Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-18 / 138. (3987.) szám

1936 junius 18, csütörtök, ^IWCAlMAG^ARHlRIiAg 3 Kieseti, a boti „Erdély eleven lelki- ismerete“ kezéből. Dr. Krenner Miklóst, a páratlan lendületű, hatvanéves kolozsvári magyar publicisztát fajtája sorsáért aggó­dó cikke miatt két havi fogházra Ítélték és három évre eltiltották a toliforgatástól. Bár a hir a döbbenet erejével hat, mégis tiszte­lettel hajiunk meg még más országok igaz­ságszolgáltatása előtt Is. Krenner Miklós, aki az erdélyi magyar pártban, több kultu­rális és tudományos egyesületben vezéri sze­repet töltött be s az erdélyi magyar kisebb­ségi ujságirószervezet örökös tiszteletbeli el­nöke volt, megrázó erejű levélben mondott le az összes viselt tisztségeiről, hogy ne fe­szélyezzen egyetlen magyar intézményt vagy testületet sem. Bejelentette, hogy bevonul a fogházba s alázatosan meghajlik a törvény szigora előtt. Krenner Miklóst — aki az er­délyi magyar kisebbségnek súlyos megpró­báltatásaiban a kezdettől fogva megfélemlit- hetetlen élharcosa volt s akinek súlyos pa- tináju vezércikkeire s az erdélyi magyarság szomorú kulturális-, szociális és gazdasági helyzetét föltáró, komoly tudományossággal és hozzáértéssel megirt cikkeire nemcsak az utódállamok magyarsága, de az egész ma­gyar népcsalád lélekzetvisszafo'jtva figyelt fel — most három évre elnémították. A toll harcosát ennél drákóibb szigorú Ítélet nem érhette. Nem kívánunk bírálatot gyako­rolni sem az Ítélet, sem pedig a Marzescu- törvény fölött, de azon senki sem csodál­kozhat, ha ez az ítélet nekünk százszorosán fáj s hogy nem tudunk szabadulni a nyomasz­tó benyomás alól, mert elsőnek éppen a leg­kiválóbb erdélyi magyar publiciszták egyi­kével szemben alkalmazták. Krenner Miklós három évig nem fog írni s talán azután sem. A magyar kisebbségi publicisztika egyik ra­gyogó tehetségű s lenyűgöző stilusu, bátor harcosával lett szegényebb. A magyacoUvól tartott előadást Szat- máron Colfescu kolozsvári államügyész. És amikor ezt az előadást ezeken a hasábokon néhány sorban regisztráljuk, nem azért tesz- szük, mintha Colfescu ügyész ur a magyar többségű városban rólunk tartott előadásá­val hozzájárult volna ahhoz, hogy a Szat- máron nagy többségben levő magyarok kö­zött élő többségi román nemzet tagjai köze­lebb jussanak egy lépéssel kisebbségi küzdel­müket vivő sorstestvéreinkhez, azáltal, hogy megismertette volna velük a magyarság el- vitázhatatlan kulturértékeit és érdemeit a nagy középeurópai családban, hanem azért tesszük, mert a Justitia palástjával diszi- teit igazság őre előadásában olyan végze­tes tudatlanságot árult el és helytelen foga­lomképei alapján olyan szörnyű konzekven­ciák levonásáig jutott, amely fölött sorstest­véreiért aggódó minden magyar megdöbben­ve áll meg egy pillanatra. Nem kevesebbet mondott Colfescu államügyész, minthogy „a hosszú karú, ferde szemű, rut tekintetű fajtának nincs létjogosultsága, illetve csak olyan formában, ami egyenlő mindannak az elpusztításával, ami magyar<e. A magyar­ságot élintézettnek tekinti Colfescu ügyész, ahol pedig még önálló életét éli, ott meg­szüntetendőnek tartja. A gyűlölet sötét szí­neiből felépített, hátborzongató vádbeszéd­ben nemcsak az Erdélyben élő 1 millió 300 ezer (hivatalos statisztika) magyarra kért halálos