Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-10 / 108. (3957.) szám
6 1936 május 10, vasárnap, 'PRXGAlA^AG^ARHlKtiSP „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.. A rózsáknak élt és a rózsák miatt halt meg Mécs László egyik legszebb költeményének jólismert modellje A hetvenhaté vés őrdarmai Lőrincz Ferenc megrázó tragédiája ■ Rózsatövek utáni utján belefulladt az Ungha ■ Ungvár, május 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Megrenditően tragikus körülmények közt fejezte be életét Lőrincz Ferenc őrdarmai magánzó, akit úgyszólván minden magyar újságolvasó ismert, mert Mécs László róla mintázta meg „Vadódba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld" cimü hallhatatlan szépségű költeményét, s akik ezt a költeményt ismerik, azok emlékezetébe örökre bevésődött a rózsák atyjának különös alakja. A rózsák atyjának utolsó kirándulása Közel két hete annak, hogy Lőrincz István szentszéki tanácsos, őrdarmai római katolikus plébános jelentést tett a tarnóci csendőrségen, rogy édesapja, Lőrincz Ferenc 76 éves magánzó eltávozott hazulról és azóta nvomaveszett. A nyomozás megállapította, hogy az öregur, aki élete legutóbbi húsz évét azzal töltötte, hogy a határból összehordta a vadrózsatöveket és azokat a plébánia kertjében elültetve állandóan oltogatta, április 25-én, szombaton délután szerszámaival elindult és a révésszel átvitette magát az Ungon, hogy a folyó túlsó partján vadrózsabokrokat ásson ki a földből. A révész átvitte, de már vissza nem hozta. A nyomozás megállapította, hogy az öregur egész fcötegre való rózsatövet szedett ki a földből, élénken tanúskodtak erről az ásott gödrök. De hogy a rózsatövekkel aztán hol maradt el, hová tűnt el, az titok maradt. Néhány nap múlva az Ung folyón foglalatoskodó halászok a folyó medrében egy cölöpön vadrózsaköteget fedeztek fel. Ez volt az első nyom, amely arra mutatott, hogy tragédia történt. Valószínűnek látszott a feltevés, hogy a rózsák atyja nem győzte bevárni a révészt s hátán a rózsaköteggel nekivághatott az Ung-folyó ismert gázlójának, a hideg viz azonban elsodorhatta. Megindult a lázas keresés, hogy megtalálják a szerencsétlen öregember holttestét, őrdarmától Latkárdig százak figyelték az Ung vizét, a holttestre nem akadtak rá. Akadtak falusi emberek, akik azt vélték tudni, hogy a rózsák öreg szerelmese nem halt meg, hanem világgá ment, sőt tanuk is akadtak, akik egyik-másik szomszédos községben látták. Pedig a nyughatatlan lelkű öreg már akkor a folyó fenekén pihent. A halászok vasmacsákkal kutatták át a folyót s hétfőn valóban rá is bukkantak a holttestre. Mécs mondja a halotti beszédet A holttestet a hivatalos vizsgálat lefolytatása után az őrdarmai katolikus temető halottas házába vitték és ott ravatalozták fel. A temetése kedden délután 3 órai kezdettel ment végbe óriási részvét mellett. Több mint ezer ember gyűlt össze a koporsójánál, úgy Ungvárról, mint pedig a környékbeli falvakból. A temetési szertartást a görögkatolikus egyház szertartásai szerint Flenykó János őrdarmai paróchus végezte, mig a latin szertartás szerint Szegedi Jenő felsőkerepeczi római katolikus plébános, valamint Mécs László és Lukovich premontrei kanonok temették el. Mécs László mondta az első gyászbeszédet. Mikor beszélt, előtte feküdt egy rózsacsokor, melynek fehér-kék szalagján ez a szöveg volt olvasható: „Vadóöba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. Feri bácsinak, Mécstől ...