Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-23 / 166. (4015.) szám

JBlJH W I XV. évf. 166. (4015) szám * Csttörtttk • 1936 julius 23 Előfizetési Art évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több. Bgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PR AH fi. Teljes anarchia Spanyolországban A műm közelednek Madridhoz - Barcelona a bolsevisták keztn- Elcsapták a katalán kormányzót és szovjetet alakítottak - Már csak a felfegyverzett munkásság harcol a felkelő katonák ellen -- A madridi kormány kivégezteti a felkelés résztvevőit Franciaországtól kértek segítséget a marokkói felkelők ellen Lisszabon, julius 22. Minden jel arra vall, hogy a felkelők és a korxnánycsapa- tok között megkezdődött a döntő harc. Az esélyeket azonban nem lehet reálisan megítélni, mert nincsenek megbízható adatok az erőviszonyokról. Senki nem tudja, hogy tulajdonképpen milyen erők felett rendelkeznek a felkelők. A kor­mány helyzete Madridban meglehetősen A kormány két tűz között Eltekintve Navarrától, ahol a felkelők kezükben tartják Valladolid és Saragosa városokat, a tartomány két legjelentősebb katonai pontját, a portugál1 határállomások­ra beérkező hírek szerint a felkelők Galí­ciában is sikereket értek el és egymásután hódítják meg a fontosabb katonai állomás­helyeket. Vigo, Santiago és más fontosabb katonai városok a felkelők kezére kerültek. Politikai körökben nagyon ellentétes vé­leményeket váltott ki a kormánynak az az elhatározása, hogy fegyverbe szólítja a munkásságot. A legtöbben attól tartanak, hogy a kormánynak ez a kétségbeesett lé­pése súlyosan meg fogja bosszulni magát akkor is, ha a felkelést leverik. A felfegy­verzett munkásság, különösen ha ő vívná ki a győzelmet a népfront számára, semmi szin alatt nem teszi le a fegyvert és igye­kezni fog a hatalmat a bolsevikiek kezére játszani. A kommunisták már most felhí­vásokat intéznek a munkásokhoz, hogy a felkelés leverése után ne adják vissza fegy­vereiket, hanem fegyverrel a kezükben kö­veteljék a munkásállam megteremtését. Az súlyos, mert a főváros körül egyre szo­rosabb lesz a felkelők gyűrűje. A forra­dalmárok a déli tartományokat teljesen kezükben tartják és északon is egyre- másra. lobbannak j£ngra a zendüíések. A flotta is kettészakadt s az egyik szárny a kormány oldalán harcol, a másik pe­dig a felkelők mellett áll. Az erőviszo­nyokat nehéz megítélni, mert folytono­san ellentmondó hírek érkeznek. igazság tehát az, hogy a madridi kormány ebben a pillanatban két tűz között van: mert, ha leverik a vörös gárdisták a felke­lőket, akkor jön a bolsevizmus, amely a ha­talom mai uraival ugyanúgy elbánik, mint ahogyan a felkelők bánnának el vele, ha diadalmaskodnának. Fokozódik az izgalom a fővárosban Madrid, julius 22. A fővárosban — an­nak ellenére, hogy a kormány igyekszik a rendnek legalább látszatát megőrizni s ma már számos kávéház is megnyílt, a villa­mosok normálisan közlekednek, megjelen­tek a lapok is, a jobboldali és monarchista ABC-től eltekintve, amelynek épületét a vörös milicia fegyveres csapatai megszállva tartják — az izgalom óráról-órára fokozó­dik. Egyes híradások szerint a felkelők északon sikereket érnek el, délen a helyzet kezd bizonytalanná válni. Egyelőre azon­ban még mindig a negyvenöt déli kerület közül mintegy tiz van a felkelők kezén. A magyar iskolák sorsa Szlovenszkóról kaptuk az alábbi közérdekű cikket. A cilckiró, aki távol áll a politikai élettől, közelről ismeri az iskolai viszonyokat. A nyári vakáció idején, amikor a tiz hó­napon át zsibongó gyermeksereg boldog szabadságát tölti, amikor az öreg iskolá­kat tatarozzák, az újakat uj tanév elé tisz­togatják, egy percre meg kell állnunk az álmositó nyári csendben, hogy szoká­sunkhoz híven a magunk iskoláival törőd­jünk. Azt már közhelyként sem ikell említe­nünk, hogy a magyar tanítók és tanárok sorsa milyen mostoha, mennyire benne él­nek a közkatonasorsban s tizennyolc évvel az államfordulat után sem tudnak előbbre jutni, mert a pártigazolványos rendszer annyira bedugta mindenhová a maga em­bereit, hogy most már a jószándék is csak a legradikálisabb módon tudna segíteni. De hogyha azt is számbavesszülk, hogy a szlo­venszkói állami iskolák személyi ügyeit a pozsonyi islkolaügyi referátuson olyan em­ber intézi, aki a marxista ideológia merev katonája és a szociáldemokrata népgyülé- sen ott halad az élen, szomorúan látjuk, hogy éppen a „nemzetköziséget“ hirdető emberek intézkedései a legsovénabbak, éppen a testvériséget, egyenlőséget hirdető, népgyüléseken népfrontot kívánó emberek személyi megítélése sokszor ferde és téves és a szép köntösbe csomagolt marxista esz­mék élharcosa megfeneklik az emigráns- és pártember-tanácsadók kátyújában. Innen van az, hogy a magyar iskolák élén még ma sem áll magyar igazgató, a magyar tanfelügyeletnek se hire, se hamva, a ma­gyar tanítóképzőben hovatovább egyetlen magyar nemzetiségű tanár se marad, hogy legalább hibátlan magyar nyelven nevelje a köztársaság leendő magyar tanítóit. A könyvtártanács, kulturreferátus meddő álomkép, az iskolarádió ad hoc vállalko­zás, a tanitóvizsgáló bizottságban a kor­mánypártok emberei ülnek ... Furcsa szlo­venszkói specialitás a kétnyelvű iskola is, mert sehol a világon sincs az, hogy kettős iskola legyen egy épületben elhelyezve, természetesen csehszlovák igazgató vezeté­se alatt. Ha néhol akad is egy-egy tisztán magyar tanitásnyelvü közép- vagy polgári iskola, ott is alig látni magyar igazgatót, középiskolánál pedig egyáltalán nincsen. A kerületi polgári iskoláknál is kettős tanitás­nyelvü iskolák felállítására gondolnak, me­lyek élére inkább huszonötéves, gyakorlat­tal sem bíró igazgatót tesznek, minthogy az iskola és az állam érdekében gyakor­lattal bíró, jó magyar embereket adnának. A gerinces magyar tanító és tanárember marad a szürke közkatonasorsban, hiába be­széli az államnyelvet, hiába elismert kultur- muníkás, hiába szerez nevet és becsületet a magyar pedagógusnak, a marxista ideoló­gia még a saját, magyar nemzetiségű párt- híveit sem engedi érvényesülni. A magyar tanitó jó kulturmunlkásnak, népnevelőnek, méhésznek, tűzoltónak, légvédelmi parancs­noknak, kölcsönjegyzőnék, szövetkezeti könyvelőnek, mindennek a világon és min­denütt maradéktalanul megállja a helyét, de nem jó iskolaigazgatónak, ahol Dioge- nes lámpásával sem lehet közülük senkit találni. Száz meg száz magyar tanitót és tanárt aláztak meg akkor, amikor nála vagy hónkén* vagy szolgálatban fiatalabb nem magyart tettek a magyar iskola élére, az igazgató sokszor még magyarul sem tud rendesen, a tanfelügyelői állások betöltése a pártok valóságos vesszőfutása. A