Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-29 / 197. (4046.) szám
4 1936 augusztus 29, Szombat, HsasH 'fpataiói frivánduíás etw vénnwtorosftáwíkéwiií Látogatás Diocletianus városában ■ A hófehér nadrág dicsérete Irta: Szombathy Viktor Spalato, augusztus. Óva intenek a hotelben: ha Spalatóba megyünk, csak autóbuszon ne utazzunk, mert most csinálják az utat Trau és Spalato között s a köveken zötyögni nem kellemes. Naivul nem törődtünk a figyelmeztetéssel s szédülten szálltunk le az autóbuszról egy óra múlva a spalatói kikötőben. Az utat valóban csinálják: hogy azonban mikor dolgoznak rajta, azt szorgos figyelés után sem lehetett kideríteni, néhány munkás lassan és kényelmesen faragta az ut- széli köveket, a többiek pedig jóízűen szunyókáltak a csenevész, poros fák tövében, bpalatóban bizonygatták, hogy az ut őszre el fog készülni... Salona romvárosa mellett rohanunk el, valaha, Krisztus előtt kétszáz évvel már illyr főhely volt, majd a' dalmátországi római rész egyik előkelő városa: ma kecskék legelésznek a megmaradt köveken s csenevész kukorica terem a romváros tövében. Milyen ellentét: a spalatói kikötőben utrakészen vár egy kecses, fehér repülőgép, amely néhány óra múlva közvetlenül Brünnben teszi le utasait. Ki-1 próbáljuk üléseit, megbeszéljük az utazási részleteit a vezetővel s udvariasan érdeklődnek: mikorra tartsák fel a repülőjegyet számunkra ... Az ellentétek folytatódnak, aminthogy egész Spalato dús ellentétekkel | ékeskedik. A repülőállomás mellett viharvert, szürke vitorláju trabacolók állnak, hosszú sorokban, szorosan tapadva egymáshoz s a trabacoló kincsei közszemlére vannak téve. ízes gyümölcsök, vérvörös paradicsomok, paprikák és uborkák, dinnye és füge, zöldség kosarakban és ládákban: jj a spalatói asszonynak valóban passzió a bevásárlás. Csk ki kell sétálnia a kikötőbe, végigmennie a trabacolók során s miközben megtudja, hogy mi történt tegnap a szomszédos szigeteken s mi újság Kambe- lovac táján, már be is vásárolt magának. Olcsón és jól. Spalatói ismerősöm nem kis önérzettel jegyzi meg: ez a trabacoló-áru- sitás csak itt divat. Később az egész tengerpart mentén, minden kikötőben hasonló módon láttuk lefolyni a zöldségárusitást s mindenütt kellő lokálpatriotizmussal tették hozzá: helyi specialitás és csak a mi kikötőnkben látható... Az ellentétek fokozására aztán: a lukszu- riózus s nagyon drága Bellevue-szálló mellett árusítják szegény falusiak az értékes és drága fát. A fa itt ritka s megbecsült jószág. Ágasbogas, összeaszott állapotban, apróra darabolva hozzák be a fűtőanyagot a hegyekről s négyszögletű fakeret a mérték. Egy fél négyzetméter gyujtósfát gondos mérlegeléssel helyeznek a fakeretbe, elrázzák s gondosan mérlegelik: drágább, mint az élelmiszer. S mindez gyönyörű, dús pálmafák alatt... A hajdani osztrák uralom annakidején Spalatót játszotta ki a magyar Fiume ellen mint kikötőt. Spalato forgalma ma is élénk. Dalmácia legnagyobb kikötőjének számit. Fekvése gyönyörű: a hegytetőről a most ottan utazgató angol király szívesen nézegette a kilátást. Modern és fejlődő város, középpontjában Diocletiánus hatalmas palotájával. A palotát teleépitet- ték a lakások százaival s háromezer ember lakik a hajdani kényur pompázatos kastélyában. Diolectianus, megunva az uralkodást, ide