Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-25 / 168. (4017.) szám

Ma: Nagy rádió melléklet- 18 oldal. Ara Ké 1.20 Tjm JbS" I XV- évf' 168 ^4017^szám * Szombat * 1936 julius 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, j\ SzloVCTlSzkÓi ÓS rUSZUlSzkÓi 1710.21] ürság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • s # fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai TiapilapjC Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHfl. Magyar nyíltság (s, i.) A Lidové Noviny-ben az elmúlt vasárnap érdekes tárca jelent meg egy Hóra nevű csehszlovák mérnök tollából. Az írás a középamerikai Colomboból kelte­ződik, ahol a mérnök a csehszlovákiai tex­tilipar érdekében működik. A tárca megle­petésszerűen magyar párbeszéddel kezdő­dik, mert a mérnök, aki a háborúban meg­tanult valamennyire magyarul, egy magyar ismerősével találkozik, akit magyarul üd­vözöl és néhány szót beszél vele magyarul. A társalgás spanyol nyelven folytatódik a két ember között, akik közül a magyar szintén textilipart képvisel Középameriká- ban, —' angol textilipart. A beszélgetés eredményeképpen Hóra mérnök megírja, hogy milyen eszközökkel és mely módokon kellene követnie a cseh­szlovák textiliparnak az angol nagyvonalú­ság példáját, hogy szintén piacot teremt­hessen magának a középamerikai államok­ban. A beszélgetés tehát nem volt tanul­ságnélküli a csehszlovák mérnök számára, aki nemcsak az export megszervezésére nézve kapott érdekes felvilágosításokat az angol cég jnagyar alkalmazottjától, hanem — ez inkább a sorok között olvasható —- rájött a magyar lélek egy érdekes jellem­vonására is. A mérnök úgy vélte, hogy a magyar megszólítás tette meg a hatását: a magyar lélek kinyílt és közölte az értékes adato­kat az angol export szervezetéről. Lehet, hogy igaza van a csehszlovák mérnöknek, lehet, hogy a magyar szó hallása valóban közlékenyebbé tette a Colomboba jutott magyart, az angol cég megbízottját. Vi­szont meg lehetünk arról győződve, hogy a magyar csak olyan dolgokat árult el könnyed bőbeszédűséggel, amik már régen ismertek, vagy amiket a csehszlovák textil­ipar megbízottja könnyűszerrel megtudha­tott volna bármely colomboi szövetkereske­dőtől, aki Angliából vásárol. Az olyan részlet például, hogy az angol textilipar nagy raktárakat tart, amelyekben már el-1 vámolt áru kapható, semmiképpen sem le-1 hét titok. Nem titok, hanem a jól ismerH angol vállalkozási szellem megnyilvánuló-j sa. Erről nyugodtan beszélhetett az angol! cég magyar képviselője, a kérdés inkább j az, hogy a vállalkozó szellemet el tudja-e sajátítani a csehszlovák textilipar az angol textilipartól. Nem, kizártnak látszik, hogy a magyar alkalmazott indiszkréciót követett volna el, inkább csak készséggel rendelkezésére állt régi ismerősének, magyar nyíltsággal és szívességgel megismertette azokkal a dol­gokkal, amiket a csehszlovák mérnök amugyis megtudhatott volna. Indiszkréció tekintetében nincs baj, de nincs baj a nyíltság miatt sem, ami valóban jellemző a magyarra, hiába tulajdonítja Hóra mérnök a maga ügyességének és a magyar ember naivitásának az elért gyors eredményt. Nem, mi nem vagyunk képesek hibának tekinteni a magyar nyíltságot, bármilyen szokatlan és exotikus is ez a tünet a cseh­szlovák mérnök számára. Inkább ez utóbbit vagyunk hajlandók hibának tekinteni: hogy különleges exotikumnak tekintik nyíltsá­gunkat, mert ez azt jelenti, hogy nem is­mernek bennünket, vagyis — félreismer­nek bennünket. Ez a félreértés bennünket, szlovenszkói magyarokat érint egészen kö­zelről, akiknek szomorúan kell megállapí­tanunk számtalan alkalommal, hogy félre­Utolsó Selvonás előtt & felkelők körülzártak Nadrldof Móllá tábornok ki akarja éheztetni a fővárost - A kormány