Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-15 / 186. (4035.) szám

<WAQAU v lAfiiYAR»M 1 RIaAB 1936 augusztus 13» szombat. áu ASSZONYOK LAPJA Koraöszi kalapok A mozgalmasságáról nevezetes divatfronton pillanatnyilag teljes szélcsend uralkodik. Ez a szokatlan jelenség arra vezethető vissza, hogy a nagy eseményeket megelőző holtszezonban tartunk. Látszólag mindent a nyárutói félidény csendje borit: a divatüzletek forgalma egészen megcsappant, a varrónők is ölhetett kezekkel várják a divatforduló kezdetét. Egyedül a ve­zető divatházakban folyik serény munka. Újdon­ságokról azonban kevés hir szivárog ki. Néhány hét múlva esedékes szezómnyitó divatbemutatók előtt mindenütt titkolódznak ... Csak a kalapüzletekben találhatók szenzációk. Kimondottan őszies már a kép, megjelentek az uj divat előfutárjai: a koraőszi kalapok. Mint minden évben, úgy az idén is filc, bolyhos ve­lúr és a legkülönbözőbb fajtájú bársony az anya­guk. Természetesen nem azért jelentek meg a koraőszi kalapok, hogy a kirakatokban és a bol­tokban várják meg az őszi idény megindultál Ellenkezőleg! Ha paradoxként is hangzik — a koraőszi kalapok kimondottan aktuálisak. A di­vat ugyanis augusztus elejétől kezdve idejét­múltnak nyilvánítja a nyári kalapot és a bár­sony- vagy fik-kalapujdonságok viselését irja elő! Erre a logikátlan divatszeszélyre, amely a meleg augusztusi hetekben lenge nyári ruhák­hoz és virágos selyemkosztümökhöz a télies jel­legű bársony-, velúr- és filckalapok viselését követeli meg, sokan felfigyelnek. Még a nők közül is. Mert akármennyire is elfogadják a nők a divat előírásait, — azért közöttük is akad elég szépszámú ellenzék. Persze inkább elvi ellenzék, mert ahhoz azután igazán nagy bátorság volna szükséges, gyakorlatban szembeszállni a Nagy Zsarnokkal... A legszigorúbb női ellenzék ama konzervatív nemzedék soraiból kerül elő, amely elfogult mindennel szemben, ami modern és uj. Mig az értelmetlen túlzásokat bírálják, — igen- helyes álláspont. De ha rosszalló kritikáját az egész mai viseletre kiterjeszti, nincsen igaza. Sőt... Hasonlítsuk csak össze gondolatban a hajdani öltözködési módot a jelenlegivel. Ez a párhu­zam — akarva, nem akarva — bizony az utóbbi előnyére dől el Régen, a háború előtti években a divatnak nem voltak variációi. Teljesen egyöntetű volt: egységes vonalvezetés, egyugyanazon divat- szin és egységes kalapforma uralkodott. Tekin­tet nélkül az alakra és típusra, mindenki hason­ló elgondolásu ruhát hordott. Egyforma volt hajviseletük, egyforma a kalapjuk. Ennek az egyöntetűségnek a többitől eltekintve még az a nagy hibája is volt, hogy ha a divatirányzat megváltozott — és ez a régi, jó időkben is gyakran megismétlődött— minden ruha egyszer­re vált divatjamúlttá. Nem úgy, mint ma, mi­kor a divat sokrétű és amellett belátóbban ujit: így az átalakulás sokkal lassúbb. A garderób csak egy részét kell kis felfrissítéssel átmoderni­zálni vagy kiegészíteni. A mai divatnál kimondott divatszinről sem beszélhetünk. Páris minden idényben legalább három-négyféle alapszint alkalmaz, nem beszél­ve az alapszinámyalatok széles skálájáról. így mindenki kiválaszthatja azt a szint, ami „az ő színe ... Ugyanez áll a divatos vonalvezetésre is. Mindig többféle ruhatipust hoznak ki. Aki­nek az angolos jellegű öltözékek állnak jól, az késő estig angolosan járhat. Akinek pedig a franciás ruha az előnyösebb, az is bőven válo­gathat. Van miből... A kosztümökben és kabátokban is sok a va­riáció. Kezdve a testhezálló, szmokingos kosz­tümökön, amely a magas, karcsú alakuakon ér­vényesül, — folytatva a bő, csípőn alulig érő palettós kosztümön, amely az alacsonyabb és molettek részére ajánlható. A kabátok terén pe­dig még nagyobbak a lehetőségek, miután a rö­vid bolerótól kezdve egészen a