“ Ez a szalag megmagyarázott mindent. Azt a kapcsolatot, amely a barátságnál is erősebben fűzte az öreg Lőrincz Ferencet Mécs Lászlóhoz. A költészet fűzte őket eggyé, a szalagón olvasható mondat, amelyet a költő az öreg szájából hallott először s egyik legörökebb költeményének refrénjévé tett. Leírhatatlan volt a költőpap búcsúztató szónoklatának hatása. Szem nem maradt szárazon. Megható beszédet mondott még Szegedi Jenő, majd a sírnál Flenykó János görögkatolikus ■lelkész emlékezett meg az elhunytról* mint az őrdarmai görögkatolikus uj templom egyik alapitójáról, aki utolsó vagyonát, (ötezer koronáját adta oda, hogy az őrdarmai hívek számára uj Isten-háza épüljön ... Mogorva csendőrből — rózsák szerelmese Lőrincz Ferenc halálának hire az egyszerű Szatmárnémeti, május 9. Erdély orvostársadalmának és az egész magyarságnak lesújtó gyásza van. Szatmárnémetiben a napokban ötvenhároméves korában tragikus hirtelenséggel meghalt dr. Szádvári-Lükő Béla, a szatmárnémeti állami kórház volt igazgató-főorvosa, a Ferenc József Vaskorona-, a Román Csillag- és Román Koronarend tulajdonosa, a berlini Sebésztársaság tiszteletbeli tagja. Dr. Lükő törhetetlen magyar és legendáshírű sebészorvos volt, akinek nevét nemcsak a régi Magyarország orvostársadalma és az egész magyarság, hanem a külföldi orvosi szakkörök is nagy elismeréssel említették. Sebészi működése alatt harmincezernél több ember életét mentette meg varázsos erejű operációs késével. Minden betegére féltő gonddal őrködött, éjjelét nappallá tette, mindenkin segített, csak a saját élete nem volt fontos neki. Harmincezer embert mentett meg s neki mégsem volt semmije. Kórházi fizetéséből élt. A rendelője mindig tele volt betegekkel, vagyont gyűjthetett volna, de ő nem tette. Műszerei voltak az ő vagyona, melyekkel a szenvedő embereken segített, meg egy szekrény, amelyben többezer fegyvergolyó és gránátszilánk volt, amiket ő operált ki a háborúban megsebesült katonák testéből. A mai szatmárnémeti kórház az ő érdeme. Az államfordulatkor egy tábornok életét mentette meg. A román tábornokot jó magyar létére saját lakásán ápolta. A tábornok Bukarestben mesés állást, vagyont Ígért dr. Lükőnek, de ő nem fogadta el. Egyet kért, hogy járjon közbe a kormánynál a szatmárnémeti kórház fölépítése érdekében. A tábornok visszautazott Bukarestbe s néZenei fogyasztásban legközelebb, ha ezt is megadóztatják, virilista leszek s ott szerepelek a legtöbb muzsikaadófizetők között. Talán azért, mert semmiféle hangszerhez nem értek, hanem a kottafejek is ismeretlen ákombákomok előttem, akár a, -magasabb algebra jelei vagy a Morse-táviró billegései. Muzsikaszóm jam azonban rettenetesen nő évről-évre és néha kiszikkadit torokkal járok köribe: hol kaphatnék valamely megzendülő zengzetet. Könyvtáram sokszor néz rám szemrehányón, mert betűk helyett hang-hullámok felé indulok. Nem -m-ondam, hogy fölfedezéseim szapa- rodinának. XJjabb, modern operáknál lehetőleg kalapot viszek magammal, hogy köszöntsem bennük a fölhangzó, régi ismerős dallamokat. Mert hihetetlen, hogy a modern hang- szerelés micsoda hajmeresztő merészséggel tudja újjá és fölismerheted enné varázsolni a régi mesterek kánonjait. Ebben a jazz- zeme a -mesterük, melyben néger jajongások- ká változtatják át a klasszikus szólamokait s banámaszag pótolja az elizi-ujmi mezők lilio- mos illatát. De igen nagy sikerhez juthat az ember azáltal is, ha busongó kuruc dalokból operettek számára átir tangót és rumbát — a régi valicerek újabb bemuzsikálásáról nem is szóivá. rendőri hírszolgálat körébe tartozott volna, ha halála nem lett volna olyan megdöbbentően végzetszerü és stilszerü befejezése egész életének. Lőrincz Ferenc Nagykárolyból származott. Egyszerű ember volt, valamikor cséndőrségnél is szolgált s az ott magába nevelt szellemet haláláig megtartotta. Állandóan a rosszat és az általa rosszaknak vélt embereket üldözte. Bbhány hét múlva megkezdték a modern szatmárnémeti kórház építését. Ez volt az ő fizetése. Egy évvel ezelőtt váratlan, sajnálatos dolog történt. Dr. Lükőnek le kellett mondania a szatmárnémeti kórház igazgató-főorvosi állásáról. Annak a kórháznak a vezetéséről, amelyet ő verekedett ki, amelyet ő teremtett. Azért kellett lemondania, mert nem tudott jó románul beszélni. És ekkor, a lemondásakor tűnt ki orvosi nagysága mellett emberi nagysága. Nem sértődött meg, nem vonult vissza, hanem megmaradt a kórháznál sebészorvosi minőségben. Dr. Lük-ő az utóbbi években sokat betegeskedett. Ez azonban nem riasztotta vissza a munkától. Néhány hónappal ezelőtt családja unszolására a debreceni klinikára ment kipihenni fáradalmait s rendbeszedni megrongált egészségét. Megfiatalodva tért haza, Szatmárnémetire. Egy héttel ezelőtt névnapját ünnepelte s másnap tüdőgyulladásban megbetegedett. Bukarestből egyetemi tanárok érkeztek ágyához, azonban az orvosi tudomány a kórral szemben tehetetlennek bizonyult s az az ember, aki ezrek életéért birkózott a halállal, a saját magáért vívott csatát elvesztette. Temetése Szatmárnémetiben ment végbe. Ezrek kisérték el utolsó utján, hogy őszinte megbecsülésüknek, hálájuknak és szeretetüknek méltó kifejezést adjanak. Az elhunyt főorvos halálát előkelő rokonság gyászolja. Felesége Kölcsey Boriska, Kölcsey Ferencnek egyenes leszármazottja. Sógora dr. Kölcsey Sándor, Debrecen polgármestere. Talán nem jól fejezem ki magamat, de az a biztos érzésem, hogy- a meglevő operai mesterművek befejezett rendszert alkotnak, azokat miár szaporítani nem lehet. Épp oly kevéssé sokasltihatók, mint a görög templomok. Az utánzatra -mindjárt ráismer az ember, akár. üvegzongorán „transzponálják11, akár kátránypapirt meszelnek be korintusi oszloppá. Mély oka van ennek. Az operai zen-e csak nagy hősi és vallási alakok ábrázolására s széles, hagy indulatok festésére alkalmas, ezek pedig a mi prózai és kicsinyes világunkban már nem születnek meg, vagy legfeljebb oly szétszaggatott darabokban, oly foszlányokban jelentkeznek, oly töredékes érzésekben mutatkoznak, hogy a nagy dalművek nagy lélekzetvétel-ét nem bírják el. Ezért hiszem azt, hogy a nagy operateremtés a miulté s a jelemnek és a jövőnek meg kell elégednie azzal, hogy mennél tökéletesebben és mennél elterjedtebben fogyassza, -élvezze azokat. Wo-tan nem tudja mégegy- szer lángba borítani a Walhallát, s a Suezi csatorna megnyitására nem születik még egy uj Aida. Ezért mondja azt Lessing a Ham- burgisoh-e Dramaturgié cimü munkájában, h-o-gy a klasszikus tragédiát liláiba próbálják továbbkölteni Raoin-e és Corneille. Miután csodáikban, melyek a fizikai világrendet átben aztán tulköv-etkezetes volt, sok konfliktusa támadt miatta. Egyetlen szerelmese az életben a rózsa volt* Vadrózsatövekért messze vidékeket bejárt. A plébánia udvarát és kertjeit oly sűrűn teleültette vadrózsatövek ezreivel, hogy azok évek múlva áthatolhatatlan rengeteggé váltak s a rózsák felkuszva a magas gyümölcsfákon, sokszor több méter magasságból gyönyörködtették a virágkedvelő embereket. Persze a gyümölcs- termés mind odaveszett, mert a fákra felmászni, vagy alájuk jutni a lehetetlenséggel volt határos. Ez a virágos, ősi vadon ihlette meg Mécs Lászlót, mikor elsőizben a plébánia területére lépett. Mécs László felfedezte ebben az ember- a világszépitő elv hirdetőjét. Kötetek -telnének m-eg azokkal a vidám históriákkal, amiknek Mécs László tanúja volt s amik a „félig szent, félig őrült" öregurat a különc emberek prototípusává emelték. A rózsák szerelmesének a rózsák okozták vesztét. A vadrózsatövek csalták az Ung halálos örvényébe ... törik, nem hiszünk, ezért a szin-padon sem történhetnek számunkra csodák. A Társadalominak külön lelke van, amelynek megvannak a nagy mélységben működő törvényszerűségei. A görög tragédia, a szélesen ömlő hősköltemény, az olasz Commedia deM’arte s ezekután a nagy opera épp oly befejezett termékei a tömeglélek eltűnt vonulásának, amint évtizedeken át már hasztalan igyekeznek azon, hogy az Alföld uj népdalt teremjen kakukfüves és rozim-aringos mezőin. Miután filumesitettük a falusi kultúrát, azóta a népdalra s igazi népszínműre már hiába számítunk. A rejtély megoldása igen egyszerű, föltéve, hogy elég bátorságunk van annak kimondására, s ez: mindem zene sajátmagába viszi az emberi lelket; ahova az ő lelke el nem ér, oda nem hatolhat be s ott nemi is születhetik muzsika. Hegedűn, amiről leszedték a húrokat, még senki sem játszott. A Társadalom lelke pedig észrevétlen leoldija a saját húrjait. Ezért mondom, hogy: a magam muzsikáján élek. Ha kérlelhetetlenül merünk magunkba ' nézni, arra is rájövünk, hogy nem az a zene érdekéi bennünket, amit a színpad énekesei küldenek felénk, mikor kvintettre egyesülnek, vagy amely a zenekarból fuvolások és vonóshangszerek matematikai összejátszásából előáll. Annak alig ezredrésze tud bel-énk hatolni. Hiába erőlködünk, sohasem fogunk átalakulni Bach Sebestyén, vagy Wagner , Richárd leikévé, hanem mindig a magunk lelkének falai között maradunk. Ezért ritkán tudom magamat rajtakapni azon, hogy odafigyelek a színpadra, vagy éppen tudóim, i hogy -mát énekelnek. Én -mást tudok, ennél fontosabbat, mely aztán le is köt teljesen és ' maradék nélkül: hallom azt a bennem feltörő muzsikát, melyet az ő melódiáik, vagy han-gfestéseik bennem fölkeltettek. Mélyről, mélyről, saját lelkem legmélyéről kelnek előttem eddig magam előtt is ismeretlen zengzete-k, mind hangosabban emelkednek az öntudat fölé végül úrrá lesznek egész valómon s akkor ringatódzunk együtt azokkal a hanghu-lláimokkal, melyeket semmi betű le nem tud Írni, de amelyeket a zene mestereinek zengő leikéből inditetta-k el. Meg kell várnom, mig az ő zengésük fölveri, életre hangolja, zengővé paskolija azt a muzsikát, amelyben az én lényem szólal s engem be- ; tölt egészen. L Az opera lehet rettenetesen unalmas, s > nem egyszer elkopottak már az áriák is. De ami a megfeszültségig izgat érdekességével, ' az a benső muzsika, a bennem elrejtett s ' mindenki előtt elleplezett, magam által sem > ismert hangláda megszólalása, amely mi- 1 helyt elkezdte zengzet-ét, akár akarom, akár ! nem, nem tudja abbahagyni. Magam változom át zenetermelővé s páratlanul meglepő ' lélekábrákat hallok megcsendülni a saját ; futamaimban, amelyeknek sem zenei, sem emberi hangot adni nem tudok. Sohasem fogom megtudni vagy elmagyarázni, hogy a biztonság érzetét keltő C-dur vagy az epedőn sővárgó Es-moll-e az, ami rámihat, mert egyedül a belső regiszter az, ami engem ma-gá- valszétíit. Ki nem akar zenét hazudni, az számoljon azzal, hogy mindig a saját muzsikáján fog élni. Saját muzsikánk! Ez a világ legrejtelmesebb fölfedezése, mert összeköt a Teremtés nagy emberentuli titkával. Minden lélek- muzsika uj megszentelés. Átváltozunk saját „ámen “-unk kié. S az ámen már az a zene, mely az örökkévalóságot, jelenti. RÁCZ PÁL* Meghalt egy nagy magyar orvos; aki harmincezer embertársa életét mentette meg Magam muzsikáján é!ek Irta: Hegedűs Lóránt
