Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-21 / 164. (4013.) szám

4 <pi^gaiA\mAar.hirlap 1936 jullus 21, kedd. „MAGYAR HÁZ" Paris XV, Square de Vergeúne 9 Irta: Ónody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Páris, juhus 20. Igaz, látogatásnyi rövid időre jöttem ki, de nem önmagámtól való menekülés- szerűen, nem zaklatott lelkiállapotban, mint a művészek, akik szakmájukban szándékszanak továbbképezni magukat és a fejlett francia kul­túrát akarják tanulmányozni s közben az alko­tás vajúdása és egyéni képességeik teljesen le­foglalják őket. Kijöttem, mert látni akartam a maga létező valóságában mindazt, ami olvasmányaimból el- képzelésszerüen élt bennem: a Notre Dame, Pantheon, Palais du Luxembourg, Louvre, Tour Eiffel, a Hospital de la Salpetriére, ahol Axel Munthe dolgozott, a Seine-parti könyvárusok, régiségkereskedők és Párisnak sok-sok más fur­csasága, nevezetessége. Látni akartam magát Párisi, az európai kultúra Parnasszusát, a Sor- bonne-t és magambaszivni, hacsak pár lélegzet­vételnyit is, a Nyugatból. Páris, ez az ezer szín­ben játszó kaleidoszkóp, széles e világon min­denkit más és más igézettel csábit. Már maga az élményt jelent, leülni a Piacé de la Sorbonne egyik lócájára, szemben az egyetem főbejáratával, nézni és hallgatva figyelni. Mintha a világ minden nemzetének fiatalsága találkát adott volna itt egymásnak; fehérek, feketék, sár­gák a legszélesebb skálájú változatban jönnek- mennek, sokan otthoni viseletben. Nem újság a piros fez, fehér turbán s az apró, törékeny kínai diákleányokon az otthoni szabású és mintájú ruhák. Valahogy az a benyomásom, hogy ezek a messze idegenből Párisba tanulni jött diákok mások, különbek, mint mi; látni rajtuk az agy­nak sok generáción át parlagon hagyott pihent- ségét, az elhivatottságot és a betüéhes szellem kiválóságát. A szellemi munkát, ismeretanyag- gyűjtést szent alkotásnak tekintő ember öntuda­tosan biztos lépésével járnak, szemükben ott csillog az önmagában hivő erő melegsége. Két diák halad el mellettem, magyarul be­szélnek. Ismerős érzés, ami elfog; az idegenben hallott magyar szóra mindahányszor megszólal bennem valami, aminek nincs neve, valami, ami fáj és jó, valami, ami olyan, mint amikor özvegy­anyám panaszkodik. Megszólítom őket, megis­merkedünk s rövid pár perc múlva kölcsönösen tudunk egymásról mindent. S amikor elmondom, hogy fölötte érdekel az itteni magyarság és a magyar diákok sorsa, készségesen adnak fölvi- lágositást. Paris XV. Square de Vergeúne 9. szám alatt van a „Magyar Ház“ — a Magyar Egyesületek Szövetségének székhelye. Kulifay Imre, a párisi magyar református missziói egyház lelkipásztora és Kovács József, a párisi Magyar Diákegyesület elnöke őszinte örömmel fogadnak és beszélgetéseink folyamán egymást túllicitálva igyekeznek azon, hogy mi­nél többet megmutassanak nekem a Maqyar- Párisból. Magyar szempontból Páris kis, harmincezer lakosú vidéki városka, amelynek éppúgy meg­van minden társadalmi és szellemi osztálya, mint akármilyen más vidéki városnak. Annyi talán csak a különbség, hogy olyan sok „szélső­séges" elem fordul elő benne, amennyit sehol másutt nem lehetne találni. Nem csoda ez, mert jórészt ide menekültek mindazok, akik a háború utáni zavaros időkben nem tudták végiggondolni azt, amit mondtak. Páris magyarságának a száma mintegy har­mincezerre tehető. Rengeteg a magyar munkás, akik különösen Északfranciaország szénbányái­ban és műhelyeiben verejtékes kemény munká­val teremtik meg a kenyeret. A Magyar Ház vezetősége sokszor kap az ország különböző ré­szeiből hivó levelet; legutóbb a roubaixi magya­rok