hosszú kabá­tokig — minden variáció divatos! Ugyanez a helyzet a ruháknál is. A derékban karcsuaknak készítették a kazakokat és a ka- zakos szabású ruhákat. De ha az alacsonyter- metü hölgy ruhatárából hiányzik is a kazak, azért még ugyanolyan elegáns lehet, mint a ka- zakos toalettet viselő nőtársai. A sima vonal­vezetésű, térdig egyenes szabású ruhákkal gon­doskodik róla a divat! A ruhák hosszát illetően sincsenek megkötött szabályok. Aki magas, kar­csú, az rővidebbet, az alacsonytermetü pedig, — akinél szükséges, hogy a ruha kissé nyújtsa az alakját, — hosszabb ruhát hordhat. A széles hátuak és válluak továbbra is simán bedolgo zott ujju és magasnyaku öltözékeket viselhetnek; mig a keskenyválluak az erősen kipuffosodó uj jakkal és széles kihajtókkal pótolhatják a ter­mészetadta hiányokat... Nagy variációk vannak a kalapdivatban Is! Nagy kalap, kis kalap, — alacsony tető, magas tető, — mindegyik divatos. A magastermetü höl­gyek bátran hordhatják a széleskarim^s és la­pos tetejű formákat A kis kalapok közül vi- fzont — akármilyen kicsúcsosodó kalapokat ki nál a masamódnőjük — a mérsékelten magas tetejű fazonokat válasszák. Az alacsonytermetü hölgy pedig főleg magas tetejű kis kalapokat vi­seljen, mert a lapos tető „nyomja". A koraőszi kalapdivatban továbbszereplő zsoké-kalapfor- mák inkább a gömbölyű arcuaknak előnyösek. Az egészen kihajtott kalapok viszont a hosszú­kás arcuaknak illenek. A markáns arcvonalu hölgyek középszélességü karimás, angol for­mákat válasszanak; a keskeny arcuak viszont hízelgő keretet adó bársony barettet... A különféle tipusu koraőszi kalapok kö2ös sajátsága, hogy •— a megszokottnál magasabb tetővel készülnek. Évek óta igy van, hogy az augusztusban feltűnő első őszi formák — néme­lyek egészen merészen, mások viszont mérsé­kelten — mind kicsúcsosodó tetejüek. Később, mikor az igazi ősz is bekövetkezik, jóval szoli- dabbakká válnak. Télen a magas prémgallérok­ra való tekintettel elvesztik a karimájukat is. Tavaszra egészen kicsikké válnak, hogy annál feltűnőbb legyen a nyárnak évek óta megismét­lődő egészen lapos tetejű és széles karimáju ka- lapviselete. Aztán újra kezdődik a körforgás... Pillanatnyilag a kimagasodó kalaptetők idő­szakában vagyunk. Eltekintve a barettektől és az egészen fejhez simuló tetővel dolgozott, arc­ból kihajtott karimás kalapoktól, a kicsucsoso- dást majdnem minden formán megtaláljuk. Még a merész kis zsoké-kalapokon is, melyek ezáltal saltí A férfikalapokhoz hasonló formáknál a kalapkreátorok nem bocsájtkoztak extravagáns díszítésekbe, hanem megmaradtak a stílusos, si­mán rádolgozott szalagnál. Újdonság, hogy a karimátlan formák általá­ban mélyebben dolgozattak. Némelyik csákó alakú bársonytokról egészen hiányzik már az eddig elengedhetetlen gumipánt, annyira ,,biz­tos" a formájuk. A koraőszi kalapok túlnyomó többsége csákószerü formát mutat, mert ez ősz­szel a hangadó párisi kalaposokat Napóleon hi- res festőjének, Gros-nak kiállítása inspirálta. Madame Agnés egészen élethü Napoleon-csákó- kát is készített, borvörös és fekete cilinderbár­sonyból, A harcias formákról mintázott kala­pokat kitömött kis madárdisszel és szemöldökig érő mintás fátyollal disziti. A koraőszi kalapdivatban a toll és a stilizált madárfonnák nagy szerepet játszanak, hason­lóan a tüli- és muslinfátylak. A fátylak viselé­sénél újításokkal is találkozunk. Nemcsak szem­öldökig vagy orrig érő fátylakat látni. Páris- ban olyan kis tokk-kalapok is vannak, melyek­nél a fátyol — a megszokottnál eltérően — nem a homlokot és a szemeket, de az arc alsó­részét fedi el. Igen dekorativen hatnak, de va­lószínűtlen, hogy széles körben népszerűek le­gyenek, tekintettel a mai divatstílussal össze nem egyeztethető feltűnő voltukkal. Melyek a koraőszi kalapszinek? Egészen sö­tétek, amely kellemes változatosságot jelent a világos nyári kalapok után. Elsősorban a feke­te, majd a sötétbarna, „Malaga", „Portó" és „Bordeaux" nevű mély borvörös árnyalatok a veszítenek a zsoké-sapka jellegükből és inkább a silddel díszített ulánus-csákó benyomását kel­tik. Kézben határozottan merész benyomást kel­tenek. Fejen azonban kevésbé feltűnőek. Alap­szabályuk, hogy egészen sötét bársonyból vagy filcből kell lenniük. Schiaparelld, aki a nyáron is favorizálta már a zsoké-formákat, koraőszi kalapkollekciójában szögletesen kicsúcsosodó tetejű keskenysildes zsoké-formákat készített. Főleg sötétbarna és fekete bársonyból. Diszként kockás steppelést vagy diszkrét tolltüzéket adott. A sportkalapoknál az úgynevezett tiroli for­ma a kedvenc. A tiroli kalapok mintájára lapo­san eldolgozott, kicsucsosodásban végződő a tetejük. A karimájuk egyenes és csak az arc fe­lett, a karima közepén van egy hullámszerű be­törésük. Szalag helyett két-háromszinü zsinór- sor^ hasonlóan többszínű bőrből fonott bőrpán­tok vagy egy-egy világos nagy toll a díszük. A tiroli sportkalapok fekete, barna, sötétkék vagy sötétzöld posztóból vannak. Világosabb árnyalatú sportkalapokat viszont a pár szezón- nal ezelőtt annyira kedvelt és ez ősszel újra visszatérő férfikalap-formában látni. Ezek a ka­lapok egészen olyan tetővel készülnek, mint a férfi-puhakalapok, azzal a különbséggel, hogy a karimájuk kétoldalt egészen felhajtottam vá­divá tosak. Uj szín az olivzöld a pár mai ibolya lilájának sötétebb árnyalata és a meleg páva­kék. Annyit elárulhatunk, hogy az utóbbiak az őszi divat legsűrűbben alkalmazott színei! A mai divatképűnkön látható kalapmodellek közül a felső sor bal szélén látható barett bor­vörös bársonyból készül. Fekete toll-pompon és fekete nagyrecés fátyol diszitik. A következő kalap körben felhajtott karimával és mérsékel­ten magas tetővel készül. Fekete filc az anya­ga és rózsaszinü-fekete toliakból összeállított tüzék disziti. Olyan modell, amely elsőrangúan illik a nyári, virágos ruhákhoz vagy mintás imprimé-kosztümökhöz. A harmadik kalap, há­tul magasított fejjel dolgozott csákóformával ké­szült. Maria Guy-nak a kollekciójából való. Sötétbarna bársonyból készült és kiterjesztett szárnyú zöld madárforma disziti. Az alsó sor balszélső rajza egy magas, csú­csos formájú tokk-kalapot mutat, melyet ötletes tolltüzék disrit. Nagyon dekoratív a középső kalap, amelynek fekete bársony az anyaga. Pár- taszerüen keretezi az arcot, elől lila szalag élén­kíti. A harmadik kalapmodell puha zöld velúr­ból készült. Érdekes a magasított teteje. RADVANYI MAGDA* Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál A PMH díváiddá B* B., Pozsony* A kézzel kötött jumperek di­vatja továbbra is ugyanolyan, nagy mint eddig volt. Jól teszi, ha már most hozzákezd a hűvö­sebb napokra készülő jamperhez.,, A Becsben lá­tott kézzel kötött jumperek legtöbbjét kasmír- pamutból, .vagy bolyhos angorapamutból állít­ják elő. Ezek a leghálásabbak. A jumperek for­mája egészen bluzszerü. Többnyire simán be­dolgozott, félihosszu vagy egészen hosszú ujjal készülnek. A mintájuk vagy a kedvelt, hosszá­ban csikós, vagy a múlt télen feltűnt hullámos mintát követi. Kockásán kötötteket is látni, de ezek erősítenek és csak kimondottan karcsuak számára előnyösek. Ha nem akar nagy fárad­ságot, készítheti egészen sima kötéssel is. Ez is gyakori, különösen a többszínű, bolyhos angora- fonélból előálitott jumpereknél, ahol a pamut sa­játságánál fogva a minta amúgy sem érvényesül. Ami a gallért illeti, kétféle gallért látni. Az egyik a sima és keskeny „bubigallér", a másik a visszahalló körgallér. Csinosak azok a jumpe­rek is, amelyek gallérnélküliek és amelyeknél a kihajtót valami tarka selyemsál pótolja. A „szoknyába