Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-05 / 152. (4001.) szám
1036 jtilius 5, vasárnap. rt^gMMA<AaRHiRLaB SS 5 Nyárelefl valóságok — őszi lehetőségek Irta: Dr. Tömöri János Prága, Július 4. A nemzetgyűlés tavaszi ülésszak^ a szenátusban szokatlanul erős akkorddal zárult. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter megnyilatkozásával. Időrendben a pénzügyminiszter szaváé az elsőség. Amennyire kevés mondanivalója volt a pénzügyminiszternek az adófizetők vigasztalására, annyira erős volt befelé, amikor az állami adóbevételeket s az állami személyi kiadásokat egymás mellé állította s kimutatta, hogy az adók a személyi kiadásoknak csak egy részét fedezik. Aki a beszédet hallotta, az minden pillanatban várta, hogy a pénzügyminiszter a közigazgatás elpolitizálása kapcsán kimondja a tételt: ez igy tovább nem mehet! E kijelentés ugyan nem hangzott el, de mindenki gondolt rá, talán azok is, akik e pénzgondokat okozták. Akik ismerőseiket, rokonaikat protezsálták a „biztos", a „nyugdijképes" állami szolgálatba. Lehet, hogy talán a lelkiismeret szava is megszólalt bennük. Mindez azonban csak elmélet. A gyakorlati politikus az kérdi, hogy a meglevő bajokból miképpen lehetne és kellene megtalálni a kivezető utat? az az ige is, hogy „akinek pedip ez, vagy az nem tetszik, annak tessék kiszállni.' Bizonyos, hogy az ilyen határozottsággal irányított politikai gazdálkodásban a kormánybeli németek csoportja tüzön-vizen ét követi az irányító akaratot, ám nem mondható ugyanez a szlovák néppártnak őszre a többségbe invitált csoportjáról, mely a felelősséget erőssebben érzi, mint a kormánypárti németek teljes bomlásban levő frakciói. A szlovák néppárti sajtó nem titkolja azt sem, hogy a német keresztényszocialisták ily gyors meghívása a kormányba szlovák nemzeti körökben egyáltalán nem keltett kedvező visszhangot. * * * Mi lesz tovább? Jósolni nehéz. Évek hosszú során át a nyári recept az volt, hogy a koalíciós lapok vezető nemcsak páratlan hatású gyógyfürdő, hanem gyönyörű hegyi fekvésénél fogva egyben a légtrenCianske teplice A Kárpátok fenyvesekkel övezett virágoskertje. trenCianske teplice szerkesztőinek üdülése hónapjaiban a „fiatalabb szerkesztőségi erők" oly parázs vitákat rendeztek, hogy a politikusoknak ősszel hetekig kellett elsepergetniök a forró hónapok vitáinak emlékeit. Bizonyos jelek azt mutatják, hogy még ebben a külsőségben is változás áll be. Nemcsak a komoly külpolitikai események miatt. A külpolitikai viharfelhők különben is foszladoznak a külpolitikai időjósok szerint. Ellenben egyre határozottabban jelentkezik egy felsőbb irányitó szellem, melynek megnyilvánulásával szemben a koalíciós pártvezéri akarások eltörpülnek. * * * Állítólag ezzel az egységes irányitó szellemmel áll összhangban a mai pénzügyminiszter energiája is, mely a gabonamonopóliumot saját lábára hivatott állítani. Őszre esedékes az állami szeszgazdálkodás uj. rendezése, mely az agrárpárti hatalom másik fő pénzforrása. A harmadik az agrárszövetkezeti központokban van. Állítólag a Földműves Kölcsönös Pénztáraknak takarékpénztári jogokkal való felruházását tartalmazó törvényjavaslat nem ok nélkül maradt elintézetlenül a szenátus asztalfiókjában. Noha jósolni nehéz, e jelek nem sok jót ígérnek az agrárpártnak. Pillantás a múltba és jövőbe A figyelő elme erre a kérdésre választ .találhat a miniszterelnök expozéjában. És a megnyilatkozást kisérő cselekedeteiben. Ezért érdemes az elemzésre a miniszterelnöki megnyilatkozás, bár elöljáróban nem tudjuk elhallgatni, hogy az agrárpárt főlapja a saját kormányelnöknek múlt heti, a tavalyi évvégi eseményekhez méltán sorakozó, cselekedetei méltatására egy kommunista izetlen közbeszólásait és az ezekre adott „talpraesett" válaszokat hozza fel, ellenben vezető helyen a miniszterelnöki expozé egy önálló részét közli s kifejezésre juttatja