Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-15 / 159. (4008.) szám
^K£GS-MAG-&AR.HTHLa8 1936 Julius 15, szetxia. álló tengerszoros-egyezmény kérdésével foglalkozott s állás tfoglaüt az orosz, illetőleg a francia terv mellett, Ugyanekkor a külügyminiszter helyettese is repülőgépen Isztambulba utazott és felvette a kapcsolatot számos itt tartózkodó külföldi diplomatával. Elsősorban Karachan szovjetkövettel, majd Olaszország és Anglia követével folytatott beható tanácskozást, végül pedig Jugoszlávia és Románia követét látogatta meg és őket is informálta a tengerszoros-egyezménnyel kapcsolatos legújabb fejleményékről. A francia-orosz paktumrendszerbe való belépés Törökország helyzetét a Balkán-antantban állítólag nem zavarná. A lapok annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a nagyközönséget a tengerszoros kérdésében rövidesen kész helyzet elé fogják állítani, amely nem kisebb meglepetést fog kelteni az érdekeltek körében, mint a német-osztrák megegyezés. Lázas diplomáciai tárgyalások Belgrádiján és Bukarestben Belgrád, július 14. Sztojadinovics miniszterelnök ma Bledbe utazott Pál régensher- ceghez kihalSgatásra. Ugyanakkor megjelent a kormányzóhercegnél Markovics berlini jugoszláv követ is, majd a belgrádi francia, német és olasz követek. Később Sztojadinovics Vukicsevics budapesti jugoszláv követtel tanácskozott. — A lázas diplomáciai megbeszélések az egész országban nagy feltűnést keltettek. Jóllehet a tanácskozásokról hivatalos jelentést nem adtak ki, kétségtelennek tartják, hogy a megbeszéléseken az osztrák-német megegyezésről' volt szó. Bukarest, július 14. A Curentul jelentése szerint a kisantant-államok külügyminiszterei a közeljövőben értekezletre gyüknek össze, hogy megvizsgálják az oSztrák-né- met megegyezés nyomán létrejött uj helyzetet — tekintettel a három kisantant-állam érdekeire. j Antonescu /román pénzügyminiszter, aki tegnap este takart elutazni Prágába, hogy a csehszlovák-román kölcsönszerződést aláírja, kénytelen volt utazását elhalasztani és a tárgyalások vezetésével a Prágában tartózkodó Badolescu aJállamtitkárt bízta meg, Antonescu tegnap Inculet belügyminiszter társaságában öt óra hosszat tartó tanácskozáson vett részt Titulescu külügyminiszternél, majd pedig a Bukarestbe visz- szaérkező Tatarescu miniszterelnökkel1 vette föl a tárgyalások fonalát, A tárgyalások a késő éjszakai órákig tartottak és ma délután tovább folytatódnak. Valószínű, hogy az esti órákban minisztertanács lesz, amely fontos külpolitikai kérdésekről fog dönteni. Bécs és Berlin közös külpolitikai vágányon Hivatalos osztrák válasz a nemzetközi sajtőhangokra Bécs, julius 14. Adam Walter, a Schuschnigg- kormány propagandaminisztere rádióelőadást tartott az osztrák—német egyezmény nemzetközi jelentőségéről és többek között azt állapította meg, hogy az esemény különösen Franciaországban némi nyugtalanságot váltott ki, A nyugtalanságból arra lehet következtetni, hogy Berlin és Bécs megegyezését egy uj hatalmi csoportosulás alapkövének tekintik. Ez a következtetés helytelen, — állapította meg az osztrák kormány megbízottja. A feszültség Ausztria és Németország között két esztendeig tartott s mindenki megszokta, hogy Berlin és Bécs között úgynevezett áthidalhatatlan ellentétek vannak, most, hogy máról-holnapra sikerült megszüntetni a feszültség okait, egészen természetes, hogy a legkülönbözőbb kombinációk kelnek szárnyra. Nincs másról szó, mint két német állam között a baráti jóviszony helyreállításáról, ez azonban nem azzal a szándékkal történt, hogy uj európai hatalmi blokk kialakulását tegye lehetővé. Mint- ahogy Ausztria vezető tényezői már többizben leszögezték; az osztrák külpolitika főtartópillére a római egyezmény s az marad a jövőben is. A római jegyzőkönyv úgy van konstruálva, hogy bármelyik középeurópai hatalom csatlakozhat hozzá, az aláírók régen hangoztatták, hogy éle nem irányul Németország ellen s a németek most fölismerve ezt a tényt, csatlakoztak hozzá. Meg- könnyitette a dolgot, hogy Ausztriát és Németországot nemcsak közös gazdasági, kulturális és politikai érdekek fűzik egymáshoz, hanem erős kapcsot alkot a két nemzet között a közös származás és a közös nyelv is. Kis ország és nagyhatalom Egyes külföldi lapokban — folytatta előadását Adam ezredes — aggódó hangok hallatszottak Ausztria függetlenségét illetően. Meg kell nyugtatnunk az aggódókat, az aggodalmak teljesen alaptalanok. Ha abból indulnak ki, hogy a kis Ausztria óvhatatlanul kiszolgáltatja magát az együttműködés során a hatalmas német birodalomnak, akkor föl kell tételezniök, hogy nagy- és kishaialom közt soha nem jöhet létre őszinte barátsági kapcsolat. Egy bizonyos, hogy Ausztria soha nem csinált, de nem is csinálhatott németellenes politikát, elvégre az uj osztrák alkotmány Ausztriát mint német államot ismeri el. Azok a lapvélemények is teljesen hibás elgondolásból indulnak ki, amelyek a múlt nehézségekre hivatkozva fejtegetik, miért nem lehet az osztrák— német jóviszcny egészséges. Lehetetlen úgy harcolni Európa jövőjéért, hogy folyton a múltra függesztjük tekintetünket, A múltat ki kell kapcsolni, minden oldalon sokat kell felejteni ahoz, hogy a jövőt szolgálni tudjuk. S jó adag optimizmust is készenlétben kell tartani, hogy az európai konszolidáció sikerében hinni tudjunk. Ausztria kis állam, amely azonban a legkülönbözőbb érdekek metszőpontjában fekszik s megvan az európai küldetése. E perctől kezdve — mondotta Adam — a német külpolitika útjaival és célkitűzéseivel szolidárisaknak érezzük magunkat, És bízunk a jobb jövőben. ■■ ■ •■ MM s *wHitler és Starhemberg Bécs, Julius 14. Starhemberg herceg, aki ma érkezett meg Becsbe, csütörtökre az összes Heimwehr-vezet őket közös tanácskozásra hívta össze. Az értekezletnek állítólag az a célja, hogy a Heimwehr eddigi élesen nemzeti szocialistaellenes irányát revízió alá veszik s uj alapelveket fektetnek le. Valószínűnek tartják, hogy Starhemberg igyekszik a párt monarchista szárnyát, amennyire lehet, háttérbe szorítani és ő maga áll a restaurációs törekvések élére. Egy másik csoportnak viszont az a szándéka, hogy Síarhemberget személyesen is összebékitse Hitlerrel s ezzel ismét összekovácsolják azt a bajtársi szövetséget, amely a két államférfiu között a müncheni puccs idején fönnállott. Meghal! a sfresai front Berlin, julius 14. A hivatalos német diplomáciai sajtóiroda foglalkozik a német—osztrák egyezmény világvisszhangjával és megállapítja, hogy azok a hírek, mintha itt egy uj nemzetközi blokk volna kialakulóban, teljesen alaptalanok. Az egyezménnyel Németországnak nem az volt a szándéka, hogy uj hatalmi szervezet alapjait fektesse le. Az egyezmény semmiképen nem akarja befolyásolni Ausztria viszonyát a római blokkhoz, ugyanekkor nem jelent eltérést az eddigi német külpolitikai irányvonaltól sem. Németország törekvése változatlanul az, hogy valamennyi szomszédjával megtartsa és ápolja a jő- baráti viszonyt s ezen keresztül az európai kollektív béke eszméjét. A német kormánynak ugyanis az a meggyőződése, hogy a jólértelmezett kollektív biztonság csak úgy érhető el, hogyha az egyes felek közvetlenül egymással találják meg a megegyezés alapjait, Róma, julius 14, Az olasz sajtó változatlanul Genf kudarcát hangoztatja az eseménnyel kap- feoTátföán. AzV'ámi möstförtént, megint csak azt mutatja, hogy a történelem megy a maga utján s a dolgok megoldódnak Genf nélkül, sőt néha Genf ellenére is. A híres Sfresa-front, amely valójában soha nem volt meg, most már visszavonhatatlanul el van temetve. A Popolo dTtalia azt hangoztatja, hogy az osztrák—német egyezmény Európa és a Dunamedence újjáépítésének nyitó akkordja volt. Nem lehet elvitatni európai szempontból az egyezmény tagadhatatlanul nagy értékeit. Tiso: A szlovák néppárt ragaszkeik a szlovák nemzet alkotmányos elismeréséhez Galgóc, julius 14. A szlovák néppárt Gal- gócon imintegy kétezer főnyi közönség részvételével nagy népgyülésl rendezett. A gyűlés szónokai dr. Tiso volt (miniszter, Sidor és Turcek képviselők voltak. Tiso az aktuális napipoliti'ka kérdéseit boncolgatta s a „Sio-j vák“ jelentése szerint a pittsburgi egyezmény egyik aláír ójának városában kijelentette, hogy a szlovák néppárt nem megy be addig a kormányba, mig a szlovák nemzetet alkotmányosan el nem ismerik. Tiso visszautasította Dérer miniszternek a katolikus blokk miatti aggodalmát. — Katolikusok vagyunk — mondotta Tiso — de a katolikus blokk ruhája alatt nem vagyunk hajlandók a csehszlovák egységei szolgálni. Ezt a nép és a katolicizmus elárulásának tekintenénk. Mii nem azért vagyunk néppártiak, mert katolikusok vagyunk, sem pedig azért, miért szlovákok vagyunk, hanem azért vagyunk néppártiak és autonómisták, mert szlovák katolikusok vagyunk. A lelkünket ketté osztani nem hagyjuk. . Ha valaki a német keresztény szociális Iák példáját ajánlja nekünk, úgy annak azt mondjuk, hogy azokat a németeket nem a katolikus programúk miatt vették föl a kor- m-á nyba. Tiso után Sidor képviselő beszélt a katolikus összetartozásról. Beszédét a komi unni ták többszőr meg akarták zavarni, de m' érlek célt. Mi lesz a Losarno-konferencFával ? Paris, julius 14. Yvon Delbos külügyminiszter ma éjszaka érkezett vissza Párisba, ahol azonnal1 kapcsolatot keresett Léon Blum miniszterelnökkel. Majd pedig a külügyminisztérium vezető tisztviselőivel folytatott beható tanácskozást. A francia kormány tanulmányozza a brüsszeli konferenciát előkészítő javaslatokat, Á belga kormány, mint a l/ocarno-koníerencia összehívója, kérdést intézett úgy a francia, mint az angol* kormányhoz. A julius 22-re egybehívott konferenciát ugyanis nem lehetetlen, hogy elhalasztják, sőt ma már az sem lehetetlen, hogy a konferencia egyelőre össze sem ül. A bellga kormány mindenesetre arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy mikor és hol tartsák meg a Locarno-hatal- mak konferenciáját s hogy egyáltalában megtartják-e? A belga kormány érdeklődik Franciaország álláspontja iránt az osz- trák-némeí egyezményt illetően is. A francia lapok londoni tudósítóinak egybehangzó értesülése szerint Anglia szívesen látná a brüsszeli konferencia elhalasztását. Mig a francia kormány még nem döntött ebben a kérdésben. Irh Hittat bafenai k!tu ula London, julius 14. A Reuter-iroda bécsi szerkesztőjének értesülése szerint egyes angol lapoknak az a híradása, hogy az osz- frák-német egyezménynek titkos katonai záradéka van, nem felel meg a valóságnak. Osztrák hivatalos helyen a hirt erélyesen cáfolják. A práfal saltdvisszüsim Prága, juöue 14. Az ®iszá rák-német egyezség- :1 cik a prágai csdh 6.ajtóiban tetift^h^zetcisie® igein nagy .a viss/banigja.' A különböző ipáintái-VGu. lapok érdemlegesebb állásfoglalásait az alábbiakba®. ismertetjük: A Veóor árja.: Cselhez lóvékra miinidieinikoir Ausztria lüggetleinsiéigéiuiek (meigsziláiditása mellett volt 'és viilágO'S volt, hogy ez Németország együttműködése nélkül merni érhető el. A mostani osztr ák-mié miét megegyezés a z e*ső lépé s •ezen az ártom és ezért néhány kellemetlenségen kívül egész sor előnyt is 'hozhat. Elsősorban az egyezmény miegfelel Csehszlovákia különféle érdékehieik és ,szükségleteinek, ment egy bizonyos időre megszüntette úgy az- AinficJhluss-. mint a Habsburg-veszélyt. Ezáltal Középeuiróipa több nyugalomra, biztonságra és a béke fenin- tartásának lehetőségére tesz szert. Az osztrák- német kiegyezés jelentősön megkönnyítheti az uj Lcoarnio-táirgyatásokat, aimielyeikihoiz társulnának a Osehfflzlovákiiávnil való tárgyalások is. Csehszlovákia tehát a helyzetet nyugodtan Ítéli meg. Végső bírálata előtt bevárja az egyezmény érvényesítését, de a dolgokat ""n n ’l meg. yv Ausztria •1 kapott, i maga számára ér- liogy ez Csehszto váikiánnik is javára lesz. Csehszlovákia tudatában van annak, hogy az események másként is fordulhatnak, de a priori .nem akar bizalmatlan lenni és az egyezményben Németországnak — Isten tudja — milyen Középöurópára vonatkozó tervét látni. A Národni Listv ira: Mi következik mindezekből ani reánk, ha majd minden oldalról a iKW'-i-zmrssul közünk, körülvéve? Lelbet-.e bizo- uy(>•■ ifik ak'k'n.V’hbcn, hogy nem ikerül sor egy h ■ Irluy'js lm’ • oá. In-ellenes, vertikális blokk ikiéipk kéne, amelyben Németország melllett ott lémmé kengyél ország. Ausztria, Magyarország és OLásániis'zág? Ha énnek a megvalósításáról lenne szó, va.ij.jnni nem lenne szó közvetlenül a mii jövendőnk röl? Ellenségeinknek meg kell mutatnunk, hogy olyan nemzet vagyunk, amely nemcsak ki tudta a maga számára vívni a szabadságot, de meg is tudja azt védeni, bárkiről is legyen szó! A „Bólédul Tüdővé Listy“ Írja: Ami minket illet,.. torjáé,szétesnek tartjuk, hogy mindenre el ke l készülnünk. Erről nem beszélni kell. hanem o/t í' Mii kell. Róma, Berlin és Bécs ticy állítják 1 tv a hogy Európa uj békéj'Vil van sA s hogy Mussolini a (hatos paktumot készíti elő. Csak akkor hisszük, hogy Olaszország és Berlin valóban a béke bebiztosítására, nempedig a békeszerződések revíziójára törekszik, ha « kisantantot beveszik a tervezett békeszervezetbe. Addig felesleges volna kétségeinket eltitkolni. A „Oeské S.lovo“ írja: Elsőrendű nemzetközi eseményről van ezó ée éppen ezért, mint szomorú iróniával mondják, az egyes országok véleménye az egész vonalon nagyon eltérő. Nem keli magyarázni, hogy a három résztvevő hatalom, Németország, Ausztria és Olaszország (még Magyarország Í6) egyetértenek a dologgal s örömüknek adnak kifejezést. A ezé most a többi európai nagyhatalomé. Eddig csak a sajté hangját hallottuk és nem ismerjük sem az angol, sem a francia, sem pedig a szovjetorosz kormány hangját. Az angol véleményt nem fogjuk ismerni va- lósziniileg akkor sem, ha majd közli álláspontját, ezzel szemben ezámithatunk arra. hogy a szovjet világosa® leszögezi álláspontját. Eddig az ideig azonban a többi európai államok tartózkodóan fognak viselkedni. A „Právo Liidu“ írja: Az egyezmény a fasiszta diktatúrák szolidaritásának megnyilvánulása, azzal a félreérthetetlen tendenciával, hogy ki akarják használni az európai kaotikus állapotot arra, hogy nyomást gyakoroljanak nyugatra aziránt, hogy engedékenyebb legyen törekvéseikkel szemben. Ha ez nem megy szép szerével, akkor fölélednek teljés erejükben a hitlerista-fasiszta ro ódszerek. Nem marad más hátra mint kivárni a most fölrajzolódó nemzetközi helyzet további alakúlását. Nem kell megrettenni. A parancsuralmi Rómából ée Berlinből nem repül fehér békegalamb olajággal a szájában, hanem szép szavakba burkolt imperialista törekvésekkel fenyegetnek. Ezért nyugodtan, elhatározottan kell őrt állani. Mit monda cseh elleniek! A „Poledni List“ Írja: Az európai ipolitikal sakktáblán a legnehezebb bábukkal kezdenek manőverezni. Oly magas játszmákról van szó, amilyennek a világháború óta nem voltunk tanúi. A német-osztrák erkölcsi Anschluss Európát uj helyzet elé állitotta. Nem tagadhatjuk, hogy ez Németország' részéről mesteri húzás volt, amely az Ausztria függetlenségének garantálásával a szó legteljesebb értelmében kiitta a tavat azok elől, akik Európában ezt a függetlenséget követelték. A másik oldalon nem tagadhatjuk, hogy e jótállás föltételei Németország számára bizonyos pénétration pacifi- que-ot biztositanak, azaz erőszak nélküli benyomulást Ausztriába, amely a legsúlyosabb függő viszonyba kerül Németországgal szemben. Kö- zépeurópában egyszerre egy gigantikus blokk készül: Németország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország és Magyarország. Ezzel nő a revizio- nizmus veszélye is, bár nem kételkedünk Olaszország jó szándékában, hogy nem fog megengedni ilyen revíziót. Olaszország most egyszerre néhány helyzetet oldott meg. Az osztrák függetlenségnek Németország által való garanciájával elmúltak az északi határai miatti gondjai, megszabadult a.z angol-német blokk veszélyétől s egyszersmind kiegyenlíti számláját azokkal az államokkal, amelyek belehajszolták magukat a szankciókba. Legnehezebb a kisantant helyzete és abban főként a mi helyzetünk, akik Németország és Ausztria szomszédságában olyan kisebbségekkel rendelkező állam vagyunk, amely kisebbségek a többségükben súlyos gondokat okoznak nekünk. A kisantant már régen megszűnt olyan tényezőnek lenni, mint eredetileg volt, Államunk külpolitikai irányvezetését mindenkor kritikai szempontból Ítéltük meg. A kisantant valóságos irányítója Titulescu lett. Az ő Olaszország-ellenes elfogultságát nem tudtuk féken tartani. Titulescu beadja lemondását, — mondják a .legutolsó hírek. A mérleg télhát nem a Leg- esábitóbb. Az egyik oldalon megmarad nekünk Blum Franciaországának problematikus szövetsége, a-másik oldalon a szovjetorosz szfinksz, tekintetbe sem véve a kisantant legyöngtilését. Jó lenne megmondani az igazat egyetlen szóval, hogy körül vágytunk kerítve, öt parancsuralmi rendszerű ország, öt revizionista állam vesz körül bennünket, melyeknek rezsimjei sokkal ruga- nyosab politikát tesznek lehetővé. Nincs idő politikai szemrehányásokra, hogy mi okozta ezt. Itt lenne az ideje a komoly tárgyalásoknak. Nem kell aludni és szabadságra járni olya® időben, amikor a világ forrongásban van. Inicia- tlvnak kell lenni, tudni kell revideálni az előítéleteket és jóvátenni a hibákat. Mikor fogják már egyszer nálunk megérteni, hogy Olaszország mit jelent és mit fog jelenteni a jövőben Csehszlovákia szabadsága és Európa békéje szempontjából? Tehát: férfiasán át kell törni a blokádot! Ésszel kell hinni és nem mindig aludni. Ne legyünk örökké olya• •>*., aki állandójúi meglepődik ét vo lálkozik. 2
