Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-15 / 159. (4008.) szám

) |BE |la I XV. évf. 159. (4008) szám <• Szerda • 1936 julius 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., P a n s k á évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloveilSzlcÓi és rUSZinSzkÓi TRCLQUQTSá^ ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ~ ó Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. 9 9 Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- KI. r r SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. FALUMUHKA (d) Bártfafürdő, julius 14. Lángoló Idealizmustól áthatott katolikus kulturmunkások kis kongresszusának mun­káját figyelem. A leányegyesületek vezetői szerényen tanulmányi hétnek nevezik bárt- fafürdői összejövetelüket, de ez csak annyi­ban találó elnevezés, hogy itt nem beszá­molók hangzanak el a végzett munkából, hanem tervek a végzendő munka lehető­ségeiről és gyakorlati módszereiről. Céljuk egészen egyháziak; jó keresztényéket akar­nak nevelni a magyar nép leányaiból. De ezt a vallási célt csakis olyan eszközökkel érthetik el, ha e leányoknak nemcsak a szivét és lelkét nevelik, hanem ha erős ma­gyar kultúrát is plántálnak beléjük, szóval egyben nemzetnevelő munkát is végeznek. És mennél több bepillantást nyertem e munka részleteibe, annál hatalmasabban bontakozott ki előttem e mozgalom nagy nemzetépitő jelentősége. Mert a részletek­ben a magyar falu erkölcsi, kulturális, szo­ciális és gazdasági fölemelésének gyakorlati kérdéseiről volt szó. Arról a bizonyos ,,ap­ró" részletmunkáról, amely éppen gyakor­latiasságánál fogva fölbecsülhetetlen érték a nemzet számára, mert olyan szerény és igénytelen, mint á mindennapi kenyér, de éppen annyira fontos és nélkülözhetetlen is, mint á mindennapi kenyér. A falusi in­telligencia felelőssége a népért, a falu lé­lektana, a falusi ifjúság problémái, a falu kulturális és szociális élete, a falu egész­ségtana, a falumunka irányelvei, a falun való egyesületi és egyéni apostolkodás kér­dései, — ezek forogtak az egyházi és egye­sületi problémák mellett szőnyegen. A ma­gyar kisebbségi élet, a modern nemzetne­velés legégetőbb, legegyetemesebb problé­mái. Szinte az volt a benyomásom, hogy a katolikus falumunka női kulturkongresszu- sát látom magam előtt. Az volt az eszme- futtatásokban a sajátos érték, hogy a ma­gyar nő nézőszögéből keresték a részletes módozatait annak, hogy a nő miképpen kapcsolódhatok bele ebbe a társadalomépi- tő munkába s mivel, miképpen tehet fölbe­csülhetetlen szolgálatokat az egyháznak és a nemzetnék. Reális látással vázolták föl, mily megdöbbentően sok a tennivaló s hivő idealizmussal bizonyították, mennyi tág le­hetősége, sőt valószínűsége van a siker­nek. Leszegezték, hogy a népoktatás ma­gában kevés: népnevelésre van szükség. És kevés az egyéni munka: szervezett kol­lektív munka, egyesületi élet, együttes tel­jesítmények kellenek. Ezekből a gondolatokból az idő szava csap felénk. A katolikus nők megértették a kor parancsát és teljes elismerésünket ér­demlik meg, ha a legkorszerűbb módsze­rekkel és eszközökkel vállalják és állják a maguk munkaszakaszát. Valóban a legfon­tosabb frontszakaszon vállalják a munkát: a faluban. Itt vannak a mi magyar nemzeti életünknek a gyökerei. A városokból ki­szorulóban vagyunk. Egyre inkább a falu lesz az erőforrásunk, mint Anteusnak az anyaföld. A falu egészséges lelkiségétől függ egész kisebbségi életünk jövője, nem­zetünk önmegtartó ereje. A falut nem 1«» hét rohammal bevenni, csak apró íkultur- munkával, szívós, kitartó, lassú küzdelem­mel. Csak élő kultúrával lehet ellenállóké­pessé tenni az erkölcsi leromlás, a gazda­sági züllés, a nemzeti közömbösség ellen. Szellemi é)s gazdasági ikiseolgáltatottságát csakis kulturkincseinek gazdagításával, kul- tórfokának emelésével lehet megszüntetni. Francia sakkhuzás Montreuxben az olasz-német egységfront ellen Törökország csatlakozik az orosz-francia paktumrendsz&rkez - Osztrák és német hivatalos körök cáfolják az uj hatalmi blokk tervét ■ (Jj kisantantkonferencia készül? A WSIheímstmsseés a Bmti közös külpolitikája Prága, julius 14. Az elhangzott cáfolatok, érvek és ellenérvek mind azt mutatják, hogy az uj hatalmi átcsoportosulás megkezdődött Európában s hogy egyelőre még nem öltött konkrét formákat ugyan, mégis lehet már látni a két tá­bor körvonalait. Nem lehet kétséges, hogy most a két nyugati nagyhatalom, kü­lönösen Franciaország fogja megtenni a maga ellenlépését. Franciaországnak minden törekvése oda irányul, hogy a brüsszeli konferencia számára megfelelő légkört teremtsen, ezért nem lehetetlen, hogy az utolsó pillanatban — ha másként nem megy — elhalasztják a konferenciát. Anglia magatartása ugyanis nagyon két­séges. Mindenesetre sok minden függ attól úgy Olaszország, mint Anglia szem­pontjából, hogy milyen mérleggel zárul le a most folyó montreuxi konferencia, amely a Földközi tengeren a nagyon is kusza hatalmi relációkban kíván rendet teremteni. Anglia érdekei két irányba mutatnak, Anglia nem akarja, hogy az olasz­angol' ellentétből a Földközi tengeren Oroszország húzzon hasznot. Attól tart ugyanis, hogy a jövőben majd nemcsak Olaszország részéről fenyegeti veszély hegemóniáját a Középtengeren, hanem Oroszország részéről is. Már pedig a helyzet ebben a pillanatban olyan, hogy nem lehet mind a két fél ellen játszani. A Dardanella-kérdés megoldását az angol magatartás tette nehézzé és majdnem le­hetetlenné. Az osztrák-német egyezmény azonban — ugyíátszik — sietteti a felek megegyezését, mert végre az angolok is kezdenek ráeszmélni, hogy a sokfelé való taktikázás az összes relációkat lerontja, sőt beláthatatlan veszélyeket szabadit fel. Olaszországnak ügyes sakkhuzása volt az osztrák-német megegyezés Anglia cél­jai ellen. Angliának ugyanis az a célja, hogy Olaszországot a Földközi tengeren bekerítse, S az utolsó események hatása alatt, ugyíátszik, hajlik is a francia állás­pont felé, viszont Franciaország szövetsz gesei is igyekeznek koncessziókat tenni az angol érdekeknek. Törökország bekapcsolódása az orosz-francia paktumrendszer­be lehetővé teszi, hogy Anglia a Földközi tengeren elérje célját. Kétségtelen, hogy Montreuxben ma az osztrák-német egyezmény ellenlépése történt meg. Törökország is csatiakozik az orosz—francia paktumrendszerhez hogy az akadályokat úgy lehetne elhárítani, hogyha Törökország csatlakozna a már fennálló orosz-francia kölcsönös segélynyújtási rend­szerhez, mert akkor Törökország mint szerződő fél nyitva tarthatja partnerei előtt a tengerszo­rost anélkül, hogy ezzel külön kötelezettségeket vállalna magára, A népszövetségnek se kellene újabb kötelezettségeket vállalni, mint ahogy ak­kor kellett volna, hogyha az orosz javaslatot eredeti formájában fogadják el. Ez a lépés ta­gadhatatlanul engedményt jelent Anglia felé és Franciaország egész befolyását latba vetette, hogy az oroszokat a megoldás elfogadására bír­ják. Oroszország, is, Franciaország is a - német­osztrák egyezmény hatása alatt cselekszik. Nem kétséges, hogy Németország nemzetközi hely­zete jelentősen megjavult, s egyelőre az angolok elköíelezése a legfontosabb feladat a Quai d'Orsay szemében. Hogy az angolok mennyire nem óhajtanak tisztán és félreérthetetlenül állást- foglaiiii, azt az is bizonyítja, hogy Londonból tegnap este már olyan értesítés érkezett Párásba, hogy az angol kormány — tekintettel a jelen helyzetre — szívesen látná a brüsszeli konferen­cia elhalasztását. Ebben a kérdésben Francia- ország még nem döntött, de félreérthetetlen je­lét látja benne Anglia határozatlanságának. Lázas politika tanácskozások a tfir&k fővárosban Isztambul julius 14. Ismét Inuenuz miniszter- elnök ma repülőgépen Isztambulba utazott, ahol azonnal felkereste a köztársaság elnökét tenger­parti villájában. A miniszterelnök s az államfő között hosszú tanácskozás vette kezdetét, amely­nek befejeztével a miniszterelnök ugyancsak re­pülőgépen visszautazott Ankarába. A miniszter­Montreux, julius 14. A nemzetközi tenger-1 kozásain ma, ugyíátszik, sikerült megtalálni a szoros-konferencia napok óta húzódó tanács-j kibontakozás útját. Az az általános vélemény, elnök visszaérkezése után azonnal egybehívta a minisztertanácsot, amely kizárólag a küszöbön­Régi történelmi tétel, hogy az anyagi jólét­tel művelődés jár, nekünk meg kell fordíta­nunk a tételt, művelődés utján kell harcol­nunk a gazdasági jobblétért. Ez a mi itteni nemzetnevelő munlkánk igazi értelme. Igazat kell adnunk a falumunka aposto­lainak: nem elég a felülről való nemzetne­velés, az alulról való építés is kell hozzá. Nem elég, ha a magyar kisebbség nagy nemzetnevelői, a szellemi és politikai vezé­rek végzik ernyedetlenül nemzetserkentő munkájukat a parlamenti szószéken vagy népgyüléselken, vagy sajtócikkekben, áz ő eszméik csak akkor hathatják át az egész kisebbségi nemzettestet, ha a falusi kultur- munka a legszélesebb vidéki néptömegeke! is képessé teszi ez eszmék befogadására. A falumunka apró eredményei nélkül nem juthatunk tovább. A cseh nemzet belső ön­fenntartó ereje a falusi nép műveltségében lelte magyarázatát. Abban, hogy majd min­den falusi ember polgári iskolai képzettsé­get kapott. Nekünk is elsődleges felada­tunk, hogy tudatosítsuk magunkban a falu mindenekfölött való nemzeti jelentőségét s szervezett, szívós, apró reális munkával építsük Iki a falut nemzeti létünk erős várá­vá, a magyar kisebbségi élet fellegvárává. Különösen a fiatalságon keresztül. Mert fiatalságunk ma az iskolában csak oktatást kap, nevelést nem. És ka kap is nevelést, az nem nemzetnevelés és nem jellemneve­lés. Már pedig nekünk, öntudatos magya­rokra és jellemes emberekre van szüksé­günk, hogy megbirkózhassunk az élet ne­hézségeivel. Az ifjúság nemzeti és jellemne­velését tehát az iskolán kívül kell adnunk. A családi nevelés erre nem elég, mert hi­szen csák öntudatos és tehetős családok­ban van meg. És (hány öntudatos és tehe­tős család van? Az ínséggel küzdő, dolgozó szülők legnagyobb részéneik nincs ideje és ereje a családi nevelésre. Ezért van külö­nös jelentősébe nálunk az egyesületi élet-. nek, a vallási és kulturális, sőt néha a sportegyesületekben való kollektív nemzeti és jellemnevelésnek. Kívánatos és dicséren­dő lenne, ha minden oldalon követnék a ka­tolikus magyar nőmozgalom dicséretes pél­dáját. És ebben a munkában szerep vár minden magyarra. A keresztény egyházak eszmekörében van egy magasztos gondolat: az egyetemes papság eszméje. Ez azt je­lenti, hogy nemcsak a hivatásos papok, hanem a keresztény közösség valamennyi tagja hivatva van terjeszteni és tanítani a krisztusi tanokat. Ugyanez vonatkozik a nemzeti életre is. Nemcsak a nemzet vezé­rei, a nagy nevelők, a szónokok, a közírók, a hivatásos pedagógusok, a tanárok és ta­nítók, hanem minden egyes öntudatos ma­gyar köteles teljes erejével résztvenni a nemzetnevelés nagy munkájában. Minden­ki a saját körében. És mindenkinek töre­kednie kell arra, hogy a köre mennél na­gyobb, szélesebb legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents