Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-30 / 198. (4047.) szám
1936 augusztus 30, vasárnap* 7 fagylaltozás közben. Mikor a közös ismerős letűnt a színről, Nr. 6. igy szólt: — A lenyugvó nap síugarai aureolát vonnak aranyíürtös fejecskéje köré, mein geehrtes Gná diges Frátukinl Enyhén szólva meghökkentem. S mikor hirte' len, némi drámád lendülettel felált, sanda gyanú fészkelte magát be szivembe s ijedten kiáltottam: „zahlen!" De csúnyául megszégyenültem. Az ifjú nem potya-fagylaltot, nem nyomorult pénzt, nem aranyat, hanem aaranyfürtöt óhajtott. S mikor nem kapott, azt a kegyet kérte, hadd fizet' hessen helyettem. Mikor pedig elvi okokból ezt a kegyet is kénytelen voltam megtagadni, megelégedett a reménytelen imádattal. Mit megelége' defct? Alázatos hálával tekintett fel rám. Fel, fel, arra a tiroli alpok magasságával vetekedő pie desztálra, ahová sebtében felhelyezett. Nr. 6 tudniillik — ha még eddig ki nem találták volna ■— egy szegény, árva, pár évszázaddal megké sett Rómeó vala, S jó ideje keresett már megfelelő partnernőt egy határozottan érdekes, anakronisztikus érzelmi kísérlethez. Jó ideje keresett már teljesen eredménytelenül (tudniillik gazdag, csinos, müveit fiatal bécsi ügyvéd volt!) olyan ifjú hölgyet, aki még csak flörtölni sem hajlandó vele, akit szóval akadálytalanul imádhat — reménytelenül. Hölgyeim, — állítólag: „Még mindég vannak Júliák". És akik önök közül a fenti kategóriába tartoznak, kedvelik a félhományt, a vadvirágos beszédstílust és a Heine-balladákat, tartsák szemmel az Európában is igen korlátolt számban andalgó Nr. 6-okat! Nr. 7. — a nemes vad. Fölösleges leírni, e3- alvás előtt úgyis elragadó tulajdonságainak a részletezésével szoktunk szórakozni. Ha szerencsések vagyunk egyszer nappal is találkozunk vele. És ekkor vigyázat! Egy téves sakkhuzás és — nincs happy-end! Elsősorban nem szabad gyanút kelteni, gondosan el kell tüntetni minden horgászásra, vadászatra emlékeztető eszközt, pillantást, szót és mozdulatot. Mert Nr. 7„ mint minden nemes vad, roppant óvatos, hamar gyanút fog. A mamák és lányók ravasz kelepcéi, szóval állandó leselkedő veszélyek közt eltöltött pár óv roppant kiélesitette látását, hallását. Nehéz megközelíteni. Tudja, hogy keresett cikk és el van határozva, hogy drágán adja a bőrét. Tehát hölgyeim, miután vadászathoz nem szabad szerencsét kívánni, „Hals und Beinbrudh!" ■nHHBBBMIiHBBB&n A katolikus missziók országos ünnepe Losoncon Losonc, mumsztue 90. Mint már Jelentettük, az Országos Missziós Szövetség minden évben más-más városban, tart évi közgyűlést, egyházi ünnepséggel kapcsolatban. Az idén Losoncon rendezi a közgyűlést szeptember 10. és 90-án. Szeptember 19-én este az egyes plébániatemplomokban esti ájtatosság veheti be az ünnepségeket és 20-án délelőtt 9 érakor a megjelent püspökök tábori misét celebrálnak, külön a magyar és külön a szlovák >hivek részére. A losonci római katolikus hitközség már megkezdte a szükséges előkészületeket. Az előjelek szerint többezres tömeg tesz az ünnepségen hitvallást. Kedvezményes vasúti jegyekre elegendő igazolás a losonci plébánián kapható missziós jelvény. A kormányherék mellett szwszélhudés ölte meg Nyíregyháza, augusztus 20. Dr. Hrabovay