Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-07 / 130. (3979.) szám
'PRAGAiyV\AGWvRHIRLAI» 1936 jixnius 7, vasárnap. Kulturális szervezkedés Irta: Vájlok Sándor Az utóbbi időben kulturális 6zervezkedósűnk területén erős mozgalmasságot láthatunk. Meglévő országos szervezeteink friss lendülettel fogtak munkába, országos viszonylatai kulturális rendezéseink hulláma ipedig a kisebbségi társadalom minden rétegéibe eljut. Mindezt a mozgalmasságot mégcsak fokozza az, hogy hézagpótló uj gondolatok, szervek kerülnék a közvélemény elé, hogy a hiányt kimutató területek nehézségeit legyőzve., harmonikusabb és felelö- sebb társadalmi és kulturális élet indulhassák el. Kétségtelen,, hogy a mozgalmasság megindításában az egyéni kezdeményezésé és az önzetlen kultairmunkásoké az érdem, mégis, hogy a siker létrejött, abban nem kis szerepe van a 'társadalomnak is. A politikai szervezés, amely nagy tömegeket, azonos gondolkodású embereket hozott össze, most kulturális téren kezd gyümölcsözni. A mozgalom és a népi erejű gondolatok, mint a gyöngyösibokréták, dalosversenyek stb. erős visszhangot váltanak ki az egész magyaT sávon- és alapot építenek ki az átfogó szervezkedésre. Ha ezekből a tényekből ítélünk, elmondhatjuk, hogy a kisebbségi társadalom kezd beérni a megszervezésre. A szervezkedés gáncsoló!: a közömbösség, fásultság, egyéni önzés, lassan elpusztulnak és helyéibe jön az egyesülési szellem. A beérést azonban ne képzeljük gyors folyamatnak. A nyugati közösségi gondolat: a népleég lés a fegyelem-hullám ugyanis nem tömegeiben érinti (mint pl. a köztársaeágbeli németséget) a kisebbségi társadalmat, hanem az egyebekben. Bár tapasztaljuk, hogy sokan keresik fcortiimetként a „falat", a nagy tömeget, amelyet hátuk mögött érezhetnek, mégis az általánosításból óvakodnunk kell. Misztikus erőt sejtenek a tömegszervezetbem, amelynek tagjaiként szerepelni előnyt, hatalmi fényt jelent. A Deutseher Kulturveirband, vagy a Slovenská Liga szervezeti és ezzel együtt cseleik vési öntudatot ad. Mi azonban résziint nem rendelkezünk még egy .olyan kulturális szervezettel sem, ami ilyen imponáló erőt sugározna ki magából, részint meg a közfelfogás is olyan még, amely nem bízik a kulturális szervezkedés erejében. A . politikát még isokan túlértékelik, benne mindennél jobban bíznak. Ezt a körülményt minden kezdeményezésnek szem előtt kell tartani. A már bevált erőket, egyéneiket és csoportokat kell összehozni és ezek energiájával megmozdítani a társadalom széles rétegeit. A szervezkedés nálunk csak alulról felfelé képzelhető el, még pedig a belső erők körében. Nem lehet tehát ad hoc alakult egyesülettel, társasággal és meghívással köz- pouti szervet, parlamentet alakítani, amikor a társadalom belsejében az energiáik szunnyadnák, vagy pedig kialakulatlanok és rendezetlenek. A központi szervet építeni kell. Annál is . inkább nehéz felsőbb paranccsal belenyúlni társadalmunkba, mert az szervezetlen. A szervezetlenség alatt azonban ne egyesület- oéiküliséget értsünk. Egyesületi keretekkel etrőmikön felül rendelkezünk, még pedig oly számban, hogy azok egyes helyeken egészségtelenné teszik a társadalmi és kulturális életet. A községekben és városokban egyesület van egyesület hátán, a falun a SzMKE és SZKTE mellett rendesen van valamilyen kör, vagy olvasó-egylet, műkedvelői alakulat, fúvószenekar és sportegyset. A városban az egyesületek száma ennél aránytalanul .nagyobb. Az egyik csallóközi mezővároekában például 17—20 egylet v.au; azt hiszem, hogy egy magyar városban sincs 15 alatt a magyar egyesületek száma.. Ebben az egyesületcsdi koncertben az a legkisebb baj, hogy rendezéseik ütközni szoktak. Mindenesetre ez is jelent valamit, a legtöbbször anyagi károsodást. A legnagyobb baj ott van, hogy egyesületeink nagy számával nincs arányban a taganyag és a dolgozók száma. A sóik egyesületből azt következtethetnénk, hogy az illető hely minden rétegét, magyarját beszervezi. Azonban a helyzet nem ez. A lakosság — rendesen — többsége me.m tartozik egy egyesületbe sem, hanem van 200—300 ember, — mondhatnék áldozat — akik közül nem egy 8—10 egyesületben is benn van és dolgoznia kell — ha dolgozik — és tagdíjat kell fi.zbenie — ha fizet. Ez áll a taganyagra, amelyik az egyesületekben a tömeget jelenti. Még nehezebb a helyzete azonban .annak a kevésszámú munkásnak, dolgozónak, aki a nagy tömegből lecsapódik. Ezek közt két csoporton kell megkülönböztetnünk. Az első csoportba a vezetők, a reprezentáló emberek tartoznak. Közéletünkben nem egy olyan áldozatot találunk, áki városában négyszer dísze luök, kétszer elnök és egynéhányszor még más funkciót tölt be. Közben országos viszonylatban is kijár a tisztességből vagy pedg a helyi pártfrakciónak a vezetője. A kulturrnunkásnak négy-öt egyesületben kell dolgoznia, előadnia. Mind a két jelenség egészségtelen és az igazi támad almi élet kerékkötője. Az első csoportnál nemcsak az idő pazarlód!,k. el, hanem az ilyen egyének anyagilag is jelentékeny súlyosbodást, kapnak. A másiknál az igazi munka ki van zárva. Sehol sem tudnak igazán, teljesem dolgozni, csak felületes munkát csinálnak mindenütt. Mennyi érték és energia pazarlódik igy el, ami, % •tervszerű kiépítésiben nagy előnyt adna kulturális életünknek. Az egyesületi élet hibáinak forrása abban van, hogy az egyesületek tulajdonképpen magúk sem ismerik munkaterületüket, nem tudják, hogy mi i6 az ő tennivalójuk. Nincs olyan átfogó eszme, amelynek szolgálatában tervszerű munkát tudnának kifejteni,, vagy aminek megvalósítására programot tudnának összeállítani. Figyeljük meg: még a jól dolgozó egyesületeik munkája is önképzőkört jellegű. Előadásokat, vitaesteket tartanak, amiknek társadalmi hatásuk kicsi. A közönség (a törzsközönség) számára nyűgöt jelentenek és a társadalmat alig mozdítják meg. Ez. az első és még a legörvendete- sebb jelenség. A másik, amikor az egyesületi élet csupa formalitásban merül ki, sokkal rosszabb. A vidéki hetilapok bő beszámolói az egyesületi közgyűléseikről több ilyen vigjátékszerü típust mutatnak. Az egyik városka tekintélyes kulturális és társadalmi egyletének beszámolójából ezeket tudjuk meg: Az elnök hatalmas megnyitója után a titkár beszámolt a három évi munkáról. Évente rendeztek farsangi, májusi, szüreti és húsvéti mulatságot és bemutattak egynéhány kabarét és operettet. Ezután megválasztották a tisztikart, amely pontosan 107 tagból áll és va,n négyféle elnöke, rendes tisztikara., választmánya rendes és póttagokkal, bar- és vigalmi bizottsága 54 személlyel. Miilyen hatalmas társadalmi munkát, akciót lehetne kifejteni ilyen hatalmas apparátussal, ha fenne •az egyesületnek meghatározott munkaköre! Nem sokkal kedvezőbb a harmadik jelenség sem, amikor az egyesületek, szintén a munkakörük nem ismerése folytán, össze-vissza csa.p- kolódmak. Tesznek valamit itt is, ott is, azt gondolva, hogy a „sokoldalú" munka a feg- kiadósabb. Nem specializálják magukat, azért nem tudnak ezen a téren reálisan számítani. Minden .nagyszerűen megy, gondolják, azonban ha tairtóisaibb, kíadósabb akcióra van szükség, (pl. iskolai, népnevelési), hamar kiderül gyengeségük. Jó példa erre a kapkodásra a Csehszlovákia! Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, vagy más nevén M'asaryk-Akadémia. Budapest, junius eleje. A mai magyar tudományos életnek ünnepi eseménye volt az elmúlt hetekben az a jubiláns diszülés, amelyen a kiváló földrajztudós, Cholnoky Jenő egyetemi tanárságának 30 éves fordulója alkalmából a magyar tudomány legjobbjai ültek össze. Ugyanilyen ünnepi eseménye a magyar tudományos irodalomnak az a hatalmas ötkötetes munka, amellyel e jubiláns dátumon Cholnoky Jenő a müveit magyar közönséget megajándékozta, s tudományos munkásságának mintegy összefoglalásaképpen a „Fold és élete" cimü nagy világföldrajzát megjelentette. Egyedülálló mü ez az ötkötetes munka, amelyben a tudós lelkiismeretes pontossága egyesül a cicerone lelkesedésével, hogy megmutathassa, milyen csodálatos, érdekes, gazdag és szép a világ, amelyet az olvasó számára felfedezett. Évtizedek nehéz munkájának gyümölcseit, utazásainak és kutatásainak tapasztalatait szigorú tudományos kritikával átszűrve, de amellett valóban könnyedén és művészi készséggel fogalmazott könyvekben állította össze. Cholnoky Jenő bármely könyve úgy drámai élménynek, mint pedig szerkezet- és művészi stílus szempontjából felér egy-egy nagy regénnyel. De különösen ez a legutóbbi ötkötetes klasszikus | munkája az, amely ezernyi uj élmény és szinte fantasztikus gazdagságú eszmei képsorozat fel- villantatása közben mutatja be a Föld múltját és jelenét s érzékelteti a rajta élő ember küzdelmeit, reményeit és csalódásait Mintha mozgóképszínházban volnánk, ahol színes filmet pergetnek le előttünk, olyan eleven lendülettel villannak fel a képek, melyeket szakértő keze rendezett egységes keretbe. Közben üdítő, szines, felületes vázlatokat, majd pedig mély értelmű heroikus titkokat ismerünk meg. A szél, a napsugár örök harcát, az elemek irtózatos küzdelmeit; alkotó és pusztító munkájukat, amelyet a természet csodás szépségeinek nagy Művésze tart megnyugtató egyensúlyban. A leiró és politikai földrajz szines tónusokban felvázolt képei mellett a természeti erők hatalmas szimfóniája hangzik ki ezekből a kötetekből, amelyek megtanítanak arra, hogyan kell szemlélni és értékelni azokat a földrajzi tényezőket, amelyek minden emberi tudáson és A művészi és írói társadalom szellemi és anyagi érdekeinek védelme és ápolása lennie a célja, azonban minden másba belekezd, csak eizt nem csinálja. A legújabb munikaterve szerint néplapot szándékozik kiadni, tehát népnevelői intézmény is akar tenni. E mellett még az iskola- ügyi és ezinügyi politikába is beleszólást követel, ami teljesen politikai természetű terület. A kapkodás nagyságát persze csökkenti az, hogy a muinkatervéhőd a minimálisát szokta meg- vailósitanii. Hasonló rendezetlenség van a népnevelőében .is. Ma három sízerv is végzi (SzMKE, SzKIE, JKSz), de nincs munka,megosztás köztük. A legtöbbször mind a három egyazon dologgal foglalkoiziik (pl. mülkedvelés), itt azután egymás elől szedik ed a munkát, amellett pedig a ,nép- nevedés fontosabb részei elhanyagolódnalk. (Ezen a téren épp az utóbbi hetekben javulás észlelhető. Szerk.) * Aki végignézi a társadalmi életet és annak jelenségeit, rájön a hiányok kiküszöbölésére is. Látja, hogy belső munka^megosztásra és sízer- veaet-épitésne van szükség. Mert sokszor rendelkezünk is lehetőséggel, szervvel, de azok nincsenek céljukra „beállítva". Itt van mindjárt az iskolakérdés. Rengetegen foglalkoznak vele, de ennek nincs súlya. Viszont itt van a kulturraJeirátusuink, amely politikai jellegénél fogva majdnem egyedül hivatott erre. Eddig is foglalkozott ezzel a kérdéssel, a kultúráiét rendezésénél azonban a,írói lenne sző, hogy intézményesen gondoskodva róla, helyzet- kutatásokat végezne és a helyi akciók mögé országos erőt adna. E kérdés olyan fontos, hogy nem lehet egyesekre hagyni, hisz a magyarság sorsa jórészbem ezen a területein dől el. Szükséges lenne a kulturreferátue .működését az :Sk,o lak érdes re kor,látó zni. Az iskoilaikérdés az egész magyarság számára közös probléma,, a kulturélet rendezése és szervezése azonban már nem. Ez mindig a kultur- ndvó milyensége szerint, rétegenként történik. Társadalmunk