irtak, hogy látogassák meg őket, ,,. . . mert csak egy van, ami igazán a miénk, a nyelvünk és a hitünk. Ez az, amiben meg tudunk nyugod­ni, mi, sokat gyötört munkásemberek." — Szinte kétkednék, ha nem látnám a levelet. Ezek meg­tartják a hitüket, megmaradnak magyaroknak, nem azért, mert valamikor az elemi iskola öreg tanítója igy mondta nekik, nem is azért, mert a nagy háborúban mellőlük lőtték ki a sorból a fivérüket, de még azért sem, mert esetleg a ma­gyar konzulátuson teszik útlevelükre a pecsétet, hanem azért, mert évek óta járják azt a nehéz utat, amely a külföldre dobott munkás nehéz életét jelenti. Általában — és ez alól nem képez kivételt sem Intellektuel, sem munkás — az idegen, fran­cia környezetbe szakadt magyaron változást le­het észrevenni. Az egyazon közösséghez tarto­zás igazában csak idegenben lehetséges fölisme­rése megindítja őket egymás felé és a nyelv, a kultúra, a hit közös fedele alatt találkoznak. Sokan itt válnak igazán hívőkké és magyarokká. A párisi magyar, talán éppen a világos szerke­zetű francia nyelv hatása alatt, igyekszik mon­danivalóját, azaz lelkivilágát Jobban fogalmi sé­mákba szorítani és igy fokozottabb Öntudatos életet élni. Ezért meggyőződésesebb; számára minden érzés és gondolat — minthogy öntuda- tosabb — aktívabb és fájóbb. A Párisi Magyar Szövetséget 1925-ben ala­kították, ezek vezetői még idejében fölismerték a munkások és dolgozók igazi érdekeit, a koló­nia egészségügyi, munkaügyi érdekei védelmére keltek, számot vetve a magyar kisemberek kul­turális vágyaival is. 1928-ban e cél érdekében épül a Magyar Ház s röviddel utóbb a Párisi Magyar Szövetség már mint a franciaországi magyar egyesületek szindikátusa, Franciaországi Magyar Szövetség néven az egész országra ki­terjesztette üdvös és gyámolitó hatását. E szö­vetség kitartó munkájának eredményeképen ma már egész hálózata van a Magyar Ház szelle­mében működő egyesületeknek, amelyek egyike a Párisi Magyar Diákegyesület is. Az egyesület tagjainak irigylésreméltó alkalmuk adódik arra, hogy ismertté tegyék a magyar népet a külföld müveit közvéleménye előtt. — A viszontlátásra! — mondtuk a bucsuzko­dásnál. Véletlen volt-e, vagy a freudi értelemben veti tudatalatti vágyi elszólás formájában való feí« szinretörése? Miközben a szállásom felé ballagok, ismerős dallam üti meg fülemet „Szomorú vasárnap.. .** Igen, a fiuk említették, hogy most ezt a „bécsi" dalt játszák mindenfelé, a franciáknak nagyon tetszik a Sombre dimanche. Megállók és hall­gatom, miközben arra gondolok, milyen kár, hogy a magyar kisebbségi ifjaknak sem adódik lehetőség arra, hogy ellátogassanak a külföldi kulturcentrumokba, hogy onnét tudománnyal s az illető államokban és társadalmakban kiala­kult szellemi, politikai áramlatoknak eszméivel megrakottan visszatérjenek s idehaza kisebb- nagyobb sugaru körben mécsesei, vagy világitó tornyai legyenek a magyar kultúrának. ben az árfolyamok alakulásáról. Néha per­ceken múlik, hogy az árfolyamváltozás elő­nyeit megfelelően kihasználhassák, ezért az uj telefonrendszerrel elérhető az, hogy úgy a központ, mint a bankfiókok nyom­ban értesüljenek az árfolyamok változá­sairól. A bank tőzsdemegbizottja egyet­len gombnyomásra összeköttetést szerez­het valamennyi állomással és egyidőben adhatja le jelentését a központnak és a fiókoknak. Ugyanekkor a fiókok már meg is adhatják uj tőzsdemegbizásaikat a bánik tőzsdemeg- bizottjána'k. A tőzsde ismerői tudják iga­zán értékelni e gyors lebonyolítás nagy előnyeit. A fejlődés útja A modern telefonberendezések, amelyek napról-napra újabb fejlődést mutatnak fel, lehetővé