Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-26 / 97. (3946.) szám

T>KA:GAl/AAG^AUHIKriAI> 1936 április 26, vasárnap. i—eww'ia—i—■ „Milyen a sajtónk?” Ezen cím alatt nemrég a prágai YMCA an­kéttel egybekötött előadássorozatot rendezett a cseh sajtóról. "Érdekesek voltak ezek az esték, mert betekintést nyújthattak, hogy miként lát­ják a cseh újságírók — akik az előadásokat tartották — a cseh sajtó helyzetét és hivatását, másrészt alkalmat adtak arra is, hogy a hall­gatóság hozzászólásai megvilágítsák, miként vélekednek az olvasók a nyomtatott betűről, mit várnak tőle, mit kifogásolnak benne és mi­lyennek szeretnék látni a közönség és sajtó viszonyát. Az előadásokon — és főleg a hozzászóláso­kon — a kritikai szellem uralkodott. Mert bár az előadók, akik főként a Prager Presse és Li- dové Noviny szerkesztőségeiből kerültek ki, óvakodtak a nyílt bírálattól, — amit a hallga­tóság szemükre is vetett, — a közönség fölszó- lalásai őszinte állásfoglalásokra késztették az ankét vezetőit is. Az előadók hangoztatni igye­keztek a sajtó tiszta hivatását és a mai anomá­liákért főleg az olvasóközönség igényeinek, kí­vánságainak alacsonyságát és nivótlanságát tették felelőssé. Be ne s elnök szavaival nyitot­ták meg az előadásokat: „A sajtó föladata, hogy az államot, nemzetet és közéletet szolgál­jál‘ A sajtó nem lehet nagyhatalom, a sajtónak szolgálni kell, ez a politikai-erkölcsi elv vezé­relje a sajtót. A sajtónak egyedülálló hatása van a közvélemény alakítására, irányító esz­köze a tömegek gondolkodásának. A sajtóra nagy felelősség hárul: a közönségnek nincs! módjában, hogy minden, egyes eseményről ön-1 álló véleményt alkothasson, rá van utalva, uj- j Ságjára, amelyből megtudja a világ történéseit J és az egyes hírek beállításából alakul ki benne ] a vélemény. Az olvasó többnyire készpénznek I kénytelen venni az újság szavát és nem is tud,\ vágj/ nem akar, vagy nincs is módja rá, hogy 5 kritikájával, tudásával, ismereteivel, informált-1 ságival kivonja magát a sajtó hatása alól. Ezért az újságírónak, aki a sajtó „anonym auto­ritása“ mögött helyet foglal, nagy fölkészült­ségre, függetlenségre, etikára és felelősségűi-! dalra van szüksége. Az újságíró egy különös fajtája az Írónak, az irómüvésznek, akinek különös tehetséggel kell rendelkeznie, hogy megfelelő, helyén alkalmazott szavakkal gyor- § san és biztosan fején tudja találni a szöget és 1 helyes irányban tudja lenyűgözni olvasóját, I akivel a közlésre váró dolgokat első kézből megismerteti. Nagyjában ezek voltak azok a ..szép gondo­latokamelyeket az újságírás hivatásszerű szerepéről hallottunk. De mi a valóság? Dusán búr járnának a rossz 4 lapok, a bulvárdsajtó szennyes szenzációi kavarják föl a mai ember enervált életét. Az előadók feleletei az okok keresésénél az idő szelleméhez jutottak: „állan­dó világ forradalomban élünk(‘, háború után nagy kereslet mutatkozott a hírlapok után, gombamódra szaporodtak az újságok, a renge­teg rossz lap elnyomta a kevés jót, a nyereség- hajhászás nem válogatott eszközeiben és ki­használta a háború utáni társadalmi, erkölcsi süllyecltségben sínylődő ember vágyát és en­nek megfelelően vastagbetüs szenzációkkal, vletykákkal, üres és értéktelen riportokkal trak- tálta a közönséget. A kapitalisztihus gazdálko­dás tekintet nélküli pénzéhségének látta egyik fölszólaló az újságok erkölcstelen alkalmazko­dását a közízléshez. Pedig itt van a sajtó