Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-03 / 102. (3951.) szám
ssBsammmammmMmmmmmaa 1936 május 3, vasárnap. JHüvészet és pottttka a modem fényképészetben Egy nemzetközi iényképkiáííitás alkalmából Prága, május 2. Nem is olyan régen a fénykép különös ünnepi tárgy volt az ember életében. Kegyelettel őrzött családi albumokból rokonok és ismerősök „elegáns" pózai meredtek felénk. A fényképezés régen rendkívüli esemény volt. Meglepetésszerzés vagy karácsonyi ajándék alkalmával szedelőzködött föl az ember a fotográfushoz, aki bohém mozdulatokkal állította be a „képet" és nagy hókusz-pókuszok Közt, büvészmódra örökített meg egy pillanatot az életből, amit mindennek lehetett volna nevezni, csak éppen természetesnek nem. A fényképezés persze a fényképész privilégiuma volt és az amatőrösködés kuriózum, fényűzés és különcködésszámba ment. Azóta sokat változott a fénykép világa. A technika tökéletesedése, az árak csökkenése és a fo- tografálás örömeinek, értékeinek fölismerése, széles rétegek számára tette hozzáférhetővé a fényképezést. De nemcsak az amatőrfényképészet hódítása jellemzi mai időnket. Mert a Baby Boxok, Kodakok, amelyek iskolásgyermekek, weekendezők, turisták, nyaralók, külföldön utazók: általában mindenkihez hozzászegődtek, nemcsak a fényképezőgépek szaporodását jelentették, hanem a fényképezés mivoltának is teljes átalakulását. Egy prágai nemzetközi fényképkiál'litás alkalmat ad arra, hogy bepillantsunk a modern fénykép titkaiba. Múlt és jelen művészete A régi fénykép ,,kép“ akart lenni. Az utánzás, a valóság ábrázolása volt a vívmány és egyelőre attrakció-számba ment, hogy valaminek ,,hü mását" vehettük kezünkbe. De ezek a régi képek a találmány fölött érzett öröm, megilletődöttség folytán groteszk sablonoknak nevezhetők, amelyekről leri az újdonsággal szemben érzett zavar, bizonytalanság, járatlanság, szo- katlanság. A modern fényképészet fölismerte a lencse eredetiségét és a gép szemén keresztülikezdett alkotni. A fénykép nem utánoz, a fénykép újat alkot: művészetet a maga különös föltételeivel és lehetőségeivel. A fölvétel pillanatában a lemezen az élet örökös mozgásának egy jelenete rögzítődik meg, ami érzékeltet, föltár, magyaráz, gondolkoztál, — egyszóval hatást gyakorol az emberre, mint akármelyik más művészet. A modern fényképészet a technikai tökéletesség mellett a konvencionális tartalom megszüntetését is jelentette; harcol a sablonok ellen és a témák legtágabb kiszélesítésére törekszik. Mert a fényképmüvésze't nemcsak esztétikai célokat követ, hanem az emberi megismerés eszközeit is gyarapítja. Az uj fénykép az élet kifejezését tűzte ki célul. Egy mai fényképkiállitás ezen uj nézetek seregszemléje. Ez nemcsak néhány beavatott szakértő, művész klikkszerü erőlködése. A mai fénykép modora, amit egy nemzetközi kiállításon a művészi tökéletesség színvonalán ismerünk meg, hü kifejezője korunk fényképező szellemének. Ez az uj szellem érvényesül a vidéki amatőr munkáitól kezdve az avantgardista párisi művész, Mán Ray alkotásáig. Hogyan valósítja meg a modern fényképész az uj elveket? Általában a témaválasztás jelent döntő fordulatot a régebbi képekkel szemben. Észre nem vett jelenségek, tárgyak, mozdulatok, helyzetek jelennek meg a képeken. Nagyított esőcseppek az üvegen. Őszi nedvesség, járdaszél, pocsolyák, lehullott falevelek és fatörzsnek egy része... Nyomor: egy külvárosi ötemeletes házfal s az egész homlokzatból egy ráncos, fáradt, éhes munkás arca mered ki, halványan belemosódva az egész képbe ... — A föld: repedezett, buckás, itt-ott gazzal fölvert, kaviccsal, kővel tarkított szürke kis négyszög a föld nagy felületéből... —- Vagy egy-egy testrész: láb, törzs, haj .,. Nagyon érdekes egy ablaküvegen keresetül csinált fölvétel, amin látni, hogy — szobából nézve —- az üveg miként torzítja, rajzolja el a tárgyakat, amelyeket túl az ablakon látunk ... A modern fényképek ismeretlen vagy sejtett érzéseket tesznek gombnyomásra tisztává és bizonyossá. Régi és uj hangok, hangulatok frissen követik egymást az képek nyomán. Gazdagodik az ember képzelete, tudása, látása: úgy érzi, mintha tényleg többet értene az élet zavaros összefüggéseiből, ha ilyen pontos kifejezéseket lát maga előtt. Elhanyagolt, figyelemre nem méltatott valóságokra bukkanunk: egy hajó képén a horgonykötél perspektívájából jutunk a hajó testéhez és érezzük a részlet értelmét az egészben. Tudomány, kriminológia, reh!ám avantgardizmus A fénykép az emberi alkotóképesség minden területén fontos szerepet játszik. Az orvostudomány a röntgenfényképezés csodáival lepte meg a kiállítás nézőjét. Daganatokra, elváltozásokra, a betegségek ismeretlen titkaira és veszedelmeire dérit fényt a lencse. A különböző technikai tudományok és a csillagászat terén értékes szerepe van a fényképnek. A kriminológiának megbízható eszköze az ultraviolett és infravörös sugarakkal készített fénykép, melynek segítségével a pénzhamisítványokat, aláírás- és szöveghamisitványokat könnyűszerrel állapítják meg a szakértők és grafológusok. De nagy hasznát veszik a fényképeknek a bűnügyi nyomozás terén is: a tett színhelyének, különböző tárgyak, személyek fölvételével. Újabban a közlekedési baleseteknél a forgalmi rendőr fényképet készít, ami a későbbi eljárásnál — a felelősség megállapításánál1 -— fontos bizonyítékul szolgál. A fénykép modern korszaka uj lehetőségeket nyújtott a reklám számára is. Az ötletek gazdagsága, a finom hatások meglepőek. Például egy gombreklám: egy bűvös ragyogásu gyöngyházkagylöból csillogó sorokban hullnak ki a kerek-fényes gyöngyházgombok... A reklám-fényképészet szabad öbletessége vezet át az avantgardista képek zabolátlan, értelmetlen képeihez, amelyek a mindenkori kinövések és torzsszülemények furcsaságaiban végződnek. Zagyva kompozíciók és fotomonfá- zsok: árnyékok, vonalak, mértani testek ... Egészen zavaros kép: kötőtűk, fátyol, egy elvonuló lepel, benne egy női arckép, egy tűpárna és beleszarva egy 30 filléres postabélyeg ... Fénykép és világnézet A kiállítás legértékesebb és legérdekesebb részét a szovjet-fényképek jelentik. Itt egészen uj beállítással állunk szemben: a szociális fénykép, a propaganda, a repor- tázs perspektívája bontakozik ki. A szovjetfénykép az uj orosz rezsim „áldásait" igyekszik kifejezni. Tiszta arcbőr 14 nap alatt a vaíödi C 0 R A L L CRÉMTÖL (száraz vagy zsíros). Már harmadik nap után javul az arcbőr észrevétlenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszűnik. Biztos eredmény. Ara Ké 11.— VÖRÖSRAK GYÓGYSZERTAR Bratislava, Mihály-ucca 20. Bevehefők a Dardanellák? Irta: Hungaricus Viator Csanak-Kaiéban, 1915 júniusában. Nagy kérdőjelként lebegett a világharctér táblája fölött a Dardanella-kérdés. Galícia közelebbről érdekelte a központi hatalmakat, a németeknek és franciáknak fontosabbak voltak a flandriai sakkhuzások, s valami mégis megéreztette a világgal, hogy a helyzet kulcsa inkább a Dardanelláknál keresendő, mint bárhol másutt. Mindenesetre kétségen felül áll, hogy az 1915. évi kedvező eredményt a központi hatalmak számára igen nagy mértekben elősegítette Törökország, ennek fejtegetésébe azonban ezúttal nem bocsátkozom, ennek mérlegelése már a történelem feladatát képezi. Bevehetők egyáltalán a Dardanellák? Anglia elképzelhetően nem tudott és nem fog a jövőben sem behatolhatni a nevezetes tengerszorosba. Angliát említem csak, mert a Dardanella- kérdés elsősorban mindig angol kérdés, a galli- polii bábszínház szomorú szereplőinek zsinórját angol kéz rángatja, a vállalat tulajdonosa Anglia volt s csupán a szerződtetett felek voltak a sajnálatraméltó francia katonák. Djevad pasa, a Dardanellák vezénylő tábornoka igy jellemezte előttem 1915 junius 5-én az ottani helyzetet: Anglia, a nagy hazárdjátékos, rouge et noirt játszik. Fekete franciákat küld a tűzbe s mindig vészit. A mi színünk: a török rouge, most már hosszantartó sorozatban jön ki nyerőnek, s a szerencsétlen fekete zsoldosok véres fejjel buknak vissza a tengerbe. Az antant három nagyhatalma: az angol, a francia és az orosz, három oldalról döngette a Sztambul felé vezető kapukat. A Boszporus felől az orosz okvetetlenkedett, ezzel az ellenséggel azonban komolyan nem kellett törődni. Időnkénti rakoncátlankodását a pompás török hajók rövidesen elintézték. A hét legtöbb napját Konstantinápolyban tölthette a hajók tisztjeinek nagy része, mindritkábban akadt dolguk a Fekete tenger felől ijesztgető orosszal. Komolyan a Dardanella-szorosba törekvő angol-francia flottát, s az ágyuk védelme alatt a Gallipoli félsziget néhány kilométernyi területére kiszállt szárazföldi csapatok előnyomulási kísérletét kellett tekinteni. Az angolok hadi terve az idők folyamán átlátszóvá .vált. Első dolguk volt a Dardanellák bejárata előtt háromszögben fekvő szigeteket, Imbroszt, Limnoszt és Tenedoszt birtokukba venni, megerősíteni, összes ottani támadásaik bázisáull berendezni. A helyzet és a Dardanella- bejárat kulcsa ezzel látszólag a kezükbe került. Legalább is Anglia igy képzelte. A három sziget közül a legnagyobbnak, Limnosz szigetének a természet által csodás szépen épített mélyöblü kikötője van, melybe vész idején mint a csiga a házába húzhatja be magát a menekülő flotta. Talán senki, talán C9ák a világháború krónikásai fogják egykor megállapithatni, hogyan is képzelte Anglia a Dardanellák bevételét. Amit 1915 júniusáig müveit, csak próbálgatás, százezrek életűével való játék, eredménye Olyan időtöltés volt, melynek rejtett célját biztosan megállapítani nem lehetett. Három vélemény forgott közszájon az angolok Dardanella-hadi- tervéről. Kezdetben azt remélte az antant, hogy a tengerszorost, Konstantinápolyt, s az európai Törökországot könnyen beveszi, bizonyos elő te megállapított egyesség szerint egymás közt felosztja, s a Fekete tengerhez vezető utat a há ború befejeztéig kölcsönös célokra használja. Ezekről az ábrándokról gyorsan le kellett mondaniok. Anglia azonban nem esett kétségbe, s tovább szövögette* titkos tervéit. A második vélemény szerint az oroszt kellett biztatni, orránál fogva vezetni, s időt nyerni, nehogy tul'korán vegye észre, hogy tulajdonképpen semmi értelme sincs, hogy ő tovább harcoljon, a középhatalmakat le nem gyűrheti, nyerni semmit, veszteni ellenben napról-napra többet fog. A törökmézet csalogatónak tűzte föl Anglia oly magasra, hogy ugrálnia, s kap- dosnia kellett utána az orosz medvének. A házi kezelésben álló Dardanella-átjáró olyan csalétek volt, mellyel sokáig lehetett az orosz türelmiét próbára tenni. Ez a vélemény nem jön ellentétbe a harmadikkal, amely talán legközelebb talál rá az igazságra, hogy tudniillik mindez csak szemfényvesztés volt, s Anglia — akár bevehetőnek — akár bevehetetlennek remélte a Dardanellákat — elsősorban azért indította meg az akciót, s ragaszkodott hozzá minden kudarc után is görcsösen, mert sikerült általa elterelni a figyelmet a Szuezi-csatornától, melynek érté-, A változott életformák, az emberek műn" kája és lelkülete, a szovjet világfölfogás, társadalmi, gazdasági vívmányok és né- zetek képek formájában tárulnak szemünk el'é és megragadnak kifejező erejükkel, nagyszabású méreteikkel. Munkások, munkásnők egészséges mosoly- lyal néznek ránk és a propaganda jól kiszámított eszközeivel érzékeltetik a szovjetéletet. Mig a régebbi szovjet-fotográfia az orosz föld uj grandiózus berendezéséről beszélt állandóan és a gépek, épületek, ba- kui nafta-tornyok, Dneprostrojok gigantikus, misztikus hatásaival dolgoztak —, a most kiállított képek a természetet, az embert tették a megfigyelés központjába. Az emberek beszélnek, mozognak, sportolnak, dolgoznak, szórakoznak, tanulnak és egész lényükkel a szovjet világnézetet vallják. És ezen képek közt a szovjethadsereg tankjai, repülőgépei, ejtőernyői is fölvonulnak. A fényképmüvészet szépségeit, a technikai haladás, tökéletesedés nagyszerűségét csodáljuk s közben a politika minden eszközt hóditó hatásait is figyelhetjük. Nem szeretnénk a művészettel való visszaélést látni ebben. A békés kiállítás-látogató inkább azt kívánná, hogy a fényképek művészetében is enyhülést találjanak az élet szi- lajságai és a művészet győzné le a politikát, nem pedig a politika a művészetet. BORSODY ISTVÁN. ke reá nézve Gibraltárnál sem kisebb, s melynek védelme, birtokban tartása igen nehéz, esetleg kétségessé is válhatott volna, ha nem sikerül onnan a török erők nagyrészét a Dardanellákhoz vonnia. Hasztalan kísérletei után jól tudta már Anglia, hogy a Dardanellákat bevenni majdnem lehetetlen, de a kárral, mit hajói elsüllyesztése, s a franciák feláldozásával szenvedett az antant, felért Angliának Szuez megmentése, melyet máskülönben aligha birt volna megtartani. 1915 március 18-án mégis igen komoly kísérletet tett az angol-francia flotta a szoros bevételére, mert elsősorban Oroszország türelmetlenségét kellett csititgatni, no de meg hát, — sohasem lehet tudni —, mégis csak ki kellett próbálni az erőket. A kudarc nyilvánválóvá tette, hogy a legmerészebb rizikó mellett sem vezethet eredményre a tengeri támadás, mert már a Hamidie-erőd ágyul annyira kézben tartják a szoros első huszonkétkilométeres szakaszát, hogy Csanak-Kale mellett angol-francia hajó nem haladhat el, nem is beszélve a következő nagyobb stációról, a Nagaráról, mélynek ágyu- szörnyetegei mint az oroszlán torka tátonganak a közeledő ellenség felé. Az akkoron rendelkezésére álló flotta-erővel, — probatum est, — az antant nem volt képes a Dardanella-szorosba behatolni. Komolyabb mérlegelés alá eshetnék a szárazföld felől jövő támadás, ha elegendő csapatot tudnának aránylag rövid idő alatt partraszálli- tani. A francia-belga harctérről csapatokat elvonni sohasem volt lehetetlenebb, mint 1915 tavaszán. Az angol nem is tudná, de nem is akarta saját katonáit olyan tömegben feláldozni a Dardanelláknál, amennyi annak komoly megvívásához szükséges lett volna. Szóba jöhetett volna még az olasz segítség, de hát az olaszok otthon voltak elfoglalva, őket legfeljebb madár- ijesztőnek emlegethették. Végső és legtöbbet hangoztatott kérdés volt a munidó-kérdés. Ez mindenütt a legjobban őrzött hadi titok. Itt már sem pro, sem contra érvelni nem lehetett. Mert vagy van valahol ele' gendő munddó, vagy nincs. S huszonegy év. után ismét aktuálissá vált a Dardanella-kérdés. Akkor még csak közkatonaként harcolt a török harctereken, — ma a megerősödött, átreformált török birodalom feje az egykori Kemal bég. S ma a világpolitika horizontjára ismét nagy betűkkel rajzolódik fel a régi nagy kérdés: Bevehetők volnának-e a Dardanellák? % 6
