Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-19 / 163. (4012.) szám
18 ^i^GH-MAG^aRHiroaB 1936 jullua 19, vasárnap* A szabadon járó őtültek okozzák íurőpa krízisét ? A leghíresebb francia ideggyógyász érdekes nyilatkozata az őrültek szaporodásáról és egyre veszedelmesebb befolyásáról „Bolondoké a lövői“ Páxis, július közepe. (A PMH párisi imnn-l kalácsától.) Dr. Paul Gauitier egyetemi ta-| nár, a Francia Akadémia tagja, a leghíresebb] francia ideggyógyász, rendkívül érdekes nyi-‘ latkozatot tett párisi munkatársunk előtt, amelyből kivonatosan közöljük az alábbiakat: Alig lesz épeszű ember — Ne higyje, hogy képletesen beszélek. A bolondok hihetetlen gyorsasággal szaporodnak közöttünk, s kétségtelen, hogyha gátat nem vetünk sokasodásuk elé, rövid pár évtized még, s az épeszű ember lesz & kivétel a világban, melyben a bolondok tesznek majd törvényt és jó, ha ketrecbe nem csukják a normális agyunkat. A munkája után járó polgár nem hinné, hogy hány bolond, hány íólbolond, hány ne- gyedlbolond keresztezi az útját, amerre jár. Politika, irodalom, művészet, sport telve van velük és nem tudom, hogy vájjon nem a szabadon járó örültek ez ijesztő elszaporodása okozza-e valójában Európa erkölcsi, társadalmi, politikai,'művészeti krízisét? Számtalan tiszta öntudatu deliráns — (a legveszélyesebb elmebeteg-faj) — jár szabadon Franciaország minden városában: adnak, vesznek, írnak, olvasnak és tevékeny részt vesznek a társadalmi és politikai életben. A vérbaj, a mértéktelen borivás, a kokain, heroin, ópium meg a többi a bolondtársadalom rendszeres tagszállitói — no meg a degene- ráltak természetes szaporaságia. Azt mondjuk: a Jancsi kitűnő üzletember, kár, hogy kokainista, de mit tesz az — a Pista állandóan be van csípve, de micsoda szellemes iról — és nem gondoljuk át, hogy a krónikus részegség csakúgy elmebaj, mint a kokainszenvedély, hogy a részeg Pista és az állandó kokain- mámorban támolygó Jancsi más logikán forgatják az eszük kerekét, mint mii és nem felelősek szavaikért és tetteikért: korlátolt beszámitlhatőságuak, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem beszámíthatók. AVandó életveszély A mindennapos lopások, gyilkosságok, szerelmi és más szekszuális bűntények mélyén csaknem kivétel nélkül elmebajok lappamga- inak. Meg senn gondoljuk, hogy életünk egyetlen perce sem veszélymentes: bármely pillanatban megrohanhat késsel, revolverrel, puszta ököllel valamelyik bolond vagy félbolond embertárs, amiért ránéztünk a feleségére, vagy amiért nem néztünk rá. Statisztikát vezettem az idetartozó esetekről és megállapítottam, hogy egyedül Franciaországban az év minden napján átlag tiz embert ölnek meg, illetve sebesitenek meg — futóbolondok. Bolondok, akik szabadon futkároznak. A bolond a bolondházba való A liberális kor egyik jellemzője ugyanis,lés börtönbe csukták. Reakcióként e tévedés-1 hogy nem zárja be a bolondokat. íré, miután szegény elmebajosokat századokig! Régi időkben bűnösnek vették a bolondot j bilincsbe verték, most viszont kórházba semS viszik őket. Pedig, közbevetőleg, az őrültség korántsem gyógyíthatatlan. Finel, Esquirol, Legrand du Saulié óta az elmebajok legnagyobb részét tökéletesen tudjuk gyógyitani. A gyógykezelésnek azzal kell kezdődnie, hogy szanatóriumban, kórházban tartjuk a betegeket, ezt pedig nem tehetjük, hacsak a bolond maga bele neon egyezik. Annyira pedig nem bolond, hogy beleegyezzék. Törvényeink értelmében az elmebajos, amíg kárt nem tett senkiben, csak a legkomplikáltabb bizonyítványok alapján, egész sereg ember előzetes megkérdezéséivel internálható. Mit kockáztat az orvos? Idült téimasorvadásban szervedé tollforga- tók a legpatétikusabb támadásokat intézik imindenféle idegorvosok ellen, amiért mohó örökösök, gaz feleségek, hálátlan gyermekek felbujtására börtönbe záratják, bolondnak nyilvánítják a legártatlanabb embereket. A közhangulat mindig az elmebajos mellett nyilvánul meg, elannyira, hogy az orvosnak, aki az elmebajost internáltatja és gondozásba veszi, minden szerencsétlenségre el kell készülnie. Nemcsak, hogy a nyakába szakadhat bármely pillanatban egy vád, melynek folytán elvész a klientélája, elromlik a jóhirneve, azonfelül még be is csukhatják személyes szabadság megsértése cimén és a pénzét is elvelhetik, kártérítés céljából. Viszont, ha futni hagyja a bolondot, s az másnap húsz embert megöl, az orvost senki seni fogja hibáztatni. Érthető, ha az orvosok túlnyomó része ily alternatíva előtt állva, az utóbbi megoldást választja, mert arra az álláspontra — Más oikos ember is elég ahhoz. A LECKE Irta: Szitnyai Zoltán Rozii: egyszerűiéin a szemébe nevetett. Előbb EŐjjön meg pár arasznyit, akkor talán hozzá megy feleségül. Nem ártana, ha hajadonfőt ki- állana a Ikaipu elé, amikor megered az eső. Zsuzsik a néni is mondja, hogy az jót tesz a növésnek. Kié Tót Kálmán már a kerten ie tiul került és még mindig hallotta a Rózái szívből jövő, cudar nevetését. No ászén, csak megkaparinthatná azt a tereik tiz hold .földet, amit már egy esztendeje kimál- gatna.k épp Rozáliákkal áteltemében. Majd másként beszélnie akkor Rózái is. De honnan vegyien ő annyi pénzt, amiből tíz hold földet vehetne? Méregtől tüzelt az arca és nagy csizmáiban hosszukat lépve, kurta lábaival mérgesem tiporta a vastag falusi port. Szinte észre sem vette, hogyan ért ki a határig, .ahol a vasúti töltés kanyarodott el a falu mellett. A töltés mentém,, jobbról-balról, ameddig ellát a szem, hosszú vaspózmáik hevertek a vetésben. Nézte, aztán szeget ütött valami a fejébe. Felélénkült az arca. — Mondja. Est vám bácsi, — kérdezte a közeli íföldiön dolgozó gazdától, — mit fizetett magának a vasút azért, hogy igy beletiiport a vetésébe? — Nekem ugyan egy huncut vasat sem. Kis Tót Kálmán elmosolyodott. — Osztán beéri ennyivel? fezen., amint elnézem, póznánként húsz kaszasuhintásra való is veszendőbe megy. A gazda elmérgesedve nézett a póznákra. — Legalább annyi. — És nem is próbálta kérni az árát? —• Nem én. — Pedig próbálhatta volna. Tovább lépegetett. Most imáir peckesen és magabizóan, azokban a nagy csizmáiéban. S amint ment a töltés vonalán, mindéi ráüt szóiba elegyedett az emberekkel. Hasonlóképpen, mint az előbb István gazdával is. Azok meg etllbá- mészkodtak. Lám, ők eme nem is gondoltak. Tanakodni kezdtek, ma,jel zúgolódni. Csakugyan, ki fogja megtériteni a kárukat? — Az állaim — felölte bölcsen Kis Tót Kálmán. — Akkor hát fiskálisnak kell adni az ügyiét. Például ö maga is megtehetné éppenséggel. Véletlenül jó ismerőse is az üzletvezető ur. Nem is egyszer vitte be a kastélyból a városba, amikor még urasági kocsis volt. De hát nem az ő ügye, nem őt érte a károsodás. Még ha valami része lieinne abból, 'amit az állam majd megtérít ... Addig, addig tiltakozott, kérette magát, tűig megegyezitek vele az érdekelt gazdák a részesedésben is, amit majd kapni fognak az ő révén. Akkor elindult a városba és beállított a tekintetes üzletvezető úrihoz a.z államnál. — Baj van ám az emberekkel, igen lázomga- nak a villany póznák miatt. Az üzletvezető csodálkozva nézett fel. — De hiszen meg fog térülni a káruk aiz utolsó fillérig, amint megtörténik a becslés. — Ez igaz, csak éppen nem hisznek benne a gazdák. Fejűikbe vették, hogy ez megint az urak dolga, aminek majd a paraszt vallja a kárát. Addig-addig beszélt elégedetlenségről, zúgolódásról, sőt forrongásról is, miig az üzletvezető megbízta azzal, hogy próbáljon beszélni a.z embereikkel e ha jól végezte dolgát, ötszáz pengő jutalomban részesül. A többi miár gyerekjáték volt az olyan embernek, mint Kis Tót Kálmán. A gazdáiknak megvitte a jó hirt, hogy az államnál elintézte a kártérítést, az államivasutnál pedig bejelentette az üzletvezetőnek, hogy sikerült megnyugtatnia az embereiket. Azok most már békességgel várják, mire az állam fizetni fog a kárbecslés megtörténte után. Végül innen is, meg onnan is megkapta az Ígért pénzeket. Épp annyit, amiből meg'vehette a Rozáliákkal átellenlben lévő földet. Mikor ez megtörtént, fényesre pucolt, fekete ruhában, Ihosszuszáru csizmában beállított ismét Rozáliákhoz. ■ No, Rózái, — mosolygott ravaszul a lányra, nőttem-e valamit? Rózái elpirult és lesütötte a szemét. — Sokat nőtt, Kálmán — felelte halkan. — Pedig — évődött tovább Kálmán — még csaik nem is álltam ki hajadonfőt a kapu elé, amikor megeredt az eső. A szülők aggódva Rózáira lesték, vájjon tud; mi fogja-e, hogy mit teli most felelnie az újdonsült gazdának? Rózái arca még szendébben át- pirosodott, amint félénk mosollyal, bársonyos tekintetének legszebb pillantását vetette Kis Tót Kálmánra. — Kis ember is lehet nagy, ha annyi esze van, mint magának, Kálmán. A szülők nagy buzgalommal bólogattak és szeretettel Kálmánra mosolyogtak: — Jól (mondta., szóról-szóra igaza van. Miagukban pedig elégedetten eldöntötték, hogy úgy látszik, rendiben van a dolog. Kálmán feszesein kibuzogatta miagát, olyas formán, mintha testi mivoltában is -jmegnövelke- dett volna. Szálkás, kis bajuszán pödörimtett egyet. — Hát csak ezt .akartaim megmutatni magam is, — felette aztán hányi-vetin. Megvárta, mig Rózái szeméből kicsordult az első könnycsepp, akikor sarkon fordult és nagy peckesen kilépegetett a szobáiból. Már túl került a kerten is s még mindig • hallotta Rózái nekikeseredett sírását. — Használt a lecke — mosolyodott el jól- esőn magában. Azután benézett Nagy Tót Jánoshoz és Mérges Joó Pétéihez, hogy másnap annak rendje és módja szerint Kis Tót Kálmán számára kérjék meg a Rózáit. Mert tudta már, hogy kezes, hti feleség válik belőle holta napjáig. Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál jut, hogy inkább mások szenvedjenek, mint ő maga. Többé kevésbbé ugyanígy áll a dolog a ha- tóságok szempontjából is. Ha a fenyegetett családtag a rendőrséghez fordul, a rendőr- kapitány azt fogja mondani neki: „Jó jó-, de ez az ipse valójában még senkit meg nem támadott, senkit meg nem ölt, tehát semmit nem telhetünk ellene.“ Szépen bevárják, mig az őrült valóban megfojt valakit, akkor aztán rögtön ráteszik a kezüket, törvény elé állítják és ugyanaz az orvos, aki tegnap nem volt hajlandó internáltatni a beteget, most, mint bírósági szakértő be fogja bizonyítani, hogy ez az ember korlátolt felelősségű, vagy egyáltalán beszámíthatatlan, s igy az elkövetett gyilkosságért meg nem büntethető. Holott kétségtelen, hogy úgy a társadalom, mint a beteg érdeke az internáltatást követeli. A társadalomnak semimiesetre sem áll érdekében, hogy holmi bolondok és félbolondok ok nélkül és büntetlenül bárkit megtámadhassanak, s magának a betegnek sem érdeke, hogy szabadon hagyják állapotát rosszabbodni mindaddig, mig végkép gyógyíthatatlanná válik. A járványos beteget kórháziba kényszerítik, akinek skárlátja van, vagy leprája, az nem futkározihat szabadon a bulvárokon, de aki paranoiás, vagy kokainomániás, azt a világért sem szabad kórházba csukni, hacsak ő maga nem akarja. Orvosi tévedések A legnagyobb bajt abban látom, hogy ez az állapot hovatovább az orvosok józan eszét is megzavarja. Lassanként elváltozik az elmebaj fogalma a köztudatban. Van egy fajta orvos, aki már nem ismer őrültet, csak pszichopatát. És a pszichopata az ő elgondolásában nem annyira beteg, mint inkább valami bizarr, érdekes személyiség. Lángész és őrület egybemosódtak, rokonfogalmiak lettek ebben a furcsa világban. Hol a józan ész határa és hol az őrületé? A mai elmeorvos már nem tudja maga sem. „Tagadhatatlan** Írja a kitűnő dl. R. Benőn a Revue Scientifquében, „hogy nem lehetséges pontos tudományos és lélektani meghatározást adni az elmebajról**, és tovább „Az elmebaj ugyan klinikai állapot, mégis inkább a közigazgatás terére tartozik**. — Más szóval: már maga az orvos is tagadja az őrületet. Már pedig, ha az őrület klindkailag meghatározhatatlan, vagyis tudományos szempontból nem létezik, akkor nem létezik a józan ész sem, elvész a norma és bölcseséget őrülettől egyedül a statisztika különböztet meg: vagyis, ha az őrültek többségben vannak, akkor őket kell józannak neveznünk és a kisebbségben maradt épeszüek menjenek ’ kényszerzubbonyt ölteni. A szkepticizmus, mely megrontja az egész világot, ime, minő pusztítást visz véghez az orvostanban is. Mint orvos súlyos tünetnek érzem ezt a mentalitást, mely „túl jón és rosszon** nem tud már különbséget tenni igazság és tévedés, erkölcs és gonosztett, szép és osul között. Annyi bolond fut már mindenfelé, hogy az emberek lelki egyensúlya általánosságban is felborult és nem ismerik többé azt a horá- ciusi határvonlat, melyet józan ész túl nem léphet. A bolondok iránt való általános engedékenység és előzékenység nem annyira az emlberbaráti érzés folyománya (ami dicséretes volna), mint inkább az általános bizonytalanság tünete, mert hiszen laikusok és orvosok egyként azon töprengenek, hogy valójában létezik-e őrültség, s a józan ész nem csak puszta frázis-e. BENEDEK KAROLY. SZÖLŐTŐ, RÓZSATŐ MEGÓVÁSA egerek ellen. A megfagyás ellen betakart 'tövek közé jávotrfaágacskálkat dugdossunk. Ha ezt találják ott az egerek, semmi mást nem bántanak. * GYŰRŰ TÁGÍTÁSA. Ha a gyűrű kicsit szorítja az ujjúnkat, óvatos munkával könnyen segíthetünk rajta. Huzziuk rá egy erős fakanálnyélre, nem baj, ha lazán is van rajlta, azután fogassuk meg valakivel vagy támasszuk alá a gyiürü mellett úgy, hogy a gyűrű szabadon mozogjon. Most tegyünk egy darabka karton- papirt a gyűrű egyik pontjára és ezen a papiroson át kalapáljuk meg egy kicsit. Mindig próbáljuk meg, nehogy nagyon megtágitsuk. Persze csak egészen vékony gyűrűit lehet úgy házilag mnegtágibanii. Erősebb vagy pedig értékesebb holmit az ékszerészre kell bíznunk.
