Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-19 / 188. (4037.) szám
Európai utazás A polgárháború borzalmai Madrid mérges gázokat használ a felMik ellen A kormánycsapatok ellenoffanzivája ■ 300 fogoly tűzhalála Bilbaonál ■■■ Helyzetkép a spanyol fővárosból Az idegenlégió a déli Sevillából az érkezett PRÁGA, augusztus 18. A spanyol polgárháború változatlan hevességgel tovább tombol, de a zendülő csapatok a múlt hét eredményei után szemmellátha- tóan ismét fölvonuláSsal és szervezéssel vannak elfoglalva és megelégszenek azzal, hogy a madridi kormány rendezetlen seregeinek tömegtámadásait visszaverjék, Mola tábornok Burgosból Valladolidba ment, ahol inspiciálta az idegenlégiónak azt az ezredét, amely hétfőn éjszaka érkezett Marokkóból az északi harctérre. Az ezred Sevillából Meri dán át vonattal jött Valladolidba, azaz az északi és a déli felkelő seregek közötti összeköttetést sikerült végérvényesen kiépíteni. Valladolid városa burgosi jelentés szerint óriási lelkesedéssel fogadta a tábornokot és a hadsereget. Az ezred azonnal folytatta útját az északi front felé. Sevillából két másik idegenlégiós ezred is útnak indult az északi harctérre és már Meridába érkezett, Mola tábornok az ellenőrzés után Visszautazott Burgosba. Hir szerint a fölkelők kormánya székhelyét a közeli napokban Burgosból Valladolidba helyezi át s ide kerül a vezérkar is. Egy eddig ellenőrizhetetlen francia jelentés szerint Franco tábornok déli hadserege Alvacetáig nyomult előre és visszaverte a vörös milíciát ezen a frontszakaszon. A nacionalisták állítólag hamarosan beveszik a várost. A Cartagenából érkezett jelentések úgy tudják, hogy a város föllázadt a kormány ellen és Franco tábornokhoz csatlakozott. Madridban egyre veszedelmesebb a kapkodás. A kormány valamennyi tartományban kihirdette az ostromállapotot ás újabb redeletet adott ki, amely egy önkéntes hadsereg megalakítását szorgalmazza. Az uj önkénteseket nem küldik azonnal a harctérre, hanem előbb kikénzik és fecvelemre tanítják. (*) Csodálatos, milyen bátorsággal, sőt elszántsággal utaznak az emberek, mintha Valami sürgető lelkikényszer hajtaná őket. Csodálatos, mert soha nem volt ilyen bizonytalan az ember élete a nagy világban, soha nem lógott ennyire hajszálon sorsa a polgárnak, aki egy-két hétre elhagyta a biztos otthoni és családi fedezéket és kimerészkedett ámuló, szinte önfeledt kíváncsisággal a nagy világba. Mindenki tudja, hogy az idegenforgalmi üzletnek szóló nyájas mosolyok mögött ezerféle alattomos veszély lesi a polgárt határokon és határok mögött, mindenki tudja, hogy könnyen történhet apró baleset útközben, amint egy életre elcsúszik az ember, vagy nem is egy életre, csak éppen belekóstol azokba a megpróbáltatásokba, amiket a véletlen tartogat számunkra s örökre megjelöl bennünket láthatatlan égető jellel —- s mégis, szinte mániákus fürgeséggel kap vonatra, aki csak teheti és szaladgál Európában. Soha ilyen kényelmetlen, ilyen bonyolult, ilyen kockázatos nem volt az utazás, mint ma és soha ennyi ember nem ült vonaton, autón, autóbuszon, soha ennyi ember nem nyüzsgött az országutakon. Nap-nap mellett olvas az ember úgynevezett utibalesetekről. Kényes urihölgyek, akik kevésbbé kalandos korban hangosabb szóra el szoktak ájulni, most valutát és ékszert sibolnak és hetekig várják piszkos határmenti fogdákban, mig pénz, közbenjárás, .könyörgés kiszabadítja őket. Csodálatos, hogy mennyi kockázatot és kényelmetlenséget vállalnak az emberek sokszor semmiért, céltalanul, csak azért, hogy kicsit szaladgálhassanak a világban. Most aránylag rövid idő alatt több határon is keresztülmentem, úgynevezett forgalmas európai útvonalon, Páris és Prága között, ahol sokféle ember jár. Nyaralóvendégtől üzletemberig és valutasiberig mindenfajta utastipus megfordul egy ilyen nemzetközi vonaton, a legtöbb mégis a passziózó utas. S mi az a passzió, amit hajszolnak? Ismerkedés a félelemmel. A világot lassan úgy szemlélik, mint a panoptikum borzalmait. Strassburgban láttam franciákat, akik autón, autóbuszon, gyalog, biciklin zarándokolnak az ország minden részéből a Rajna-hidhoz és hideglelős, néma kíváncsisággal néznek át a kehli partra, ahonnan horogkeresztes zászlókat lenget a szél. Ezer és ezer francia kispolgár áll a strassburgi hid alatt a parton és hallgatja az idegenvezető, francia lendülettel szárnyaló előadását arról, mit jelent Francia- ország számára Strassburg. S az előadásban kimondatlanul benne van az is, hogy milyen sorsot szánt a történelem ennek a valóban egyedülállóan szép és gazdag városnak. A hídfőnél francia katonák üldögélnek lócán, cigarettáznak és viccelődnek, acélsisakjukat hátuk mögé akasztották egy kert kerítésére, fülledt párás meleg fekszik a táj fölött, a Rajna sárgán, lomhán hullámzik a két part között s a középeurópai ember nem tehet egyebet, mint vigasztalja magát hasonló dunai, tiszai, elbai képekkel, amikkel tele van tűzdelve a mai Európa. Ezeket a strassburgi zarándokokat nem fogom soha elfelejteni, mert a kor ösztöne szól soraik közül hozzánk, a kor ösztöne, amely úgy hajszolja végig Európán a polgárt, mint ahogy a panoptikum idegborzoló látványosságai között megbabonázva kóvályog az ember: szeretné elüldözni magától a rémképeket, mégsem tudja levenni a ízemét róluk. Strassburg igazán megejtő Burgos, augusztus 18. Az ellenkormány hivatalos jelentése szerint a felkelő csapatok megszállották Adoaint 40 kilométerre San Sebastiantól. A kormánycsapatok megkísérelték, hogy elérjék Almodebarát és megszakítsák az összeköttetést Huesca és Saragossa között, de a felkelők visszaverték őket. Saragossától) délre az egyik kormányosztag megtámadta Belchitát, de ugyancsak visszaverték őket. A milícia építészeti remekei és érdekességei előtt percekig álltunk szórakozottan és félrefordi- tott fáradt tekintettel, a hídnál pedig majdnem egy egész órát töltött el a társaság, még hasonló húsz csoporttal együtt s bámulták a vizet, a túlsó partot, a két hidat, a felsőt és az alsót, amelynek gótikus vascirádái már egy múltba merült korról beszélnek, aztán már nem is beszéltek, csak sugdostak egymás között, mintha mindenkinek lenne valami saját titka a közös nagy üggyel kapcsolatban, amit már a másik családnak nem illik hallani. Francia kispolgárok voltak, apa, anya, gyerekek, sőt sógorok, sógornők, látszott, hogy családi kirándulásnak, vagy maradjunk a vállalkozás igazi értelménél: zarándoklásnak szánták a strassburgi utat és most ezen a helyen magukba akarnak szállni, egy kicsit négy- szemközt akarnak maradni a problémával, intim közelségben. Aminthogy a gond, ami ma minden francia lelket áthat, annyira magánügyévé, annyira intim sorskérdésévé vált a francia kispolgárnak, hogy szinte vallásos buzgalommal ápolja, hódol neki s elmélyed benne. Strassburg szent helye lett a francia securitének s idegen, aki mint én is, betéved ide, úgy érzi magát, mint a hitetlen. aki véletlenül1 besodródott a mekkai. ezen a helyen háromezer katonával támadott. A Havas-ügynökség szerint a kormánycsapatok a tegnapi harcoknál használtak először könnygázt. A hivatalos jelentés azt mondja, hogy a kormánycsapatok csak védekezésre használják a mérgesgázokat és különben nem alkalmazzák a tiltott fegyvernemet. A Guadarrama-frontról érkezett jelentések úgy tudják, hogy a kormánycsapatok a zendülők multheti sikerei miatt megkísérelték, hogy Franco és Mola csapatainak fölvonulását meggátolják és hirtelen offenzi- vával döntést erőszakoljanak ki. Hétfőn nagyarányú rohamot intéztek a felkelők állásai éllen, de támadásukat mindenütt visz- szaverték. A kormánycsapatok mindenekelőtt több óráig bombázták az ellenség állásait, majd a Somosierra-vonalon általános rohamba kezdtek. A harc a leghevesebben Atienza városnál dühöngött, mert a milicia azon a véleményen volt, hogy itt van az ellenséges front leggyöngébb pontja. A vasárnapról hétfőre virradó éjszaka azonban Mola tábornok több ezredet vetett a veszélyeztetett helyre, úgy hogy a madridiak nagyarányú offenzivája összeomlott. A védelem gép- fegyvertüzében a támadók valamennyi hulláma megtört. Ha a milicia esetleg Mola csapatainak lövészárkáig jutott, a sorkatonaság szuronyrohamba ment át és igy verte vissza az előnyomulókat, A kormány veszteségei állítólag óriási. A burgosi kormány lefoglalja az aranyat Burgos, augusztus 18. A junta rendeletet adott ki, amely megtiltja az arany és a devizák eladását. A bankigazgatókat fölszólították, hogy öt napon belül szolgáltassák be a juntának azokat a devizákat és aranyprocesszióba. Magányosan és értetlenül őgyelegtem közöttük, hallgattam, hogy mit beszélnek, de aztán kénytelen voltam tűn-, tetően nem oda figyelni, mert szúrós, bizalmatlan tekintetek adták tudomásomra, hogy ebben az ájtatosságban résztvenni illetlenség és tolakodás. Soha és sehol nem éreztem ilyen nyilaló élességgel, hogy merev lelki határok emelkedtek néhány év alatt, hogy az európai lélek külön színekbe, külön belpolitikai mítoszokba burkolózik s amiről távolról azt hiszed, hogy csak múló politikai kurzus, arról a közvetlen szemlélődés megmutatja, hogy már vallás lett belőle. S ugyanezt láttam a másik oldalon is, Németországban. A felület néhány sima mozdulata mögött ellentétes és ellenséges világok surlódtak, ütődtek egymáshoz. Mindenki ,,másról beszélt" a nemzetközi vonat kis fülkéjében, kényszeredett témák vetődtek fel és kint a német világ lobogott a megszervezett olimpiai parádéban. Minden állomásépületen hatalmas horogkeresztes lobogó, házakon, gyárkéményeken, templomtornyokon, amerre kitekint az ember, hegyek és völgyek közül kilobog és jelzi a maga külön, zárt német világrendjét. Az utasok: nagyrésze .néma .kíváncsisággal ii-. gyei ki az ablakon, csupa idegen, aki talán most utazik át erre először s arca színén, tekintetén látni, hogy ebben a pillanatban semmi a világon nem érdekli, csak ez a különös, mássá fémjelzett élet, amely itt nyújtózik el a sínek mentén s mégis másról beszél. Könnyedén, azzal a szorongó le- zserséggel, ami a sötét szobában füttyszót csal a gyerek ajkára. S a németek, akik állomáson vagy a vonat folyosóján találkoznak az idegennel, ugyanilyen másfelé néző kíváncsisággal mérik le és osztályozzák az embert, nincs ebben semmiféle tolakodás, semmiféle levetkőztetés, mégis ott bujkál a közönyösre fagyasztott, tárgyilagos tekintetek mögött az a kérdés, amire ma mindenki csak egyféle feleletet adhat Európában. Szemeink előtt bomlik színeire az európai spektrum s ez a különös megborzongató élmény mindenkit fogva tart. Utón lenni ma annyit jelent, mint folytonosan birkózni ezzel a különös, lenyűgöző, hipnotizáló élménnyel s talán ez az élmény az, ami minduntalan kicsalogatja odújából az embert, útra csábítja, kalandokba hajszolja. Ismerkedünk a holnap Európájával s búcsúzunk a múlt, sőt, azt hiszem, a jövő Európájától. /<§§&* . S M 1 XV. évf. 188. (4037) szám » Szerda » 1936 augusztus 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kt., külföldre: évente 450, SzloVeilSzkÓÍ és TUSZUlSzkÓi ITlClglJCirsás ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • % ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÍk(lÍ TlCipilcípjQ. • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-KC. r r SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRfiHfl. Meghiúsult a kormány ellenoffenzivála
