Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-31 / 173. (4022.) szám

»*nw»ww iv^m n«q un P«r**S soBtuBi ‘nyavív aaszpr aovn «ví ^aozs s? egozfBH ftassatuaiuaiaj o oj iiiiriiirtfflniiiiniiiiiiniiiiiiiiiiMriHiiiiiiniiiiitiniiiitnnMiitiiiirtiHwiirtWiii.iinhiiiiiHiiiiriitiiiiiHiiiiiintiiiiiiiiiiiiiBiiiiiiHiiiiiMiiiMiinBiiiiBii.rtiwiwiifflHi^rtjgMrtiijBgjjjhwgjH* •;?8?ss3i3j9q aiW Sf jpbjbui u^jdqjp sj irBq9»BUBind 9«lo*n qau^aft sp *i?[fiBq -9>j 9zi3|z«fA B 3?ra BjznqSdui pA^spuzs -ajhaui 0s8?a qsu^fsJs ‘buioa jós qo;n MPtaiux 3q qpiBq b ip;n 3JJ? uaqzoq as -pzSpA qaupSpssaiajoq ;j3qui3 q?J3p v ‘“s? -loq 8Al!U3)I3 UQPJOJ B JJOpqpA B BJ19IBJ jjo s JU3UJ eqpzpq ap9;ipA b “ipjXuopzoui B Honosai pjqj b 3jS?a ‘uojbuoa b )•( -3f 9Jl»qjnuBXÍf jrnuios pj jppqzapaj maa g lármás jupjjor urau »p ‘jjpA 89 jojbuoa B BHOjqip33^{ •}P}Z3U113.ÍSIJ 3Xm3]3p3Z89A qpinzspqozpf iXuusuibiba X3oq ‘»jzs9 3jj»a 3Apod3[3aui gpzaA/íuopzom b ‘Bispmofif ppijjno juJSoqoj jJBqB sq jbuoasjoX* X8bu }J3}S3qDUBUI—uopuoi b ioqfpj 'OBqpn^nV jasa zb za JUJM9) uopza iBddBU Xupqpj^ sppepf psiojn zy ♦♦♦ *ttoq£nt£3pi sp ;BfBdid &}ino} -Sem “sup^tfBq: S3jp zb ;).0zpu uaesng — •nHT^jypBui ‘jfóqáSiBA ^opuquzs Jijm ;9om onj “iB^n® -búi 2RZU9 ijúuqoqBi i3oq lun?}pu<} uie^ — •U'3q0u£3Z9 b ;pzs qnio} pAuuoq 93 iso^q uul •?d BJi&puaíí — 32fi93iq b ijtznsong — •pjo3A0i b ypJŐemsa Á8n qnso jpqoua i9qq?i-pBKBZSBJfJOl 9p ppj dBU 910.3HQJ B [ndOJ [B3(-3[Baují9zs í^zserja;!^ zb iáóqB ‘jfBupsiO'j.n bb jpzpa BTif^qn “ipamui gvpeiho isopq ■ra>9d ‘«loa* * B5(ji[B2{i v ?n^DPt cszeyik UB99Bq “OJ'PAQ^ St iqqQ} B BIJJIV ‘nOTfBíqB zb }p)d3Ji}( 99 upífB siq b }fnqi^ moayq ‘9) -}35f p(bui ‘Aíte qqpp inzél >[BJBpBxn y qpyj -Bpi-Ul BJ5[B|qB ZB Sp ^0i[9ZS — Jj99S3X — •aq^pzwoi-B3I B . ÍIP0I sp BJfjgB-q B B'HO'JlXujaj up;zy ‘;B5i<piqp}30Ap zb Bjjpg^ sp Bjpuour — jio^bíjba 0^ — „ii9q^psqBj> b >^oa 3?I3 „iaqpP-I'S ZB BZSSIA ZS93Ja“ IB^OgBq sí Í90ui ‘Bjpuqp zb y,opnro3BZ9Si^ — iunq -pa ^Bjpi^Bui j{p:jp |p[ Tusa sárimig -jyprBni 119 *b ípuaíg utá3iv\b'bo «— — »8 — *pi?za q«mi3j8i ;pnqBr?q fpaoK ‘zsdpj Bqpxnoidras} pzepnusi b bh •ípijA zsp3a zb U!9S3]p \q ‘ípjjA «jq iwpaim ‘ipzsqj spj aapuji^ *Bq3pi(A B Bf3nz *?A3U U3I8J BfpnoSJO sBurjB^Bq JBqjA V •BqoojBBodoizso jpj3 X3bb y •Bnioidarai ua;si jazspmjaj y • 4 * 1HZS3WH3X V %ajbmX3b^i *|Ag zopiSuoj qpjpSpspf I*3?q sou?r s ‘ipjpfSpsfn sjq saApaq y ‘iára Bqos 113zzajjpapi ®K u»qzoq BspiBJBXn b 3q — twsptBJBiCn 19 jjizsjap s ‘BÁSpA uapujui iqssfpjaa •inmiBinf dnq ijíupAipCuozjq pp • ‘jnuBj I9Í uaqAp zb pj ‘íÍ3i •jBJBXa b igoi uBSopioq g . ‘1BJB I9f ZB ‘13A I9f Pl 1J3W ‘BmiBinf « uip UBASaai «a *B3fQiun zpqau »P}bjb zy •sflBJB zb popppzaqSam s ‘zsBjBqBznq b jpm qug •jpiBq b 3uaz IPMBpjppBW 'jpXn 3apm dpzs b jpui uba m •HYAN **ln5ÜW ‘9*23(3 irporzSBM ^Apza lurra ‘isppip qqaApg “sí uaqpAof uais[ uofpy *pp lajaXuaq dBuuapupu zy ‘jpq XSbu iJpuiazsBZnq b ij»w •Bznq i-iopi b u®zs83A ajq ‘Bpo luojfBq iBqpqjl y 3BSSBJO[Bp ‘[BAB19U 3JA ‘BJ91JBI b qpuijq 8x 113 IsppiBuajsi njo^uoXS y ‘izsppq qos B qpiSpA ubSja •qBuSoj^qzpq 19IJBS ‘i?zsb>1 ‘qBupoqzspqoj qpiBJB zy *I9P®I U«I» wzwrq b Itpi ‘pzam b Uaj psoipq 93o]H •zsyiBqBznq b ipupSaiV ‘691BJB zb pazaqjpig ’svxvhv “pjpfo-ptrfV ‘bp3bw J»íPSí*HV *BfpU03 3JIIIIUX3S SDUpq ‘aizaSpA ;p3[op ja •Btgo 3ZIAÁlp;8U>I spjjoj b iBipmlmozg *3pinn933m jnnaqrj apiuaui qBiBd 984983 ^anipiBi ibAuj? 