetnek, mert tudják, hogy a kormánycsapatok repülőgépeivel szemben nem lehet eredményt elérni repülőgépek nélkül. A harc talán sokáig nem fog eldőlni, mert hiszen még sokan vannak, akik húzni akarják és akik keresni akarnak. Akik hősies tervekkel köszöntenek be és aztán gyorsan ráterelik a beszélgetést a lényegre, a dollárra... Gömbös kihallgatáson volt a kormányzónál Budapest, augusztus 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Gömbös Gyula miniszterelnök ma délelőtt egy óránál hosszabb kihallgatáson volt a kormányzónál. A miniszterelnök a kihallgatás után visszautazott nagytétényi villájába. Gyarmatokat fog kérni Lengyelország Varsó, augusztus 5. A „Kurjer Poranny** ma hosszabb cikket szentel a nyersanyagok felosztása kérdésének s arra figyelmeztet, hogy a „kapitalista" államokkal szemben igen sok „proletár" állam van. A lap szerint a „kapitalista" államok uralkodnak a világ nyersanyagkészlete fölött s Lengyel- ország, amelynek nincsen nyersanyaga, a „proletár" államokhoz tartozik. Ezért —> írja a Kurjer Poranny — Lengyelországnak, mint néhány más államnak is, szüksége van olyan területekre, amelyekről nyersanyagot nyerhetne s ahová népesedési fölöslegét elhelyezhetné. Fabinyi pénzügyminiszter Schachtnál Berlin, augusztus 5. Fabinyi magyar pénzügyminiszter ma délelőtt dr. Schwerin Roth birodalmi pénzügyminiszterrel, majd dr. Schachttal, a Birodalmi Bank elnökével folytatott hosszabb tárgyalást. Az Iparospárt elégedetlen, hogy csak egy tárcája van Prága, augusztus 5. A oseih iparospárt a preiraui országos kiállítás alkalmából Pre.rau- ban vasárnap népgyülést tartott, amelyen Naj- mam miniszter iis felszólalt. Najman felpanasz olta, hogy bár a cseh iparoispártnafc 17 képviselője van, mégis csak egy miniszteri tárcát kapott, ugyanakkor más pártok 22 képviselői mandátummal három miniszterséget élveznek, sőt öt-hat képviselőből álló csoportok is elnyertek egy-egy miniszteri széket. „Ezért tisztelt barátaim — mondotta Najman szászerimt — reklamáljuk, hogy másképpen 'bánjanak ve- lüdk.“ A Lidorvé Noviny nagyon meglepődik, hogy a kormány egy 'tagja ilyen módon., nyilvánosan ad kifejezőét pártjának a kormánytöbbségben elfoglalt helyzete miatt. A lap szerint állítólag eoha nem volt meg az az elv, hogy a miniszterek száma a klubok tagjainak számához igazodott volna, ami ezámitaniilag is (Lehetetlen. A miniszter éppen ismertetett szavai a német aktivista pártok etilen irányúinak. Ha az iparospártt kormány többségi politikájának elégtelen eredményeit akarják ily módon megmenteni, úgy a magyarázat italán az iparospárt vezetésének taktikájában is meoitaláiható vodinia. Úgy tudjuk, az iparospárt a legerősebb kormánypártra, az agrárpártra támaszkodik. Ha az iparospárt eredményed so ványkáik, úgy ennek oka éppen az említett szövetségben keresendő., — fejezi be észrevételeit a Lidiové Noviny.