és közönség viszonyának kényes pontja: mennyire befolyásolja a közönség a sajtó hangját és mennyire hat a sajtó nevelő tendenciája a tö­megek ízlésére és végeredményben kívánságai­ra. Mig az előadók óvatosan, szinte a tömeg ki­szolgáltatottjának tüntették föl a sajtót, addig a hallgatóság inkább a sajtót tette felelőssé és a mérleg nyelvét a sajtó felé billentette, mikor spontán megtapsolta azt a megjegyzést, hogy az állami közigazgatásnak kellene törvényadta jogait érvényesíteni, hogy befolyásolja a sajtó etikai felelősségét és irányitó hatáséit a töme­gekre. Van egy törvény, — mondotta valaki, — amely szerint a gyilkosságok és más, ma­napság lélekzetvisszafojtva olvasott szörnyű­ségek részletes közlését, kiszinezését egyene­sen megtilthatja. Miért nem lép közbe a ható­ság és miért nem szünteti meg a bulvárdsajtó mételyező, ízléstelen, erkölcstelen hangját? Az egyik fölszólaló kifogást emelt á nemzetiségi türelmetlenséget szító cikkek, hirek és beálli- táisok ellen. Az előadók válasza lojális volt és beismerte, hogy nagyon sok javítani való vol­na. Különösen államunk kisebbségeire való te­kintettel, de nézete szerint a békés együttélés föltételeit még nem lehet a sajtó hangjának mérséklésével megvalósítani, itt mélyebbre nyúló tisztázásokról lenne szó, itt mindenek­előtt a személyes érintkezés utján kellene az egymással szembe hegyeződő éleket letompita- ni, hogy méltányos és a demokráciához méltó forma lehessen úrrá a sajtón is. A sajtó mai süllyedtségében előadók és hall­gatók egyformán megegyeztek. A sajtó nem teljesiti hivatását, nem szolgálja a népnevelés ideális föladatait, nem működik közre abban a fontos munkában, hogy a szabadság, erkölcs, béke legyen alapja életünknek. A javítás lehe­tőségeit az előadók két pontban fogalmazták meg: az egyén erkölcsi eszmélésében és az in­tézményes változásokban. Az előadók azonban itt is az egyénre hárították a javítás föladatá­nak nagyobb terhét, mikor jó példa mutatásra hívták föl az embereket, amit avval tanusita- w]t, ha bojkottálják és megvetik az obszkurus Japán dőmping és MoszHva propagandája vív meddő Harcot India ősi kultúrájával Beszélgetés Seti doktorral, Tagore egyetemének tudós tanárával Prága, április 25. Magasnövésü, fekete- hajú, feketeszemü, tagbaszakadt, negyven felé közeledő férfi doktor Sen, aki két év előtt indult el Indiából és nagyrészt bejárta Európát, abol Rabindranath Tagore ,,San- tiniketan“ nevű világhírű intézetének meg­bízásából indológiái tanulmányokat folytat. Dr. Sen Tagore tanítványa és a nagy in­dus költő intézetének a docense. Rendkí­vül képzett ember, mindent ismer, minden­ről tud, beszélt, vitázott és levelezett Gan­dhival és ismerte Bal Gangadhar Tilakot, az indus nemzeti mozgalom talán legna­gyobb vezérét. Indiát úgy ismeri keresztül- kasul, mint a prágai ember Prágát és mivel rendkívüli intelligenciával bir, jobban is­meri, mint az a számtalan utazó, akiknek a könyveiből az ember csak ellentétes véle­ményeket hall. Minden kérdésre felel, moz­dulatai csendesek, szinte lomhák, de fekete szemében idegenszerü tűz ég és a tompított hang ellenére faszcináló intenzitás tör k.: belőle. (Japán. és Moszkva propagandája Indiában?) — Japán egyelőre csak dömping-propa- gandát fejt ki Indiában, — mondja dr. Sen. — tartózkodik attól, hogy egyrészt az .indus nép vallási és szociális struktúrájába, másrészt az angol kormányzatba beavat­kozzon. A japánokat