magyar tanitó mégis dolgozik, képes és tud, akar és szeret dolgozni. Aki a kisebbségi magyarság történetét először írja meg, az magunk történelmében első helyen a magyar tanitót fogja megem­líteni. Azt a sok, lelkileg intelligens, fárad­hatatlan munkásembert, alkik héroszai vol­tak a kisebbségi sorsnak, fáklyavivői a magyar falvak kultúrájának. Az iskolai nagytakarítás idején szükség van a meditálásra. Szükség van arra, hogy a magunk iskoláit olyan szerető gonddal figyeljüki mint az anya a gyermekét;, ..Szük­ség van arra, hogy a főtisztviselők nyári szabadságidejében megint csak a magyar közvéleményt figyelmeztessük az állandóan ismétlődő anomáliákra. Nem tudjuk, hogy az iskolaügyi minisz­ter mennyire ismeri a szlovenszkói magyar isko'laviszonyoikat, de szeretnénk, ha nyári ráérő idejében pontos információkat sze­rezne az itteni életről. Mint européer bi­zonyára csodálkozva nézné a dolgokat és megtalálhatná a módját, hogy orvosolja a jtizennyolcesztendős sérelmeket. Csakhogy, míg a miniszter asztaláig jutnak a dolgok, tiz kis referens menti működését szines papírba. Hátha? A magyar sors örökös „háthája** kisért bennünket, amikor isko­láink soisa -iélöft meditálunk* íMert -nem -a Az United Press munkatársa úgy tudja, hogy az utolsó táviratokból, amelyeket a kormány ma a délelőtt folfyamán délről kapott, általában optimizmust merítenek. A kormány rendületlenül bízik a győzelem­ben. Ma a lapok nyilvánosságra hoztak egy táviratot, amelyet a cordobai felkelő csapatok parancsnoka küldött de Llano tá­bornokhoz s amelyet a kormánypárti csa­patoknak sikerült elfogni. A táviratban Cordoba parancsnoka sürgős segítséget kér, mert a kormányhü csapatok és milí­ciák nagy többségben vannak vele szem­ben s már csak legfeljebb néhány óráig tudja tartani magát. A kormány bizakodó és természetesen kizárólag a kormány csapatok sikereiről be­számoló híreivel szemben az ellenfél1 hírei is beszivárognak a fővárosba. így például megtudtuk, hogy a felkelők 21 teherautó­ból álló csapatszállitmányának sikerük át­törni a Madridot körülvevő védelmi fron­tot és százkilométeres sebességgel robog­nak Segovia felé. A vörös milicia tagjai­nak állítólag sikerült megállítani és lesze­relni három autót, a többi azonban útban van, hogy az északról előrenyomuló felke­lőkkel egyesüljön. Uiabb véres uccai harcok Madridban Madrid, julius 22. A kormány hivatalos jelentést adott ki a felkelés mai állásáról. Eszerint a felkelők három főfészke az or­szág területén Saragosa, ValladolÜd és Se­villa, Ez a hivatalos jelentés tehát megcá­folja azokat a korábbi kormánypárti hire­legfőbb pozitivum-e számunkra az a még megmaradt egypár száz magyar iskola és nem közérdek-e az állam szempontjából, hogy a magyarnyelvű állampolgárokat min­den tekintetben elégedett magyar tanítók és tanárok neveljék? Akik ma az iskolaügyek sorsát kezükben tartják, ne mellőzhető dologként kezeljék a magyar iskolaügyet, mert minden elmulasz­tott kötelesség idővel megbosszulja magát. Felelős tényező nem menekülhet a felelős­ség elől, igazi íkulturember nem akarhatja, nem kívánhatja másnyelvü kultúra stagná­lását. A masaryki szellem érvényét kíván­juk a magyar iskolapolitika terén. Ebben a szellemben említettük iskolaügyi -sérelmeinket s reméljük azok orvoslását.

Next

/
Thumbnails
Contents