ezzel, hogy ez nem a lap véleménye, ez dr. Hodza Milán miniszterelnök nézete. Ami az expozé gazdasági részét illeti, azzal kapcsolatban csak az volna a kívánságunk, hogy a felsorakoztatott számoszlopok bárcsak valóban igazolnák a javulás tartósságát. És legfeljebb azt találjuk hiányosnak, hogy a kormányelnök elsősorban a prágai építkezési és a csehországi és morvaországi ipari termelési statisztika adatait veszi alapul következtetéseihez s az egész állami gazdasági helyzet csak a külkereskedelmi és a vasúti forgalmi statisztikában jut kifejezésre. Szlovenszkó és Kárpátalja regionális gazdasági érdekei fejlődésének számadatokkal való alátámasztása kellemes visszhangot kelthetett .volna ez országokban. A miniszterelnöki expozé legfontosabb része a szudétanémet párt, illetve „Henlein égeri beszéde" cim alatt ismeretes, két hét előtt elhangzott megnyilatkozásra adott válasz. Ez a német megnyilatkozás — mint ismeretes — a csehszlovák közvéleményben nem kisebb ellenszenvet váltott ki, mint annak idején Hilgenreiner német kereszényszocialista volt pártelnöknek és szenátornak a tavalyi választások előtt írott, erősen nemzeti érzéstől áthatott egyik újságcikke. És a német keresztényszocialista párt ma ismét a kormánytöbbségben ül, minisztere van. A szudétanémet pártelnök állítólag félreértett szavait a párt képviselői és szenátorai akarták megértetni s a miniszterelnöki felfogásra is válaszoltak. Nem szükséges a vitába avatkoznunk, bár volna mondanivalónk, annál is kevésbé, mert a kérdés nem állami kérdés, sőt még csak nem is a csehszlovák nemzetnek s a német kisebbségnek az ügye, hanem elsősorban és túlnyomó- részben a történelmi országokbeli németek és csehek ügye, mint azt a vita folyamán például a szlovákok szószólói is megállapították. A mindkét oldalról elhangzott tagadhatatlanul erős szavaknál azonban még többet mondanak a tények: A szudétanémet Rundschaunak két jogerős elkobzás alapján történt beszüntetése érzékeny veszteség a pártra nézve; a német keresztényszocialista pártnak a kormányba való gyors meghívása politikai idény alkonyán, azt akarja megmutatni, hogy a köztársaságbeli összes német politikai csoport a többségben van, csak a szudétanémet párt áll elszigetelten — ellenzékben. Csakhogy ez az elszigetelt német csoport egymaga kétszer olyan erőt képvisel, mint a másik három együtt és fülünkben cseng a szudétanémet szenátor szava: mi vagyunk a köztársaságban a legerősebb politikai csoport . . . i i * A hét legnagyobb politikai eseménye nem találta készületlenül az érdekelt német csoportot, annál nagyobb volt a meglepetés magában a kormánytöbbségben. Hiszen a Venkov, a Lido- vé Noviny még egy hét előtt őszre jósolta a kormányrekonstrukciót, ami aztán öt nap múlva bekövetkezett. Huszonhárom német képviselőre három miniszter esik már, amit különösen a cseh iparospárt nem tud elviselni. Az iparos-miniszter — tizenhét képviselő reprezentánsa a kormányban — tiltakozik a politikai miniszterek kollégiumában, de elnöki kihallgatás után lecsendesedik. De maga az agrárpárt is meglepődött, hiszen még alig néhány nap előtt agrár- képviselő szájából hallottuk, hogy a többség kibővítése csak megnehezítené a koalíciós egyezkedést. Ma azonban már azt halljuk, hogy a jelentősen, — különösen Hlinkáékkal megbővült .— többség egyezkedéseinél nagyon hatásos lehet V ízt és légi szörny ele íHáni küzdelme lesz a jövő háborít Mark Kerr angol admirális a harcVepiifőgáp és a hadihajé versenyéről London, julius 4, (World Copyright by Mitropress.) Mark Kerr admirális, az angol hadsereg egyik szaktekintélye, akinek része volt az angol légiflotta kiépítésében, nagyjelentőségű cikket bocsátott londoni munkatársunk rendelkezésére arról a kérdésről: vájjon a hadiflotta megfelelő elháritófegyve- reket tud-e mozgósítani egy légitámadás esetén, vagy pedig ki van szolgáltatva a repülőgépek lövedékeinek és bombáinak? Amint ismeretes, ez a kérdés izgatja ebben a pillanatban nemcsak az angol közvéleményt, hanem az angol hadvezetőséget is. Az angol hadiflotta átszervezése körülbelül felelet erre a problémára. Csakhogy, amig a felelet részletei kialakultak, addig súlyos krízisen esett át az egész angol honvédelem s nem egyszer állott úgy a dolog, hogy nyílt konfliktus robban ki a légügyi minisztérium és az admiralitás között. A legfontosabb kérdésre, hogy tudniillik a harcirepülőgépek fejlődése csökkenti-e a hadiflotta jelentőségét, a következőkben foglalja össze véleményét Mark Kerr admirális: „A repülőgépek nem pótolhatják a hadiflottát, egyszerűen azért nem, mert a technika mai vívmányai mellett sem alkalmas a repülőgép csapat- és élelem-, nyers- és hadi anyag-szállításra. Még mindig az a helyzet, hogy az óceán két távoleső pontja között egyedül hajók tarthatják fenn az összeköttetést s ez mindaddig igy lesz, mig nem sikerül tengeralatti alagutakat fúrni s vasúttal pótolni a hadihajókat. A repülőgépek teljesítőképessége ezen a téren korlátozva van." Szüksége van-e egy nagyhatalomnak hadiflottára? A továbbiakról pedig a következőképpen fejti ki álláspontját: — Minden országnak földrajzi helyzete határozza meg, hogy milyen flottapolitikát folytat s hogy milyen tipusu hadihajókat építtet. E tekintetben természetesen két csoportra oszlanak az államok: az egyik csoportba tartoznak azok, amelyek vagy saját határaikon belül találják meg mindazt, amire nyersanyagban és élelmiszerben szükségük van, vagy pedig szárazföldi utón tudnak hozzájutni. Anglia nem tartozik ehhez a csoporthoz, mert Anglia szükségleteit csakis a tengeren keresztül tudja fedezni. A helyzet az, hogy azok az államok, amelyek szárazföldi utón tudnak gondoskodni magukról, majdnem teljesen nélkülözni tudják a hadiflottát, olyan ország azonban, mint Anglia, amelynek élés- és nyersanyagtára az óceánontuli földeken van, kénytelen olyan erős hadiflottát tartani, amely részint kereskedelmi hajóit védelmezi az ellenséges támadás ellen, részben a kikötők biztonságáról gondoskodik. — A második kérdés, hogy milyen tipusu hajókkal kell rendelkeznie egy olyan hatalomnak, mint Anglia? Legfontosabb a páncélosok kérdése. Igaz ugyan, hogy bombákkal és torpedókkal majdnem lehetetlen egy jól páncélozott hajót elsüllyeszteni, mégis egy erősen megsérült páncélos sebessége lényegesen csökken s ha több hajó van kíséretében, az egész flottilát megbéníthatja a páncélos sebesülése. A „Szent István" tragédiája — A világháború megmutatta, hogy amikor elkezdődött a tengeralattjáró- és repülőgép- háború, az összes nehéz páncélosok Achilles módjára visszahúzódtak a kikötőkbe. Jó példa erre a „Szent István" tragikus sorsa. Az Adria- flotta két superdreadnoughtja egy napon kifutott a tengerre. Amikor az olaszok értesültek erről, Rizzo kapitány egy sorhajóhadnagy kíséretében két, torpedókkal felszerelt motorcsónakba ült és a két motorcsónaknak sikerült elsüllyeszteni a „Szent Istvánt", az Adria-flotta egyik büszkeségét. Az északi flotta soha nem bocsátkozott többé ilyen kockázatos, vállalkozásba és vagy a kikötőkben vesztegeltek az óriáspáncélosok, vagy ha tengerre merészkedtek, hetven kis csatahajó sürgőit körülöttük. — A repülőgépek, a tengeralattjárók és a torpedók harcbavetése a nagy csatahajót, a hajdani tengeri háború e szörnyeit, ártalmatlanná tette. Páncélosokkal ma lehetetlen volna tengeri blokádot keresztülvinni akármelyik hatalom ellen. Amennyiben sikerülne a nagy csatahajók számát lenyomni, kisebb hajók építésére fordíthatná Anglia minden erejét. Ezeknek a kisebb hajóknak az az előnyük, hogy bombákkal és torpedókkal sokkal nehezebb harcképtelenné tenni őket, mint az óriáshajókat. A világháborús statisztikák megmutatják, hogy az angol hadi és kereskedelmi flottában kis cirkálók és torpedóhajók tették a legnagyobb kárt. Ennek Angliában le is vonták a konzekvenciáit, mert például a nehéz páncélosok számát 25 százalékkal leszorították, mig a könnyebb páncélosokét fölemelték 35 százalékkal, a torpedórombolók számát 100, a kis hajók számát pedig magasabb százalékkal emelték. A tengeri hadviselés sztratégiai alapelve azonban a régi marad: a saját flottát úgy elhelyezni, hogy az ellenséges flotta minden mozdulata ellenőrizhető legyen, fönntartani a kereskedelmi összeköttetést a nyersanyagforrásokkal, ugyanekkor minden módon lehetetlenné tenni az ellenség nyersanyag- és élelmiszerszállítását, mert — amint a világháború is igazolta — csak igy lehet ma egy erős hatalmat térdre kényszeríteni. A tengeralattjáró ellenszere: a repülőgép — A repülőgépek jelentőségét is háborús statisztikából lehet kiolvasni, jóllehet a világháború óta hihetetlenül sokat fejlődött ez a fegyvernem. Annyi azonban bizonyos, hogy a világháború alatt egyetlenegy olyan hajót sem sikerült elsüly- 3 lveszteni, amelyet repülőgépek kisértek. "•"'Ionosén fontos fegyver a'repiilögép a tenger-i lalattjáró elleni harcban. Mert csakis repülőgép-8 ről lehet látni azt a „V" alakú hullámfodrot, amit a tengeralattjáró periszkópja hasit a vizen. Amikor a repülőgép megpillantotta a tengeralattjárót, a következő pillanatban már bombázza is. — De azért persze, hiba lenne eltúlozni a harci repülőgépek jelentőségét. Arról tudniillik, hogy repülőgépekkel egy flottát meg lehessen semmisíteni, szó sem lehet. A repülőgépek nagyon magasan repülhetnek ugyanis, különben a légelhárító ágyukkal nem nehéz „leszedni" őket, s ilyen magasból pedig igen kicsi a valószínűsége, hogy bombái találjanak. S mégha be is csap a légi bomba, mihelyt eléri a hajó páncélját, explodál, de a páncélzatban nem tesz nagyobb kárt. Személyes élményeim is igazolják azt a föltevést, hogy a repülőgépek nem jelentenek különösebb veszélyt a flottára. A világháború alatt hajónkat az Adrián több, mint félórán keresztül bombázták mintegy háromszáz méter magasságból repülőgépek s mindössze egyetlenegy bomba vágott be, pedig mi 6 csomós sebességgel tudtunk csak haladni. Repülőgép kontra páncéloshajó — Az Atlanti óceán mindkét partján kísérleteket végeztünk a csatahajók elleni bombatámadás hatásának pontos megállapítása érdekében. Az eredmények azt mutatták, hogy a kár, amit a bombák okoztak, aránylag kicsi. Az amerikaiak a „Washington" páncélost 2000 fontos bombákkal és 400 fontos torpedókkal bombázták. Három bomba és két torpedó explodált a viz alatt közvetlen a hajó közelében s mintegy ötvenfokos oldalrést hasított rajta. Aanak ellenére, hogy a szivattyúk nem léptek működésbe, a „Washington" felszínen maradt és csak öt nap múlva sikerült ágyulövegekkel elsüllyeszteni. A leghatásosabb fegyver a hadihajók ellen a nagyon alacsonyan szálló repülőgép, amely a legnagyobb tipusu torpedókkal van fölszerelve. Egy ilyen repülőraj támadását a védgázzal lehet keresztülvinni, a védgáz ugyanis felhőbe burkolja a repülőgépet. A gázfelhőt a támadás előtt magasabban repülő gépekről bocsátják alá. Ezzel a módszerrel már tizenöt év előtt kísérletet tettek és még hozzá nagyon jó eredménnyel. A védgáz mögött szálló repülőgépet ugyanis a megtámadott hajó nem láthatja, a felhő fölött szálló gépből azonban látni lehet a hajó körvonalait. Annyi bizonyos, hogy a jövő háborúja ennek a két gigászi fegyvernek: a repülőgépnek és a hadihajónak a mérkőzése lesz.- A SZENCI KATOLIKUSOK A HITVALLÁSOS ISKOLÁKÉRT. Szénéről jelentik: A katolikus püspöki kar felhívására, hogy a hívek a körzeti polgári iskolákról szóló törvény végrehajtása alkalmából foglaljanak állást a hitvallásos iskolák mellett, a szenei római katolikus hívek 1732 aláírással ellátott nyilatkozatot terjesztettek az egyházi fönhatósághoz. Egyúttal állásfoglalásukról értesítették a kerület valamennyi szenátorát és képviselőjét, kérve a? ügyben támogatásukat,
