Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-07 / 130. (3979.) szám
ssa t>ra:gai-MagVar-hirlap 1936 junius 7, vasárnap. Ülésezik a prágai parlament Beszámoló a Ház karzatáról •Irta: Borsody István Nézzük meg a parlamentet! — határoztuk el barátommal. Már bejártuk a régi és uj Prága minden zegét-zugát, az antik séták és modern szórakozások után, — amit munka közben az ember Prágában élvezhet, érdemes beülni a parlamentbe is, ahol 300 képviselő intézi a polgárok sorsát. A képviselőház, akárcsak a szenátus ülései, az alkotmánylevél szerint nyilvánosak. Zárt ülések csupán a házszabályokban megállapított esetekben tarthatók. Nem lehet persze egyszerűen beülni a néző- es hallgatóközönség közé. nem lehet egyszerűen jegyet váltani, mint a moziba, színházba vagy múzeumba, — először be kell szerezni a belépésre jogosító igazolványokat. Pártjaink parlamenti klubját keressük fel egy délelőtt kérésünkkel, ahol előzékenyen már másnapra meg is kapjuk a szükséges belépőjegyeket. A parlamenti klubok a parlament szomszédságában székelnek egy nagy háztömbben: a folyosókról nyíló ajtókon sorba fölfedezzük az ismerős pártok neveit jelző táblákat. Ezekben a klubokban találkoznak az egyes pártok képviselői, innen indulnak el a „szomszédba'1, a parlamenti ülésterembe, ahol a nép nevében síkra szállnak pártjuk igazságáért. A parlament kőoroszlánjai „beengednek .. A Moldva partján, a Manes-hid mellett, szemben a Hradzsinnal áll az úgynevezett Rudolfinum, egy reneszánszstilusu hatalmas! épület, amelyet 1882-ben építettek s eredetileg „Művész Ház'4 volt s csak később alakították át parlamentté. Fülledt tavaszi délután van, a Hradzsin lejtőjén párásan-porosan lapulnak a zöld lombok s Benes köztársasági elnök gyönyörű rezidenciája sápadt körvonalakban mosódik bele a meleg levegőbe. A Moldva vize mozdulatlannak látszó lassúsággal d.uz- zad s fölötte gyorsan száguldanak az autók és villamosok. A parlament körüli téren és a Moldva-parton gyerekkocsikat és nörszöket látni, pajkos emberkék hancuroznak, akik még iskolába se járnak; néhány lépéssel odébb a jogi és filozófiai fakultás felé aktatáskás diákok sietnek ... A parlament pedig ülésezik: az épület ormán zászló leng ilyenkor s a lépcsőkön ki-be emberek szállingóznak. Az oldalbejárat felé tartunk s két hatalmas kőoroszlán közt széles lépcsősoron jutunk föl egy oszlopos hallba, ahol a portásnak felmutatjuk belépőjegyeinket. A belépés hasonlít a színházban érzett benyomásokhoz: csengő berreg, mintha az előadás kezdetét jelezné s ahogy a karzat felé igyekszünk, a lépcsők nagyon emlékeztetnek a színházi feljáratokra. A ruhatárban kötelezően le kell tenni kalapunkat. Magas ajtót nyit meg előttünk a teremőr és benn vagyunk az ülésteremben: számozott helyünkre megyünk, bár másutt is leülhetnénk, mert sok üres szék van a karzaton. „Közönség és szereplők .. A hatalmas kupolás ülésterem megint a színházi nézőtérre és színpadra emlékeztet: a színpad helyén van az elnöki emelvény, a gyorsírók padjaival és a szónoki pulttal; ott, ahol a zenekar szokott lenni a színházban, a miniszterek karosszékes padsorai futnak nagy ívben. A földszinti nézőteret hat oszlopra osztott padsorok foglalják el: ez nagyon hasonlít az iskolai tantermek beosztásához, persze impozáns mértékben és kivitelben, —- a „feleletek" pedig, amelyek itt elhangzanak, jóval komolyabb következményekkel járnak, mint a diákok elégtelenjei vagy kitűnői... Az állam törvényeit vitatják és szavazzák meg ebben a teremben, ami itt elhangzik, azt az újságok százezrei röpítik világgá s amit itt elhatároznak, az irányítja, szabja meg polgári életünket, itt van a csehszlovák köztársaság törvényhozó