be" fazón a divatosabbik. Vidéki asszony. Most augusztusban, mikor a ruhákat bársonykalapokkal és középárnyalatu köpenyekkel teszik ősziessé, a fekete-fehérmin- tás imprimé-ruhájáról vetesse le az élénk zöld nyakdiszt és övét. Helyettük fekete díszt adas­son. Ugyanez áll a kis imprimé-palettójára is. A zöld gombokat fekete gombokkal cseréltesse fel. Fehér tolldiszes bársony tokk-kalappal, fekete körömcipővel az összeállítás uj és elegáns jel­legűvé lesz és kellően érvényesíti szőkeségét. A kesztyű, kézitáska továbbra is fehér maradhat. Pillanatnyilag igen hordják a fehér ripsz vagy grosgrain selyemtokokat is. De pár hét múlva egészen eltűnnek. A bársonyt jobban kihasznál­hatja, mert ősszel, sőt télen át is hordható. A háziasszony lexikonja A HARISNYA KEZELÉSE. A harisnya élete Göikisz/oirta megihose z abbodik, ha a Legkisebb lyu­kat is azonnal bevarrjuk, ha vigyázunk a mo­sásnál. Sel yeimth anismyánál mosás után ne csa­varjuk ki a vizet, hanem nyomjuk ki óvatosam, miután enyhén ecetes vízben alaposan kiöblítet­tük. Finom harisnya ellen nem követhetünk el nagyobb bűnt, mint hogy forró vassal vasaljuk. A harisnyát ne összecsavairva, összehajtogatva tegyük el a szekrényünkbe, ez nem tesz jóik Olyan ruihaiogast vegyünk, amelyen férfinadrá­got 'lehet átvetni; vagyis az akasztó egy ivv amelynek két végét egyenes mid köti őesze. Pyemíen vessük át a harisnyát. — Miüselyem, vagy tiszta selyem alsónem/tieknek Is jobb, ha vállpántjaiknál felakasztva lógatjuk és nem fek­tetjük őket. Csak a hatisztnak, trikónak nem árt, ha összehajtják, sőt a trikó ezt meg is kí­vánja. A selyemnek azonban lógni kell, igy nem törik meg a hajtásnál. * KESZTYUTISZTITÁS. A világos szarvasbőr­kesztyü évekig él jó ápolás mellett. Mosóvizébe (langyos legyein, ne meleg) öntsünk egy evő­kanál szalmiákszeszt s egy kanál stearinolajat. Sokan mellőzik ilyenkor a szappant. Ha 'ki­nyomtuk a kesztyűből a vizet, fújjunk 'bele, hogy ujjaiban levegő legyen s ne ragadjanak össze. Miközben a kesztyű száraid, dörzsöljük meg néha. A<z ilyen mosástól valósággal újjá­születik a kesztyű. * HAGYMA, apróra vagdalva és anegszárat­va, utazásnál és időszakos háztartásokban iigen oélszerii. Igen kis helyen elfér és haszo­nállatnál nem kell a hagyinavagdalással bíbe­lődni. A szárítandó hagymát egészen apró darabokra vagdaljuk és igy tesszük a napra, sütőibe vagy száraz meleg helyre, hogy jól kiszáradjon. Használatnál áztassuk előbb víz­be vagy pedig az ételen kívül, külön pirítsuk, mert szárazon túlságos gyorsan pirul. * KÉSÉLESITÉS. A kések élesítésére használt fe­nőkövet oélszerü beszappanozni. Ha gyorsan é« iga­zán jól akarunk valamilyen vágóeszközt megfenni, akkor a követ mindenekelőtt nedvesítsük meg, az­után pedig húzzuk rajta végig néhányszor a közön­séges mosószappant. így előkészítve, nagyszerűen élesít a kő, tudniillik a tapadás és egyéb tényezők közreműködése folytán a fenőkő szemcsézettsége jobban érvényesül. * ABSZOLÚT ALKOHOL ELŐÁLLÍTÁSA. Az áru­beli 96 százalékos alkoholból, esetleg valamivel még kisebb fokú alkoholból, a víztartalmat kihevitett rézgálicoal vonhatjuk el. A kihevitett rézgálic. el­veszti szép kék szánét és fehér porrá esik szét, amely viztől ismét megkékül. Ezt a fehér port szór­juk bele a viztelenitendő alkoholba. Az első ada­gok megkékülnek, annak jeléül, hogy a por vizet vont el az alkoholból. Addig adagoljuk, a mig- már fehér marad összeró zás után is, a folyadék alján meggyül emlő por. Elvkor viztelen az alkohol és fel­használható oldásra, folttisztitáera, stb. Az abszo­lút alkoholt jól záró üvegben kell tartani, mert a levegőiből vizet abszorbeál. Persze, a háztartásban csak ritkán van szükség teljesen vízmentes alko­hollá, Többnyire megteszi a 96 százalékos is.

Next

/
Thumbnails
Contents