Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-07 / 105. (3954.) szám
« 1936 má}u« 7, cstttörtSfc Az érsekujvári Katolikus Kör emléket állított Erhardt Viktornak és Hangos Istvánnak Díszközgyűlés keretében leplezték le a két katolikos vezérférfi arcképét Érsekújvár, május 6. (Tudósítónk jelentése.) Felemelő ünnepség keretében tartotta meg az érsekujvári Római Katolikus Kör díszközgyűlését, amely alkalommal leleplezték a kör elhunyt két nagy vezéralakjának arcképét. 'Az egyik portré néhai Erhardt Viktor kanonok-plébánost, a Katolikus Kör egyik megalapítóját, a másik pedig a fiatal korában elhunyt dr. Hangos Istvánt, az Kör államfordu- lait utáni fénykorának vezéralakját ábrázolja. Az ünnepi közgyűlésre nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe a kör nagytermében. Ott volt dr. Scsepkó József szentszéki tanácsos, érsekujvári plébános, a kör elnöke, dr. Turcbányi Imre szenátor, a kör világi elnöke, dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő, városibáró, Ölvedi János helyettes városbiró, Néder János, a kör alelnöke, dr. Noszkay Ödön tanár és sokan mások, továbbá a család részéről özv. dr. Hangos Istvénné két kis ikerfiával, özv. id. Hangos Istvánná, dr. Hangos István édesanyja, Hangos Aladár és felesége. Dr. Scsepkó József megnyitó beszédében megindult szavakkal méltatta a két nagy katolikus vezető férfiú emlékét. A beszédet az ünnepi közönség állva hallgatta végig, majd a két arcképről lehullott a lepel. A nagyszerűen sikerült két kép Fáy Mihály festőművész művészi alkotása. Megható volt, amint az arcképek leleplezése után a kis Hangos Gyuri édesatyja arcképe elé lépett, s virágcsokrot helyezett el alá ja ezekkel a szavakkal: — Apukám, követni akarunk. Dr. Turchányi Imre szenátor emelkedett ezután szólásra és nagyhatású beszédben méltatta néhai Erhardt Viktor plébános, cimzetes kanonok hervadhatatlan érdemeit. A kanonok egyik alapitója volt a körnek, huszonöt esztendőn át volt lelkipásztora az érsekujvári katolikus társadalomnak, aki az ideális pap minden jó tulajdonságával rendelkezett. Aranyunk és ezüstünk nincsen — mondotta a szenátor —, de ércnél maradandóbb emléket állítunk szivünkben egykori alapítónknak. Ezután dr. Noszkay Ödön, a kiváló történettudós mondott emlékbeszédet dr. Hangos Istvánról, akinek ő egyik legbensőbb barátja volt. Hangos István volt az — mondotta dr. Budapest, május 6. (Saját tudósítónktól.) Holnap, pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között nyitják meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Lo- bogódÍ6zben áll már a magyar főváros, vidékiekkel és külföld lekkel tele minden szálloda és mindenki izgatottan várja- a megnyitás nagy parádéját. amely után feltárulnak a vásáros kapui, hogy mindenki szabadon gyönyörködhessen a felhalmozott és csodálatos keretbe foglalt kincseken. Van a vásárnak egy újabb szenzációja is: az utolsó percben határozták el, hogy nagyszabású idegenforgalmi kiállítást is rendeznek, óriási nagycsarnokot építettek erre a célra, hogy egyetlen épületben mutathassák be Magyarország minden gyógykincsét és hogy mindenkivel megismertessék a magyarországi üdülőhelyeket. Ez az első alkalom, hogy egyetlen helyen és rövid időn belül szerezhet pontos tájékozódást a közönség minden nyaralási lehetőségről, de meg arról is, hogy a különböző gyógyhelyek és a különböző gyógyforrások milyen betegségekre nyújtanak gyógyulási lehetőséget. Az ismert és ma már többnyire világhírű budapesti és vidéki magyar Noszkay —, aki az államfordulat után elsőnek ismerte föl a szlovenszkói magyarság történeti elrendelését. ö a nyugatszlovenszkói katolikus magyarságnak központjává akarta fejleszteni Érsekújvárt és ebben a városban központi szervezetté a Katolikus Kört. Megszervezte a katolikus fiatalságot és vele nemes és nagyjelentőségű kultur- munkát végzett. Megalapította a Katolikus Kör dalárdáját és a sikerek sorozatához segítette az egyesületet, ő kezdeményezte