vonult vissza, ahonnan mint egyszerű katona elindult, a szédítő karrier mégsem elégíthette ki, mert siettette önkezével a halálát. Az épület azonban nem múlott el a hatalmas császárral: az aranykapu, az ezüstkapu s a vaskapu ma is fennáll még, ezeken keresztül lehet bejutni a belvárosba. Olaszos az egész: déli mivoltát Spalato sem tagadhatja le. Szűk uccái, élénk fór* galma, rengeteg s szép üzlete, ezernyi turistája . . . A nagy palota közepén a dóm áll, amely hajdan Diolectian mauzóleuma volt s amelynek egyik tornyában ma IV. Béla király két gyermekének koporsóját őrzik. Nem is kell hozzá nagy fantázia, hogy az ember a Fórum Romanumon érezze magát. Szinte bizarr, hogy a horvátok ma élő legnagyobb szobrászának, Mestrovicsnak ko- [ losszális alkotása, Aenonai Gregorius püspök ércalakja áll a dómtér felső sarkában. . De a modern bronzszobor s a római peristil . összeillik, különleges, szép művészi harmóniában. A püspök szobrának különben hatalmas tüzoltólétrát támasztottak s a püspököt a fejétől a derekáig lámpafüzérrel látták el: a dómtéren szabadtéri játék fo-. lyik esténként s nagy hangversenyek zajlanak le, ezért kénytelen a püspök ércalakja villanylámpákat viselni esténként. Ezt mégis ellenezzük gondolatban. A dómtéren széksorok állanak s azt mondják, a dalmá- ciai szabadtéri játékok szépen hoznak a konyhára. A szabadtéri játékok divata Í egyébként elöntötte a tengerpartot s Horvátországot is: ma Spalatóban hirdetnek látványosságot, holnap Zágrábban, aztán Raguza jön sorra, az ügyes szervezés megtalálta a maga bevételi forrásait és kétségtelen: a szervezés, az idegenforgalom. ügye jelest érdemel. Minálunk. Szlovén- szkón lépten-nyomon tanulhatnának tőlük az illetékes ,,idegenforgalmárok.“ Mestrovics szobraival I 9 különben lépten-gyomon találkozunk. A zseniális szobrásznak a feltörekvő Horvát- I ország valóban sok munkát ad, megbízásai elsőranguak: a művész kiélheti magát. Kár, hogy egyik legszebb szobra körül, a belsőváros gyümölcspiaca terül el s a fügéBeregszisz, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A kárpát aljai hegyközségeik szövetsége a napokban Uugvárott tant ott ülésén elhatározta, hogy Beregszászon október 3-tól 9-ig nagyszabású szüreti hetet rendez. A hegyközségek szövetsége ezzel a nemdieziésével akarja pótolni azt a sok súlyos mulasztást, amelyet a páratlan szépségű béregszászkömyéki szőiliővtidéfc propagálása terén elkövettek. A szüreti tetet sző lő - boir-g yüim ölcskiiál li't ássa! kapcsolják egybe. Ez idő alatt rendez'ik meg a szőlészeti kongresszust is. Előadásokat, felvonulásokat, népimnépéi yt, gyöngy,kalárist nein- dezniek. Az érkező vendégek ünnepélyes fogadásáról, jó és főleg olcsó elszállásoliáról és ellátásáról a szüreti hét, rendezőbizottsága Beregszász városisa! karöltve fog gondoskodni. A szüreti hét sikerének érdekében a Cedok és Ajaccio, augusztus hó. Huszonhárom kilométeres órás ebe ss éggel „száguld11 az expreeszvonat Korzika déli részén át. Vagonjait a középkorból mentették át a modern technika korába és mozdonyát valószínűién Lili,pút. országában használták. Minden huszonhárom kilométer után meg kell olajozni a mozdonyt, hogy ki ne múljon végelgyengülésben. Ha az „ex,pressz“ reggeli kilenckor elhagyja Ajaociót, akkor sohasem lehet tudni, hogy mikor érkezik meg Bonifáeióba. Ezen a Bonifáció-expresszen ismerkedtem meg Korzika legismeretlenebb és legérdekesebb látványosságával : Colombo Fíllöp Ferdinánd úrral, aki nem más, mint Kolumbus Kristóf ükunokája. Allomásfónöhnö ónagysága Kezdetben minden jól ment. Az egyes állomásokon feketeruhás hölgyek látták el az állomásfőnök tisztségét konyhákéi! tevékenységük mellett. Ha a vonat „berobogott“ az állomásra, főző- kanállal mutatták, hogy szabad az ut. Ha a mozdonyvezető látja, hogy a perronon nem őgyelegnek várakozó utasok, akkor a vonat egyszerűen csak lassít, a kalauz állomásfőnöknő önagysága lábal elé hajit nagy-kecsesen egykét csomagot és a vonat tovább szuszog. Ezzel szemben az expressz nyílt területen megáll, bár senki sem száll 'be, persze egyszerűen azért, mert nem bírja, az iramot. A mozdony nagyot sóhajt, a kerekek rozsdásan nyikorognak, Noé bárkája megáll és egyszerűen nincs tovább. sek, dinnyések, paradicsomárusok magas sátraitól nem látni Mestrovics egyik legkitűnőbb alkotását. Az etnográfiai múzeum, népviseletekben, egyike a leggazdagabbaknak. Ami szinpom- pát, gazdagságot a dalmát tengerpart s a boszniai-hercegovinai vidék népviseletben felmutatni tud, azt itt mind felhalmozták. Ma már leginkább csak Raguzában s a Raguza környékén látni népviseletbe öltözött bennszülötteket: a népviselet lassanként a múzeumba szorult itt is. Kár, hogy a csodálatos szépségű népviseletek múzeumában egyéb néprajzi tárgy nincsen felhalmozva. Az élelmesség s az idegenforgalom következménye: a muzeum rögtön üzlet is: népművészeti készítményeket, feketekávés tálcától kezdve bosnyák sapkáig ott a múzeumban azonnal vásárolni lehet. órákig csatangolunk az árnyékos belváros szűk utain. Néha tulmerészkedünk a diokleciáni palotán, modern és hasonlóan zajos részek felé, végigfutunk a zajos halcsarnokon, utitársam szereti a halszagot s kedvvel hajol a medencék fölé, <— aztán újra visszabujunk a szűk és lejtős belvárosi uccákba: nem lehet betelni tarka szépségével. Minden sarkon féltucatnyi gyerek kínálkozik kalauzul, a város egyike az idegenforgalmi gócpontoknak s arra a hirre, hogy jön az angol király: megjelentek az angolok is. Megirigyeljük a németek öltözetét s vásárolunk egy rövid ,,shortot“, fehéret s tisztát: sajnos, a dinnye, amelyet egy félóra múlva felkanalazunk, nincs tekintettel a short fehérségére s idegenforgalmi előkelőségből rövidesen maszatos bennlakók leszünk. De nem lehet elmenni vásár nélkül a gyümölcsök, fügék, dinnyék és paprikák mellett: gyanakodva nézek a szürke hegyekre s a kietlen szigetekre, ugyan hol teremhettek ezek a hatalmas, izes gyüa Kárpátaegyesület társasutazást rendez, az áMamva&utak pedig jegykedvezményt nyújtanak és külön vona tokát indítanak Beregszászra. A szüreti hétre a köztáirsastág valamennyi iboir- ke repkedő jót, nagyobb szállodáé a,irt ée vendéglő- eeiit meghívjálk, remélve, hogy ezáltal a bor- forgiailiom megélénkül és nagyobb bortétieiliek fce- rülmeik eladásira. A szüretről a Fox-lhiradó felvételeiket készít, úgyszintén a szüreti felvonulásról is. A gyöngy- íkaláiniis előadást pedig a kassai rádió köz vetíti. A kárpáitálijai szüreti hét előkészületei már lázasan folynak. A jeleikből ítélve Beregszász és környéke mesés szépségű szőlővidéke végre az érdeklődés előterébe kerül s rendszeres munkával e&t az éirdelkíliődést évről- évne fokozni tehet. Kárpátalja szőlőtermő hegyeit az idegenforgalom fontos helyévé lehet majd tenni. Md mesél Philippe Fernande Colombo a sötétben Közben beesteledett és olyan sötét van, mintha a vonat alaguton robogna keresztül. Az utasnak nem marad más hátra, mint hogy a Proprianóig még hátralévő tiz-tizemöt kilométeres utat gyalog tegye meg. — A közelben lakom — mondja, váratlanul egy hang a sőt,étiben, — ha kedve van, jöjjön velem. Ráismerek a hangra : ezzel a rejtélyes idegennel -utaztam egy fülkében az expree-szben.^ Hiába, a korzikai vendégszeretetnek nincsen párja. — Fhilipipe Fernande Colombo a -nevem, — mutatkozik be az idegen és amikor a magam nevét mondom, egyébként azonban nem mutatok meglepetést, szinte megütközik, arca ^ meglepetést árul el, mint egy nagy színészé, aki azt várja, hogy -fellépését tapssai fogadják, ellenben a nézők jeges csendben fogadják. Azonban miért törődjek ilyen csekélységekkel, amikor annyi Colombo nevű ember lakik Korzikán, mint Dupont Párisban. vagy Broiwn Newyorkban. Egy név nem árul el semmit, gondolom, és csendesen bandukolok vele a sötét utón. Philippe Fernande impozáns jelenség, tagbaszakadt szép szál ember, hosszú fehér sörény a fején és Igazi korzikai sasorra van. Csak a kezei mutatják, hogy már túl van a hetvenen, egyéb semmi sem árulja el a korát. Oly gyorsan megy, hogy alig tudom követni. FékNagyszabású szüreti hetet rendeznek októberben Beregszászon Szöilészeti kongresszus, kiállítás, felvonulás, népünnepély és gyöngykaiárls a szüreti hét programján Kolumbus-múzeumot akar létesíteni Amerika felfedezőjének ükunokája egy korzikai erdei viskóban Korzikai volt-e Kolumbus? ■ Kalandos utazás Ajaccio és Bonifáció között ■ ■ Őszintén bevallom, | | minden csavargásunk fénypontja akkor következik el, amikor hőségtől s szomjúságtól elgyötörve egy nagy kávéház árnyékvető ponyvája alatt megrendeljük az esedékes feketekávét, vagy a még -esedékessbb fagylaltot. Kedves olvasó, hidd el, nincs élvezetesebb dolog, mint idegen városban kávéház terraszán ülve nem köszönni senkinek s nem fogadni senki köszöntését. Kényelmesen s nyugalmasan dűlsz hátra székedben, előtted egy nehezen sillabizálbató cirillbetüs újság, körülötted angol, német, dalmata és olasz, rövid stájer nadrágban két pápaszemes úriember, mélyen kivágott háttal barnára sült franciák, egy bennszülött ficsur, hófehér szalmakalappal s mezítelen lábán szandállal, ordít az újságárus és spanyol szenzációkat igér, valaki levelezőlapot hoz eladni, meleg van, szétolvad a fagylalt s félórai habozás után elhatározod, hogy levelezőlapot írsz egy ismerősödr ek, aztán leteszel erről a tervről is, nincsen ceruzád se. Oly zajos, lüktető, színes a forgatag, hogy nem jut időd semmire. Délfelé felemelkedsz s hosszas munkával mecrkeresed azt a motoros, ócska bárkát, amely hajlandó felvenni s hazavinni a tanyádra, mert ráz az autóbusz és minden sebes autóbusznál kellemesebb egy döcögő, kedélyes bárka kötélcsomóján ülni s megbeszélni a paradicsom árait Spalatóban és Raguzában . .. Pöfög a kis bárka, jobbomon paradicsom, balomon görögdinnye, habot ver a tenger s egy gyerek sirva édesvizet kér. Mire visszaülök a paradicsomba, hálásan gondolok arra a divatra, amely nyáridőben fehérvászon rövidnadrágot diktál komoly, pápaszemes urak alakjára, mint én vagyok ... órát vagyunk már utón, egyik erdőségből a másikba érünk, az éjszaka egyre sötétebb, a táj egyre ellhagyatottaibb. önkéntelenül is korzikai rahlólegendákra gondolok, banditákra, akik lesből lepuffantják az embert . . . Hirtelenül világosság villan a sötét erdőből és egy kutya csaholása hallatszik közvetlen közeiben. A nyomorult kis viskó előtt egy fatábla és rajta egy szó, amit ebben az őserdőben csak nehezen lehet betűzni, mert teljesen értelmét veszti: „Bar.“ Milyen az ismeretlen Kolumbus-muzeam Bár alatt a nagyvilágon sok mindenfélét értenek, mást Párisban, és mást Madagaszkár szigetén. Kétséget nem szenved, hogy a világ legérdekesebb „éjjeli mulatóhelye* Philippe Fernande Colombo ur bárja, amely Propriánótól 10 kilométerre található a korzikai erdő kellős közepén. A bár csap székből áll és ennek háta mögött egy apró szoba húzza meg magát szerényen. Ezzel szemben az alkolholkészlet hét üvegből áll, amelyekben inegsavanyodott bort gyanit az előkelő idegen. A hátsó szobában három asztal áll. Rajtuk rengeteg térkép, képek, ujságkivágások, régi metszetek: az ember mindjárt megérti, hogy múzeumban van. Az összes dokumentum egyetlenegy emberre vonatkozik és egy embert ábrázol : Kolumbus Kristófot. Most aztán megtudom, hogy vendéglátó gazdám nem kisebb ur, mint a nagy Amerika-felfedező ükunokája és most értem meg azt a csodálkozó pillantását, amellyel bemutatkozásomat kisérte. Ennek a sajátságos embernek csak egy életcélja volt: annak a bebizonyítása, hogy őse korzikai születésű volt. Ismeretes, hogy Kolumbus Kristóf születése körül még nagyobb harcok tomboltak, mint Homéros esetében. Korzika szigetén, Calvi községben mutogatják szülőiházát, egy nyomorult deszkavityillót és ezenkívül Génua, Nervi, Savona, Oneglia, Trade.Ha és még néhány város dicsekszik azzal, hogy az 6 falai közt született a nagy ember. A dédunoka egy 1841 május 2-áról keltezett párisi lapot nyújt át nekem, amelyben ékes francia nyelven az van megírva, hogy Kolumbus ugyan Génuában született, de Korzika akkor Génuához tartozott és igy be van bizonyítva, hogy Kolumbus korzikai. Eszerint Napoieon honfitársa. A kis szobában enciklopédiák hevernek szana-széjjel, mindegyikben kék és vörös ceruzával megjelölve a születést igazoló hely azonkívül közjegyzőileg hitelesített másolatok egész serege. Mind azt bizonyítják, hogy a Colombok Calvlban születtek. Philippe Fernande Colombo 1500-ig visszamenőleg hiánytalanul öszegyüjtött mindent. Lehet-e még kételkedni ? Az okmányok igazolnak mindent, igazolják, hogy az ükunoka háziban vagyok és hogy Kolumbus valóban korzikai. Vendéglátó gazdám elmondja, hogy röviddel ezelőtt az amerikai Kolumbus-társaság emberei jártak itt és su.lvos pénzért mindent meg akartak vásárolni, azonban az ükunoka elutasította az ajánlatot: az egyszeri gyűjtemény Itt marad az őserdőben. Feltette magában, hogy Kolumbus-muzeu- mot fog Itt létesíteni és a világ minden részéből idesereglő-k gazdaggá fogják tenni Korzikát, a nagy Kolumbus Kristóf szülőföldjét. ö maga ennek szenteli továbbra is minden erejét és büszkén mondja, hogy a pénz egyáltalán nem okoz neki gondot, van abból elég. Azt hiszem, hogy Philippo Fernande Colombo az egyetlen cmiber, aki ezt elmondhatja magáról. j