Ervin kisvárdai járás-bírósági elnök tegnap délután 'leánya kíséretében autón utazott ki birtokára. A kocsit maga Hrabovay vezette. Menet közben a biró hirtelen rosszul lett és elájult. Leányában volt annyi lélekjelenlét, hogy látván atyja rosszullétét. magkapta a kormányt s a kocsit megállította. A leány rémülten próbálta atyját magához téríteni, de a biró már halott volt: szivszélhüdés ölte meg. Háromezer rózsafát ültettek a pozsonyi városi ligetben (Lásd képesmellékletünk negyedik oldalát) Pozsony, augusztus 29. Dr. Limbaoher Dezső kezdeményezésére Pozsony város díszkertjében (amelyről különben Reviczky Gyula leghangulatosabb költeményei is megemlékeznek), pompás rózsaligetet létesítettek. Eddig háromezer rózsafát ültetlek részben a köralaku vizmedenoe, részben pedig az utak mentén. A kuszórózsák részére lugas-szerű kapukat építettek. A vízmedencében rövidesen a „Victoria regia“ fog pompázni. A medencét Pompe IJse szobrásznő „fürdőző nője“ disziti. Ugyancsak itt állították föl újból Brandl Józsefnek, a hírneves poszonyi szobrászművésznek, horganyból öntött remekművét, amely a párisi Louvre-ban elhelyezett Artemls-szoborra emlékeztet. Brandl eme alkotása évekkel ezelőtt a Frigyes-főhercegi palota előtt állott, mint az egykori Grassalkovich-téri kút művészi dísze. Az egész rózsaliget, valamint a _ vízmedence és a szobrok felállításának költségeit a pozsonyi „Városszépitő Egyesület11 fedezte. Az egyesület elnöke dr. Limbadher Rezső, kiváló nőorvos és ismert amatőrfényképész, akinek szines fényképei országszerte nagy feltűnést keltettek, — _ Pozsony város tanácsa dr. Limbachert nevezte ki a ligeti diszkertben létesült gyönyörű rozarium igazgatójává. I>r. K.L. Erzsébet királyné Bártfafürdőn ■ ■ Mire emlékeznek még a négy évtized Erzsébet királyné kedvencei: a libapásztorok előtti látogatás szemtanúi? ■ ■ ■ A fáma szerint Ferenc József is járt rangrejtve Bártfán ■ ■ ■ A királyné hires bártfai tehénvásárlása Bártfafürdő, augusztus vége. Negyvenegy esztendeje már, de Bártfafürdőn még mindig van nak, akik úgy emlékeznek az esetre, „mintha csak tegnap történt volna". Pontosan három hétig, kerek 21 napig időzött itt Erzsébet királyné s ez a három hét számit ma is Bártfafürdő lég dicsőségesebb napjainak, az akkori fürdőidény a fürdő fénykorának. Erzsébet királyné látogatása valóban sorsdöntő volt a fürdő fejlődésére, évtizedekre átment a köztudatba, hogy az osztrák-magyar monarchia hatalmas uralkodójának felesége itt egy nyáron nyugalmat és gyógyulást talált. Erzsébet királyné fürdőjeként emlegették Bártfát s ez nagy nimbuszt adott a kis kárpáti fürdőnek. A fürdő lakói viszont a mai napig megtartották emlékezetükben a szép királyasszony itteni életének apró részleteit, valóságos Erzsébet-kultusz fejlődött ki. Poharát, amelyből naponta korán reggel gyógyvizet hör- pintett az orvos-forrásból, a forrás melletti kőemlékben üveg alatt őrizték, a fürdő legszebb épületét, a mostani Astoria-szállót s az egyik gyógyvizet, az úgynevezett „lobogó forrást" az ő nevéről nevezték el. Erzsébet halála után öt évre, 1903-ban a fürdő sétányának közepén Bártfa város lakosainak gyűjtéséből gyönyörű bronzszobrot emeltek ittlétének emlékére. A szobor Donáth Gyula legsikerültebb alkotásai közé tartozik. A talapzata most is áll, gyönyörű virágok nyílnak rajta. A szobor maga végigélte a világháborút, épen került ki az itt átviharzó orosz—osztrák-magyar front harci veszedelmeiből, de a háború után, 1926-ban múzeumba került. Ott van a bártfai múzeumban. Szenvedő- arcú szép szomorú asszony, egy letűnt kor első asszonya. Ki mire emlékszik? Akik még emlékeznek rá, akkor még gyerekemberek, bakfisok voltak. A gyerek világszemléletének naiv ködén keresztül látják. Két öreg szemtanú van, aki már akkor is ember volt a talpán. Az egyik a gyógyfürdő öreg üzemvezetője, az öreg Hazslinszky bácsi, aki büszkén me- sélgeti unokáinak, hogy bizony egyedül ő neki volt szabad bejárnia abba a fürdőfülkébe, ahol a királyné fenyőhabos vasas fürdőt vett. Persze, csak olyankor, amikor a királyné nem volt ott. Mást a csendőrök nem engedtek a közeibe. A másik szemtanú az egykori Erzsébet- szálló, most Astoria portása, áld élénken emlékszik arra, hogy a királyné távozásakor a királyné udvarhölgyétől egy aranyat kapott borravalóul. A „fiatalok" egy-egy képre emlékeznek csupán. A volt fürdőorvos leánya például látott egy jelenetet, amikor Erzsébet királyné a parkban összetalálkozott az ostyaárussal, aki még négy évtized elmúltával ugyanúgy ostyát árul, mint akkor, s ostyát vett tőle. Szigorúan rangrejtve akart maradni s pontosan ugyanannyit fizetett az ostyáért, mint bármelyik más, egyszerű halandó: két krajcárt. Sem többet, sem kevesebbet. Az öreg sekrestyés felesége arra emlékszik, hogy a királyasz- szony minden reggel öt óra tájban — amikor még a fürdőn alig volt valaki talpon — végigsétált a sétányon a társalkodónőjével, a parkban megitta a maga reggeli gyógyvizadagját és bevonult a fürdő templomába. A sekrestyén át ment be s ezen a bejáraton távozott. Háromheti tartózkodás kedvéért kélyes szobájában lakott. Helyesebben mondva, ez volt a departmanjának központja, mert a kétemeletes szállónak a felét bocsátották rendelkezésére. Mintegy huszonöt szobát. A legérdekesebb volt a dologban, hogy számára úgyszólván átépítették az egész szállót. Az épület bal felét a folyosókon emelt belső falakkal elzárták a lépcsőháztól és az igy kapott épületrésznek külön lépcsőházat építettek. Az elzárt szárny földszintjét a csendőrség lakta, az első emeleten a királyné volt a társalkodónőjével, a második emeleten pedig a királyné görög tanárja helyezkedett el a személyzettel. Kasovszky Károly rokkakészitő emlékszik arra, hogy a falépcső sárgára volt lakkozva. A királyné szobájának faerkélye körül vasból széles virágtartót szereltek föl, úgyhogy az erkélyt köröskörül virágládák övezték. Az épület jobbszárnyán is hasonló erkély van, de arra nem került föl hasonló virágtartó, inkább hagyták, hogy a két erkély aszimetrikus képet mutasson. A két erkély ilyen ma is. Ferenc József ugyancsak vigyázhatott feleségének testi épségére, ha az óvatosságban odáig mentek, hogy háromheti nyaralás kedvéért egy kétemeletes épületben a királyasszony részére külön lépcsőházat kellett építeni s ennek kedvéért az épületet össze-vissza kellett szabdalni és azután újból visszafoltozni. A királyné távozása után a lépcsőházat újból leszerelték, a Jépcsőket eltávolították s az épületet kettéválasztó ideiglenes falakat lerombolták. Ennyi építkezés költsége aligha futotta a királyné kurtakszájából! Bizonyára egyszerűbb és olcsóbb megoldás lett volna, ha egyszerűen az egész szállót adják oda a királyné és kisérete számára. A királyné részére fönntartott oldalbejárat mellett illesztették be a falba később a márványtáblát, amely a királyné ittjártát hirdette. Az emléktábla most a múzeumban van, a királyné szobra mellett. „Nem akarok csendőrt látni“ Az óvintézkedések, amelyekkel Erzsébet királynét elszigetelni igyekeztek a külvilágtól, túlzottak voltak, de utólag a sors indokolta őket, hiszen három év múlva anarkista kéz oltotta ki Erzsébet életét. Az egyébként is nyugtalan természetű, zaklatott asszonyt szerfölött izgatta császári és királyi férjének nagy gondoskodása. Ki nem állhatta a teste épségére vigyázó csendőröket. A szó legszorosabb értelmében felügyelet alatt lévőnek, rabnak érezte magát emiatt. Azt még csak eltűrte valahogy, hogy hajnalban, amikor még senki nem volt a parkban, a fürdőépületig csendőr kisérje, de nappal nem akart csendőrt látni a közelében. A csendőröknek ki- nos szolgálatuk volt. Minden lépését követniök kellett, de ügy, hogy a királyné észre ne vegye őket. A park bokrai mögött bujkáltak s rejtekhelyeikről tartották szemmel. Még kínosabb föladat volt az, ha a királyasszony az erdőre ment sétálni. Ilyenkor nemcsak nyomon kellett követniök, de bizony az is a föladataik közé tartozott, hogy előtte is megtisztítsák az utat. Igen ám, de a királyné élőié nem árulta el, merre akar sétálni. Az emberek között, a fürdőparkban nem szívesen mutatkozott a kíváncsiskodók előtt, ugyanakkor azonban az erdei gyalogsakon szívesen szóba elegyedett egyszerű mezítlábas parasztgyerekekkel, falusi anyókákkal, földhözragadt öreg sáros! földművesekkel. A jólöltözött emberek kiváncsiskodó tekintetét nem szerette és sétáin, amelyeken rendszerint görög nyelvtanárja és társalkodónője kisérte, rendszerint úgy tartotta legyezőjét, hogy a kiváncsiskodó alig látott valamit arcából. De ha valamelyik tisztáson libapásztorokat talált, maga köré gyűjtötte őket, érdeklődött sorsuk iránt és bőkezűen megajándékozta őket. A fiatalokkal persze nehezen értekezett, mert csak horvátul beszélt, de a jó sárosi szlovák nyelvet azért mégis megértette s az ifjú „sarisiak" is értették szavát. Az erdőn való bolyongás volt a legnagyobb elvezete. Előtte ment néhány lépéssel a görög nyelvtanár, kezében könyvvel, mögötte a társalkodónő. Ilyen utakon a szegény csendőrök gyakran kerültek kínos helyzetbe, hogy egy-egy ösvény fordulóján megpillantotta őket. De jaj volt annak a csendőrnek. „Mit akar itt az az ember? Nincs rá semmi szükségem. Még itt sem hagynak nyugton? Nem akarom látni!" — ilyeneket mondott kíséretének a fölindult királyaszátépítik a szádot Erzsébet királyné a három hét alatt az akkori Deák Ferenc szálló (ma Slávia) elsőemeleti erAMERiKAI HADSEREG LEGUJAb.J uGtu,Art-Tó AGvUJa, amelyből percenként 25 darab 7.6 ctn-es gránátot lehet ki,lőni. szony s a csendőrnek leforrázottan kellett szednie az irháját. A királyasszony kocsisa A királyasszony bevonulására még sokan emlékeznek. Nagy ünnepséggel fogadták Bártfa városában. Bártfától a fürdőig vezető hatkilométeres utat gondosan kisöpörték és meglocsolták, hogy a királyné fogatja ne juthasson porfelhőbe. Erzsébet Eperjesről jött kétlovas hintón. Akkor még csak Eperjesig vezetett vasút, Eperjes volt Bártfa végállomása. Egy Stefancsik, vagy Ste- fánik nevezetű eperjesi fiakkeres kocsiján jött. Stefancsik kiszolgált huszárőrmester volt, deli szál ember, ő lett erre a három hétre a királyné kocsisa. Négy lóval a Tahy-udvar istállójában volt elhelyezve. A királyné keveset kocsizott, de ha Bártfára, vagy Zboró felé kívánkozott, sé- tautjait nyitott hintóbán tette meg. Bártfán nagy érdeklődéssel tekintette meg a múzeumot. Bizonyára nem sejtette, hogy nemsokára Zrínyi Ilona mellett ő lesz a másik nő, akinek emlékét a rauzeum őrizni fogja. Ferenc József is járt Bártfán ? A hatvanéves Sárosi Károly, a fürdő egyik kis villájának tulajdonosa büszkén vallja, hogy ő beszélt is a királynéval. A királyné öt órakor kelt. Akkor rögtön átvonult a fürdőházba s megfürdött. Mialatt fürdött, csendőr állott a fürdő ajtaja előtt. Utána templomba ment s templom után visszavonult a lakosztályába reggelizni. Reggeli után rendszerint az erdőben bolyongott a görög tanárja és társalkodónője társaságában. Ugyanezt tette ebéd után is. Legjobban az úgynevezett Aranypatak-völgyet szerette. Itt egy rét is van s itt többször leült s beszélgetett a pásztorkodó gyerekekkel s pénzt osztogatott szét köztük. Az erdőn keresztül gyalog is meglátogatta Zboró várát, amely több, mint hat kilométerre esik ide. Sárosiékhoz többször eljött a királyné komornája, hogy a kertjükből virágot vigyen Erzsébetnek. Egyszer maga a királyné is eljött s megkérte az akkor fiatal Sáro- sit, hogy szedjen neki egy szép virágcsokrot. Mialatt ő virágot tépett, azalatt a királyasszony egy széken ült hallgatagon a kert közepén. Egyszerű sima fekete ruhában volt. A fején semmi, dús haja koszorúba fonva, ez volt a dísze. Sárosi úgy tudja, hogy a királynét itt tartózkodása alatt egyszer maga Ferenc József császár-király is meglátogatta. De persze titokban, szigorúan rangrejtve. Állítólag a királyné komornája árulta el ezt a titkot az ő anyjának. Becsbe kerül egy sárosi tehén Ez persze mende-monda csupán. Ellenben igazán megesett és tán a legkedvesebb epizódja Erzsébet királyné bártfai tartózkodásának a tehén-eset. A királyné a fürdő gondnokától kapott a kávéjához mindennap tejet. A tej szerfölött ízlett a királyasszonynak. Meg is kérdezte, miféle tehéntől való a kitűnő tej. Egy egyszerű fehér-fekete tarka sárosi riska volt a kitűnő tehén. De a királyné három hét alatt annyira megszokta a tejet, hogy többet nem akart megválni tőle. Megvásárolta a tehenet a gondnoktól s amikor elutazott, annak rendje-módja szerint elküldette magának Bécsbe. Hogy a császárváros közepén, a bécsi Burg istállójában a császár fehér paripái mellett hogyan fért meg a kis sárosi tehén s az ottani szénától is olyan jó tejet adott-e, mint az illatos sárosi legelő füvétől, erről már mitsem tud a bártfai fáma. Én ennyi apróságot hallottam Bártfa fürdőjében a szomorú sorsú királynéról, de magában Bártfa városában biztosan sokan élnek még szemtanuk, akiknek hasonló mesélnivalóik, följegyzésre érdemes emlékeik vannak. .M)