az egy évtized óta népszerűvé vált kedd-estéket és a Katolikus Kört minden működésében a magyar munka műhelyévé tette. Eszméi halála után évek múltával is élnek bennünk és példakép állíthatók minden magyar katolikus elé. A rendkívül nagyhatású beszéd után dr. Scsepkó József javaslatára a díszközgyűlés elhatározta, hogy mindkét emlékbeszédet jegyzőkönyvben örökítik meg. Ezzel a díszközgyűlés véget is ért. gyógyhelyek között ott vannak már az újak: Debrecen, Szolnok és Hajdúszoboszló is, amely városokban tudvalévőén csak nemrégiben tártak fel gyógyforrásokat és építettek egész modern fürdőket. A kiállítás kis, de élethü modellekben, diórámákban és fénykékepben mutatja be az ösz- szes nyaralóhelyeket s a- prospektusok, amelyeket a látogatók között osztanak ki, egész részletes tájékoztatást adnak a nyaralási lehetőségekről. Olyan részletes és olyan tökéletes ez a kiállítás, hogy bárki könnyen dönthet arról, hogy hol akar nyaralni az idén. A külföldiek: akár fel is kereshetik azokat a helyeket, amelyeket nyaralásra szemeltek ki, hiszen vásárigazolványukban három olyan szelvény van, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország határain belül Budapestről három különböző utazást tegyenek rendkívül kedvezményes áron. A vásárig'a zol vány utazási- és vizumkedvez- ményeivel egyébként a külföldiek május 18-án déli 12 óráig érkezhetnek Budapestre és május 28-ig tartózkodhatnak Magyarországon. Tévedésből került a pénzhamisítók közé egy kárpátaljai kereskedő Kassa, május 6. (Kassai szerkesztőségünk tele* fonjelentése.) A kassai kerületi bíróság ma folyj tatta a kárpátaljai pénzhamisító banda bűnügyé-* nek tárgyalását és a mai tárgyalási nap is a vád-* lottak kihallgatásával telt el. Elsőnek Dilung Ján nos munkácsi géplakatost hallgatták ki. Dilung bevallotta, hogy néhány gépalkatrészt csinált megrendelésre, de nem tudta, hogy azok mire készülnek, úgyhogy teljesen jóhiszeműen járt el. A következő vádlott, Gnünwald Salamon, tagadta, hogy része lett volna a pénzhamisításban és a bíróság meg is állapította, hogy C6ak tévedésből került a vádlottak padjára. Weisz-Roth ugyanis összetévesztette egy Weizen nevű vádlottal, aki mint Gnünwald Salamon mutatkozott be. Weizen és Grünwald kereskedők üzlete ugyanabban a házban van Munkácson és a cégtáblájuk egymás fölé van kifüggesztve, úgyhogy Weisz-Roth összecserélte a két embert. Grünwald Salamonnak semmi része nem volt a pénzhamisításban. Habermann József sofőr, Scbützberger Icig és Österreichv Salamon szintén tagadták a vádat. Berkovios Sámuel munkácsi aranyműves elmondotta, hogy Weisz-Roth 1934 őszén felkereste őt és tanácsát kérte, hogy miként lehet az aranyat rneg- puíhitani. ötven koronát ígért Weisz-Roth a tanácsért ,de a pénzt még a mai napig nem fizette meg. Arról nem volt tudomása, hogy milyen célból kérdezősködött Weisz-Roth és semmi köze nem volt a hamisításhoz. A bíróság több szembesítést végzett, amelyek részben eredménnyel, részben eredménytelenül végződtek. A vasárnapi vihar elpusztított egy bakonyi községet Győr, május 6. Most érkeztek csak meg a jelentések a Dunántúl vasárnap pusztított viharokról, A vasárnapi vihar teljesen elpusztította Győrravaszd bakonyi községet* A villámcsapások egymásután gyújtották fel a házakat és amit a tűz nem jmSztitotit el, azt elmosta az árvíz. Az órákon át szakadó eső megduzzasztotta a patakokat, amelyek kiléptek medrükből és döntötték a községet. Emberéletben nem esett kár, de a községnek csaknem egész állatállománya odaveszett. Holnap, pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között nyitják meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt Nagyszabású idegenforgalmi kiállítása is lesz a vásárnak Az alvilág Itta: HARRY LESLIE regény (29) — Beteljesült életem legszebb álma, — sóhajtotta Lady Campbell és ernyedten dőlt hátra a fonott karosszékben, mintha a nagy öröm megártott volna idegeinek. Crawford már tudta, hogy ilyenkor mi a teendő, melléje ugrott és illatszeres üveget tartott az orra alá ... így történt meg az eljegyzésünk. Másnap a The Scotsman cimü lapban a következő híradás jelent meg: „Fényes esküvő lesz hamarosan városunkban. Mr. Andrew Graham-nek, a kitűnő bankárnak kisebbik fia, Dávid Graham (Edinburgh, Doch- nakirk és Portshire) feleségül veszi dr. Kenneth Crawford egyetlen leányát, Miss Edith Lillian Crawfordot (Prince's Garden).“ Bizony, az edinburghi társaságban nagyon sok megjegyzés hangzott el ezzel a hírrel kapcsolatban és mondhatom, hogy ezek a megjegyzések nem csupán a szerencsekivánatokban merültek ki. Nem lehet azt állítani a skótokról, hogy valami érzelgős faj volnának, de ez a nyilvánvaló adás-vételi ügylet, ami itt a szemük előtt lefolyóban volt, az egész társaságot fölhá- boritotta és valósággal forrongásba hozta. Crawford és jómagam azonban nem törődtünk semmivel, haladtunk nyugodtan előre a kitűzött cél irányában. A Scotsman hírének megjelenése után sürgöny érkezett Crawford címére Londonból. Ez állott benne: „Várakozáson fölül gyorsan sikerült az ügy. A jegyespárnak szívből gratulálok, Karvaly." Bizony, igazuk volt a jámbor skótoknak, itt adás-vételi szerződés történt. Csak abban nem Volt igazuk, hogy én a Campbell-vagyonra török! Azt már nem! Nincs a világnak annyi pénze, amennyiért engem rá lehetett volna venni, hogy egyetlen éjszakát töltsék Dávid Graham mellett. A kétszázezer font nem érdekelt. Bennünket csak a híres Campbell-ékszerek vonzottak és biztos voltam benne, hogy ezekhez hozzá k fogunk férkőzni. Ugy,^»hogy elgondoltuk ... Az ügyek fejlődésével tehát csupán négy ember volt megelégedve. Az egyik oldalon én és Crawford, a másikon pedig Cecil néni és — természetesen a boldog vőlegény — Dávid Graham. Az eljegyzés utáni napokban egészen megváltozott az a fiú, szinte rá sem lehetett ismerni. Egy szóval jellemezhetném talán a legjobban ezt az állapotot: Kivirult! Közismert mordsága eltűnt, fölhagyott hebehurgya szokásaival s a váratlanul eléje hullott szerencse, amely egyszerre gazdaggá és boldoggá is tette, kedves, ragaszkodó, elviselhető lényt faragott belőle. Most már könnyen kordában lehetett őt tartani. Ha veszedelmesebb közeledő kísérlete mutatkozott, egyszerűen a kezére ütöttem és ezzel a tréfás mondással riasztottam vissza: — Várjon a sorára! Nem tudja kivárni azt a néhány rövid napot? — De amikor olyan hosszúak már ezek a tavaszi napok, — szellemeskedett. Naphosszat ott ült mellettem, amig a varrónőknek adtam ki az utasításokat és magam is a kelengyén dolgoztam. Jegyességünk napjai éppen úgy teltek el, mint ahogy a polgári társadalomban végbemennek a várakozásnak ezek a nagy napjai az egymásnak szántak között. A negyedik megelégedett Cecil néni volt. Most már megnyugodtan nézett a jövő elébe. Alig várta, hogy meg legyen az esküvőnk és aztán valóra váltsa régi tervét és bevonuljon De- vonshire-ba, abba a bizonyos kolostorba. Még most sem tudom elképzelni, hogy mi levezekelni valója lehetett ennek a különös öreg asszonynak, hogy olyan szenvedélyes hévvel vágyakozott a kolostor után, mint Ofélia óta talán senki sem. Az ajándékozási okmány is elkészült, már csak az aláírás hiányzott róla. Szóval — hogy kereskedelmi nyelven beszéljünk — az üzlet minden részletében perfektuálódott. Április végén Cecil néni parancsára Mr. Andrew Graham, aki természetes ellenérzését legyőzve, mindig kifogástalan udvariassággal viselkedett irányomban, házibált rendezett. Elérkezett az alkalom a cselekvésre* Cecil néninek rögeszméje volt, hogy ezen a bálon meg kell csillogtatni a legendás ékszereket a nagyvilág előtt. Már akkor is arra gondoltam, hogy ilyen módon akarta bemutatni a jó edinburghiaknak, hogy milyen áldozatot hoz ő, miről mond le, milyen kincset, vagyont hagy vissza, amikor kolostorba vonul. Nos, az ékszerek valóban megérdemelt, méltó nagy föltü- nést keltettek. Jövőbeli sógorom, Elphinstone őszinte elragadtatással mondotta nekem, hogy: Valóban, nagyon szépek a néni ékszerei, de talán azért kaptak annyi fényt, tüzet és ragyogást, mert maga viseli őket, drága Lilli. (Az események forgatagát nem akartam megszakítani azzal, hogy hosszasabban foglalkozzam Elphinstone szerepével, aki csak mellékszerepet játszott az egész ügyben. Igen kedves, szeretetreméltó fiatalember volt, úgy külső megjelenése, mint értelmi színvonala kifogástalan. Kissé tartózkodó volt a modora, mint a legtöbb skóté, de a közelemben fölmelegedett. Észre kellett vennem, hogy a kelleténél kissé nagyobb figyelmet szentel nekem, szóval tetszettem és ez határozottan jól is esett. Ha Cecil néni szeretetét El- phinstone-re pazarolja és nekem az idősebbik Graham feleségének kellett volna lennem, talán ez a tragédia, illetve tragikomédia, amelybe mindnyájan belekeveredtünk, happy enddel végződhetett volna. Elphinstone mindenesetre egyike ama kellemes férfiaknak, akikre most is, harminc év távlatából jólesően emlékszem vissza. Később is fölbukkant egyszer az életemben és sorsát is figyelemmel kisértem. A háborúban esett el, Ypernnél.) Az ékszerek valóban bámulatraméltó remekművek voltak. Crawford is most látta őket először és azt mondta, hogy minden várakozást meghaladnak. Karvaly ugyancsak lelkes hangulatba kerül, ha ezek a körmei közé jutnak. Crawford is bókolt: „Ezek az ékszerek, drágám, még teljesebbé varázsolják szépségedet." Szóval nagyszerűen sikerült estély volt ez, a skótok jól mulattak, ettek, ittak és táncoltak s az utolsó vendégek hajnali négy órakor mentek el, amikor már javában söpörgették a modern Athén poros uccáit és a tejeskocsik már elindultak szokásos hajnali körútjukra... A tejeskocsik után lassan a nehéz fuvarok kezdtek dübörögni, aztán megnyílt a füszeresboltok ajtaja, majd a gyógyszer- tárak nyitottak ... hivatalba siető emberek mentek végig az uccán ... Megkezdődött a rendes napi élet, a végzetes április huszonhatodikénak élete... Április huszonhetedikén reggel négy órakor* újból munkához láttak az uccaseprők, újból megindultak a tejeskocsik, megnyílt a füszeresboltok és gyógyszertárak ajtaja. De az uccán a hivatalba rohanó embereket a rikkancsok hangja állította meg: „Szenzáció! Rendkívüli ‘kiadás! A legfrissebb! Lady Campbellt meggyilkolták! Ékszerei eltűntek! Rablógyilkosság a Graham-palotában! Szenzáció!" IV. FEJEZET Letartóztatnak Április huszonhetedikén délelőtt tizenegy órára vártam Karvalyt a Midland-szállóba, ahol előzetes tárgyalásunk értelmében találkoznunk kellett. Előzetesen azonban elsiettem a városba és a Hugh-street egyik üzletét, Turnert, az ékszerkereskedőt látogattam meg. Mellékutam volt ez, nem volt benne a Karvallyal és Crawford- dal kötött megállapodásomban, de hát szerettem volna külön hasznot is látni az ügyből, nemcsak azt az osztalékot, amit Karvaly és Crawford a megállapodásunk értelmében juttat majd nekem. Szóval megfordultam a Hugh-streeten is. Sajnos, eredménytelenül jártam és újabb próbálkozásra már nem volt időm, mert a találkozás időpontja közeledett. Gyorsan visszasiettem a Midland- hotelbe és magamban ugyancsak bosszankodtam azon, hogy nem sikerült a dolog. Hát még mennyire bosszankodtam volna, ha már akkor tudom, hogy ez a koradélelőtti kísérletezésem mennyi kellemetlenséget zudit majd a nyakamba! A bosszúságom csak fokozódott, amikor tizenegy óra elteltével csak múltak a percek és Karvaly nem jelentkezett. Végre kopogtak az ajtómon és a Come in-re egy ismeretlen fiatalember nyitott be. Olyan rémült,' magából kikelt volt az ábrázata, hogy magam is egészen megdöbbentem, amint rátekintettem. — Ki ön és mit akar itt? — kiáltottam rá. Gyorsan csukta be az ajtót maga után és ujját figyelmeztetőleg tette szája elé. — Csöndesen, Miss, csöndesen, az Isten szerelmére. Karvaly küldött. Azt izeni, nagy baj van. Azonnal hagyja el a szállodát és siessen a Charring Crossra, ott már várni fogják. Később megtud mindent. Minden perc drága... De Így tegyen. [(Folytjuk.!
