Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-12 / 157. (4006.) szám
1936 Juliiig 12, vasárnap. •WXrM •MAfitaRHirai^r 7 A sport a oiiágb éke szolgálatában Hogyan szüleied meg a sporí világegyeíeme ? ■■■■ Elmondjál Pierre de Coubertin báró, az olimpiai játékok megalapítója ■■■■ World Copyright by Mitropress. Most van éppen ötven esztendeje, hogy életemet a nevelésügy reformjának szentelem. Az 1886. év óta ennek a problémának megoldását tartom korunk legszükségesebb és leglényegesebb föladatának. Azóta lemondtam minden másfajta érvényesülési lehetőségről és kizárólag ennek a föladatnak élek. Napról-napra világosabban láttam, hogy az 1870-es háború után az emberiség történeBÁRó COUBEJRTIN PÉTER 1888-BAN tében ttj kor kezdődik; a demokratikus világpolgár kora* Az emberiség azonban csak akkor juthat el ehez az ideálhoz, ha alapos reformnak veti alá a nevelésügyet. A népnevelés metódusai és programja a 19. század elejétől, tehát egy oly kortól, amely sem nem demokratikus, sem pedig világ- polgári nem volt — alig változott. A nevelésügynél merevebb dolog kevés található a világon; szülők és tanitók együttesen támogatják a hanyagságot. Ha ma visszatekintek erre a korra, akkor látom csak igazában, mennyire helyénvaló volt kezdeményezésem: a test és szellem egyidejű nevelésének mindenáron való reformja. Harc a sport polgárjogáért Mindkét irányban egyidejűleg láttam munkához. Eleinte mindkét célt egyesitettem. Ez a párhuzamosság azonban nemsokára megszűnt, az iram mindinkább különbözött. Mig az ifjúság testi lendülete minden várakozást felülmúlóan fokozta az iramot az egyik irányban, addig a tapasztalt öregebbek minden igyekezete odairányult, hogy ezt az iramot a másik irányban a lehetőség szerint lefékezze. Reformkísérleteimet először hazámban, Franciaországban igyekeztem a sportszerű nevelés terén diadalra vinni. Itt azonban hatalmas előítélettel kellett megküzdenem. Először is — mondottták — a sport kimondott angol ügy s mint ilyen kizárólag az angol iskolákban és egyetemeken van létjogosultsága. Más országokba nem való. — Másodszor: a tanulmányi eredmények azért olyan gyöngék, mert a sport a komoly tanulmánnyal össze nem egyeztethető valami. — Harmadszor: a sporttevékenység olyan szórakozás, amelynek erkölcsi hatása csak a tehetősebb rétegeknél van, ahol némileg enyhítik a henyélés iránti hajlamot. A dolgozó embereket óvni kell tőle, mert ezeknek egyrészt nincs is szükségük sportra, másrészt pedig csak károsan befolyásolná őket. Elképzelhető, hogy ez a három főérv, amelynek semmi komoly alapja nem volt, mennyire gátolt mindennemű reformkísérletet. Hiába pazaroltam erőmet az ellenük való küzdelemre, újból és újból fölütötték fejüket. Az olimpiai gondolat gyermekévei Franciaországban mindenkor elsőrendű szerepet játszott a divat. Hamar lelkesednek az embereket mindenért, mi külföldről, főleg Angliából jön, de éppoly hamar meg is unják. Fiatal munkatársaim, akiket magam köré gyűjtöttem, segítségemre voltak a francia gimnáziumok sportegyleteinek megalakításában. 