felső rétegében: a középosztályiban találjuk a legnagyobb rendezetlenséget. A munkanemismerésből származó bajokra már kitértünk. Azt is mondottuk, hogy mindez az I hatalmon felül formálják, alakítják a világtörténelmet. A külföldi irodalomban jelentek meg már a Földről és életéről ennél is terjedelmesebb müvek, de a magyar irodalom bizony nem dicsekedhetett ehhez hasonló összefoglaló munkával, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar népszerű tudományos irodalom legnagyobb alkotása. Bizonyára mindenkinek felejthetetlen élményévé válik ezeknek a páratlan gazdag gondolatokkal telt köteteknek átolvasása, melyekből a Föld és regényes élete mozgalmas erővel bontakozik ki előttünk. Az író mérhetetlen magasságokba repül fel és kísérteties mélységekbe ereszkedik le velünk, hogy ezer képpel, ezernyi hanggal rezonáljon arra az örökké zengő szimfóniára, amelynek lángja a messzi múltak mélységeiben fakad és fénye a távoli jövendőre sugárzik. A földrajzi okszerűség keresése a népek és országok történetében a huszadik század tudományos életének egyik legérdekesebb problémája, amelynek logikus okfejtésével sok olyan kérdés megoldásának kulcsát találhatjuk meg, amelyekre eddig nem is gondoltunk. Az okok és okozatok nagyszerű összefüggéseire művészi készséggel mutat rá legújabb müvében Cholnoky Jenő. Az öt kötet közel 3200 oldalon, több mint 1200 képpel, minden kötethez fűzött egy-egy nagyméretű szines térképpel, finom papiron. művészi egészvászonkötésben került forgalomba. Az öt kötet ezernyi képe és eredeti rajza (tájképrajz, szelvényrajz, térképvázlat stb.) pedig ugyancsak a szerző müve. Befejezésül még annyi, hogy a „Föld és élete" bizonyára igen értékes mü tudományos szem,pontból, de legalább ugyanolyan nyeresége a magyar szépirodalomnak is. Cholnoky eme nagy munkájának bírálatához kevés is volna csak földrajzi szakembernek lenni, mert hiszen a nemzetgazdászt, vagy a bölcselkedőt éppen úgy érdekelheti a vaskos kötetek tartalma, mint például a szellemtörténészt, mert Cholnoky ebben a szuggesztiv hatású müvében nemcsak tudós, hanem mélyenszántó filozófus és lendületes szárnyalásu lírikus is. összekötő eszme, a „közvélemény" hiányára vezethető vissza. Ha szervezeti szempontból nézzük a kérdést, azt találjuk, hogy az a szerv, hiányzik, amelyet már évekkel eizeiőtt megalakítottak ugyan, de a munkát még mindig nem kezdte el, a Társadalmi és Kulturális Egyleteik Szövetsége. Központi irányitó szervire van szükség, amely előre elgondolt terv szerint megoldja a középosztály egyesületi zavarát, egységes munkába kapcsolja be őket és egyúttal a tagamyagot és a mentalitást is megfrissiti A középosztályhoz vehető az irók és a művészek ügye is. Megszervezésükre már mégyizben történt kísérlet, azonban soha sem sikerrel. Súlyos világnézeti és klikk-érdekek uralkodnak az iinói társadalomban, amelyek még az érdekvédelem közösségét sem engedik létrejönni. Az utolsó ilyen alakulat, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság anyagi bázisával és adott és kapott segélyeivel tartósnak látszik és valószínűleg alkalmas lenne érdekvédelmi szervezkedésre. Természetesen ezt nem a mostani állapotokra épitve mondjuk, hanem az al a.pezabályszerü egyesületi jelleg alapján. Mert tudjuk, hogy ennek az elérése erős szellőztetést, levagőváltoztatást és kiadós nagy- takarítást kíván meg, ami minden valószínűség szerint egyhamar aligha következik be. (Ezen a téren sokat várhatunk a Sziklay Ferenc által kezdeményezett Irodalmi Szövetségtől. Szerk.) Ugyancsak ide vehető a kisebbségi hivatásos színészet ügye is. Az itteni sz'niknlturával és szervezésével nagyon kevesen vannak megelégedve, ami arra mutat, hogy e probléma megoldásáról is gondoskodni kell. Itt van irányító szervünk, a Szinpártoló