testületé, amely a szenátussal együtt a nemzetgyűlés békétől- háboruig terjedő hatáskörét gyakorolja. De most egészen kedélyes zsongás uralkodik j ebben a komoly teremben. Néhány csillár szórja a fényt a magas mennyezetről, lent a képviselők padsorai lassan telnek meg, a kiváncsi karzatülők pedig keresik az újságok képeiről ismert politikus-fejeket. Általában olyan „előadáselőtti" hangulat van. Nem messze tőlünk jogászok tanulmányi csoportja figyel egy magyarázó vezetőre. Itt-ott egyszerűbb embereket látni a publikum között, akik talán valahonnan messzi vidékről jöttek megnézni képviselőjüket; de vannak itt parfümös, elegáns hölgyek is, akik mintha színházi premiérre öltözködtek volna föl . . . Már félnégy van, mikor a háromra hirdetett ülés megkezdődik: bevonul Malypetr házelnök, megszólal az elnöki csengő s egyszerre elül a zsivaj, ahogy a házelnök megnyitójában a rakwitzi gyermekek tragikus haláláról emlékezik meg. Ezeket a szavakat a képviselők és a közönség állva hallgatják meg. Aztán a házelnök tovább olvas föl valamit, amiből egy szót sem érteni már, mert a képviselők fesztelen társalgása tölti meg újra a termet. Beszélnek a képviselők A házelnök csenget és bejelenti a szólásra következő képviselőt. A távoli laikus azt képzelhetné, hogy ilyenkor mindenki csöndesen figyeli a szónokot. Nincs igy. A szónok beszél, két hatalmas hangszóró az előtte álló mikrofonon keresztül jóval mégerősiti hangját, de ez sem elegendő ahhoz, hogy a csoportokban beszélgető, tárgyaló] képviselők morajlását teljesen legyőzze. Itt- ott valaki közbevág s ilyenkor szóváltásra kerül a sor a szónok és más képviselők közt, vagy a képviselők egymás közt cserélik ki hangosan eltérő nézetüket, de különben állandó mozgás, beszélgetés, ki-be járás, csoportosulás van a képviselők földszintjén s a karzatról, ahol ülünk, ez a komoly esemény néha egészen gro- teszkül hat. Pedig közben Hodza miniszterelnököt is észrevesszük, aki hol ezzel, hol azzal fog jj kezet és vált néhány szót, Krofta külügyminiszter alakja is föltűnik a képviselők közt s a miniszterek padsorában irataiba mélyedve Machnik nemzetvédelmi miniszter ül: és nagyon komoly dologról folyik a vita: az államvédelmi kölcsönről. Laiku-1 sok vagyunk, nem értünk a parlamenti po-1 litika titokzatos légköréhez s belenyug-| szunk, hogy ez a hullámzás, mozgás hozzá- jj tartozik a képviselőház atmoszférájához, amiben a törvényhozói munka folyik. — A szónok pártjához tartozó képviselők hangosan megtapsolják az elhangzott beszédet: ez hozzátartozik a kollegialitáshoz és egy pillanatra zajosan összeolvasztja a ' különféle hangokat és morajokat. A következő szónok Esterházy János, aki magyarul beszél s a közbeszclásokra szlovákul válaszol. A hangszórókon erősen szól a magyar beszéd, szokatlanul hatnak ezek a szavak ebben a másnyelvü környezetben. A karzaton összenéznek a hallgatók és megállapítják, hogy „ez magyarul van ..." A szónok az elnöki emelvény alatt beszél s akik jobban érdeklődnek, azok nekitámaszkodnak a miniszteri padsor falának és onnan figyelik a A szlovenszkói hétköznapjai A magyar könyv junius első napjaiban megint megülte évenként ismétlődő ünnepét Budapesten. A könyvnapok erőben és eredményben emelkedő fejlődése mindenkit örömmel tölthet el, a könyvekben megtestesülő magyar kultúra szétsugározza a maga erejét és évenként egyszer fokozottan hivja fel a közfigyelmet az irók és irodalom, a szellem élete kérdéseire is. Ez az alkalom az idén már követelőén fordítja figyelmünket a nehézsorsu szlovenszkói magyar könyv hétköznapi gondjai felé is. Az idén mondhatjuk először, hogy a pesti uccák könyvsátras forgalmában a Szlovenszkón élő kisebbségi magyar iró valamivel jobb helyezést kaphatott. Az elmúlt év irodalmi eseményei után talán először szerezhetett magának komolyabb figyelmet a könyvek garmadájában válogatós Ízléssel kutatató olvasóközönség előtt is. Néhány szlovenszkói magyar iró mostanra érkezett el odáig, hogy mondanivalói számára a fejlődéses jövő jeleit láthatja maga előtt. Most kell tehát mégis megmondanunk, hogy a szlovenszkói magyar könyv honi sorsa, közel kétévtizedes múlt után, még egyszer sem volt olyan bizonytalan és ingadozó, mint mostanában. Az irók egyéni sorsa fölött, a természetes kiválasztódás bekövetkezte után, nincs ok sajnálkozni. Lehet Szlovenszkón is, ha nem is a legelőnyösebb körülmények között, magyar irodalmat művelni, az itteni magyarság életének széles skálájú hangjai megszólalhatnak az eleven betűkben, a művészet magaslataira is fel lehet emelni ezeket a megnyilatkozásokat, s a kész munkák kiadót és közönséget találhatnak. Sok csüggeteg vélekedést oszlattak el éppen az elmúlt év szlovenszkói magyar irodalmi eseményei. A belföldi magyar könyv és vele összefüggően az egész honi irodalom rendezetlen és szétfutó állapotáról szóló megállapítást tehát nem az egyéni helyzete fölött siránkozó iró-indivi- duum teszi, hanem a szellemi élet komoly súlyát és fejlődését sürgető, a közösségi élet talaján álló uj magyar Irótipus: a „kisebbségi magyar magyar könyv Irta: Darkó István iró". Aki magánsiker-eredményeft nem tartja annyira fontosaknak, mint népközössége éle.t- utjainak a járhatóvá válását. Aki tollát nem annyira neve fényesitésének és honoráriumai emelkedésének az irányába mozgatja, — s e téren a legnagyobb kilátásai sem nagyméretűek, — mint inkább kisebbségi magyar néptöredékének szellemi megsegítése és talpraállitása érdekében. Akinek tehát a magyar könyv a szürke munkanapok távlatában fontosabb vizsgálódási tárgya, mint az ünnepi kiállítás egyébként szükséges és ügyes elrendezésében. . Szlovenszkói szellemi életünk élénkséget mutató területén tehát nem láthatjuk a belföldi magyar könyv általános fejlődését. Ellenkezően, a múlttal való összehasonlításban megállást tapasztalunk. Ugyanezt mondhatjuk általánosságban is a honi magyar könyvfogyasztásról. Az egyetemes magyar könyvkiadás igen jelentős eredményei a hozzájukjutás körülményes, vagy sokszor lehetetlen volta miatt ismeretlenek maradnak a szlovenszkói olvasó előtt. A magyar könyv olvasóinak száma egyébként is fogy. Az ifjúság nem pótolja megfelelően az olvasóközönség soraiban mutatkozó hiányosságokat. Az átlagos intelligenciájú szlovenszkói magyar ember a napilapokon kívül ritkán olvas magyar betűt. Egész rétegek váltak ki nálunk a könyvolvasók táborából. Csak a falusi intelligens magyarság őrizte meg érdeklődését a magyar könyv sorsa iránt és falusi magyar népünk lep meg naponként újabb és újabb példákkal, amelyek betüszomját reménytkeltően mutatják meg. Tudományos könyvet a szépirodalommal szemben, — amely még csak-csak kézhez kerül valamiképpen, — egy a százhoz arányban olvas a mi közönségünk. Végül összegezhetjük: szlovenszkói magyarságunk műveltségi helyzetének a leromlását a legszemléltetőbben könyvnélkülivé válása okozza és jelzi. A belföldi magyar könyvtermelés megerősödését több ok tette volna szükségessé. Az egyetemes magyar könyvtermelés hozzánkjutása, POZSONYI SEEHOFFER NÖVÉNYBALZSAM Vigyázat a „Vörös-rák“ védjegyre. Sok orvos által ajánlva, mint kitünően bevált háziszer, rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kólika, aranyér, vérszegénység, gyomorbaj, étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Készíti „VSURŰS RÁK" gyógyszertár Alapítva 1312. BRATISLAVA, Mihálykapu 24. Egy üveg ára Ki 5'— szavakat, belevágnak néha s gesztikulálva kísérik ellenvéleményüket, mire a szónok odafordulva visszavágja a maga meggyőződését. Hallgat a publikum Érdekes élmény volt ez a délután a parlamentben. — Nap-nap mellett olvassuk az újságokban a politikai híreket, melyeknek jórésze a parlamenthez fűződik, mindennapos életünk lépten-nyomon belebotlik a törvényekbe és rendeletekbe, a társadalmi Met bonyolultságát a törvényhozás gyeplője fegyelmezi, irányítja és szedi rendbe: olyan közel vagyunk a parlamenthez, hiszen választópolgárok vagyunk- s a képviselők személyében mindenki képviselve van. Mégis a parlamenttől távol élő ember számára bizonytalan formák és képek révüknek föl, ha a parlamentre gondol: az ismeretlenség homálya borítja el a képzeletet és valószinütlenül, messziről érzi csak, hogy van parlament is, ahol törvényeket hoznak. Ahogy az ismeretlen dolgok általában. a parlament fogalma is a laikusok szemében távoli ködökbe mosódik el. Az ismeretlen dolgokról könnyen tételezünk föl valami rendkívülit és nagyot döbbenünk, amikor ráeszmélünk egyszerű valóságukra, ami eltünteti előlünk a titkos fá- tyolt. Az ismeretlen parlamentet is igy váltja most föl a megismert parlament: mert meglepett, hogy külsőleg milyen egyszerű, természetes formában játszódik le a parlament „titokzatos" ülése.-mint említettük, körülményesen nehéz. A kisebbségi életforma különleges kérdések felé irányítja az olvasó figyelmét, amely kielégítést csak a viszonyoknak megfelelő irodalomban nyerhet. Ilyen irodalom csak a hazai talajon fejlődhetik ki és kifejlődéséhez minden tekintetben önálló kiadói vállalkozás szükséges. Az egyféle érdeklődésű olvasók egy olvasótáborba, könyv- barát-társaságokba állva maguk gondoskodhatnak olyan könyvekről, amelyek kívánságaiknak megfelelnek. Az üzleti alapon dolgozó magánkiadók ezeket a könyveket sokszor nem tartják érdemeseknek a megjelentetésre. A kisebbségi élet ilyen könyvbarát-egyesülésekre lényegében alkalmas. A magyar nyelvterületek közül elsőnek csakugyan az erdélyi Szépmives Céh és a szlovenszkói Kazinczy Könyvbarátok Társasága alakult meg. Ez utóbbinak szépen működő ifjúsági osztálya is volt, amely tényt nem emlegethetjük elégszer. A szlovenszkói magyar könyv életét az államfordulat után először a Voggenreiter Verlag biztosította. „Magyar osztálya" dr. Farkas Gyula feledhetetlen, buzdító vezetése alatt egész sor úttörő könyvet jelentetett meg és kezdetben a Kazinczy Társaság Könyvbarátait is ellátta tagsági illetményekkel. Később a könyvkiadás a Kazinczy Társaság kiadóvállalata, majd a biztató körülmények között megalakult Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet tevékenységi körébe került. A Könyvbarátok Társasága párhuzamosan fejlődött a kiadói vállalkozással, amely a nehézségek és a fejlődésben lévő irodalom kihagyó lélegzetvétele közben is sok jó- szándéku magyar könyvet hozott létre és életre hivta a Magyar írást is. A könyvbarátok első szervezésének idejéből még emlékezetünkben van Márai Sándor cikke, amely kétezer olvasót kért a magyar irodalom életének biztosítására. Úgy látszott, hogy ez az alap, az olvasóknak ez a törzstábora már együtt is van. Most mégis aggódva tesszük fel a kérdést: A hangjára és hivatása öntudatára lelt szlovenszkói magyar iró miért nem láthatja együtt ezt a könyvbarát-tár- saságot, amely egyedül a magyar könyv szere- tete alapján állana a kisebbségi magyar irodalom teljesítményei mögött? Nem tartjuk elégségesnek, hogy a szlovenszkói magyar irók könyvei ma is megjelenhetnek, kiadóra, találván úgy az egyetemes magyar könyvkiadás keretében, mint pedig nagyon szűk méretekben a belföldön is. Ezzel szemben % 6