ítéletet, ha/nem az egész fajtára. Nem kíván senki vitába szállni Colfescu ügyész fejtegetésével, mert aki hiányos ismeretei s ennyire megbénító képtelen elméletei alap­ján, a kisebbségi jogok pragmatikus bizto­sításának korában, elvakult gyűlöletében ha­lálra tud ítélni egy egész nemzetet, az túl van azon, hogy érvekkel hatni lehesse*, rá. Egyebet nem tehetünk, mint fájó kor doku­mentumként feljegyezzük a napok futó sza­Mussolini győzelmének következményei „Anglia nem zárta el Szuezt az olaszok elől most a duce zárja el az angolok előtt** Óriási izgalom Angliában az olasz erőgyarapodás miatt ■ Anglia 15 millió font költséggel uj utat épit Kelet felé: körülhajózza Afrikát London, junius 17. (MTI) A beavatott angol köröket nem lepte meg az a gyorsaság, amellyel az angol közvélemény rájött arra, hogy Abesszínia meghódítása óriási hordere­jű esemény a brit impérium szempontjából. Pirov, a délafrikai unió hadügyminisztere a közeli napokban Londonba érkezik, hogy ta­nácskozzék az azonnal foganatosítandó rend­szabályokról, mert a domíniumok nagyrészét rendkívül nyugtalanítja Olaszország erőgyara­podása és a keleti ut elzárása. Kézbe kell venni a világ térképét s azon­nal megállapithatjuk, hogy a 20. nyugati szélességi foktól nyugatra eső és a 180. fokig terjedő világtérnek angol szempontból nincs jelentősége. Egész máskép áll a dolog ke­let felé és különösen a 60. hosszúsági fok körül. Anglia főiitőere a 30-tól 60. hosszú­sági fok között fekszik. Itt vezet az ut a dél­afrikai arany és a gyémánt felé az egyiptomi gyapothoz, Ceylon fűszereihez, India kincsei­hez, a maláji világ nyers gumijához és az ausztráliai gyapjúhoz. Ezt az útvonalat kato­nai erővel védeni kell és az angol adófizető szívesen fizeti a nagy összeget az útvonal biz­tosításáért. Ennek a területnek a védelme kerül évente 80,230.000 fontba, mert az angol flotta a szó szoros értelmében azért létezik, hogy az indiai utat biztosítsa. Disraeiitöl Badoglióig Az elmúlt évszázadok angol történetének fő­célja volt, hogy rendszeresen kiépítse a kereske­delmi utak védelmét. Gibraltár, Málta, Szuez, Aden, Bombay, Colombo, Singapoore, Sydney ennek az útnak fővédelmi pontjai, 1869-ben először látogatta meg a Szuezi csa­tornát Eugénia francia császámő, mert tudatá­ban volt a csatorna óriási jelentőségének. Dis- raeli zsenialitása angol kézbe kaparintotta a csatorna részvényeit és igy angol ellenőrzés alá helyezte a világ legfontosabb közlekedési vo­nalát. Amikor Badoglio meghódította Abesszí­niát és amióta az olaszok az afrikai északi part mellett fekvő Pantelaria szigetét elsőrangú olasz záróerőddé építették át s ezzel Málta rangját is elhomályositották, a kelet felé vezető ut nem oly biztos többé angol szempontból, mint eddig volt. A végzetes Irha A londoni szakemberek egyik része végzetes hibának tartja, hogy az angol kormány az abessziniai háború elején nem zárta el azonnal a Szuezi csatornát. Páratlanul eredményesek a lutiöcoviii ásványvizekkel, forrássóval és gyógypasztillákkal végzett házikurák — Azt a hibát követtük el, hogy a csatornát nem zártuk el Mussolini előtt, nos, most a duce előttünk zárja azt el — hangoztatják a szigorú kritikusok. Abesszínia birtokbavételével az olaszok tényleg abban a helyzetben vannak, hogy prob­lematikussá tegyék a csatorna értékét, mert