Egyesület, de hatóereje •a szinipodifiikai és művészeti kérdésekben nem eléggé hathatós. Gondoskodni kell arról, akármilyen akciók révén, hogy szavát és véleményét az illetékes fórumok komolyan mérlegeljék. Rétegek szerint lefelé haladva, a munkássággal találkozunk. Az egyesületi élet (könyv- és újságolvasás, kiképzés, mükedvelés) talán itt a leggazdagabb. Számunkra azonban ez a mai formájában nem jelent pozitívumot, mert a mun- káskuiltura a legtöbb esetben ment még a legkisebb nemzeti vonatkozástól is. A nem magyar vezetőik nemzetközi, nem egyszer magyarellenes szellemiséget termeinek ki a munkáse-gye- sületekben, amelyek bizony eléggé elterjedtek. A szervezeteik nemzeti szempontból nem megfelelőek. A munkás-akadémiák a szlovák szövetség házilag elismert fiókjai, amelyben a két nyelv és kultúra keveredik. A magyar részt nem egyszer még nyelvi öntudatuktól is megfosztják. Áll ez a többi munkásalakulatokra is. Hangsúlyozzuk, hogy a munkás alakul a tok mostani viszonyait nem világnézeti, hanem nemzeti szempontból ítéljük meg. Ebből a szempontból a magyar társadalomnak joga és kötelessége beleszólni ebbe a kérdésbe — természetesen nem politikai, hanem kulturális eszíközöldkők Kívánatos volna a munkásegyesülletek nem- zeti'leg független megszervezése és központi irányítása. A munkáskultura jelenleg ilyen szervvel még nem rendelkezik. Ezzel szemben a parasztság kulturális vezetése már tultenhditneik vehető. (A parasztsághoz vesszük: a gazdát, a mezei munkást, akinek általánosain használt elnevezése: szegényemkor, a.z uradalmi cselédet és az időszaki iparost) E térem már nem további szervekre (országos!), hanem harmóniára, munkafelosztásra van szükség. A három országos szerv (SzMKE, SzKIE, JKSz) közt ezt meg lehetne csinálni, amivel a mostani áldatlan állapot részben megoldódna. A vaUáserkölcei népvezetés és nevelés természetszerűleg a vallásos alakulatok munkakörébe tartozik. A katolikus if juságnál ezt a SzKIE végzi, a protestánsoknál a szépen működő Biblia-, Olvasó- és Leánykörök. A nem valláserkölasi népnevelést szerencsés lenne két részre osztani: a nemzeti művelődésre és a praktikus ismeretek közvetítésére. Az első elvégzésére a SzMKE hivatott Ez alatt a történe,Írni és irodalmi nevelést értjük, a népi kultúra ápolását, nívójának emelését és népi, nemzeti kincseinek megőrzését. A másik, amely alatt az állampolgári, gazdasági, egészségügyi ■és az általános ismereteket éirtjülk, inkább a Járási Közművelődési Szövetség hatáskörébe tartozhatna. Az ilyen rendezés valószínűleg eredménnyel járna. *’ Kulturális és társadalmi életünk nívója és gondolkodásmódja horizontális, rétegek szerinti. A szervezkedés ds ehhez igazodik. Nálunk vertikális szervet, amely több rétegre épül föl, csak a politikában láthatunk. Á horizontális szervezkedés azonban megkövetel valamilyen találkozási pontot, egységet, csúcsszervet, vagy esetleg parlamentet. A parlamentnek, vagy bármilyen központi irányításnak azonban előfeltétele a belső konszolidáció, a viszonyok rendezése és az irányitó vonalak kiépítése. A jól megszervezett élet maga veti ki magából a központi irányítás szükségességét és orgánumait Ezért most, amikor gyakrabban felvetődik ilyen gondolat, nem szabad elfeledkezni erről. Nem szabad elfelejteni azt, hogy kulturális életünk társadalmi alapjai még nincsenek kiépítve, ott tartunk, hogy még fontos szerveink hiányoznak. Ma még minős mit irányítani. Most a belső munkálkodás ideje legyen napirenden, a tömegfelfogást kell gyúrni és alakitani ennék az eszmének az érdekében. Köbben azonban arra, is kell gondolni, hogy ez a fontos gondolat a be nem dolgozottak kezén ne diszkredf.táItassák még azelőtt, mielőtt megvalósult volna. A Föld és élete ■ Cholnoky Jenő uj ötkötetes világföldrajza ■ 4
