Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-19 / 163. (4012.) szám
1936 juliua 19, vasárnap. ^jvcgaiAWí^ar-hirlap Diktátorok asszonyai Kétezeréves családfa kifinomult virágaként éli „személytelen" életét a japán császárné A tradíció kövesitette meg arcán a „gyengédség istennőjének" mosolyát ■■ Ot gyermek és szigorú rítus az ősrégi pompájú császári palotában A vérré vált fegyelem íelsőbbrendü típusai a japán írónon World Copyright by Mifropress. Cikksorozatunkban, amely a világ diktátorainak asszonyairól szól, eddig Mussolini, Stalin és Roosevelt szerel mi és családi életét ismertettük. A munkás és polgári sorból fölkerült diktátorok asszonyai után most egy egész más sorsú diktátor, a kétezer éves dinasztiából származó japán mi- kádó-származásban egyenértékű és egyenrangu-asszonyáról lesz szó. A japán diplomata, akitől megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi a neve a japán uralkodó családnak, a fejét csóválta és Így szólt: —■ Nincs neve és országunkban nincs is dinasztia az önök európai fölfogása szerint. A császári ház több mint kétezer év óta uralkodik. Húsz évszázadon keresztül hatvan nemzedék ült Japán trónján és valamennyi uralkodó ugyanabból a családból származott. Nem akarok udvariatlan lenni, de ha arra gondolok, hogy egyik-másik európai dinasztia a legnagyobb harcok árán tudta csak tartani magát néhány száz éven keresztül, úgy azt a japán ember számára kissé mulatságosnak kell tartanom. Elmosolyodott, de rögtön komolyra vált az arca és könnyedén meghajolt, mintha mentegetőzni akarna a szavak miatt, amelyek talán sértőek lehettek Európára nézve. Azután igy folytatta: — A japán uralkodó nem szuverén, nem olyan diktátor, aki birtok, hatalom vagy választás által lett az ország leghatalmasabb személyévé. A japán uralkodót valóban Isten által kiválasztottnak kell tekinteni, mert ősi rítus szerint él, amely elkülöníti mindattól, ami alatta áll. Hasonlatosság Egyiptommal Óvatosan közbevágtam: «— A régi Egyiptomban a király egyúttal főpap volt, sőt majdnem valóságos Isten, halála után mindenesetre ... A japán bólintott, de nem beszélt többet erről a témáról. — ön tehát a császárné iránt érdeklődik, Kogo Haika iránt, akinek személyes neve Nagaka. Azt kérdezi, hogy mi módon él, mik a szokásai, milyen az egyénisége. Mindenekelőtt elmondom személyi adatait. Japán jelenlegi császárnője 1903 március 6-án született az Agabu-ku palotában Tokióban. Harmadik gyermeke és legidősebb leánya Kuni-Kunijosi császári hercegnőnek. — Tehát ugyanabból a családból származik, mint a császár? — Természetesen. — Tehát újabb hasonlatosság Egyiptommal. Az ottani uralkodó, a fáraó szintén csak rokont, ugyanabból a vérből származó leányt vehetett el feleségül. — Vannak kivételek. A császár öccse feleségül vett e9Y leányt, aki a Szamuráj- családból származik. A szabály azonban mégis az, hogy az uralkodók a császári családból nősülnek. A császári ház önmagában folytatódik. így őrizhető meg a különös tulajdonságok tisztasága, az erények teljes kultúrája és ezzel együtt a királyi ház megszentelt rítusa, amely minden szóbeszéden és vitán felül áll. A császárné öt gyermeke A japán diplomata ezután folytatta előadását a császárnéról: — A császár felesége hat éves korától tizenkét éves koráig a tokiói fejedelmi iskolába járt. 1922 szeptember 28-án jegyezték el ünnepélyesen a jelenlegi császárral, az akkori trónörökössel, miután egy évvel korábban odaígérték kezét. 1924 január 26-án ment végbe az esküvő, miáltal Naga-j ka hercegnő trónörökösné lett. 1926 december 25-én lett belőle császárné. Három leánya van: az első, Terű Sigeko, 1925 december 6-án született, a második, Taka Kajuko 1929 szeptember 30-án, a harmadik pedig Jori Acsuko 1931 március 7-án látta meg a napvilágot. Negyedik gyermekként született Csugu-No- Mia trónörökös 1933 december 23-án és végül1 1935 novemberében szülte meg a császárné ötödik gyermekét, Josi herceget. A japán stílus És az előkelő diplomata ezután beszélni kezdett a japán császárné mindennapos életéről, virágos szavakban, bőbeszédű kitérésekkel, amit lehetetlen volna szóról- szóra visszaadni. Megkíséreljük rövidebben és határozottabban, az európai szellem számára érthetőbben megrögziteni a mondottakat. Japán civilizációjának alapjait, a nyelvet kivéve, Kínától kapta, de már nagyon korán mindent elkövetett, hogy kifejlessze saját stílusát. Azt a stílust, amelyet utánzatokból, kincses gyári árukból, tulédeskés irodalmi müvekből eléggé ismerünk. A japán exportárun kívül azonban vannak dolgok, amelyeket az európai alig lát, sőt amelyeket a japán bennszülöttek nagyrésze sem vehet észre. Kétezer éves tradíció szellemében A tokiói császári palota, amelyet inkább császári városnak lehetne nevezni, nyújt lakhelyet az ,,ég fiának". A palotában kevés olyan helyiség látható, ami Európára emlékeztetne. A császár, Tenno Hejika Hirohito ugyanolyan pompás termekben lakik, amilyeneket Marco Polo látott hat évszázaddal ezelőtt a nagy Kublai khán kínai rezidenciájában, A művészi és ragyogó berendezés alig változott az évszázadok folyamán. A tradíció, amelynek finom, szigorúan szőtt hálózatában van megrögZitve az udvar feudális berendezkedésének minden megnyilvánulása, pontosan előír minden apró részletet. A szabályzat elsősorban az uralkodó életét állapítja meg, a „napkirály" életét, akinek legfőbb rendjele egy virágnak, a krizantémnak jelképe.. A megközelíthetetlen császárné A császárné csendes, nyugodt asszony, ember, valóban, de olyan ember, akinek, egész lényét a leszármazása, a kétezer év óta hasonló életű ősök sorozata határozza meg letörölhetetlen bélyeggel. Vannak diktátorok, akik maguk szerezték meg a hatalmat és akik kitünően értenek hozzá, hogy csodálatosan és lebilincselheti képviseljék a hatalmat. Ezek inkább egy szerep színészei, a történelem felülemelkedő színészei, de sohasem rendelkeznek azzal a biztos, egész más forrásokból származó méltósággal, amely a született királyok tulajdona. A nyugati fehér kultúrában nincs olyan uralkodó, akit össze lehetne hasonlítani a japán dinasztiából származó császárral, aki az egyeduralmat oly intenziven és oly ma* gátólértetődően tudná gyakorolni és átrezni, mint a japán uralkodó. A japán császári ház élete teljesen el van választva minden általános emberitől, mindentől, ami a hétköznapra emlékeztet, az élet aprólékos gondjaitól es a „kitenyésztés" az évezredek folyamán oly tökéletesen ment végbe, hogy szinte egy újfajta emberfeletti ember származott. E család tagjaiban nemcsak megtámadha- tatlan erények uralkodnak, hanem ezek az erények már vérré, legbelsőbb tulajdonsággá váltak. A császárné talán hideg, megközelíthetetlen, nem emberi többé? Azok szerint, akik gyakran látják és nemcsak ünnepélyes alkalmakkor, egyáltalán nem. A császárné szereti gyermekeit, melegen érdeklődik művészet és irodalom iránt, erős felelősségérzet diktálja életét, amely nemcsak a tradícióból származik. Egyébként természetesen mindenki idegen számára, aki nem családjához tartozik, úgy A RÚDUGRÁS TECHNIKÁJA BRONZBAN. A berlini olimpia alkalmából művészeti kiállítás lesz. Az olasz de Marchis bronzszobra tökéletesen mutatja be a rúdugrás technikáját. mmi POLOSKÁT ÉS M3NDEN EGYÉBB ROVART jár-kél a világban, mint valami üres térben,, mint valami szimbólum. Minden mozdulata, minden cselekedete megerősíti ezt az érzést az emberben, aki közelébe juthat. A majdnem automatikus biztonság, a belső érzések fölötti uralom a japán nevelés végső célja. A mosoly tudatos álarc, de mégsem tettetés, hanem biztosíték arra, hogy az illető állandó ellenőrzést gyakorol sajátmaga fölött. A császárné mosolya megdöbbentően hasonlatos a Kuanyon, a könyörületesség és gyengédség istennője mosolyához. Valószínűleg ugyanaz a mosoly, mert egy ősanya mosolya, akiről ezer vagy másfélezer évvel ezelőtt mintázta meg az akkori szobrászművész Kuanyon szobrát. A Az anyacsászárné és unokái Csak a gyermekek palotájában, a hercegek és hercegnők lakószobáiban változik meg valószínűleg ez a mosoly. És bizonyára még őszintébbé válik a férjével való magányos együttlétben. A császár jelenlétében nyilvánul meg bizonyára e császári asszony legbenső egyénisége, amelyet oly súlyosan terhel a múlt és — bizonyára a jövő is. A császári palotában él még az anyacsászárné, az elhalt uralkodó mindössze ötvenkétéves özvegye, Sadako, Tenno császár édesanyja viselkedésében szabadabb, könnyedebb, mint a császárné. Az ifjú hercegek és hercegnők nagyanyja, aki már továbbadta a hatalmat, bizonyára éppen úgy érzi a tradíció erejét, mint azelőtt, de nem kényszerből, hanem belső szükségességként. Élete megnyilvánulásaiban természetes és fesztelen: játszik és tréfálkozik unokáival, együtt mulat és örül velük. Fia rendkívül szereti és tiszteli. , El Európától! Bizonyos nyilvános ünnepélyek alkalmával a császárné európai ruhában jelenik meg, ugyanekkor a császár egyenruhát visel. De a palotában — ugyanúgy, mint minden nemesi palotában — csak kimonót hordanak. Európáról csak annyiban vesznek tudomást, amennyiben hozzátartozik ahoz a világhoz, amelynek Japán egyik legnagyobb hatalmassága. De ez az elismerés nem jelent kötelezettséget a belső életben, mert a japán meggyőződés szerint nem számit az országonkivüli élet. A császárné magánélete A kívülálló mindig úgy véli — és legtöbbször joggal —, hogy a királyi jelenségek hivatalos életén kívül még magánéletük is van. A japán császárné életében azonban hiába keresnek „magánjelleget". A császárné rendkívül egyszerűen él: nagyon korán kel, imádkozik és egész napjának programját az udvari ceremónia írja elő. Nagyon ritkán, nagyon kevés ideig van egyedül és bizonyára kevés olyan gondolat foglalkoztatja, amely nem kötelességeivel van összefüggésben. Emellett politikailag semmiféle szerepet sem játszik, legalább is kifelé. A valóságban sokszor ad okos, higgadt tanácsokat férjének. A legjellemzőbb japán tulajdonság, az alárendeltség készsége a legnagyobb mértékben a császári családban van kifejlődve. Ez a belső tulajdonsággá vált fegyelem jelenti magát Japánt és azt lehet mondani, hogy e tulajdonság legfőbb kifeji ése következtében Tenno császár és Kogo Hejika császárné magát Japánt szimbolizálják, valósággal azonosak az ország fogalmával, tradíciójával és céljaival. Az országgal együtt élnek, vagy pusztulnak el. A császár és császárné sérthetetlenek és törvényen fölül állanak, Fölöttük csak az istenek vannak,,.