teszik azt is, hogy az üzemben a leggazdaságosabban és a legcélszerűbben használják ki a telefonhálózatot. A telefont egyéb technikai eszközökkel lehet kombi­nálni, mint például irókészülékeikkel és rádióval, aminek folytán szinte beláthatatlan fejlődési lehetőségek nyílnak ez értékes találmány számára. Nagyon egyszerű felhasználási mód pél­dául az, hogy a telefonon leadott üzenetet gramofonlemezzel rögzítsük meg abban az esetben, ha a felhívott fél nincs odahaza. A telefonon leadott híreket máris képesek vagyunk Írásban megrögzitenl és egyes telefonközpontokban már komo­lyan foglalkoznak e mód rendszeresítésé­vel. Ha elgondoljuk, hogy milyen fejlődé­sen ment keresztül a telefon attól az időtől kezdve, amikor még az óriási, falra erősí­tett készülékek álltak rendelkezésünkre hatalmas csengőfogantyuval és kagylóval és ha látjuk a mai telefon szinte zsebben hordozható és bármely szobába könnyen átszállítható csinos készülékeit, úgy rá kell jönnünk arra, hogy az igazi fejlődés útja csak most kezdődik a telefon számára. Némi költői hasonlattal a gépember fülének tekinthetjük ezt a készüléket és a gép­ember valóban nem utópia többé, ha minden alkatrésze oly gyorsan fejlődik, mint füle, — a telefon. _____ MIKOR KUKORÉKOL A KAKAS? Hermáim Bahr, az osztrák költő, Becs kömyé« k'ón sétált egy újságíró barátjával és annak hat- esztendős fiával. Az egyik kis ház kerítése mögül harsány kuko­rékolás hallatszott. — Papa., — kérdezte a gyerek, — miért kuko­rékol a Icakafi? — A kakas mindig olyankor kukorékol, ha va­laki valótlanságot mond, — felelte a gyerek apja. közben ceufondáros oldalplllautást vetett Balma, aki éppen egy kevéssé hihető esetet mesélt, el. —■ Igen, — mondta a gyéreik tűnődve — do már kora hajnalban is kukorékol 1 — Hát persze, — felelte ezúttal Hermáim Bahr — akkor nyomják a reggeli lapokat, A gépember fülének csodái Rövid idő alatt a modern élet legnélkülözhetetlenebb szolgájává fejlődött a telefon Egyre meglepőbb és hasznosabb alkalmazások az üzleti életben­Bécs, július 20. A telefon hőskorának idilljei, amikor a telefonelőfizető hosszan­tartó bizalmas megbeszélést folytatott a te­lefoniközpont kisasszonyaival, (megszűnték. Az előfizető udvarlással igyekezett gyors és pontos összeköttetést kapni és az fgy keletkező ismeretség nem egyszer — tragi­kus fordulatot vett. Az élet formái változ­nak, az automatatelefon megszüntette a személyes kapcsolatok szerzésének eme régi formáját, mert nagymértékben sze­mélytelenné tette a telefonforgalmat. A folyamat azonban korántsem állt meg az egyszerű automatatelefonnál. A modern telefonkészülék olyirányban fejlődik, amely valósággal gépembert alakit a telefonból, képessé teszi arra, hogy üzleteket bonyolítson le, önműködő módon híreket közvetítsen, gyűléseket hívjon egybe, egyszóval köz­vetlenül1 fejlessze és gyorsítsa az üzleti és társadalmi forgalmat. Néhány példát sorolunk itt fel, amelyek rámutatnak arra, hogy mi mindent keli tudnia egy modern telefonkészüléknek és mi mindent várhatunk még tőle a jövőben. A telefon megőrzi a titkot Képzeljük el magunkat egy óriási gyár­telepen, vagy banküzemben, amelyben leg­alább tíz fővonal kapcsolható két-három- száz mellékállomással. Könnyen támadhat az a veszély, hogy a beszélgetés a hibás kapcsolás következtében, magában az üzemben vagy idegen vonalon, illetéktelen személyek által kihallgatható. Súlyos ér­dekeket veszélyeztethet az ilyen eset, ipari titkokat leshetnek ki véletlenül, pénzügyi A felefon konferenciákat bonyolít te Van azután egy különleges készülék, amelyet a főnök szobájában állítanak föl, és amely arra szolgál, hogy annak segít­ségével tanácskozásokat tarthassanak, anélkül, hogy a résztvevőknek Össze kellene gyü­lekezniük valamely helyiségben. Ez a készülék úgy működik, hogy egy gombnyomásra valamennyi résztvevő nyomban értesül és nyomban jelentkezhe- tik. Ugyanily módon a vállalat vezetője utasításokat adhat ki egyszerre a külön­böző osztályok vezetőinek, de ugyanígy beszélgetéseket folytathat az osztályvezetőkkel anélkül, hogy a tanács­kozást bárki is megzavarhatná. A telefon a leggyorsabb altiszt Megtörténhetik az is, hogy egyik-másik osztályfőnök vagy fontos hivatalnok, aki­nek a konferencián részt kell vennie, nem tartózkodik szobájában, hanem a hiva­tal valamely másik helyiségében időzik. A házirend értelmében minden osztályfőnök­nek megvan a maga külön lámpajelzése. Ha tehát a felhívott hivatalnok nem jelentkezik a csengetésre, úgy az őt illető lámpajelzés felvillan az épü­let valamennyi helyiségében, ami azt jelenti, Hogy a vállalat vezetője sürgősen keresi az illető hivatalnokot. Ar­ra az esetre pedig, hogy a keresett hivatal­manőverek pattanhatnak ki idő előtt. Ma már olyan telefonkészülékek fölött rendel­kezünk, amelyek az ilyen eseteket önműkö­dően kizárják. Van egy mechanikai készü­lék, amelynék segítségével minden beszélgetés okvetlenül elkülönít­hető, ugyannyira, hogy maga a telefon- központ sem hallgathatja ki és szakíthat­ja félbe a beszélgetést. Az ilyen berendezésnél a telefonközpont csak bizonyos jelzéséket adhat valamelyik beszélgető félnek, amely jelzések azt jelen­tik, hogy más vonalon, vagy városközi for­galomban keresik az illetőt. Ily esetben csak maga a beszélő fél szakithlfeffc félbe az ösz- szeköttetést, a központ azonban nem. A telefon tanukat szállít Előfordulhat olyan eset is, hogy az egyik beszélő fél tanuk mellett akarja lebonyolí­tani a beszélgetést. Ily esetben a beszélő fél megnyom egy gombot és a beszélgetésre önműködő jelzés hívja föl a figyelmet a kívánt tanúik készülékeinél, akik leemelik a kagylót és pontosan vé­gighallgatják a tárgyalást. A titkos fül Ugyanilyen módon lehetséges, hogy a vállalat főnöke minden jelentkezés nélkül és anélkül, hogy észrevétetné magát, bár­mely beszélgetést kihallgathat, amely valamely mellékállomásról folyik. Ilymódon a főnök ellenőrizheti a vállalat­ban lefolyó valamennyi telefonbeszélgetést, ami sok esetben rendkívüli fontosságú le­het. nők nem zárt helyiségben, hanem az intézet valamely folyosóján vagy udvarán, esetleg egyéb helyiségében tartózkodik, hangos.* jelzések is vannak, még pedig minden osztályfőnök számára külön füttyjelzés. Sürgős esetben ezt a jelzést hallani lehet az udvarban, a pihenő- és ebédlőhelyiségben, abban az esetben, ha a keresett osztályfő­nök bizonyos idő elteltével a lámpajelzés­re nem jelentkezik. A közös konferenciát a vállalati főnök nyomban beszüntetheti azál­tal, hogy a kagylót egyszerűen ráakasztja a készülékre. A leggyorsabb tőzsdeügynök Rendkívül érdekes és hasznos rendszer a modern külszolgálat is. Bizonyos rend­szer alkalmazásánál a felhívó fél egyszerre több kívülálló állomással beszélgethet egy­időben. Az összeköttetés egyetlen gomb­nyomásra történhetik itt is, de a jelentke­ző állomások az intézeten kívül vannak. Ez a rendszer különösen a tőzsdeszolgá­latban érhet el nagy eredményeket. Gondoljunk valamely nagybankra, amely­nek harminc-negyven fiókja van. A tőzsde- jelentéseket, amelyeknek sürgős közlése rendkívül fontos, eddig olymódon adták le, hogy a központi intézet tőzsdei megbízottja telefonált a központba, a fiókintézetek pe­dig csak a központból értesülhettek késöb-

Next

/
Thumbnails
Contents