ha az elfoglalt hegybirodalomból katonai államot építenek ki és a Vörös tengeren flottát helyez­nek el, akkor Adennél tényleg elzárhatják az angol hajók útját. Az angolok belátják tévedé­süket és mindent elkövetnek, hogy az utolsó pillanatban mentsék a menthetőt és megerősít­sék Szuezt. Az uj anp®9 ut Ausztráliába Fő tervük azonban az, hogy a Szuezen át vezető régi vonal helyett uj vonalat építse­nek ki, amellyel az olasz veszedelem nélkül is eljutnak a keletázsiai és ausztráliai, vala­mint délafrikai gazdag területekre. Az an­gol admirafötás elhatározta, hogy a Délaf- rikában levő Fokvárost elsőrendű katonai kikötővé építi ki. E célra máris 14—15 mil­lió fontot szavaztak meg és a munkálatok haladéktalanul megkezdődnek. Az angolok a Szuez megkerülésével és Délafrikát kö- rülhajózva kívánnak eljutni birodalmuk leg­jelentősebb keleti részéhez. Szinte úgy lát­szik, mintha föladnák Földközi-tengeri po­zíciójukat és fokozatosan átengednék azt az olaszoknak, mert a modern technika segít­ségével most már másként is eljuthatnak céljaikhoz, csak éppen az uj utat katonailag bizíositaniok kell. Újabb véres diáktüntetések Bukarestben A jobboldali diákság véresre verte a liberó is D mineata több szerkesztőjét, majd kisebb pogromot rendezett Boxerek, vasdorongok és petárdák a tüntető diákok kezében ■ Három súlyos sebesült Bukarest, junius 17, Kedden este 11 óra táj-a bán gyilkos merényletet követtek el szélső jobb- g oldali nacionalista diákok a liberális Dimineata nevű lapban Scrutátor néven iró dr. Blumenfeld szerkesztő ellen. Amikor a szerkesztő lakása előtt autójából kilépett, egy fiatal diák állott elébe s megkér­dezte, azonos-e Scrutátorral. A szerkesztő igennel válaszolt, majd megkér­dezte, hogy mit kíván tőle a diák. Erre a fiatal­ember jelentőségteljes szemhunyoritással azt vá­laszolta, hogy egy-két elintéznivalója volna vele. A szerkesztő arra kérte a fiatalembert, hogy jöjjön föl másnap a szerkesztőségbe s ott majd elintézheti vele a dolgot, A diák azonban meg sem várta a válasz végét, kabátja alól előhúzott egy hatalmas vasrudat és azzal a szerkesztő fe­jére sújtott. Dr. Blumenfeld az ütéstől megszé­dült, de nem vesztette el eszméletét, hanem vé­dekezni próbált, erre a közeli kapualjból újabb négy diák ugrott el és vastárgyakkal s boxerek- kel ütlegelni kezdték a szerencsétlen embert. A szerkesztő az ütések súlya alatt véresen bukott le a földre. A merényletnek szemtanúja volt egy fiatal leány, aki véletlenül arra sétált az uccán. A leány annyira megrémült a véres ember lát­tára, hogy elájult. Közben odaérkezett a közeli őrszemes rend­őr, mire a diákok az első támadó kivételével el­menekültek. A rendőr azonnal lefogta a me­rénylőt s intézkedett a súlyosan sérült szerkesz­tő és az ájult leány kórházbaszállitása érdeké­ben. Blumenfeld szerkesztőt szanatóriumba vit­ték, ahol még az éjszaka folyamán műtétet vé­geztek rajta. A szerencsétlen ember 12 helyen szenvedett súlyos zuzódásokat és az egyik ujja is eltört. Állapota rendkívül súlyos és az orvo­lagjára s az Ítéletet az egész művelt világ közvéleményére bízzuk, mert biztosak va­gyunk abban, hogy az csak Colfescu ügyész urm lehet elmarasztaló. sok alig bíznak felépülésében. Eszméletét még mindig nem nyerte vissza. A rendőrnek a merénylő diák bevallotta, hogy Dragomirescu Viktor Emánuelnek hívják, 23 esztendős s a Gobu Cantscusino-uccában lé­vő diákotthon lakója. Ez a diákotthon a szélső jobboldali diákok lakóhelye. A diák kihallga­tása során összeszólalkozott a rendőrrel, majd revolvert rántott elő s azt többsör elsütötte, A rendőr viszonozta a tüzet, de szerencsére egyikük sem talált. Végül is a rendőr vasraverte a renitens diákot és bekísérte a rendőrségre. Itt a merénylő diák társait is megnevezte, aki­ket még az éjszaka folyamán szintén elfogtak. A szanatóriumban eszméletlenül fekvő szer­kesztőt még az éjszaka meglátogatta Dimitriu Sergiu belügyi államtitkár, aki egyúttal a me­rénylet háttere iránt érdeklődött a rendőrségen. A diákok szerint Stelian Popescu, az Universul főszerkesztője hívta fel őket a merényletre. A diákság elbarikádozza masát és petárdákat dob a Járókelőkre Bukarest, junius 17. A szélső jobboldali román nacionalista diákság a Dimineata főmunkatársai ellen szerdán is folytatta a merényleteket. Való­ságos szervezett merényletsorozatot követtek el a lap újságírói ellen. Á merényletek első áldo­zata az elmúlt éjszaka dr. Blumenfeld volt, aki élet és halál között lebeg a szanatóriumban és többszöri orvosi műtét ellenére sem remélik, hogy megmenthetik az életnek. Ma délelőtt folytatódtak a merényletek. Az egyik nyilvános parkban zöldinges vasgárdista diákok megtámadták a Dimineata egyik főmun­katársát, Bergmann Endrét és vasdorongokkal agyba-főbe verték. Bergmannt életveszélyes ál­lapotban szállították a kórházba. Majdnem ugyanebben az időben az egyik lí­ceum előtt a tüntető diákok megtámadták a Dimineata főszerkesztőjének öccsét, Graur Sán­dor líceumi tanárt. Itt is vasdorongokkal dolgoz­tak a diákok, A szerencsétlen tanár, aki egyben neves iró is, veszélyes állapotban került a kór­házba, A merényletek után a diákok az orvostanhall­gatók otthonába vonultak vissza. A kaput be­zárták és eltorlaszolták magukat. Az uccán járó­kelőkre az ablakokból petárdákat dobtak, hogy ezzel az esetleges ostromlókat elijesszék, Nem sokkal ezután egy csoport diák a laká­sán fölkereste a Dimineata egy másik munka­társát, Markovics Ottót. Markovics azonban szembeszállt támadóival, revolvert rántott és egy diákot lelőtt. A megsebesült diákot társai vállukra kapták, a közben reájuk várakozó autóba ültek és elmenekültek. Egy másik diákcsoport az uccán megtámadta Toreanu Henriket, a Dimineata egyik szerkesz­tőjét, akit azonban több barátja kisért s ezek erélyes föllépésére a diákok visszavonultak. A tüntető diákok szerdán délelőtt a főváros uccáin az ujságárusitóknál összeszedték a Dimi­neata és az Adaverul példányait s azokat el­égették. A kora délutáni órákban általános zsi­dóverés kezdődött Bukarest uccáin. Tatarescu királyi audiencián A város lakossága rendkívüli izgalomban van, mert az a hir terjedt el, hogy a diákság az éj­szaka föl akarja robbantani a Dimineata palo­táját. Az események hatására Károly király szerdán délután sürgős kihallgatásra rendelte magához Tatarescu miniszterelnököt. Olyan hírek is vannak, hogy több neves politikus a kamarában javasolni fogja, hogy a kormány rendelje el Ste­lian Popescunak, az Universul főszerkesztőjé­nek letartóztatását, mert mindenki előtt nyilván­való, hogy a véres eseményeknek ő volt az ér­telmi szerzője'.

Next

/
Thumbnails
Contents