változatlanul győzelmet jelent - - A barcelonai vérfürdő Lisszabon, julius 24. A sevillai rádió, amely még mindig a felkelők híreit közve­títi, ma reggel jelentette, hogy Madrid el­foglalása küszöbön áll. Ennek ellenére kü­lönböző hírek szerint, amelyek Spanyolor­szágból befutnak, a döntés órája a majd­nem egy hete dúló szörnyű harcok után még mindig nem érkezett el. Mola tábor­nok csapatai közvetlen Madrid közelében áll'nak, nem egészen huszonöt kilométer­nyire az első védelmi sáncoktól, de a tá­madást még nem kezdték meg, mert meg­erősítést várnak. A tendenciózus hírekből nem lehet megállapítani, hogy mi a tényle­ges helyzet. A felkelők azt jelentik, hogy Madridba nyitva áll az ut a katonaság előtt, viszont a kormány rádiója szerint 100 kilométernyire Madrid előtt Mola tábornok csapatai döntő vereséget szenvedtek a kor­mánycsapatoktól és rendetlen sorokban me­nekülnek dél felé. Még ha igaz is ez a hir, akkor is nyitva áll még egy ut a felkelők számára Madrid felé a Ravacerrada-szoro- son keresztül. Az általános helyzetről szóló hírek telje­sen ellentmondanak egymásnak s csak ab­ból lehet megtudni valamit, amit menekül­tektől hall az ember. Portugál területre nap­nap mellett rengetegen .menekülnek Spa­nyolországból. A menekültek egybehangzó állítása szerint az északi tartományok kö­zül Galícia teljesen a felkelők kezén van, mig azt a hirt, hogy Andalúziában is a fel­kelők az urak, a menekültek nem erősítet­ték meg. A portugál határról is meg lehet figyelni a felkelés néhány mozzanatát. De ezekből a megfigyelésekből is nehéz követ­keztetéseket levonni. A Rio-Tinto bányák munkásai közvetlen a portugál1 határ köze­lében felfegyverezték magúkat és megtá­madták a felkelő csapatokat. Amint kide­rült, az akciót saját szakállukra hajtották végre a munkások és nem állanak érintke­zésben a kormánycsapatokkal. A munkások szélső radikális kommunisták és anarchis­ták vezetése alatt állanak. Ma hajnalban rohammal foglalták el Ayamonta városkát a portugál határ mentén, megrohanták a város templomait, az oltárokat lerombolták, a szentképeket az uccára hajigálták, a tem­plomok csupasz falaira olajat öntöztek és azután meggyujtották az épületeket. A por­tugál határról jól lehet látni az égő templo­mokat. Hasonló sorsra jutott Canelas is. más boltok kirakatai bezúzva merednek a néptelen uccákra. Számos boltot kifosztot­tak és ahol ellenállásra találtak, ott nem spóroltak a puska golyóval. Ismét megkez­dődött a féktelen uszítás a papok ellen, an­nak ellenére, hogy a papság távol tartotta magát az eseményektől. Több papot tegnap este letartóztattak és közülük, lehettek ta­lán ötvenen, vagy tizet elengedtek, a többi sorsa ismeretién. A személyes bosszú is va­lóságos anarchiát teremt a városban, szá­mos ház áll lángokban, a város minden ré­széből sötét füstfelhők gomolyognak az ég­re. Szerda estig állítólag több mint ezer ha­lottja és megszámlálhatatlan sebesültje van a barcelonai vérfürdőnek. Egyes hírek szerint a barcelonai kommu­nistákat Kun Béla irányítja, aki Barceloná­ban tartózkodik. Nem lehet tudni, hogy a hir mennyiben felel meg a valóságnak, az azonban bizonyos, hogy Kun Béla spanyol- országi szerepléséről a népfront uralomra- jutása óta sűrűn lehetett híreket olvasni világlapokban s egyáltalán nem lehetetlen, hogy a magyar proletárdiktatúra véreske- zü vezére most Spanyolországban értéke­síti Magyarországon és a Krímben szerzett tapasztalatait. Kun Béla Barcelonában Francia fegyverszállitmány Barcelonába Páris, julius 24. A Djenne francia gőzös, amely Barcelonába indult, hogy a francia munkás-olimpiai játékosokat fedélzetére vegye, szikratávíró utján jelentést adott a barcelonai helyzetről. A jelentés szerint há­rom napon keresztül szakadatlanul szóltak az ágyuk és gépfegyverek Barcel'ona uc­cáin. A francia munkássportolók pincékbe menekülve várták a harc lecsillapulását. Háromnapi véres harc után Compays csa­patai megállították Goded tábornok előre­nyomuló katonáit és kiszorították őket a városból. Azóta a városban a fegyveres munkásság az ur. Az élelmiszerüzletek és Az is bizonyos, hogy a szovjet keze ben­ne van a spanyol1 eseményekben. A moszk­vai rádió napok óta spanyol nyelven állan­dóan felhívásokat intéz a munkássághoz és ellenállásra buzdítja őket. A szovjetsajtó is hevesen érdeklődik a spanyol események iránt s nem csinál titkot belőle, hogy az el­ismernek bennünket azok, akikkel sorskö­zösségbe kerültünk, akiktől sok tekintetben függ fejlődésünk és szabad életmegnyilvá­nulásunk. A Golomboban élő csehszlovák mérnök a maga szempontjából figyelemre­méltónak s előnyösnek véli a magyar nyílt­ságot, — ezzel szemben Szlovenszkón, ahol bővebb alkalom nyílnék erre, nem jutottak el eddig a felismerésig Hóra mérnöknek a történelmi országokból hozzánk került honfitársai. Itt volna az ideje, hogy megtanulják ők is, amit Hóra mérnök a messze idegenben megtanult: milyen könnyen lehet bánni a magyarral, ha egy kis előzékenységgel közelednek hozzá. Csak nemzeti érzékeny­ségét kell ,,ügyes" szóval megsimogatni, rögtön kitárul a szive és igyekszik szolgá­latára lenni embertársának, ahol csak le­het. Nagyon értékes tanulság lehetne való­ban Hóra mérnök colomboi tapasztalata, ha honfitársai nemcsak az ő cikkéből okulná­nak, hanem saját tapasztalataikból is. Ha megbecsülnék a magyar nyíltságot, jó szó­val próbálnák megszerezni az értékes szol­gálatokat, amelyekre a magyar képes, — IBHEBBHBBHEH nemcsak Colomboban, hanem szlovenszkói hazájában is. A nyíltság és szolgálatkészség nem le­becsülendő tulajdonság a nemzetek együtt­élésében. A nyíltságnak megvan az a hal­latlan előnye, hogy nincsenek mögötte rejtett gondolatok, mert az az emberfajta, aki spontán szavakban önti ki indulatait, nem képes lappangó gyűlöletre és titkos aknák ásására. Ezt kellene megtanulniok azoknak, akik nem ismernek bennünket. A szókimondás teljes kiélést jelent, mögötte nem húzódnak meg a bosszuállás rejtett, leplezett árkai. A szolgálatkészség pedig, ami a szloven­szkói magyarság életében aktív nemzeti munkát jelent, minden földi teremtményből csak úgy váltható ki, ahogy az illető földi teremtmény természete diktálja. A magyar mindig együtt élt más nemzetekkel, ame­lyek az idők folyamán megtanulták, ho­gyan kell bánni ezzel a fajtával, hogy igazi mély értékeit kiadja. Ma, amikor az álla­mok számára annyira fontos az erők egy­ségesítése, fokozottan megszívlelendő vol­na az a tanulság, amelyet Hóra mérnök nyújt honfitársainak érdekes tárcája sorai között. Régen el kellett, hogy múljon az inkrimi- nációk ideje, az államok életképességének ismérve elsősorban mindenütt a lakosság együttélésének képessége és nem szabad azt várni, hogy ezt a képességet csak a kisebbség izzadja ki magából. Az évezre­des faji sajátságnak vannak parancsoló igényei és létfeltételei, amelyek nélkül ér­tékes munkára nem nyerhető meg, bármit is diktáljon a többségi akarat. Az egyéni derék meghajolhat, de ez még távolról sem elég a nemzeti munka elvégzéséhez az ál­lam javára. Hóra mérnök tapasztalatai szerint egy­szerű a mód, amellyel meg lehet nyerni a magyart. Ez a mód nem volt sohasem ti­tok, nem titok ma sem. Csak bátorság kell ahhoz, hogy megtanulják és nagyon cse­kély emberi belátás ahhoz, hogy alkalmaz­zák. Nemcsak az egyénnek van emberi méltósága, hanem sokkal inkább a fajtának is. Az, aki a maga emberi méltóságát óvja, tiszteletben tartja a más emberi méltóságát is. Egyszerűen csak okosságból...

Next

/
Thumbnails
Contents