1889 óta egybe- gyüjtötték a kis egyesületek bajnokait, hogy egy közös versenyen mérjék össze erejüket. A nyilvánosság eleinte mulatott ezeken, hamarosan azonban kezdődött a fölháborodás. A jövőt féltve, 1889-ben Amerikába hajóztam segítségért és sikerült is kapcsolatot létesítenem az óceánon- tuli sportférfiakkal. Az első amerikai legénység 1891-ben Jött Páriába éa értékes oktatást nyújtott a francia sportolóknak. Az angol csapatokkal való találkozások sűrűbbek lettek és megkezdődött kenyebb Javaslata megszületett, — nem volt nagy ut. Egy antik gondolat foltámasztása így aztán 1894 junius 16-án a párisi Sorbonne nagytermében elegáns közönség gyűlt egybe, hogy résztvegyen az olimpiai játékok felélesztésének kongresszusán. (Röviddel előbb fedezték föl a delphi Apolló himnuszát.) Másfél évvel később ugyanezen a helyen egyik előadásomat azzal fejeztem be, hogy minden igyekezetemmel a játékoknak a korszerű igényeknek megfelelő formában való fölélesztésén fogok fáVilágföldrajz — radozni. Azóta egy percig sem lankadtam a kongresszus létrejöttét szorgalmazni. Ez igazán nem volt egyszerű munka, mert minduntalan félreértettek. Ez előtt az 1892 novemberében megtartott ülés előtt az a gondolat vezetett, hogy az Ilyen nagyarányú vállalkozás vonzereje elegendő lesz az egyetemek hivatalos kiküldötteinek jelenlétében rendezett kongresszus sikerének biztosítására. A rákövetkező év telén azonban mérsékelni kellett reményeimet. A hónapok teltek és múltak anélkül, hogy az eszme a nyilvánosságban visszhangot talált volna. Ha elképzeléseimet valahol fölvázoltam, mindig színházi produkcióra gondoltak. És ez sokáig ment így... Emlékszem, hogy amikor Athénben 1896-ban megtartott első újkori olimpia után egy amerikai hölgy gratulált nekem, mosolyogva hozzáfűzte, hogy már látott olimpiai játékokat San Franciskóban. Csodálkozásomra fölvilágosított: „Oh — nagyon szép volt, Caesar is megjelent." Cirkuszi előadás, színház — ez a hamis elképzelés és félreértés sokáig lebegett közöttem és a nyilvánosság között. Nem tudták fölfogni elgondolásomat: az elfeleBARó COUBERTIN PÉTER 1936-BAN dett olimpiai eszme helyes értelmezését és a lényeg és alapvető gondolat kihámozását a 15. évszázad óta elásott antik formákból. sportszemponthól az igazi nemzetközi közeledés. Meddig tarthat mindez? — kérdeztem magamtól ... Az volt ugyanis az érzésem, hogy ez sem nem jó, sem nem tartós valami. Középeuró- pában, Belgiumban, Olaszországban, vagy Spanyolországban sem észleltem hasonló mozgolódást. A német és svéd tornászat szigorúan zártkörű életét élte és vajmi kevés hajlandóságot mutatott a szabad sport híveivel való kapcsolatok fölvételére. Ekkor fontoltam meg, hogy valamilyen eszközt kell találnom, amely képes nemcsak Európát, hanem lehetőleg az egész világot átölelni, yalamit, ami átlépi a határokat és egyesíti a nemzeti erőket, hogy legyen miből erőt és lendületet meríteni. Nem jelentheti-e ez a vállalkozás az Olimpiát, az Olimpiát korszerű és kibővített formájában, amely egyben az izomvallás templomává és a világsport egyetemévé válhat? Nagyon hajlottam e terv felé.,. Kora ifjúságom óta szenvedélyesen tanulmányoztam az antik történelmet és kultúrát és sokszor álmodoztam Olympiáról. Oszlopcsarnokai és portáléi gyakran foglalkoztatták ifjú képzeletemet. Jóval előbb, semmint az uj eszmét fölvetettem, előfordult, hogy gondolataimban fölépítettem Olympiát. Ettől kezdve mindaddig, mig a játékok ujrabevezetésének kevésbé ragyogó, de annál hasznosabb és terméIdőközben azonban mégis sikerült az első I szatértem Amerikából, ahol jóbarátom, W. M. kongresszust életre hívnom. 1895 folyamán visz-|Sloane tanár megértéssel támogatott, noha terAZ ELSŐ NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG 1894-B£N. , > Aí asztaláéi ül kából1 báré Coukwtia* ^ 8 felvétel helyett 16 felvételt készít a 4.5 x 6 cra-es SUPER IKONTA egy normális 6x9 cm-cs filmtekerccsel. E felvételek közül egy sem romlik el, mert egy az objektivhez kapcsolt forgatható ékkel ellátott távolságméró, még ha a fényerős Zeiss Tessar teljesen nyitva is van, éles felvételeket garantál. A závár 1-től 1/800-ad másodpercig állítható be. Kérjen a SUPER IKONTÁKRÓL felvilágo-* sitásokat és részletes leírást foto- kereskedőjétől vagy * ZEISS IKON képviselettől: Rich. Fischer, Praha II., U Pujcovny 8. veim arányai valamelyest nyugtalanították. Ennek dacára tudtam, hogy mindenben számíthatok reá. Sloane diplomáciai szolgálatban kezdte pályafutását. Sokáig volt Berlinben és beutazta Európát. Később a történettudományok tanára lett a princetowni egyetemen, majd a Columbia egyetem történettudományi intézetének igazgatója. Segítségemmel behatolt a francia életforma titkaiba, amelyeket addig nem ismert és lelkesedéssel fogadott. Barátságunk szinte testvéri yolt. Az 1894. évi kongresszus szervezésénél különleges, újszerű földrajzi szempontokat vettem alapul. A világot három részre osztottam: a brit világbirodalomra, — a kontinentális Európára —• és Amerika világára. Ez megkönnyítette a propagandát és nagyjában megfelelt a valóságos helyzetnek. Anglia és domíniumai más elveket vallottak sportkérdésekben, mint a többi tengerentúli köztársaságok és Európát, amely ebben a tekintetben elmaradott volt, egész másként kellett kezelni, mint a világ többi földrészét. Ezek az elvek vezettek azután a kongresszus nyolc programpontjának fölvázolásában. A programpontok közé tartozott az amatőrség meghatározása, a pénzdíjazás kérdése, a pénz- büntetés és nevezési összegek megállapítása és hasonló problémák. Csupa olyan kérdés, amelynek látszólag szervezéstechnikai jelentősége volt csupán, de amelyek mögött diszkréten meghúzódott eredeti célom: az olimpiai játékok felújításának kérdése. Eme kérdés iránt különben csak udvariasságból érdeklődtek a sportférfiak, hogy ezzel nekem örömet szerezzenek. Jusserand barátom, a későbbi washingtoni francia nagykövet fölkereste Londonban Balfourt és arra kérte, hogy vállalja el a kongresszus tiszteletbeli tagságát. Balfour elfogadta a megtiszteltetést és kijelentette, hogy a kongresszus programja érdekli őt, kivéve az olimpiai játékok tervét, amelyet utópiának tart. Ilymódon több disztagot szereztem, csupa kifelé csillogó nevet, aminek azonban valójában semmi jelentősége nem volt. Nagyon bosszantott volna, ha bármelyike ezeknek az előkelő uraknak komoly érdeklődést mutatott is volna a kongresszus iránt, mert bizonyára kilendítették volna helyes útjáról és kudarcba fullasztották volna akciómat... Ehelyett sok előkelő személyiség jelent meg, hercegek, miniszterek, nagykövetek stb„ akiknek halvány sejtelmük sem volt arról, hogy mi is a kongresszus célja? A másik oldalon viszont a sportembereket kizárólag a technikai természetű kérdések érdekelték. A valóságos cél a homályban maradt. A népek békéjéről óvakodtam sokat, beszélni, mert attól tartottam, hogy ezzel sem a pacifistáknak, sem a sportolóknak nem szolgálok. Régi elvemhez ragaszkodtam: „Exportáljunk evezősöket, futókat és vivókat, ez a jövő szabadkereskedelme. Abban a pillanatban, amikor ez az uj forma az öreg Európában meghonosodik, a béke ügye uj és hatalmas támaszfalakat nyert. JFolytatjeít.^