8rh ^9^1 191 9P-ra zv •19d]3Bznq J?q8J ‘ipunoiBzs spqudBd í;91ba BjdBU zspSg *3iunzsiA 8| pmpig ‘pqp.^ujoq zspS® zy XSi qnfioSuBJBqBg ‘13Z3A in qBSD 3JJ3W ‘qaniBSiBips iq-jM •ajpzara-opja zy Jpmjpípj BiuodBíi ‘axSpA ipzaqj^ia oppirizs b ASoq “;soiv •pioyavA •ppÁae^aeg aquag bubq *3A3q b BqsnpSBW J9*ain^l rajjq uaÁSai ‘moiBinmaa •Spsddoso* BSpjp ‘soXubjb íjam ‘SppuaA qqas3Apaq33i B 0 •qunSppuaA siq q^piqB ppBH ‘qunpq-qmíjpr uaXSaqffnqpq •zsai puaso Eraau ueqzBq zspSg “saXupq siq b qizsiBp Bfi “iptBipu e Jinffnj UBqjB^i ‘iptisooq b qnfiBSojox TfntieiísnqBq ‘qnfiBSipiso ‘qnfiBUBimu uaÁSpu-öBiuJpH •Sáp S91H fsq apA sí uba ‘SppuaA-BqBq iqqasiqSaj y •zpq b soSuBq loiqaSapuaA •zpXuBl SbssbSia ;som qunipuift *ogaN3A sra v s= IVSVtfl X O ti VAD V N SIX — «9 -*- 610 ­A tnüdotóU ímU& Irta: MIKES MARGIT •-OH — REJTÉLYES MUTATVÁNY. Péter bácsi minden idejét kedvenc ma­darainak szentelte. Köröskörül a falon so­rakoztak & kalitkák, bennük a kanárik, ri­gók, ceizek, amelyeket annyira ezeretett, hogy minden pénzét rájuk költötte. De nem sajnálta tőlük a sok pénzt, mert ezek ném voltak olyan közönségéé madarak. Egyik közülük a dalosvereenyen első dijat nyert, olyan szépen fújta. Nagyon büszke volt erre Péter bácsi. Könyvet is vezetett rólaik, amelyben följegyezte, ha aznap va­lami nevezetes dolgot müveitek, például szé­pen kivágtak egy trillát, vagy valamelyik nagyobbat ugrott. Csupa öröm volt közöt­tük tölteni az életet, hallgatni kedves csi­csergésüket, a fütyülést, mely zengve tör elő a kis torkukból. — Nagyszerű volt, — mondja a bácsi, mikor vége a dalnak — no ezit beírjuk a könyvbe! Előkeresi a jegyzőkönyvet és beírja: „Ma a kis kanári szépen énekelt..11 Jutalmul almát hámozott nekik, gondo­san gerezdekre vágta, majd ha megették a madáreledelt, odaadta nekik. Ne higyje senki, hogy éjszaka nem volt nyugta a bá­csinak a madaraktól. Este lehúzta a füg­gönyt a kalitkákon és akkor nyomban vé- e lett a hangversenynek. A mandiik meg- rtették, hogy itt az idő az alvásra, azon­nal elhallgattak. — No, mára elég volt. Holnap is lesz nap, tegyük el magunkat holnapra! Gondosan leeresztett© a függönyt, mire a madarak rögtön elhallgattak. — Ezt a ,pipát még elszívom, — mondta — aztán én is lefekszem. Nagyot nyúj­tózott a karosézékben, ásított egyet és hall­gatott. Ekkor az egyik kalitkából furcsa nótá­rius ütötte meg a fülét. Mi az, nem feküd­tek talán le a mandik? Micsoda dolog len­ne ez? Ámulva hallotta, hogy a kanárik kezdenek egészen értelmesen beszélni. Min­den szavukat megértette. A hangjuk egy­re erősebb lett és a többiek is egymásután beszéltek, végül együtt csicsergett vala­mennyi és szinte rengett a levegő, olyan hangosan kiáltoztak: — Nem kell madáreledel! Nem kell al­ma, nem kell játék! Nem akarunk tovább kalitkában élni. Odakint süt a nap, a zöld.- lojnbu fák közt jobban esnék az ugrándo- 7,ás, mint a t© nádazálaidon és ott édes gyümölcsfák lógnak a fákon, az jobban izle- ne, mint a te almád! És a patak vize is ott folyik, nem kell az itatóvályn. A por­ban is jobban esik & fürdés mint a te kris­tály vályúd bán és a nap felé akarunk száll­ni, a nap felé, engedj minket! Péter bácsi nagyot nézett, alig akart hin­ni a fülének szomorúan fordult a kanári felé — No, legalább te ne! Tönkreteszed * hangodat! De a madár oda se figyelt. Dühösen ráz­ta kalitkája rácsát és tork aszakad iából fújta: — Én az erdőben szoktam fütyülni, a magam gyönyörűségére, eressz engem vissza az erdőibe, a zöld lombok közé! Nem kell a te rácsos börtönöd, még, ha arany­ból volna is! — Nem kell a ráesőé börtönöd! — zúg­ta vele valamennyi és csőrükkel feszeget­ték a kalitka drótjait, míg végre az egyik­nek sikerült kinyitni. Valamennyien kire­pültek rajta és irtózatos nagy szárnysu- hogás töltötte be a levegőt, ott kóvályog­tak körülötte és ő tehetetlenül nézte, mert mintha gúzsba lett volna kötve, moccanni se tudott. — De hiszen mindent megadtam nek­tek? — makogta ijedten. Egyezerre jött a válasz a sok torokból: — Nem kell! Eleget voltunk a te gyö­nyörűségedre, most te legyél a mi gyö­nyörűségünkre, tudd meg, mit jelent ac rabnak lenni! Nosza, rajta, vigyük be, moat ő fog lakni a kalitkában! Körüköpködték és Péter bácsi ijedten látta, hogy egyszerre óriásokká nőttek, a kalitka óriási vasbörtőimé tágult és ót tuszkolták befelé. Meghempergették a ma­dárfürdőben, aztán kényszeriitették, hogy ugráljon a nádszálon. Azután belétömték a madáreledelt, majd kipukkadt tőle. Ott «ü- rögtek-forogtak körülötte a sárga frakko- sok és nevették, hogy folyik szét száján té­lén a dús lakoma. Ami nem fér már beléje, a pipaszárával tömködték a torkába, maja megfulladt. Aztán énekelni akarták hallani. — l>e én nem tudok — szabadkozott ré­mülten. — Majd mi megtanítunk! — Halljuk, halljuk — kiabálták a mada­rak össze-viasza. Ö kitátotta száját, hápogott, de hang nem J ött ki rajta. Egyik-másik madár már a ’éter bácsi száját kezdte kopogtatni csőré­vel ... e erre ő felébredt. A pipaszár bö- ködte a száját, ahogy álmában rá-ráejtett* a fejét. — Milyen borzasztó volt, * » hebegte A magától fölemelkedő kéz. Ha jól akartok mulatni, gyerekek, pró­báljátok megcsinálni ezt a mutatványt: Álljatok a szobafal mellé, oldalt, úgy, hogy csaknem a falhoz érjetek. Most ren­desen lelógatott kezeteket, csuklóban tehát a csukló külső felén, amilyen erősen csak tudjátok, nyomjátok oda a falhoz. Legalább két percig, lankadatlan erővel. Erre lépje­tek el a faltól és karjaitokat teljesen elen­gedve lógassátok. Egyszerre csak az a ke­zetek, amelyiket a falhoz nyomtátok, tud- totok nélkül, magától el fog távolodni a testetektől Tessék megpróbálni! A villám gyakrabban üt uj épOletbe Már jó Ideje megfigyelték, hogy a villám­csapás sokkal gyakrabban ér uj épületet, mint régit. Egyesek arra gondoltak, hogy nyilván azért történik ez Így, mert az újabb házak rendszerint magasabbak, mint a múlt századból ittragadt két-háromemeletes épü­letek. A jelenség oka nem ebben rejlik, ha­nem azzal magyarázható, hogy az uj épüle­tek fala egyrészt aránylag nedvesebb, mint a régi falak, tehát sokkal jobb elektromos vezetők, másrészt sok fémet alkalmaznak az építésnél s ez szintén hozzájárul a veze­tővé tételhez. Lebontják Newyork néger negyedét Newyork híres négernegyede öt év múl­va eltűnik a föld színéről: Harlemet le­bontják. A városi tanács néhány héttel ezelőtt felerészben fehérekből, felerészben négerekből álló bizottságot küldött ki 1 a bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy Harlemet lebontatják.----Ili---­KI S LEVELEK Több kis magyarnak. Csak tintával, vagy tussal készített rajzot küldjétek, mert ceru­zarajzot technikai okokból nem közölhe­tünk. — Megfejtéseteket mindig írjátok alá. Ezen a héten is több aJáiratlan lapot, kap­tam s igy ne csodálkozzatok, ha valamelyi­ketek neve kimarad a megfejtők közül. — Kéziratot a papirosnak csak egyik oldalára Írjatok s Írásaitokat ne felejtsétek el alá­írná. — Fór Is Iluska és Laci. Levelezőlapo­tokat megkaptam. Nincs semmi akadálya annak, hoigy fölvegyelek a kis magyarok táborába, de az első feltétel az, hogy küld­jétek be a rejtvények megfejtését, vagy küldjétek valami leközölhető Írási — Ke­mény Zoltán. Rajzodat s a hozzá készített verses szöveget beküldheted, ha jó, lekö­zöljük. — Minarovits Sasa. Nyaralásodról küldött üdvözlőlapodat nagyon köszönöm. Szórakozzál iól s ha hazaérkezel, számolj be nyári elményeidrőll. Üdvözöllek! — Szabó Lóránd. Néhány rejtvényed leköz- lésre vár, további rejtvényeidet azért küld- heted. Sajnos, a reformirásról küldött kis ismertetésedet s az ahhoz csatolt mintáza­tot nem tudjuk leközölni. — Altstadter Magda. Beküldött fényképedet nagyon kö­szönöm. Megmutattam János bácsinak s el­tettem emlékbe a többi 'kis magyar képei közé. Üdvözöllek-. MEGFEJTÉSEK A 76. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Paripa, bátor, ér, apám, rim, súg, es, HU, vasút, sikál, Páris, AT, rom, irás, alagút, béres, puhul, bak, VI, Ás. — Vácz Nóra hullámrejtvénye: Milyen volt a bizonyítvány? — Grünfeld Regina rejt­vénye: Színdarab. — Sarokrejtvény: Barát, agár, rák, ár, t. — Nagy Géza rejtvénye: Mindenáron. — Prohászka Marcell rejtvé­nye: Érsekújvár. — Herczeg Alice fésürejt- véuye: Augusztus. — Vörös István rejtvé­nye: Levél. — Révész Géza lánc rejtvénye: Sár, rév, vér, rét, tér, néz. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altetádter Magda, Aykler Karola, Aykler Berci. * Bors Béla, Boda Domika, Böször­ményi József. * Osery Ilus. * Gáthy Évi, Grünfeld Regina. * Janda Lóránd, Janko- vieh Imre, Juhász Gábor, Jamkovich Módi. * Kövér Rózsika, Komjáthy Tibor, Kenessey Ildikó, Kászáná.ti Dezső, Kenessey Csaba, Kemény Zoltán. * Linner Ilona, tus ka Er­zsébet. * Müller Klári, Morvav Etelka. Mol­nár Ilonka, Mikus László. * "Pongrácz Évi, Pénzes Joákirn, Prohászka Marcell, Panoza Kornél, Prokopecz Józsika, Perjéasy Ist­ván, Perjéssy Eszter. % Riszner Jenő. Roz- losnik Bözsi, Riszner Karcsi * Szecsey Klári, Szabó István, Szabó Lóránd. % Tí­már József. % Újhelyi Elza, Ujfalussy An­drás. % Vácz Nóra, Világi József. . # Sorshúzás utján az első dijat Morvay Etelka, Rákosi „Elnémult harangok*' cJmü könyvét, a másaidik dijat, Kaszmán Dezső, Jókai „Aranyomber1* cimü könyvét nyerte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents