Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-19 / 163. (4012.) szám

2 mm Jjg1 '"S.WWBM—— ÜGo, julius A9, vasárnap. ■nHMHBHU százalékos hithüség szuggesztivitása, sőt még talán egymagában a megejtő modor sem. Papén állítólag rövidesen Londonba kerül Hoesch helyére, aki — mint emléke­zetes — a tükör előtt, öltözködés közben le­fordult a szőnyegre és meghalt. Körülbelül úgy, ahogyan Hartwig közvetlenül a világ­háború előtt Giesl dolgozószobájának: egyik bőrfoteljében. A helyzet nem volt ennyire exponált s talán maga az időpont sem, ha­nem a halál motívumai ugylátszik azonosak voltak. Az izgalom, a folytonos, szorongó aggódás a békéért, a haza s a hosszú diplo­máciai szolgálat folyamán megismert és megszeretett másik nép sorsáért sok diplo­mata szive tört már össze. Hoesch is kicsit odatartozik a mártírok sorába, akik nem bírták idegekkel ezt az éles kanyarulatok­kal megszaggatott rohanást ismeretlen cé- iok felé. A jelszavak és gondolatok, amik­hez az utóbbi néhány évben a diplomaták­nak alkalmazkodniok kell, általában messze esnek a diplomaták gondolatvilágától s Csi- cserin például, aki a szovjetből európai ha­talmat csinált, akármennyire régi s pedigrés bolseviki volt, idegrendszerével, gondolko­dásának módjával a régi diplomata-státus­hoz tartozott s amivel nem tudott lépést tartani, amit ő sem bir idegekkel, az éppen "a forradalmi tempó, a váratlanul feltámadó uj szempontok, merész elgondolások, fan­tasztikus jelszavak, pmik mind a világot akarják meghódítani. S amik mind a diplo­matát is besoroznák zászlójuk alá. Hoesch a régi Németországhoz tartozott, a liberális és demokratikus polgári Németországhoz, amely már a császárság korában virágzott s ha nem is volt hangadó a birodalomban, mégis csak volt némi szava s később a köz­társaság idején belőle lett a szocializmus határán ingadozó uj német világ arisztokrá­ciája. Ehhez a rendhez s főleg ehhez a vi­lágnézethez tartozott Hoesch, aki nem tu­dott lépést tartani a problémákkal és a korszellemmel s aki nem érte meg a pilla­natot, amikor hazája és Anglia barátságo­san kezet szőrit. Állítólag Papenre vár a feladat most, hogy ezt a kézszoritást össze­hozza. A német forradalom Talleyrandjára, aki ugyancsak egy régi iskolából nőtt ki s a régi iskola eleganciáját, tapasztalatait hasznosíthatja uj elvek s uj szempontok mellett a haza javára. Papén azonban nagy­szerűen tud lépést tartani a korszellemmel és tud minden uj feladathoz alkalmazkodni. Képességeit átállítja percek alatt, sőt szem­pontjait is, ha kell. Személyes érzékenysé­gek felett pedig valóban csak egy ember tudott olyan fölényes biztonsággal ural­kodni, mint ő <— s ez Talleyrand volt. Az osztrák—német kiegyezés titka a jól meglátott pillanat volt s a jól placirozott közvetítés. Ez tagadhatatlanul Papén ér­deme. Csak éppen nagy kérdés, aminthogy Talleyrand minden tettével kapcsolatban felkisértett ez a kérdés: vájjon kinek hasz­nált többet vele, hazájának, vagy pedig Olaszországnak? Vérei zavargások Spanyolországban (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON) Páris, július 18. Ma reggel óta már a ma- gánteleíonbeszélgetéseket is megszakították Madridból. A madridi telefonközpont be­jelentése szerint a rendkívüli intézkedések csak rövid ideig fognak tartani s már dél­után ismét helyreáll a rendes forgalom. Ed­dig azonban még nem állt helyre. Sőt még a hivatalbs sajtóügynökségek jelentéseit is szigorúan ellenőrzik. Az újságíróknak előze­tes engedélyt kell kérni a telefonbeszélgeté­sekhez s be kell mutatniok anyagukat. Be­szélni csak a madridi telefonközpontból le­het és pedig a kormány cenzora jelenlété­ben. >■ Végre hivatalos jelentést adtak ki, amely­ből kiderül, hogy mégsem elszigetelt garni- zonpuccsról van szó, mint ahogy az első je­lentések feltüntették. A hivatalos jelentés beismeri, hogy az ország több pontján sú­lyos zavargások voltak. Részleteket nem mond, csupán megjegyzi, hogy a kormány mindent megtett, hogy a köztársasági rend­szert megvédelraezze. Utasok, akik Spanyolországból jöttek, el­mondják, hogy az egész országban megint pokoli felfordulás van. A spanyol határ kö­zelében a francia oldalról is lehetett tapasz­talni nyugtalanító jelenségeket. Például Cer­berében véres harcok folytak a jobb- és balpártok hívei között. Hasonlóan véres események játszódtak le San Sebastianban is. Az utasok szabadon elhagyhatják Spa­nyolországot s a beutazás élte se gördítenek egyelőre akadályokat. A határellenőrzés természetesen szigorúbb a rendesnél. A pá­risi hatóságok erősen szemmel tartják a PáTÍsban élő spanyol monarchista emigrán­sokat. A madridi kormány rádiófelhlvása Páris, juflíus 18. A Havas-iroda madridi tudó­sítójának jelentése szerint a spanyol kormány ma rádiófelhivást intézett Spanyolország népé­hez, amelyben bejelenti, hogy újból bűnös ke­zek összeesküvést szőttek a köztársaság ellen, a kísérlet azonban meghiúsult. A kormány fel­hívásából az tűnik ki, hogy a Marokkóban ál­lomásozó hadsereg egyrésze fellázadt a köztár­saság ellen, de a bejelentés szerint a zendülés csak Marokkó néhány városára terjedt át és magát az országot nesn érintette. A spanyol csa­patok ebben a pillanatban a felkelők ellen vo­nulnak. A kormány .teljesen ura a helyzetnek és ugyancsak rádió utján fogja tudatni az or­szág népével, hogyha a normális viszonyok is­mét helyreállanak. , Csapatokat szállítanak Marokkóba London, július 18. GibraJtári jelentés szerint az itt állomásozó Tofino csapatszállító gőzös utasítást kapott, hogy Algekirasba hajózzon, ahonnan csapatokat szállít fedélzetén Marokkó­ba. Gibraltárban elterjedt hírek szerint Zoco, Jen is és Angera községben a lakosság és a ka­tonaság között heves harcok dúlnak. Valószínű, hogy a zendülés egész spanyol Marokkóra át­terjed. Egész Spanyolntarokkó a felkelők kezén Gibraltár, julius 18. Az United Press értesü­lése szerint mintegy tizenkét és félezer emberből álló felkelő hadsereg kezében tartja spanyol Ma­rokkó összes katonai állomásait. A felkelők út­ban vannak, hogy spanyol Marokkó fővárosát elfoglalják. A rendőrség mindenütt megadta ma­gát a felkelőknek. Attól tartanaik, hogy az északafrikai újabb konfliktus súlyos zavargáso­kat fog francia területen is előidézni. Gibarltár előtt a spanyol határon egyelőre feltartóztatják a felkelőket. Spanyolországból segédcsapatok indultak Marokkó felé. A telefonösszeköttetés Európával megszakadt. Newyorki lapok tudósítói szerint Melillá- ban a felkelők és a spanyol idegenlegionisták megütköztek. Állítólag égés* Spanyolországot ellenforradalmi ügynökök járják be, akik agitációt fejtenek ki a kormány ellen. Anglia elismeri Németország gyarmati követeléseit Edén vezeti a londoni Locarno-konferenciát London, julius 18. Franciaország londoni nagykövete átnyújtotta a kormány válaszát az angol javaslatra, úgyhogy a londoni Locamo- konferencia julius 23-án összeül. A három hata­lom konferenciája két vagy esetleg három na­pig fog tartani és utána egybehívják a teljes Locarno-konferenciát, amelyen Németország és Olaszország is részt vesz. Az előkészítő konfe­renciát Edén angol külügyminiszter fogja ve­zetni. | Az angolok minden törekvése szemmellátha- tóan odairányul, hogy Németországot az euró­pai együttmunkálkodásra megnyerjék. Parla­menti körökben az a nézet uralkodik, hogy az angol kormány nem idegenkedik attól a gondo­lattól, hogy Németország bizonyos gyarmati követeléseinek eleget tegyen. Ennek azonban előföltétele, hogy Németország határozottan és nyíltan elismerje a mai európai rendszert. Hviezdoslav szobra kerül a pozsonyi Petőfi-szobor helyébe Harc a Szent Flórián-szobor meghagyásáért Hitt Unott topott? HENLEIN LONDONBAN A „Die Zeit** írja: Henlein Komádnak London­ban alkalma volt angol mértékadó politikai egyé­niségekkel megbeszéléseket folytatnia, melyek so­rán szóba kerültek Csehszlovákia belpolitikai vi­szonyai s különösen kihangsúlyozták a belpolitikai viszonyoknak az európai politika fejlődésére gya­korolt hatását. — A „Národní Politika** Írja: Keh­iemnek egyszerűen nincs joga úgy fellépni, mint a németek külügyminisztere, mert. Henlein mögött nem áll egységesen saját pártja sem s a többi né­met'pártokat pedig három miniszter képviseli a kormányban és csak valamennyiüknek van jog.uk együtt dönteni a külpolitikáról. Henlein angliai agitációjának elejét kell venni. Az angol talaj igen fogékony a helytelen információk lránt. Amint meg­győződtünk, Angliában Igen kellemetlen és helyte­len információkat terjesztettek rólunk. Az angol társadalom igen hajlamos a politikai tévelygések befogadására. A mindentől kifáradt angol lordok rezignációból szívesen játszanák meg az emberba­rát szerepét a nálunk állítólag elnyomott németek érdekében. ■* SZLOVÁK BESZÁMOLÓ BUDAPESTRŐL * Amennyiben a következő lépés is sikeres lesz s amennyiben rábízzák, akkor Papén győzött, akkor senki nem kisebbítheti többé szolgálatait, amiket hazájának tett. Mert még van valami, amit ugylátszik Talley- randtól tanult Papén, vagy amit ösztönö­sen az azonos lelkiség biztos „griff"-) ével vett át tőle: hogy mindig csak a hazát szolgálja. Túl rendszereken s túl személyi­ségeken, mindig csak a haza javára dolgo­zik. Ebből az alapjában véve legnagyobb államférfim erényből születnek a legsúlyo­sabb vádak és a marasztaló Ítéletek. Ez a rendszereken tulégő hazafiság, amely persze soha nem volt romantikus és soha nem volt olyan, mint ahogy Petőfi, Sándor a hazafi- ságot megénekelte, — praktikus, mindig a végső következményekig hatoló szolgálata bizonyos érdekeknek, érdekek összességé­nek, — ez okozta, hogy Talleyrandról ha­mis képet kapott az utókor, mert a kétlaki- ságriak, a köpenyegforgatásnak, a megbiz- hatatlanságnák példaképét faragták belőle a mindig pártok és elvek szerint Ítélkező történetírók. Franciaország is átesett eze­ken a kríziseken, amiket most csinál végig a német lélek. A francia forradalom is a totalitást kereste, az ész és az erkölcs, vagy a rou-sseaui erény totalitását, vagy később elmerült a személyi kultuszban s Napokon alatt az egyéniség totalitásának hódolt, mig a regenerált királyság a legalitást tette meg a hazafiság központi gondolatává. Mindezen túl volt Talleyrand, aki kiszolgált minden rendszert és minden eszmét s amikor eszmék és emberek csődöt mondtak, akkor ő még mindig a posztján állt és volt, aki Francia- országéra szót tudott emelni, sőt aki titkos varázsigéket súgott a hatalmasságok fü­Pozsony, julius 18. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A színház előtti Petőfi- szobor talapzatának eltakarításával ma készül­nek el. Mint ismeretes, a szobormű helyére Pospisil szobrász Hviez- doslav-szobra kerül felállításra. Szó van arról, hogy Pozsonyban idegen- forgalmi irodát állítanak fel, ahol összpontosít­ják az összes intézményeket, amelyek az idegen­forgalommal vannaík kapcsolatban. Az előzetes tanácskozásokat az országos hivatal már befe­jezte. Az eddigi tervek szerint a Köztársaság- téren, a Szent Flórián-szobor helyén akarják az egyemeletes, üvegfalú idegenforgalmi épüle­lébe. Mert ő sóik mindent tudott, ami nem kívánkozik napfényre s mindezt Francia- ország érdekében tudta. Papén is ehhez a típushoz tartozik, s nem lehetetlen, hogy majd hamis képet kap róla az utókor, mert a szerep, amit kiosztott neki a történelem, nem tartozik a hálás szerepek közé. De persze a kortársnak illik meg­őrizni tárgyilagosságát s tudni, hogy a vi­lág sorsát nem elvek s kultuszok igazgat­ják, hanem érdekek és lehetőségek. Az osztrák—német kiegyezésben is volt valami, ami ellene szól a totalitás elvének s majd valószínűleg ugyanez a módszer, az érde­kek és lehetőségek módszere fog érvénye­sülni a birodalom további politikájában is : a fokozatos beilleszkedés egy világba, ame­lyet szép vagy frappáns gondolatok helyett természeti és társadalmi törvények mozgat­nak. S ennek a folyamatnak, ennek a pol­gárosodási, beilleszkedési folyamatnak, ha lesznek is zökkenői, előbb-utóbb remélhető­leg mégis csak az lesz a vége, hogy a két tábor, amelyről mostanában sokat írnak letet felállítani. Az épületben nyernének elhe­lyezést a turistaklub, a csehszlovák autóklub, utazási jegyirodák, a városi villamos és autó- busztársaság helyiségei is. Hir szerint a tervet a műemlékvédő hivatal ellenzi, mert annak ki­vitele megváltoztatja a Köztársaság-tér egész képét. A Szent Flórián-szobor hozzátartozik a Köz­társaság-térhez és azt onnan eltávolítani nem szabad, A tervek arról nem szólnak, hogy a szobrot ho­vá helyeznék át. A magunk részéről is helyte­lenítjük a szevbor eltávolítását és helyébe az idegenforgalmi pavillon felépítését, mert ezzel a tér jellegét tényleg teljesen megváltoztatnák. s amelyben állítólag az egyik oldalon sora­koznak főleg az összes demokraták, a má­sik oldalon meg az összes autokraták, összeolvad, az éles határvonalak demokra­ták és autokraták között elmosódnak, s Európa ha nem is „egy ideális lelkű szabó" elképzelései szerint, de mégis csak az ösz- szes európaiak hazája lesz. A haza szónak abban a gyakorlati értelmében, ahogyan Talleyrand kalapálta iki s nem úgy, aho­gyan Napóleon zseniálisan, de laborató­riumi elvontsággal elképzelte. Haza, amely­ben nem mindenki issza egyformán borát, nem is gondolkozik mindenki egyformán úgynevezett alapvető igazságokról, nem be­szél ,,egyetlen európai nyelvet", nem lelke­sedik ugyanazokért az ideálokért, sőt szivé­ben a harag szomszédja ellen csak úgy nem fog kialudni, mint ahogy az alvég és a fel­vég között sem teremt az Úristen soha za­vartalan békét, hanem amelyben mégis min­denki összetartozik a közös érdekek, a kö­zös sors, a közös történelmi és földrajzi helyzet kényszerének erejével A „Slovák“-t>an Florek szlovák néppárti képvi­selő hosszabb cikkben számol be az Interparlamen­táris Unió budapesti konferenciájáról. A cikk vé­gét emeljük ki, ahol ezeket Írja: Csak a külsősé­gekről, a kongresszus reprezentatív keretéről aka­rok még megemlékezni, amely Budapesten — régi magyar szokás szerint — egyedülálló volt. Mór az a körülmény, hogy a kiküldöttek feleségei számára külön programot állítottak össze, amelyről a ma­gyar csoport női bizottsága gondoskodott s hogy a tárgyalásokon kívül eső időt a legcélszerűbben használták ki arra, hogy a kiküldöttek megismer­jék a magyarok társadalmi életét és mindenféle specialitásait, fényes igazolása annak, hogy ők az ilyen és hasonló rendezésekben kitűnő mesterek. Minden legkisebb dologról gondoskodtak, minden lehető eshetőséggel számoltak, ahol a külföldi eset­leg tanácstalanul állhatott volna, mozgósították az idegen nyelveket értő intelligenciájukat és ariszto­kráciájukat, erre az időre Budapestre rendelték a követségek és konzulátusok tisztviselőit, és mindent megtettek, hogy pazar vendéglátásukkal elkáb’t- sák a külföldi ritka vendégeket, férfiakat, nőket egyaránt. Külön ki kell emelni a magyar sajtó és a fotóriporterek nagy figyelmét, akiknek jóvoltából a konferencia néhány napig a magyar közvélemény érdeklődésének középpontjában állott. Számos soirée, ebed, a Gellért-fürdő csodái, az esztergomi kirándulás, a dunai hajókirándulás, a földművelés­ügyi minisztérium szőlészetéből származó berek megízlelése, talán már fölöslegesen is megterhelték az embert, de mindezek mindig újabb és újabb be­pillantást nyújtottak a gyönyörökkel teli magyar életbe, amiről különösen a kicsi demokratikus álla­mok képviselőinek fogalmuk som volt. ... Még el sem utaztunk Budapestről, máris háromszáz as­szony gyülekezett össze a világ minden részéről va­lamilyen konferenciára. Hja, Budapest a kongresz- sziusok és a propaganda, városa!

Next

/
Thumbnails
Contents