nem hiába nevezik Ázsia poroszainak. Azok, akik nagy általánosságban a ,(Sár­ga veszedeleméről beszélnek, nem tud­ják, mekkora antagonizmus van Ázsia egyes népei között. A japán-indus ellen­tét például a lehető legnagyobb. Az indus nép, amelynek lelkülete Gandhi mozgal­mában nyer kifejezést, nem szivleli a ma­terialista beállítottságú japánokat. Ezzel egyébként Moszkva propagandájának hi­báira is rámutattam. Indiában alapvető tévedés és hiba tisztára a materializmus­ra alapozott propagandát megkisérelni. Világhírűvé vált az a történelmi jelentősé­gű Gandhi-eset, amely 1922 márciusában történt. Gandhi ekkor volt hatalma tetőfo­kán és a háromszáz millió indus nép leg­nagyobb részét a kezében tartotta. Kitörés előtt állt a tömegfelkelés és Gandhi ultimá­tumszerű levelet intézett az indiai alkirály- hoz. Ekkor történt, hogy egy kis faluban angol rendőrök rálőttek a népre, a rend­őröket bekergették a laktanyába és rájuk? gyújtották a házat.. Amint Gandhi ezt meg­tudta, lefújta a tömegmozgalmat és mert vezekelni akart a kiöntött vérért, a tömeg­felkelés helyett az erőszaknélküliséget tűzte ki zászlajára. Abban a pillanatban dobta el a mérhetetlen hatalmat magától, amikor ta­lán India Leninje lehetett volna és ebben a cselekedetben benne él India lelkülete. Ez máig nem változott és tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a Gand'hi-mozgalom el­csendesülőfélben van. Indiában még mindig legfelső helyen áll a vallásos mentalitás, még mindig az eti- kum a vezérlő ellen és ezért bukott meg egyrészt Moszkva materializmusa, más­részt ezért nem rokonszenvezik a fiatal India Japán törekvéseivel. (Mi a lényege az ifjú indus mozgalomnak ?) — Az ifjú indus mozgalom nem „forra­dalmi" a szó európai értelmében. Az imént mondottam, hogy az indus nép nem helyez­kedik a materializmus alapjára és ezért az ifjú India megmozdulása még mindig Gan­dhi mozgalmának a módosítása. Amit Gan­dhi a népben kitermelt, az a nemzeti öntu­datnak egy sajátos válfaja. Hatásaiban oly­módon érezhető, hogy az indus nép arra tö­rekszik, hogy ősi jellegét, folklorisztikáját és etnikumát teljes mértékben megőrizze s ebből mind­azt kifejlessze, ami érték és erő van ben­ne. Ezzel kapcsolatban egy érdekes do­logra szeretnék rámutatni. A faj elmélet és a fajok küzdelmének korában az úgy­nevezett „árja" faj elmélete módosítást szenvedett* Északindiában ugyanis ásatá­sok révén egy ősrégi kultúrára bukkan­tak, amely ma már eléggé ismeretes és amelyet a tudomány Műben Dzsudaru néven könyvel el. Ez a fölfedezés mind­össze három-négy éves, de máris érezteti hatását. Kiderült, hogy legalább kétezer évvel az árják létezése előtt egy sokkal kulturáltabb faj lakott Indiában és az ár­ják is csak éppen olyan bevándorlók vol­tak, mint az utánuk következők. Ez az uj indológia már eddig is csodálatos dolgokat állapított meg és hivatva van nemcsak Indiáról és az indus nép történe­téről egészen ui képet nyújtani, hanem arra is, hogy a fajelméletet és a vele összefüggő tudományokat teljesen megreformálja. A Mahen Dzsudaru kultúra fejlődési vonala Északindiából Bengáiiába vezet, úgy hogy a mai benaál nép örököse ennek az ősi kultúrának. Már most ugyebár ön is tudja, hogy a mai fiatal indus mozgalomnak ro­ham- és élcsapata a bengáliai ifjúság, melyről ugyan azt mondják, hogy túlzottan mozgékony, sőt néhányan álnoksággal is vádolják, viszont azonban senki sem tagad­hatja azt, hogy India legintelligensebb ré­tege. így történik, hogy India megújhodása az ország ama leg­ősibb kultúrájából történik, amelyet csak néhány év előtt fedeztek fel. Fejlődési vonala? Mondhatnám, hogy visszafelé vezet az ut az ősi kultúrához, amelyből táplálkozunk, de amelynek bennrejlő ere, jét arra használjuk föl, hogy mint szabad nép egyenrangúak lehessünk a mai kultú­rájú szabad népekkel. (Az angol politika Indiában 7) — Anglia a hagyományos okos politikát folytatja Indiában. Több mint egy évszáza­dig tartott, amig a két nép megszokta egy­mást és csak természetes, hogy ezen idő alatt sok hiba történt. Az angolok azonban kormányzatilag egy helyes alapelvet követ­nek: amellett, hogy az európai civilizáció­ból sokat nyújtanak Indiának, nem töreked­nek arra, hogy az országra rányomják a Made in England bélyegzőt, sehol sem áll­nak útjában az igazi indus kulturtörekvé- seknek és nem akadályozzák meg, hogy In­dia földje kitermelje magából azt, amit sa­ját erejéből ki tud termelni. Erről sokat ír­tak és nagyrészt tendenciózus beállítással, azonban a viszony különösen az utóbbi években igen jó. Az angol világimpérium azért nem fog so­hasem felbomlani, mert Anglia a kor­mányzott országokat nem tekinti gyar­matoknak és a domíniumoknak szociális és kulturális érettségükhöz képest mind több és több szabadságot és jogot ad, úgy hogy egy napon az angol világimpé­rium szabad és egyenrangú államokból fog állni, amelyek az impérium hatalmát csak megszilárdítják. Amolyan államkö­zösség lesz ez, mint amilyen ma az Észak­amerikai Egyesült Államok. (A társadalmi étet?) —■ A kasztok még fennállanak, de az európaiaknak nincsen helyes felfogásuk az úgynevezett kasztrendszerről. Hallottam egy anekdotát, amely a következő: Mikor a mostani angol király velszi herceg korá­ban meglátogatta Indiát, egyszer inkogni­tóban járt-kelt Bombay uccáin. Ekkor egy pária, akit a kasztrendszer értelmében nem szabad megérinteni, lépett eléje. A velszi herceg pedig, a legnagyobb hatalom birto­kosa, kezet fogott ezzel a páriával s igy do­kumentálta, hogy nem ismeri el a kasztkü­lönbséget. A legnagyobb hatalom fogott kezet a legszánalmasabb emberrel. Lehet, hogy ez csak anekdota, de mindenesetre megvilágítja az ifjú India törekvéseit. Gandhi nagy küzdelme arra irányul, hogy a páriákat felszabadítsuk és ez már csak idő kérdése. Brahma ősi vallását meghagy­juk ugyan a maga teljes egészében, de máris reformokon ment keresztül, amelv<2> a társadalmi életre jótékonyan hatnak. Igaz, hogy ezen a téren sem engedünk az ősi kultúrából. Indiában még most is csak a városok európai negyedeiben vannak kávéházak és bárok és oda indus nő vagy férfi nem teszi be a lábát. Az indus nép nem ismeri a táncot mint szórakozást: Indiában a tánc a legszentebbnek külső kifejezése. Ezért van az, hogy Siva, India „ősanyja" és legfelsőbb istensége, az „isteni tán­cos", amely ritmikus mozdulataival a föl­det visszatartja attól, hogy visszazuhan­jon a káoszba, amelyből jött. (Gandhi és Tagore viszonya?) — Tagore tanítványa vagyok, de Gan­dhit is jól ismerem és ezért nyilatkozhatom a két nagyember viszonyáról. Olyanok ők, mint a Ganges meg az Indus, két hatalmas folyó, amelyeknek külön-külön medrük van, külön-külön hivatásuk, mentalitásuk, világképük és lelki struktúrájuk, de mind a kettő szintézisben találkozik. A kettőjük kö­zötti különbség már külsejükben is megnyil­vánul. Annak ellenére, hogy Gandhi a tu­lajdonképpeni értelemben vett pap és a nép vallásos vezére, ő roppant egyszerű és ha tízezrekhez szónokol, alig van gesztusa. Ha elragadja az indulat vagy a lelkesedés, ak­kor egy kissé meglendíti a jobbkarját és mutatóujját mintegy fenyegetve fölemeli. Ennyi az egész. Ezzel szemben Tagore, aki költő és filozófus, úgy hat, mint egv legfelsőbb pap. A két nagy férfit hosszú ( évek barátsága köti egymáshoz. Hogy ezt jellemezzem, egy esetet mondok el: Mikor legutóbb Gandhi börtönben ült és éhség- sztrájkba kezdett, az orvosok már-már nem bíztak abban, hogy kibírja. Attól tartottak, hogy belehal. Ekkor rá akarták bírni Ta- goret arra, hogy beszéljen Gandhival és mentse meg az életnek. Tagore válasza csodálatos volt: arra az álláspontra helyez­kedett, hogy profán kézzel a Nagy Lélek­nek eme misztériumába nem mer belenyúlni és ha úgy rendeltetett, hogy Gandhi az éh­ségsztrájkba belehaljon, akkor ez meg is fog történni. Mert ha igy rendeltetett —■ mondotta Tagore —■, akkor ennek mérhe­tetlen hatása lesz az éljövendő századok­ra. Nem is tett semmit, nem beszélt Gan­dhival, nehogy megzavarja a Nagy Lélek egyensúlyát. Ez a kis jellemző történet nemcsak a két ember viszonyáról, de a mai indus világfelfogásról is többet mond el, mint sok kötet könyv. Elmondja főképpen azt, amit beszélgeté­sünk elején központi elemnek neveztem, hogy Indiában a lelki kultúra minden, az anyagi világ pedig semmi. így van ez In­diában évezredeik óta és igy is fog ma­radni akkor is, ha India átveszi az euró­pai civilizációt. Dr. NEUBAUER PÁL. sajtótermékeket. Az intézményes javulási föl­tételeket a gazdasági rendszer, a létfönntartási viszonyok javulásával hozták összefüggésbe, mert a rossz sajtó — amely legtöbbször a leg­olcsóbb — tipikus velejárója a gazdasági le­romlásnak. A hallgatóság azonban ezen a pon­ton is a felelősséget elsősorban a sajtót felül­ről irányitó személyiségekre hárította, mert — úgymond — sajtónk; nem demokratikus, mert hiszen a kiadó, hirdetési akvizitőr és szerkesz­tőség alaldtotta vezérkar dirigálja. A csönde­sen figyelő azt állapíthatta meg, hogy a szer­kesztőségek íróasztalait az előadói dobogóval fölcserélő hírlapírók a közönséget tették fele­lőssé a sajtó áldatlan viszonyai miatt, mig a hallgatóság — az újságolvasók nevében — a sajtóra hárította vissza a felelősséget... Ebben a legfontosabb kérdésben nem is járt eredmény­nyel — még kompromisszummal sem — az ankét. A magyar hallgatónak jólesett az élőadás­sorozat, mert kellemesen tapasztalhatta, hogy cseh körökben is — úgy írók, mint olvasók közt — elégedetlenség uralkodik a sajtó mai nívójával szemben. Ha a cseh sajtó magatartása velünk — magyarokkal — szemben nem is került kifejezetten megbeszélés tárgyává, az a néhány szót amit az egyik említett fölszólalás, nyomán hallhattunk, sejttetlietie velünk, hogy a cseh újságok egy részének velünk szemben tanúsított Írásmódéra a csehek oldalán sem ta­lál mindig és mindenütt helyeslésre. Közismert az a hang, ahogy cseh újságol: igen gyakran imi szoktak a magyarokról. Jólesik, ha épp a müveit cseh közönség részérói üti fél fejét az objektív kritika a sajt&iml szemben, mely őszintén igyekszik fölfedni azokat a hibákat, amelyeket a sajtó igen gyakran elkövet. A köl­csönös önkritika tisztitó tevékenysége csak a békés és igazságos együttélés kibontakozását szolgálhatja. BORSODY ISTVÁN. % 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents